278. Digitális függőségünk (2)

 

4. a gyarmatosítás: a digitális gyarmatosítás olyan ideológia, amely szorosan kapcsolódik a XV-XVIII. század gyarmatosítás módszereihez, az erőszakos hódításhoz és elnyomáshoz, ahol nincs szó az őslakók véleményének tiszteletben tartásáról. A digitális vallásnak is megvan a maga gyarmatosító képessége, ugyanis már folynak a kísérletek a digitális gyarmatok pl. „Crypto Cities” és „Bitcoin Citadels” létrehozására, amelyeket ez alkalommal is a gyarmatosított országokban kísérletezik ki, pl. Hondurasban, El Salvadorban, és amelyeket a Szilícium-völgyi kockázati tőkebefektetők és magánbefektetők támogatnak. A cél olyan városok létrehozása, amelyek a fogadó ország gazdasági és politikai joghatóságán kívül esnek, vagyis digitális adóparadicsomok, ahol a Bitcoin városok nem fizetnek adót. A Bitcoin városok mellett megjelentek a „félig autonóm városok” tervei is olyan országokban, mint Ghána, Honduras, Marshall-szigetek, Nigéria és Panama. A gyarmatosító befektetők ez alkalommal sem veszik figyelembe, hogy emberek és nem digitális lények vagyunk, mert képesek vagyunk törődni önmagukkal és másokkal is.

5. a pokol és a mennyország: a hatalmaskodásban mindig létezett a jutalmazás, a büntetés és a megosztás elve. A Paulus és a római birodalom kettős alakította klasszikus keresztény vallásban az állandóan létező, örök eredendő bűnből kiindulva az akkori hatalom alkalmazta az érdemek (meritokrácia) szerinti büntetés és a jutalmazás logikáját, egy félelmekkel és kínokkal teli jövőképet  vagy egy paradicsomi, tejjel –mézzel teli Kánaánt. A közbeszédben a pokol és a mennyország közül a félelmet fenntartani képes pokol, a purgatórium, az alvilág volt inkább ismert, mert ez által lehetett rávenni a tömegembert, hogy a hatalmi dogma szabályait betartsa. A digitális vallásban immár, ami örök és állandó az az adat, a pokol megfelelője pedig az ún. „egzisztenciális kockázat”, amely olyan szélsőséges katasztrófákat, vagy katasztrófák sorozatát vetíti elő, amelyet az ember vagy természet okoz és elpusztíthatja az emberi fajt is, lásd például a klímahisztériát. Mindezekre csak azért kerülhetett sor, mert a XIX. században az antropológusok ráébredtek arra, hogy a fajok kihalhatnak. A digitális vallással szembeni aggodalmak, félelmek leginkább a mesterséges intelligenciával (MI vagy AI) kapcsolatosak, pl. a digitális apokalipszissel és eszkatológiával. A félelemkeltők pl. Eliezer Yudkowsky, Nick Bostrom, Ray Kurzweil, Max More, Aubrey de Grey, Anders Sandberg arról próbálják a tudatlan rabszolgát meggyőzni, hogy a digitális társadalom alapjai is, akárcsak a katolikus bűntelenség, majd később a reformátusok által támogatott anyagi gazdagság is (pl. a gazdagok hamarabb jutnak a mennybe, mint a szegények) a meritokrácián és a keresztény vallásban Paulus által meghonosított engedelmességen alapulnak. A digitális hatalmi dogmatikával szembeni ellenállás pedig digitális bűn, pl. ha az ember nem szolgáltat magáról önként adatokat, ha nincs fent a közösségi médiumokban, ha nem használja a digitális pénzt, ha nem bankol digitálisan, ha nem vásárol digitálisan, ha nincs digitális állampolgársága stb. Ha pedig a digitális rabszolga a dogmatikában valamilyen ellentmondást találna, az szándékos, mivel az algoritmusok igazsága kimondhatatlan.

