276. A megújulás bármikor lehetséges

 

Amennyiben elfogadjuk, hogy az egyes történelmi korok, civilizációk és kultúrák alapjait az egyetemesség hagyományához kapcsolódó viszonyítási pontok változásai szerint tudjuk megérteni, akkor a transzhumanizmus eszköztárát használó XXI. századról elmondható, hogy hagyománytalan, mert egyrészt elmaradt az egyetemes, klasszikus értékek átértékelése, másrészt valakik szándékosan megváltoztatták emberi létezésünk viszonyítási, referencia pontjait. A hagyományos, egyetemes civilizációk és kultúrák alapjait az Isten közeli tudás, a kezdetleges eszközhasználat és a földrajzi elszigeteltség jellemezte. Egyrészről az eszközhasználat pl. a fémek megmunkálása, másrészről a vallási hit kiterjesztése lehetővé tette az egyéni (vallási és világi) hatalmi érdekek megjelenését más népekkel és civilizációkkal szemben is, lásd például az V-VI. századi népvándorlásokat. Európában egészen a XV. századig az egyre tökéletesebb fegyverhasználat pl. világi hatalom és a keresztény vallás pl. az egyházi hatalom volt a viszonyítási pont. Az eszközhasználat további kiszélesedésével pl. a kézműiparral, majd a gyáriparral párhuzamosan jelent meg a világi tőkehatalom, amelyet később felváltott a pénzhatalom pl. a bankrendszer és így a vallási hatalom, mint viszonyítási pont, fokozatosan hátrányba került. A XX. századtól kezdve már az adathatalom lépet a bankrendszer helyébe, amit akár digitális kommunizmusnak/ kapitalizmusnak, digitális rabszolgaságnak is nevezhetünk.

A XV. századtól az európai civilizációk viszonyítási pontja a nyugatias modernitás volt, mint pl. a liberalizmus, a nárcizmus, a társadalom atomizálódása, az identitásvesztés, az önző individualizmus, a materializmus, a hedonizmus, a hasznosság, a vallástalanság, a fejlődésbe és haladásba vetett hit, az újdonságok iránti megszállottság és az egyetemes hagyományok mellőzése. Például a liberalizmus mai napig hódító térnyerését a következők által tudjuk jellemezni: a) hiányzik a párbeszéd/dialektika, helyette belső monológ és elzárkózás van, b) a történelem során a civilizációs vívmányok nem liberális közegben keletkeztek, c) hatalmi harc folyik a gyengékkel szemben, d) kifele az egyenlőséget támogatja, a belső hatalom fele pedig a kiválasztottságot, e) elfelejti az emberi erényeket és a társadalmi morált, f) mellőzi a klasszikus filozófiát, a zsidó, az iszlám, a keresztény vallásokat valamint a buddhista, hindu és konfuciánus hagyományokat, g) hiányzik az önrendelkezés (autonómia), az önszabályozás, helyette szeparatizmus és kiválasztottság van. A liberális nyugati gondolkodás átkai az is, hogy a termelésalapú gazdaságról áttért a fogyasztásalapú gazdaságra, a spirituális orientációról az anyagorientáltságra, a közösségi szemléletről az individualista szemléletre, de az is ide tartozik, hogy elkényezteti a felnövekvő generációt és elfelejti az idősek gondozását. A liberalizmusban az újdonságok szüntelen hajszolása, a technikai és technológia fejlődésbe és haladásba vetett hit oda vezetett, hogy már nem mi irányítjuk a technológiákat, hanem a technológiák irányítanak minket. Ahelyett, hogy a technológiákat igényeinkhez alakítanánk, magunkat alakítjuk a technológiákhoz pl. állandóan a mobiltelefonunkkal vagyunk elfoglalva, az ünnepi asztaloknál nem társalgunk, hanem videókat készítünk és posztolunk. Miért csodálkozunk, hogy mindezek a viselkedések csak felerősödnek a traszhumanista XXI. század kényelmes viselkedésében? 

