Előszó

 

Fontosnak tartjuk a felforgatott huszonegyedik század nagyrészt anyagba süllyedt és immár testi egészségét is kockáztató embernek valamilyen megoldást adni szellemi válságán való felülkerekedésére és boldogságának megtalálására. Az egyik megoldás a körülöttünk levő rend felismerése lenne, amelyhez felülről, magunkon kívülről kell tekintenünk, különben a fától nem látjuk az erdőt. Kívül kell lennünk a szétszórtságon, a mások által generált szándékos manipuláción. A legközelebbi rend például a természetben nyilvánul meg, amely folyamatos tanulási lehetőséget biztosít számunkra. De honnan legyen energiánk, erőnk rendet tenni? Csakis önmagunkból, hitünkből, éberségünkből és értelmi (szellemi) felfogásunkból. Hitünk nem más, mint szellemi éberségünk és öntudatunk, valamint az ebből fakadó bátorságunk megnyilvánulása. Merjük kiállni hitünk mellett, ismerjük fel, hogy létezik egy szabad értelemmel (nem racionalitással) felfogható univerzális világ, amelynek részesei vagyunk. Éberségünk megvalósítása a bennünk levő rend felismerését és annak helyreállítását is jelenti.

A másik megoldás, hogy modern emberként vissza kell térnünk az analógiákban, megfelelésekben, összefüggésekben, képekben és szimbólumokban való gondolkodáshoz. Az analógia (nem hasonlóság) azt jelenti, hogy egyetemességünk bennünk van, úgy a mikro-kozmosz, mint a makro-kozmosz, vagyis ami fent van, az van lent is. Ez mind mi vagyunk. Az analógiát meglátni és kimondani annyit jelent, hogy a világot összefüggéseiben, egyetemességében, metafizikai valóságában látjuk, mert csak így lehet a dolgokat egymással összefüggésbe hozni. Az összefüggés mindig az egységen belül van. Ha felismerjük, hogy összefüggések vannak a kövek és a növények között, a társadalmi helyzet és a történelem eseményei között, a színek és számok között, a meleg és pára között, akkor tökéletesedésünkben, egyetemes tudatunkban máris előbbre jutottunk.

Úgy véljük, azzal, hogy rávilágítunk a hagyományokhoz, a hierarchiákhoz és az analógiák szerinti gondolkodáshoz való visszatérés szükségességére, azokat a magokat vetjük el, amelyek egy eljövendő korszak generációi részére termést hozó csírák lehetnek. Szükségesnek látjuk szintetizáló és tájékozódási koordinátákat adni a következő kor előkészületéhez, amely a mai modernnek mondott, mennyiségi, liberális, demokratikus, profán és racionális kor után következik. Támogatni szeretnénk az embert önmaga megismerésében, miáltal visszatérhetünk a kezdeti és érkezési pontba, az alapállásba, mert az alászállás után csak emelkedni lehet. Az előkészülethez például hozzátartozik fogalmaink tisztázása, a közös nyelv kialakítása és a kölcsönös megértés, továbbá a szent és profán felfogások közötti különbségtétel, vagy a dualitásban az analógiás gondolkodás alkalmazásával megtalálni az egységet.

Tudjuk, hogy az alapállásba, a hagyományhoz való visszatérés útján felmerülő számos kérdésre, önmagunk megismerésére nem tudunk teljes mértékben és véglegesen válaszolni, ugyanis nem ismerjük az egyetemes megoldásokat. Ellenben vannak egyéni megoldások, törekvések és emberi akarat a visszatérés lehetőségeinek megismerésére. Szerencsére vannak olyanok, akik szeretnének felébredni az anyagi alvajárásból és részt venni a szeretet körforgásában, továbbá egyetemes lelkünk és önmaguk megismerésében, valamint beavatást nyerni a visszatéréshez szükséges kimeríthetetlen tudásban. Abban tudunk segíteni a szellemben újjászületni vágyóknak, hogy lépésről - lépésre haladva, a felismerés fokozatainak betartásával belelássanak a dualitások egységébe és előrehaladásuk minden egyes fokozatán kérdéseket fogalmazzanak meg és találjanak rá válaszokat. A felépített fokozatosság kiindulási és érkezési pontjai egymáshoz csatlakoznak, ami azt jelenti, hogy az élet és a természet mintája szerint bezárul a kör, vagyis a ciklus, ami lehetőséget ad egy másik, immár mélyebb megismerési kör vagy ciklus elkezdéséhez.

Az angol nyelvű verzió elérhető a https://theoneonly111.blogspot.com/2019/04/introduction.html oldalon.