275. Lehetőségeink a technovallásban

 

A technovallás, a digitális teológia, az adatizmus ideológiáival és rituáléival szemben nem tudunk más tenni, mint azt, hogy teljes mértékben elfogadjuk, hogy részben fogadjuk el, vagy elutasítjuk. A három lehetőség közül a feltételekkel való elfogadás az ajánlott, mivel ha akarjuk, ha nem együtt kell élnünk a transzhumanizmus eszközeivel. Ezek az eszközük az elmúlt évtizedekben annyira beivódtak már a gazdasági, társadalmi, politikai szerkezetekbe, hogy megkerülhetetlenekké váltak. Nem tudunk teljes mértékben kilépni a technovallás befolyása alól. Mindezek mellett a digitális vallás elszenvedőiként, a transzhumanizmus eszközeinek felhasználójaként kell továbbra is egyetemes tudatosságunkat és emberi tulajdonságainkat, így erényeinket megtartanunk. Ahhoz, hogy ellensúlyozzuk a technovallás álvalóságát, ígéreteit, felsőbbrendűségét tudatosságunk megőrzésére van szükségünk. Arra a tudásra, amitől embernek mondhatjuk magunkat. A racionális, individualista gondolkodásunk mellett csakis önmagunk megismerése által tudunk eljutni egyetemességünk, részvételi életünk megértéséhez. Például, ha elgondolkodunk azon, hogy a) az étel, amit megeszünk, az nem én vagyok, hanem az étel az ént tartja életben, és b) miből van az étel? Ugyanazon összetevőkből, ami az életet fenntartja, vagyis vízből, levegőből, fényből és földből. Amiből következik, hogy részei vagyunk a teremtett világ természetének.

Ezzel szemben a transzhumanizmus képviselői ma is a XVII-XVIII. században meghonosodott, a természetből kiszakított testet értik az ember fogalma alatt, illetve a lélek értelmét is lecserélték az ész, a test értelmével. Az ő logikájukban mivel az ész értelmes, a test is az. A transzhunizmus ezt a kb. 300 éves téves gondolatot viszi tovább, amikor az “értelmes anyagi testet” próbálja hallhatatlanná tenni. Ezzel, amint már szó volt róla gyakorlatilag megkérdőjelezik a teremtés tökéletességét, illetve ellentmondanak a kvantum-mechanika szabályainak is, amely az élet alkotó részeinek folyamatos változását, a dualitások cirkularitását és a kapcsolati hálózatok szerint szervezett életet ismeri el. Kijelenthető, hogy technovallás, a digitális teológia képviselői szelektíven figyelnek oda a tudományos ismeretekre, ami ismételten a valóságtól elrugaszkodott vallásos vakhitűségre utal. Más esetekben a technovallásos mítoszoknak köszönhetően felőrösödnek az összeesküvés elméletekkel való közös vonások és mivel a keresőmotorok kezdik háttérbe szorítani a hagyományos keresési módszereket és hivatkozásokat rendszeresen változik a tudományos információkeresés és terjesztés is. 

Az is kitapintható, hogy a technovallás képviselői továbbéltetik a darwini tanokat, a newtoni mechanikus világnézetet, amely szerint az univerzum egy hatalmas kozmikus gépezet, amelynek működése a mozgó alkatrészeken alapul, ahol az ember is egy alkatrész a gépezetben. Ebből a ma már meghaladott nézetből hiányzik, hogy az ember képes önmagát szabályozni, önmagával rendelkezni, mert az ember tudatos lény. A tudat pedig nem az elme-testet jelenti, hanem a teljes embert. A technovallás tévedése, hogy tudatot egyenlővé tette a rögzíthető, tárolható, letölthető és továbbítható adattal. Így az ember könnyen egyenlővé tehető az adattal, az adat pedig a termékkel, a termék pedig a profit forrása. El sem tudjuk képzelni, hogy mi lenne akkor, ha a technovallás képviselőinek szótárában létezne a lélek, a pneuma vagy a spiritusz fogalma. Mivel a technovallásban nem található meg a spiritualitás, úgy politikai szempontból baloldalinak mondható és kapcsolódik az egyenlőségre épített kommunizmushoz, ahol pl. mindenki egyenlő módon használhatja a transzhumanizmus eszközeit, fér hozzá az adatokhoz és egyenlő módon vesz részt a digitális üdvözülésben. Valójában, az elképzelt digitális üdvözülés a kiválasztottak részére fenntartott. 

