247. Patanydzsali jóga-szutra (3): a képességek jógája

 (folytatás)

III. A képességek jógája (vibhuti páda)

1. Az összpontosítás, a tárggyal való azonosulás, és a lelki üresség adja az összeszedettséget (szamjama).

2. Aki ezekben mester, annak értelme világos.

3. A megvilágosodásnak fokozatokban kell megvalósulnia.

4. Az előbbi (öttel) szemben ez (a három) a belső fokozat.

5. A végső állapottal (szamádhival) szemben azonban ezek is külső fokozatok.

6. A zavaros ébrenlétben és a pihenés állapotában a tudatos és tudatlan észlelések és megtapasztalások váltogatják egymást, de ha tudatunk az elcsendesedésre törekszik, akkor közel a megnyugvás.

7. A lélek nyugalmát a megnyugvást létrehozó indítékok, okok (szamszkárák) adják.

8. A lélek összpontosított nyugalmából fejlődik ki a szamádhi.

9. A lélek csak akkor lesz nyugodt, ha a korábbi és a későbbi változások benne ugyanazok.

10. Így testünk és érzékszerveink tulajdonságai és állapotainak változásai megmagyarázhatók.

11. Ugyanazokat a változásokat éljük át mint bárki, így a megnyugvást (a múltat), a keletkezést (a jelent) és ami eljön (a jövőt).

12. A fentebbi fokozatok közötti különbség a lélekállapotok közötti különbséget tükrözi vissza.

13. Aki összeszedettségét ezekre alkalmazza, az tudást szerez a múltról és a jövőről.

14. Ha gondolataink, szavaink és cselekedeteink keverednek, akkor téves megállapításokra jutunk. Aki összeszedett, az képes megkülönböztetni, és mindenki hangját megérteni.

15. Aki tudatos, az indítékait átvilágítja, így korábbi megvalósulásait megismeri.

16. Aki az összeszedettséget mások képzeteire alkalmazza, mások gondolatait ismeri meg.

17. De nem a képzet alapját (előidézőjét), mert nem ez volt az (összeszedettség) tárgya.

18. Ha az összeszedettséget a testünkre alkalmazzuk, akkor a képzetünk ereje megbénul, a fény és a szem közötti kapcsolat megszakad és a test láthatatlanná válik.

19. Kétféle karma van: amelyik már elkezdődött (aktív), vagy amelyik még nem kezdődött el (lappangó). Aki az összeszedettséget a lappangó karmára alkalmazza, életének végét megismeri, és a fenyegető rosszat megérzi.

20. Ha az összeszedettséget a (lények iránti) szeretetre (részvétre, együttérzésre) alkalmazzuk, akkor az hatalom.

21. A hatalom az elefánterő.

22. Ha az összeszedettséget a belső fényre alkalmazzuk, akkor tudást szerzünk a finomról, a homályosról és a távoliról.

23. Ha az összeszedettséget a Napra alkalmazzuk, akkor biztos tudást szerzünk a világegyetemről.

24. Ha az összeszedettséget a Holdra alkalmazzuk, akkor a csillagokról szerzünk tudást.

25. Ha az összeszedettséget a Sarkcsillagra alkalmazzuk, akkor annak mozgása felől szerzünk tudást.

26. Ha az összeszedettséget a köldökre alkalmazzuk, akkor a testről szerzünk tudást.

27. Ha az összeszedettséget a nyakgödörre alkalmazzuk a szomjúság és az éhség megszüntetését fogalmazzuk meg.

28. Ha az összeszedettséget a mellüregre alkalmazzuk, akkor a szilárdságról szerzünk tudást.

29. Ha az összeszedettséget a koponyában levő fényre alkalmazzuk, akkor a tökéletesség látásáról szerzünk tudást.

30. Vagy a felvillanó (intuitív) minden látáshoz.

31. Ha az összeszedettséget a szívre alkalmazzuk, akkor a lélek felől való tudáshoz jutunk.

32. A a fényben való tapasztalás (szattva) és a purusa soha nem keveredik. Tárgyi tapasztalás azáltal lehetséges, hogy a szattva és a purusa nincs megkülönböztetve. Az összeszedettség alkalmazása a purusa megismeréséhez vezet.

33. Ebből az öt érzék, mint a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés, a szaglás villámszerű megvilágosodása támad.

34. A szamádhi állapotának elérésében ezek akadályok, de a tudat működésekor erők.

35. Ha a kötöttségek okai meglazulnak, és az elme működésének mozgása ismertté válik, a tudat más testbe is át tud lépni.

36. A felső lélegzés (udána, felfelé ható életáram) uralma képessé tesz arra, hogy vízben, iszapban, bozótban az ember el ne vesszen.

37. A középlélegzés (szamána) fölött való uralom a testet ragyogóvá teszi.

38. Az összeszedettség alkalmazása a hallás és a világéter összefüggéseire, a természetfölötti halláshoz vezet.

39. Az összeszedettség alkalmazása a test és a világéter kapcsolatára, a pehelykönnyűvel egyesülve, az embert képessé teszi arra, hogy a világűrben járjon.

40. A külsőtől többé nem befolyásolt lélekállapot neve a nagy szabadság (mahávidéhá). Ha ez megvalósul, a káprázat burka eltűnik.

41. Az összeszedettség alkalmazása a durva testre, a sajátosságokra, a finom testre, az összefüggések kibontakozására és céljaikra a teremtés fölötti uralomhoz vezet.

42. Ebből természetfeletti képességek származnak, mint amilyen a kicsi, atomi méret és mások (mint a nagyság, könnyűség, súlyosság, mindennek elérése, korlátlan nemzőerő, isteni képességek és uralom), a test tökéletessége és minőségeinek sérthetetlensége.

43. A tökéletes test szervezete: szép, kellemes, erős, gyémántszilárd.

44. Az észlelésre, az egyedi minőségekre, az individuális énre, a lételemek kibontakozására és céljukra alkalmazott összeszedettség, az érzékek fölötti uralomhoz vezet.

45. Az ebből szárnyaló szellem, a teljes eloldódást és az őstermészet fölötti uralmat jelenti.

46. Aki a szattva és a purusa között különbséget tud tenni, az a lét minden állapota fölött úr marad, és mindentudásra tesz szert.

47. Aki szenvedélytelenségét még a legmagasabb látásra is alkalmazni tudja, a tisztátalanság magjának megszűntével eléri a megszabadulást.

48. Még ha a legmagasabb erők hívják is, nem enged a ragaszkodásnak és a büszkeségnek (csábításának), mert az nem kívánatos következményekkel jár.

49. Az összeszedettségnek a pillanatra való alkalmazása a megkülönböztetések tudásához vezet.

50. Ezáltal olyan egymáshoz hasonló dolgok különbsége is megismerhető, amit minőségük, jellegük és helyük szerint nem lehetne megkülönböztetni.

51. A megkülönböztetésekből származó megszabadító tudás köre kiterjed minden dologra, állapotra, és időre.

52. Amikor a szattva tisztasága egyenlővé válik a purusa tisztaságával - ez a teljes megszabadulás.