6. a vallási hierarchia: a társadalmi és vallási hierarchiák olyan rendszerek, amelyek a társadalmak szervezését arra alapozzák, hogy az egyik ember jobb, okosabb, tökéletesebb, értelmesebb, mint a másik, illetve egyesek, pl. a vallási kiválasztottak arra hivatottak, hogy mások fölött hatalmat gyakoroljanak, ami azt is jelenti, hogy őket ki kell szolgálni. Egyes vallásokban, mint a nem pogányok vallásában, nemcsak a kiválasztottak és nem kiválasztottak, a nem pogányok és pogányok között tettek különbséget, hanem ugyanazon valláson belül, a férfi (akit szolgálni kell) és a nő (aki szolgál) között is, amely gyakran úgy jelent meg tévesen, mint a nemek közötti munkamegosztás. Az individualizációnak, a vallási dogmatikának és az ezen alapuló társadalmi nézőpontnak köszönhetően jelentős eltérés van a teremtett ember léte és társadalmi státusa között, abban pl., hogy milyenek és milyennek akarnak látszani, feltűnni maguknak és másoknak az emberek. A vallások a tömegbázis miatt mindig az egyenlőségre törekedtek, pl. a digitális vallásban mindenki adatszolgáltató, de nem mindenki élvezi az adatszolgáltatás előnyeit, ahogy korábban mindenki adófizető volt, de nem mindenki élvezte a befizetett adók előnyeit. A hatalmaskodók részéről azért volt és van szükség a hierarchia és a rabszolgák között az egyenlőség kialakítására, mert szükség van a vallásos függőségre, a rabszolga önrendelkezésének feladására, az individualitásra, a tudatlanságra, mert a hatalom a rabszolgából él, még akkor is, ha neki azt mondják, hogy pl. az állam és hatalmi gépezete érte van. A klasszikus vallásokban nem a dogmától és a rituáléktól való függőségről, a pokol félelmétől és a mennyország jutalmazásától (meritokrácia) kellett volna szólni, hanem az Egytől való függőségünk tudatos megtartásáról vagy individualista, tudatlanságunkból következő feladásáról. A digitális vallás ebben tovább ment és a tudatlanságot az eszközöktől való függőségre szervezte ki. A transzhumanizmus hatalmi eszköztára arra törekszik, hogy emberségünk feladásával, minél hamarabb irányítható gépekké váljunk, vagyis mondjunk le egyetemes tudatosságunkról, az Egytől való függőségünkről és csak a gépektől, a technikáktól és technológiáktól, a tudomány áldásos vívmányaitól függjünk.   

A digitális hierarchiában a hatalmi digitális platformtulajdonosok és a felhasználó digitális rabszolgák közötti rétegződésben akár “ digitális kasztok”-ról is lehet szó, amelyek között az átjárást az adatokhoz való hozzáférés, a jelszó és a felhasználónév biztosítja. A digitális kaszt azt a vallási rétegződést, meghatározott hierarchikus státuszt képviseli, amelyben egyesek, a körön belül levők részére biztosítottak a társadalmi, gazdasági és politikai előjogok, a kirekesztettek, a körön kívüliek részére pedig mindez tiltott. A kasztból könnyen ki lehet esni, pl. a jelszó letiltásával, de nehezen lehet bejutni (érdem szerint) az engedélyezett jelszó által, illetve a jelszavak hierarchiában emelkedni is lehet adott szakmában. A hierarchia kulcsa tehát a jelszó, az adatokhoz való hozzáférés. A digitális vallásban az információhoz való hozzáférés és az adatok általi haszonszerzés, vagyis a kizsákmányolás mindig jelen van. A tudatlanoknak mindezt úgy adják el, hogy ez a digitális jólét. Ami valóján létezik, az a digitális függőség, amint  azt egy nemrég megjelent amerikai felmérés is igazolja: a lakosság 97%-a okos telefont használ, a 8–12 éves gyerekek napi 4–6 órát töltenek képernyő előtt, a tinédzserek pedig akár 9 órát. Akik a digitális jóllétet hirdetik, azt csak profitérdekből teszik, hogy minél több időt szenteljünk a ránk bízott szakrális időből az általuk gyártott vagy forgalmazott eszközökre

7. a tömegbázis: a digitális vallás több milliárdos eszközállománya által a korábbi klasszikus világvallásoknál jelentősen nagyobb tömegekhez jut el, pl. ha csak arra gondolunk, hogy a Facebook több felhasználóval rendelkezik, mint a katolikus egyház híveinek száma. Az új digitális vallás az áttekinthetetlen kapcsolatoknak olyan hálózatát hozta létre, amelyre eddig nem volt példa. Ezért a digitális techno-vallás formális és hivatalosan, nemzeti vagy nemzetközi szabályozással nem lehet tőle elhatárolódni. Nem lehet ellene pl. vallásháborút indítani, mert a háborúhoz szükséges közösségszervezés, valamint a megfigyelés eszközei is az ő kezében vannak. Az új vallásnak megvan a maga hatalmi hitrendszere, dogmatikája/ evangéliuma és felügyelő rendszere, rituáléja, gyarmatosító szándéka, apokalipszise és eszkatológiája, pokla és mennyországa, szervezeti hierarchiájában ott vannak az algoritmusok papjai, valamint az ezeket működtető menedzserek. Hivatalosan bejegyzett egyházra sincs szüksége, mivel az egyház már kikerült a nemzeti vagy nemzetközi szabályozás hatásköréből és a felhőbe (IoT) költözött. Isten helyét pedig a profitot hozó adat vette át. 