Talán kijelenthető, hogy a XXI. század nyugatias, liberális, haszonelvű civilizáció, amely már nemcsak az európai és amerikai, hanem az ázsiai kultúrkört is felfalta, immár a korábbi klasszikus viszonyítási pontok nélküli civilizációvá változott, amelynek rendszere globális és digitális, ezzel párhuzamosan pedig a korábbi vallási hatalom kuriózumszámba megy pl. a vallási épületeket profitorientált (múzeum, szálloda, előadótér) célokra használják. Aki pedig ezt a viszonyítási pont nélküli civilizációt fenntartó digitális rendszer működtetni képes az az új hatalmi világkormány vezetője. Mivel ember vallás nélkül nincs, úgy a világkormánynak egy új vallásra, ideológiára, hatalmi megvezetésre van szüksége, ami szemünk előtt alakul ki: a digitális vallás. 

A klasszikus vallási modell (dogmatika, rituálé, hierarchia, papság, messiások) szerint kidolgozásra kerülő új digitális vallás képviselői azt nem mondják el nekünk, hogy azok, akik bezárkóznak a digitális vallásba pl. állandóan az innováció után rohannak, hisznek a dogmatikus fejlődésben és haladásban, nyugodt lelkiismerettel hagyatkoznak a gépekre, gyakorlatilag saját börtönüket hozzák létre. De ez a klasszikus vallások esetében is így volt. Mivel még a digitális vallás dogmatikájának, rituáléjának és hierarchikus, kizáró jellegű, individualista rendszerének kiforrása elején vagyunk, talán van időnk, hogy visszatérjünk a normalitásba, a hagyományos, egyetemes embernek klasszikus értelmezéséhez. Klasszikus értelemben életünk részvételi, történelmi, ugyanis az időben zajló folyamatok, kapcsolati hálózatok részei vagyunk. Amikor viszont digitális emberré, transzhumánná válunk, önként mondunk le arról, hogy életünk részvételi legyen, hogy szabad akaratunkból kifolyólag részt vegyünk a teremtésben és az elmúlásban. Lemondunk transzcendens emberi mivoltunkról, hogy részt vegyünk az időben zajló kapcsolatokról, amit általában életnek nevezünk és transzhumánná, gépi emberré válunk. Ez a folyamat csak a profitban érdekelt digitális háttér hatalomnak jó, nekünk a rendszert fenntartó rabszolgáknak nem jó. A hatalmi játszma mindig egyoldalú volt, mert hatalmi érdekeket szolgál. Most sincs másképp. Mi mindent elveszíthetünk, amitől embernek mondhatjuk magunkat, a hatalom pedig mindent megnyer rajtunk és általunk. Ahogy korábban, úgy a mai digitális hatalomról is kijelenthető, hogy azt a tudatlan tömegember tartja el. Megoldás lehet, ha visszatérünk a korábbi, hagyományos társadalmak viszonyítási pontjaihoz, és ha kiszállunk a játékból. Például fenntartjuk a készpénz használatát, megvédjük számítógépes IP címünket pl. azzal, hogy elutasítjuk a sütiket, nem használjuk a közösségi médium felületeket (nincs posztolás, önmagunk mutogatása) vagy nincs a felhővel kommunikáló és valós idejű adatokat szolgáló elektromos autónk. Ideje észrevennünk, hogy az újonnan alakuló digitális vallásban, a nyugatias modernitás legújabb válfajában, a digitális eszközük használatában, a sötét felvilágosodás korát visszahozó racionalitásban, a transzhumanizmus eszköztára hajlamos az emberi létezést funkciókra, szerepekre redukálni, összhangba hozva azt a profitot termelő piacok működési logikájával és hatalmi érdekeivel. 

