248. Patanydzsali jóga-szutra (4): megszabadulás a racionalitástól

 (folytatás)

IV. Megszabadulás a racionalitástól (kaivalja páda)

1. A képességek (sziddhik) veleszületettek, vagy növényi szerek, mantrák, önmegtagadás, szamádhi által jönnek létre.

2. Amikor az őstermészet túlárad, a létező más létminőséget ölt.

3. Nem az indítékok, okok (szamszkárák) hozzák működésbe az őstermészetet, ezek csak gátjait bontják el, mint a földműves.

4. Az ember minden tudatállapota az egyetlen éntudatból (az egyetemes énből) keletkezik.

5. Sokféle tudattevékenységének irányítója az ő egyetlen, örök szelleme.

6. A meditációban ezért nem születnek már (újabb) indítékok, okok (szamszkárák).

7. A jógi cselekedetei sem nem fehérek, sem nem feketék, míg másoké háromfélék.

8. E (háromféle) tevékenység érleli meg a cselekedetek gyümölcseit.

9. Bár (az újraképződések) a születésben, térben és időben egymástól elkülönülnek, folyamatuk mégis megszakítatlan, mert az emlékezés és a keletkezés indítékai (szamszkárák) egymásnak megfelelnek.

10. A létesülés, a keletkezés indítékainak nincs kezdete, mert az életszenvedély állandó.

11. Az ok és az okozat, a kívánság és annak tárgyai fűzik a létezőket egybe, ezért ha az egyik megszűnik, elmúlik a másik is.

12. A múlt és a jövő sajátosságaiból következően más-más dharmák törnek utat a jelenben.

13. Akár megtapasztalhatóak, akár finomtestűek, a három anya (a szattva-radzsasz-tamasz) természetét követik.

14. A módosulásokból létrejött egység határozza meg a tárgyi világ valóságát.

15. Bár a valóság (vasztu) ugyanaz, a tudatállapotok különbözőek, ezért a (valóságot megismerő) tárgyi tudásuk egymástól eltérő.

16. A tárgyi világ nem függ az egyéni tudattól, mert amikor abban nem jelenik meg, akkor hogyan létezhetne.

17. A tárgyi világ aszerint, hogy a tudatot átfesti-e, vagy sem, válik ismertté, vagy sem

18. A tudat módosulásairól a prakriti ura (a purusa) mindig tud, mert a purusa sohasem változik.

19. A (tudatnak) nincs saját fénye, mert maga is a (purusa) szemléletének tárgya.

20. Lehetetlen ugyanis egyszerre megismerőnek és az ismeret tárgyának is lenni.

21. Ha az egyik tudat a másikat megismerhetné, a megismerő és a megismerés végtelenül ismétlődve egymás tárgyaivá lennének, és emlékezetzavar támadna.

22. Ha a soha nem változó szellem (purusa) valamely tudatalakzatában tartózkodik, saját értelmét (buddhi) szemléli.

23. Amikor a tudat mind a nem változó egyetemes én (purusa), mind a tapasztalati individuális én (prakriti) tükre, mindent átfog.

24. Bár számtalan benyomás színezi, mégis a purusa megszabadulását szolgálja, akivel összekötve működik.

25. Aki (ezt) a különbséget meglátja, az individuális én képzetétől megszabadul.

26. Így halad a tudat a megkülönböztetések mélyéből a megszabadulás csúcsa felé.

27. A megmaradt indítékokból, okokból (szamszkárákból) eközben valamilyen kép újra és újra előjön

28. Ezek felszámolása ugyanúgy történik, mint a többi gátló tényezőé (klésák).

29. Aki a meditációban elmélyedve a megkülönböztetésben gyűjtött igaz tudása gyümölcseiről is lemond, eléri az örök dharma felhőjét, és a legmagasabb szamádhit.

30. Ezzel a szenvedélyek és a karmák (a tettek, a cselekedetek ok-okozati láncolatának sora) megszakadnak.

31. A végtelen megismerés következtében, amely minden fátylat eloszlat, több tudnivaló már alig marad.

32. Mivel céljukat elérték, a gunák változásainak vége.

33. A folyamat az idő minden mozzanatával vonatkozásban áll, de értelme csak az utolsó módosulásnál ismerhető fel.

34. A gunák betöltvén a purusáért vállalt céljukat az őstermészetbe visszaolvadnak: ez a teljes megváltottság, vagy a saját önazonosságában megszilárdult tudat ereje.