Ahhoz, hogy a digitális, materiális álvalóságot keltő narratívákat a technovallásban kezelni tudjuk, minimálisan három lehetőségünk van:

1) a narratívák demisztifikálása: ide sorolható pl, a digitális technológiákba vetett vak hit és imádat narratívájának elutasítása és a kritikus szemléletre való áttérés (a kritikus intellektus alkalmazása), valamint annak mérlegelése, hogy mit kapunk a technovallástól és cserébe mit kell nekünk adnunk, milyen előnyök és milyen hátrányok származnak abból, ha csatlakozunk a technovalláshoz. Úgy is mondhatnánk: hogyan kell a technovallást, a digitális teológiát megreformálni, emberbaráttá, humánussá tenni, ahol a vallás képviselői képesek lennének felelősséget vállalni önmagukkal és másokkal szemben a transzhuzmanizmus NBIC eszköztárának használatában. A szlogen akár az is lehetne: “Vissza az emberhez, távol a géptől”. Ne feledjük, hogy a gépnek nincs felelősségtudata. A demisztifikálás stratégiájához tartozik pl. annak elutasítása, hogy a testi életet (pontosabban a működtetést) meg kell hosszabbítani, illetve azt a nézetet, hogy az elme csupán neurális folyamatokra redukálódik, és így ember is algoritmus. A digitális eszközök demisztifikálása nem egyszerűen azt jelenti, hogy a géptől egyet visszalépünk az észhez, mert ez továbbra is a racionális gondolkodást, az individuális viselkedést jelenti. Kettőt kell visszalépnünk, és ezzel azt a téves korlátot is le kell bontanunk, amit a XVIII. század felvilágosodása tett, amikor az észnek értelmet, mi több létezést tulajdonítottak pl. “ cogito ergo sum”. A létezés az “én vagyok”, amelynek része a racionális ész általi létezés is.

2) az értelmes kommunikáció és fogalmi rendszer alkalmazása: helyre kell állítani a dolgok néven nevezését, le kell bontani a manipulált fogalmakat és a téves globális hatalmi célú narratívákat, pl. az ember fogalma alatt az egyetemes, örök, tudatos, önrendelkező, önszabályzó, a természettel kapcsolati hálózatban létező embert kell érteni és nem a technovallás, a digitális teológia által a természetből kiszakított embert, aki adattá és algoritmussá való alacsonyítása által rabszolgává tehető. Továbbá, helyre kell tenni az intelligencia fogalmát is. Már utaltunk arra, hogy nem csak az elme intelligens, hanem az emberi szervezetet alkotó más szervek is pl., a máj, a gyomor, a szív, ahogy intelligens a növény vagy az állat is, nem is beszélve a láthatatlan mikrovilág milliárd összetevőjéről. Hasonlóan helyesen kell alkalmazni a „nanotechnológia” vagy a “biotechnológia” fogalmakat is, amelyek nem egy konkrét technológiát, hanem egy általánosan megfogalmazott technológiát írnak le, számos technológiai elágazással. Mivel a transzhumanista vízió általánosít, nem tükrözi a technológiák valóságát. A manipuláló fogalmak a tudatlan tömegembert képesek tévútra, az individualitásba terelni és rabszolgává tenni.

3) az ember központúság visszaállítása: az embernek, mint teremtett egyénnek az újragondolása, ugyanis a gép és ember kapcsolatában jobban ismerjük az általunk létrehozott gépet, mint önmagunkat. Mai napig nem jutottunk dűlőre, hogy kik is vagyunk, miért élünk és mi a dolgunk. Pontosabban fogalmazva, mit jelent az, hogy “én vagyok”. Ki az én, és mit jelent az, hogy vagyok? Több száz éve téves emberképpel élünk, amely kialakulásában egyrészt a 2000 éves Paulus alapította felügyelő kereszténység játszott szerepet, másrészt az elsötétedés kora, amit hivatalosan felvilágosodásnak neveztek el, ahol az embert szuverén, autonóm, racionális lényként ábrázolták, aki elkülönül a természettől. A technovallás, a digitális teológia ezt a két téves elképzelést viszi tovább és butítja le még inkább a teremtett ember képességeit, mivel pl. eladható és megvásárolható, profitot hozó adatnak tekinti, illetve az adatcseréhez/feldolgozáshoz szükséges kezelhető algoritmusnak. A szándékos manipuláció célja, hogy a profit érdekében összekapcsolható lehessen a gépet és az emberi testet, vagyis kialakuljon a poszthumán kiber hibrid ember, majd egy következő lépésben eltűnjön az ember, - digitális eugenika-, és maradjon a minden parancsot végrehajtó gép. 

Ideje túllépnünk a „Turing-teszten” amely tévesen az emberi és a gépi intelligencia összehasonlítására szorítkozik. Ugyanis a teszt egyrészt egy specifikus képességet mér, és csak a kimenetet értékeli, mellőzve a mögöttes folyamatokat. A gépek feltételezett intelligenciáját azzal is túlléphetjük, hogy üzenünk az algoritmusokat tervező és előállító mérnököknek, a programozóknak, hogy a gépekkel úgy szeretnénk együtt élni az elkövetkező évtizedekben, hogy emberségünket, önazonosságunkat, önrendelkezésünket, szabad akaratunkat megőrizzük. Szeretnénk megtartani lelki értelmünket, jókedvünket, tenni akarásunkat, szeretetünket és szerelmünket, boldogságunkat, derünket és szépségünket, sejtjeink stressz tűrő és gyógyító képességét, egyetemes kis istenségünket, kutató és kereső képességünket, szeretnénk intuitív módon távlatokban gondolkodni, kapcsolati hálózatunkat a makro-és a mikrovilággal megőrizni, részt venni a folyamatos teremtésben és elvégezni a ránk bízott feladatokat. Továbbra is szabadon szeretnénk gondolkodni, szólni és cselekedni, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból.