274. Az ember és a gép

 

A digitális álvalóság után az ember és a gép fontosabb kapcsolataira térünk ki. Az ember és a gép viszonyát szabályozó technovallás nem pusztán a racionális emberi döntéshozatal egyszerű helyettesítését jelenti, hanem a fokozatos, ember és algoritmus hibrid kialakítását, ami újabb kérdéseket vet fel az ember, a társadalom és összességében az emberiséggel kapcsolatosan. Újra a digitális szentháromság hitrendszeréhez kell visszatérjünk, az adatból lett istenhez, az ember technikai eszközök általi ellenőrzéséhez, valamint az emberi evolúció megálmodott folytathatóságához, egyszóval a teremtés tökéletlenségébe vetett vak hithez. A technovallás átértelmezi az embert, az ember és ember közötti kapcsolatokat (társadalom), az ember és a gép, valamint a kettőnek együttes társadalmi hatását.

Korábbi fogalmaink átértékelődnek és újak jelennek meg, azzal kapcsolatosan, hogy hogyan határozzuk meg az individualista XX. század racionális, materialista meghatározásához képest az embert, hogyan viszonyulunk a gépekhez, és hogyan képzeljük el az emberi fejlődést, vagyis a jelenlegi humanizmusból hogyan haladjunk a transzhumanizmusba, majd onnan a poszthumanizmusba. A transzhumanisták a digitális felvilágosodás (valójában a második tudatos elsötétítés) örököseinek tekintik magukat, mivel abban hisznek, hogy az emberi faj technológiai eszközökkel képes önmagát meghaladni és a digitális eszközük őt ebben képesek segíteni. Fontos kiemelni, hogy ezt nem puszta lehetőségként mutatják be a tudatlan tömegembernek, hanem úgy, mint társadalmi, tehát erkölcsi elvárást. Igazolásként azzal érvelnek, hogy ennek az elvárásnak teljesítése megóvja az embert az esetleges technológiai kudarcoktól, illetve az elvárás teljesítése által csökken a technológia kockázat. Pedig mindez épp fordítva igaz.

Habár, a transzhumanisták gyakran a XVI. századi felvilágosodás és humanizmus megújítóinak tartják magukat, amikor újraélesztik az ésszerűséget, a racionalitást, a divatos fejlődés és haladás, a szabadság és a jólét fogalmait, mindezeket egy új, technovallás tartalmával töltik meg. A materialista és politikailag baloldali transzhumanisták nem a XX. század technikai és technológiai vívmányainak, örököseinek tartják magukat, hanem egy új digitális felvilágosodásnak és humanizmusnak, amely képes megszentelni a technológiákat és újraéleszteni azokat a hitstruktúrákat, amelyeket a hagyományos felvilágosodás is meg akart bontani. Egyszóval létrehozni a manipulálható digitális poszthumán rabszolga embert. A transzhumanista ideológia eltér a korábbi felvilágosodás humanista útjától, és egy új egyenlőtlenségi, kiválasztottsági kapitalista formát hoz létre, ahol lesznek a kiválasztott digitális eszköztulajdonosok és az azokat eltartó digitális rabszolgák. A rabszolgák az új egyenlőségi digitális kommunizmusban léteznek, a kiválasztottak pedig az egyenlőtlen digitális kapitalizmusban.

A transzhumanista ideológusok szerint a poszthumán létrehozása lehetséges, ugyanis a mai transzhumanista NBIC (nanotechnológia, biotechnológia, információs technológiák, kognitív tudományok) eszközök ezt lehetővé teszik. A technovallás ideológiáját gyakran a Nietzsche féle emberfeletti emberrel azonosítják, de akik ezt így látják, azok nem olvasták Nietzsche azon írásait, ahol épp az egyetemes ember megőrzéséről és annak “kidolgozásáról” szól a szerző. Az emberibb ember az egyetemes tudatos ember, a kis isten és nem egy csandala, hatalmaskodó individualista. Nincsen szó semmilyen szuperemberről, amit a transzhumanisták elképzelnek. Ha ez így lenne, akkor a transzhumanizmus képviselői a nácizmus téves “übermensch”-ét hangoztatják. Többen gondolják úgy, hogy az intelligens gépek korában lehetséges az örök életet, a halhatatlanság megvalósítása. De, akik ebben gondolkodnak pl. Elon Musk, nem veszik észre, hogy a teremtett világ alaptörvénye a változás, a dualitások cirkularitása és mivel az ember része a természetnek a törvények rá is érvényesek. De tegyük fel, hogy valóban a gépek segítségével az ember életkora kitolható a 100 év fölé. Ha meg is valósul, akkor is csak egy tartalmatlan mennyiségi, materialista életről, a több idő eltöltéséről lenne szó. Akkor hová lesz a tartalmas, minőségi, szellemi életidő? Inkább arról van szó, hogy a kiválasztottak élvezni fogják ezeket a csodákat, pl. az életkor kitolását, a rabszolgák életében pedig semmi sem fog változni, hacsak nem lesz rosszabb, mint a XX. században. Ne feledjük, hogy a 80-as években (amit a Margaret Thacher és Ronald Reagan korszaknak is neveznek) a gazdagok csendben fellázadtak a középosztály jólétével szemben, mivel veszélyeztetve érezték a saját jólétüket. A 90-es évek politikai és gazdasági fordulatai pedig visszaállították a csúcs gazdagok tekintélyét. Ma esetleg nem egy hasonló bosszúval állunk szemben?