Mintha elfelejtettük volna, hogy korábban, a tőke és a pénzügyi kapitalizmus idején a liberális szabadpiaci felfogás, a közgazdaságtan és jog kisemmizte a középosztály. Ma is hasonló történik, ugyanis tovább nyílik az olló az anyagi gazdagok és a szegények között. Az újkor kezdetén a reneszánsz és az őt követő felvilágosodáshoz kapcsolható kapitalizmus és a polgárság kialakulása magával hozta tőke és pénzügyi kapitalizmust. Akkor is, ahogy ma is az új lehetőségek és kihívások tárházában jelentős tőkekoncentráció, infláció, munkanélküliség, gazdasági és társadalmi átrendeződés történt. Ahogy akkor, úgy ma is a technológia „forradalom”, a technológiai ugrás, felforgatta az addigi gazdasági és társadalmi rendet. A technológia mindig diktált, az ember, a jog, a közgazdaságtan, az állami szabályozás pl. a képzés és az oktatás, az adózás pedig alkalmazkodott hozzá. A negyedik „ipari forradalom”, a digitalizáció idején is hasonló történik. Már nem az új hardver technikáké és technológiáké a vezényszó, hanem a szoftver adatoké és algoritmusoké, mint például az alkalmazkodni és önálló döntéshozásra képes mesterséges intelligenciájé, a robotoké, a IoT (internet of things, az okos eszközök és okos érzékelők hálózata), amely lehetővé teszi, hogy a gépek egymással kommunikáljanak (adatokat küldjenek és fogadjanak), a Big Data adatfeldolgozó (elemző és értékelő) rendszerek, a nanotechnológia,a kvantum-számítógépek, a biotechnológia (ezen belül is a géntechnológia) és a mesterséges intelligencia összefonódása. Azt is el kell mondanunk, hogy ha csak a munkaerőpiac átrendeződését nézzük, hogy mennyit lehet spórolni az emberi munkaerőn, akkor a digitalizáció által felszámolt munkahelyek mellett új munkahelyek is létrejönnek, pl. mesterséges intelligencia fejlesztők, a Big Data elemzők, a biztonsági szakemberek, a robotkarbantartók munkaköre. A fehérgalléros szakmák minden esetben változás előtt állnak. A munkaerőpiac mesterséges intelligencia általi hatalomátvétele pl. amikor nem lesznek állásinterjúk csak mesterséges intelligenciával való kommunikáció, a döntéshozás helyét átveszi a döntés ellenőrzés, nagyméretű és aránytalan vagyoni koncentrálódást, digitális szakadékot is hoz magával. Megjegyzés: az angolból átvett mesterséges intelligencia téves fogalom, ugyanis intelligencia alatt az agy működését, a racionális ésszerű gondolkodást értik, elfelejtve, hogy az egész emberi test intelligens, illetve az emberi szervek pl. a máj, a gyomor, az epe vagy a vér is intelligens, ahogy azt is, hogy az intelligencia sejtszinten is nyomonkövethető. Továbbá, nem csak az ember intelligens, hanem a természet növény és állatvilága is. A mesterséges intelligencia fogalom egy emberközpontú szűklátókörűség. Helyesen a „mesterséges mintázatok szerint működő rendszer” fogalmat kellene használni. Hasonlóan téves a „digitális kultúra” fogalom is, mivel kultúrát csak az ember tud létrehozni, a gép nem. 

A digitális vagy techno vallás fentebb bemutatott jellemzőivel szemben továbbra is embernek kell maradnunk a XXI. és a következő századokban is. Ugyanis pl. a mesterséges intelligencia nem tudja megmondani, hogy kik vagyunk, vagy ki az ember, mert nincs benne az algoritmusban, de csak azért, mert az algoritmust előállító mérnök sem tudja, illetve ha tudja, akkor nem teheti bele. Honan tudná a gép, hogy ki vagy mi az "én" esetleg mi a "vagyok" amikor az ember sincs tisztában vele? Ez azt is jelenti, hogy nekünk kell megőrizzük emberi tulajdonságainkat pl. azt, hogy kreatívak lesgyünk, együttműködjünk mindazokkal, akik osztják véleményüket a digitalizáció előnyeiről és hátrányairól, akik eszközként és nem megváltóként tekintenek a technológiákra és technikákra, akik nem kényelmesek, akik keresnek – kutatnak és tudni akarnak, akik tudatosak, akik szintézisben, a tudományok inter- és transzdiszciplinaritásában gondolkodnak és komplex, transzcendens problémamegoldó képességgel rendelkeznek. Továbbá, távol tartjuk magunkat a digitális vallás dogmatikájától és rituáléjától, gyarmatosító szándékától, apokaliptikus és eszkatológikus világnézetétől, kritikus szemmel tekintünk a digitális messiásokra, elutasítjuk a propagandát, az individualista megszállottságot, lazítunk digitális függőségünkön, intuíciót és technomorált alkalmazunk a digitális evangéliumokkal szemben.