Előszó
Fontosnak tartjuk a felforgatott huszonegyedik század nagyrészt anyagba süllyedt és immár testi egészségét is kockáztató embernek valamilyen megoldást adni szellemi válságán való felülkerekedésére és boldogságának megtalálására. Az egyik megoldás a körülöttünk levő rend felismerése lenne, amelyhez felülről, magunkon kívülről kell tekintenünk, különben a fától nem látjuk az erdőt. Kívül kell lennünk a szétszórtságon, a mások által generált szándékos manipuláción. A legközelebbi rend például a természetben nyilvánul meg, amely folyamatos tanulási lehetőséget biztosít számunkra. De honnan legyen energiánk, erőnk rendet tenni? Csakis önmagunkból, hitünkből, éberségünkből és értelmi (szellemi) felfogásunkból. Hitünk nem más, mint szellemi éberségünk és öntudatunk, valamint az ebből fakadó bátorságunk megnyilvánulása. Merjük kiállni hitünk mellett, ismerjük fel, hogy létezik egy szabad értelemmel (nem racionalitással) felfogható univerzális világ, amelynek részesei vagyunk. Éberségünk meg