A transzhumán, majd a poszthumán ember-gép hibrid megvalósításában az NBIC eszközök nem egyénileg kerülnek alkalmazásra, pl. egyéni beültetett mikrochipek által, hanem hálózatba kapcsolásuk által. A hálózatnak az egyedi ember csak alkatrésze, esetleg alkotó része. Az NBIC eszközök teremtik meg a hálózatba kapcsolt emberek felügyelhetőségét, ellenőrizhetőségét, irányíthatóságát, a szabályozott rabszolga közösséget. Akár az is mondható, hogy a digitális kapcsolati hálózat vesz át a korábbi természet alapú kapcsolati hálózat szerepét, ahol az ember a természet pl. a növény és állatvilág, a talaj, a víz, a levegő, a fény része, ami a létezését, önrendelkezését, önszabályozását biztosította. A digitális hálózat kiveszi az embert ebből a természeti kapcsolati hálózatból és egy új, immár gépek és individuális emberek alkotta kapcsolati hálózatba helyezi, ami a létezés és az autonómia megszűntét jelenti. Az ember immár nem önálló, hanem hálózatba kapcsolt adathordozó (szolgáltató és befogadó) profitforrás. A transzhumanizmus az ember átalakításáról, fejlesztéséről, vagyis a tökéletes teremtés megkérdőjelezéséről, a rendnek tudatlan rendszerré alakításáról szól. A technovallás rendszeréből az embert nem lehet kihagyni, mert akkor a kiválasztottaknak nem lesz, aki profitot szerezzen. Az ember továbbra is központi szerepet kap, csak nem akkorát, mint korábban, mert egyes szerepeket a gépek vesznek át. A materialista transzhumanisták testben gondolkodnak, pontosabban abban, hogy hogyan lehet a test, ideértve a gondolkodás korlátait meghaladni pl. a 100 éves életkort. A transzhumanisták korlátokban gondolkodnak, mégis digitális kapcsolati hálózatokat fejlesztenek, ahol az NBIC technológiák össze vannak kapcsolva, akár egy QR kód, amelyből minden kiolvasható pl. a digitális állampolgársági kódja.

A materialista transzhumanista képviselők úgy gondolják, hogy hamarosan bekövetkezik a gépek hatalma, a technológiai szingularitás, amikor a generatív MI meghaladja az emberi intelligenciát. A hangadóknak ismerni kellene, hogy a mesterséges intelligencia fogalom manipulálóan téves, mivel az agy működésére asszociáló mesterséges intelligencia nem azonos az ésszel és az ésszerűséggel, a racionális gondolkodással. Az ember nem csak az agy intelligenciájával rendelkezik, hanem pl. a máj, az epe, a tüdőintelligenciájával is, hogy ne említsük a sejtszintű intelligenciát vagy a genetikai intelligenciát pl. a kromoszóma telomerek változó, reakció képességét. De az anyagias profitéhez ember mindent képes elnagyolni, félrevezetni és tudatlan lenni. A gond az, amikor a transzhumanista képviselő tudatlanságát egy másik tudatlan elhiszi.

Az anyag, a test fennmaradásának meghosszabbítása, az a morfológiai szabadság, amely transzhumanizmus egyik központi eleme, és amely szerint az ember jogot formálhat saját teste tulajdonára, ami azt is jelenti, hogy egyéni döntése, hogy hogyan módosítja testét, illetve teste, mint egy termék akár eladható és megvásárolható. Tévesen úgy gondolják, hogy az egyén joga, hogy társadalmi vagy jogi korlátozások nélkül szabadon választhassa meg testi megjelenését, identitását, nemét, szaporodását. E tekintetben a transzhumanizmus képviselői szorosan kapcsolódnak az LMBTQ mozgalomhoz és a woke tudatlansághoz, pl. a cancel culture-hoz, a faji, nemi identitászavarhoz és a baloldalisághoz. A mindig a hatalom szolgálatában álló jogász társadalom képviselőinek köszönhetjük, hogy most már megismerhetjük a morfológiai szabadságot is, amely megoldást kínál az egyenlőtlenségre és a diszkriminációra. Ezen ideológia kritikusai épp attól tartanak, hogy a morfológiai szabadság új diszkriminációhoz és egyenlőtlenséghez, a képesség alapú megkülönböztetéshez és így az eugenikához is vezethet.