Természetesen nem a technológiák és technikák használatának elutasításáról van szó, hanem inkább az esetleges kockázatok emberhez méltó mérlegeléséről, amelyhez sikeresen alkalmazhatjuk pl. a korábbi tudományos, filozófiai és vallásos megközelítéseket. Tisztánlátásunkhoz szükségünk van a kritikus intellektus kialakítására, a transzhumanista törekvésekkel szemben kritikus szemléletre, a kreativitásra, a komplex problémamegoldásra, az együttműködésre, a tudományok és filozófiák közötti szintetizáló képességünkre, a felelős alkalmazkodásra, egyszóval a tudatosságunkra. Tudatosságunk segíthet pl. abban, hogy értékelni tudjuk a digitális technológiák adta kényelmet és azt, amit cserében oda kell adjunk pl. szabadságunkat és az Egytől kapott szabad akaratunkat, de abban is segíthet, hogy áttekintsük függőségünket és azokat a határokat, amelyek létezésünket formálják, illetve korlátozzák. Elengedhetetlen a kiegyensúlyozott transzhumanista magatartásunk kialakítása, a rugalmas technomorál alkalmazása, ahol nincs szó sem a technológiák bálványimádásról, sem teljes elutasításról, hanem egy olyan középút kialakításáról, amely értékeli azokat a fejlesztéseket, amelyek valóban hozzájárulnak életminőségünk javításához pl. egészségünk, közösségi-társadalmi életünk, spirituális nyitottságunk. Egyéni és társadalmai sarokpontokra van szükségünk. Egyéni sarokpontjaink bölcsességünk, kreativitásunk, intuíció képességünk, kritikus intellektusunk, tudatosságunk, erényes magatartásunk, függetlenségünk, önrendelkezésünk, szeretetünk stb. egyszóval mindaz, ami emberi, és amitől embernek mondhatjuk magunkat. Társadalmi sarokpontokat, referencia értékeket találunk a korábbi évszázadok keleti és nyugati hagyományaiban pl. a tudományokban, az irodalomban, a filozófiákban. Tekintsük vissza bátran a múltba és építkezzünk belőle, mert tapasztalataink a múlthoz kötnek. 

Ahhoz tehát, hogy az elkövetkező évtizedekben a transzhumanista eszközöket működtető önkiválasztott hatalmasok és köztünk, akik a hatalom markában levő digitális rabszolgák vagyunk, valamilyen párbeszéd kialakulhasson, új kommunikációs csatornákat kell kialakítanunk a filozófia és a különböző tudományok segítségével. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy az emberiség történetében először felejtjük el emberi létezésünk lényegét, pl. milyen feladatokat kell ellátnunk, vagyis miért vagyunk és mi a dolgunk, hogyan kell transzhumanista közösségekben úgy élnünk, hogy a klasszikus társadalmi normákat ne felejtsük el, milyen erényekkel, tudatossággal, kritikus intellektussal, intuícióval kellene, rendelkezzük ahhoz, hogy továbbra is embernek mondhassuk magunkat. Rendeltetésünk, hogy emberek legyünk ma is és holnap is egy traszhumanista világban. Ha mindezek ellenére mégis eljön a géppé vált ember ideje, az előbbiekre már nem lesz szükség, mert a lelketlen gép és a lelketlen ember között nem lesz különbség. A történelmi kiválasztottság, a fanatikus és farizeus dogmába vetett hit meghozhatja a több ezer éve várt eredményt, a digitális világkormányt, ahol lesznek a digitális rabszolga tulajdonosok és a megvezetett digitális rabszolgák. Mivel a transzhumanizmus emberképe materialista, nem veszi figyelembe a technikáknak és technológiáknak a társadalomra, a gazdaságra, a jogra stb. kifejtett hatását. Így fennáll annak veszélye is, hogy olyan új fogalmak is elterjednek, amelyek elfedik az ember erkölcsös (társadalmi) és erényes (egyéni) viselkedését.