Az ember és a gép viszonyát szabályozó technovallás elemzésünkben érdemes megemlítenünk a színpadon nem szereplő, a háttérben levő kiválasztottak hatalmi érdekeit szolgáló manipulációt, azokat, akik a high-tech vállalkozások, mérnökök és kutatók mögött állnak és pénzügyi, külügyi és titkosszolgálati érdekeket szolgálnak. A high-tech cégek tulajdonosaként ők ellenőrzik a platformok politikai döntéseit, valamint a termékfejlesztések és alkalmazások irányát is. Ők azok, akik a színpadon szereplő megbízottaik által programszerűen hajtják végre a profitot kiszolgáló társadalmi változásokat. A változások természetesen nem a transzhumanista termékek iránti keresletből származnak, ugyanis a digitális kereslet és a kínálat is, mint minden, más termék és szolgáltatás kereslete és kínálata manipulált.

A technovallással és a transzhumanizmussal kapcsolatos tájékozatlanság bemutatására ismertetünk egy 2025-ben végzett svájci felmérést, amely azt mutatja, hogy a 20–29 éves internethasználók 54 %-a hisz abban a transzhumanista vízióban, hogy a jövőben az általános mesterséges intelligencia (AGI), a legtöbb vagy szinte minden területén felülmúlja az embert. Ebből 59 % -ban úgy vélik, hogy az AGI már az elkövetkező öt évben valósággá válhat. Körülbelül minden ötödik ember más transzhumanista víziókkal is egyetért pl. azzal, hogy a technológia képes javítani az emberi képességeket (21 %) vagy akár meghaladja a biológiai evolúciót (19 %). A fiatalabb felhasználók jelentősen optimistábbak. A 14–19 évesek 21 %-a úgy véli, hogy az új technológiák képesek szinte minden társadalmi problémát megoldani, míg a 70 év felettiek körében ez csak 4%. Az internethasználók 23 %-a hiszi, hogy a közösségi médián vagy egészségügyi alkalmazásokban megjelenő ajánlásokat egy felsőbb hatalom irányítja. A felhasználók majdnem egyharmada rituálé jellegűnek írja le az internet használatát, és mindennapjainak állandó részének tekinti. A 14–19 évesek körében minden negyedik úgy véli, hogy a digitális szolgáltatások segítenek felülemelkedni saját körülményein, és minden harmadik lel nyugalomra problémáinak kezelésében.

A transzhumanista ideológiának, a technovallásnak a politikába való bevonulása pl. a választási kampányokban és a hosszú távú politikai stratégiák kidolgozásában egyértelmű.  Az óriás high-tech cégek kiterjedt lobbi tevékenysége és politikusok felé nyújtott pénzügyi támogatások csábítók, továbbá a hagyományos tömegmédiumokra gyakorolt befolyásuk is növekszik pl. a tulajdonjogok megszerzésével. Egyre erőteljesebb a politika szereplők pl. államelnökök és a Szilícium-völgyi digitális vallás prófétáinak összefonódása. A digitális vallás állami szabályozásával kapcsolatosan, illetve a high-tech cégek információhoz való hozzáférése és az állam (pl. titkosszolgálatok) részére való átadás szabályozásában érdemes utalnunk a technoliberális gyorsításra (Effective Accelerationism, e/acc), amely egy olyan radikális ideológiai irányzat, ahol a technológiai fejlődés, különösen a mesterséges intelligencia (MI) feltétel nélküli felgyorsítását hirdetik, elutasítva az állami beavatkozást. Ez az irányzat a Szilícium-völgyben 2022-2023 körül vált népszerűvé. Az ideológia jelszava a “fejlődés mindenek felett” vagyis a technológiai haladás szükséges jó és nem szabad államilag korlátozni. Nincs szüksége azokra, akik az MI fejlesztéseket lassítják, és a szabályozás megöli az innovációt. A hangadók szerint  a) ahhoz, hogy a piacok szabadon működjenek, szét kell választani a technológiát és az államot,  b) a technoliberális gyorsítás képes megoldani az emberiség problémáit pl. a szegénységet és az éghajlatváltozást és c) a gépi intelligencia felülmúlja az emberit és elkerülhetetlen, sőt kívánatos az emberi evolúció következő lépése, a poszthumanizmus.