234. Patanydzsali jóga-szutra (1): az egyetemes lélek nyugalma

 

A dualitások cirkularitásában az egyetlen egység elérése, a fent és a lent, a hideg és a meleg, a kint és a bent, a nő és férfi stb. összekapcsolásának elérési módját adja meg, többek között a Patanydzsali által írt jóga szútrák. Az egyetemes tudásba való beavatási módszertan (jóga) első könyvei feltehetően Beavató Mesterünk előtt a II. században keletkeztek, az utolsók pedig Beavató Mesterünk utáni V. században. A kutatók általában több szerzőt tételeznek fel a név mögött. A beavatás könyvei a szükséges lelkierőről (a szabad akarat gyakorlásáról), az egyetemes lélek nyugalmáról, a szükséges lelki gyakorlatokról, az individuális éntől( a racionalitástól) való megszabadulásról és végül a beavatás extatikus, transzcendens állapotának eléréséről szólnak. 

I. Az egyetemes lélek nyugalma (szamádhi páda nirodha) 

1. Figyelem: a jóga magyarázata következik.

2. A jóga feladata, hogy az individuális én okozta tudatmódosulásokat, a tudatlanságot megállítsa.

3. Ekkor a szemlélő eredeti valóját, vagyis a vele született egyetemes énjét megőrzi.

4. Egyébként azonosul az általa felépített individuális énnel.

5. Az individuális én ötféle módosulást idéz elő, ezek egy része szenvedést okoznak, mások pedig nem.

6. Az ötféle módosulás: nincsenek helyes ismereteink, tévedünk, gondolkodunk a fogalmakról, alszunk és emlékezünk.

6.1 Az első: a helyes ismeretnek három összetevője van: a tapasztalat, a következmény és a hagyomány.

6.2 A második: tévedéseink az eredeti ismeretek hiányából származó téves képzetek.

6.3 A harmadik: olyan fogalmakat alkotunk, amelynek nincs valóságos alapjuk.

6.4 A negyedik: az alvás az a módosulás, amelynek alapja, hogy semmi sem történik (pihenünk).

6.5 Az ötödik: emlékezetünkben hordozzuk észleléseinket és tapasztalásainkat (teherviselés).

7. Az individuális viselkedésünkről való lemondás és az egyetemesre való áttérés, változás, gyakorlással és az elme testünk okozta érzékelések és megtapasztalások megnyugtatásával érhető el. Ez a lélek gyakorlatoztatása.

8. A lélek gyakorlatoztatása erőfeszítést igényel, hogy a lélek a mozdulatlanságban maradjon.

9. Ha a lélek gyakorlatoztatását folyamatosan és kitartóan végezzük, jellemünk megszilárdul.

10. A vágytalanság az a tudatállapot, amikor nem érdekelnek az öt érzékszervünk általi észlelések és megtapasztalások..

11. A vágytalanság legmagasabb foka, amikor az anyagi világból semmire se vágyunk, mert az egyetemes énünknek semmire sincs szüksége.

12. Az egyetemes én tudat, a tudatosság (szamádhi) párosul az egyetemes szemlélettel, az örömmel és az öntudattal (hittel).

13. Az egyetemes én tudatban, hiányoznak vagy csak nyomokban található meg az általunk felépített individuális én tudat (ego) okai (szamszkara).

14. Az individuális én tudat (ego) testüket elhagyva az őstermészetbe olvad vissza.

15. Az egyetemes énünk a hit, a hagyomány, az összpontosítás, vagyis a tudás útján halad.

16. Aki lelkesen törekszik az, közel van a célhoz.

17. Különbség van közöttünk, ugyanis törekvésünk lehet lágy, közepes, vagy rendkívüli.

18. Az Egynek való odaadás által is el lehet érni az egyetemes ént.

19. Az Egy az, akit (amit), a gond, a munka, a munka gyümölcse, vagy a szenvedély nem érint.

20. Benne a mindentudás magja tökéletesen megvan.

21. Az Egy az atyák mestere, mert számára nincs idő.

22. Az Egy megnyilatkozása a szent szótag: legyen.

23. A szótag ismétlése feltárja rejtett jelentését.

24. Felkészül és visszatérő szellemünk elmélyült állapotában megnyílik, és az előtte levő individuális akadályok eltűnnek.

25. Lelkünk szétszórtságát okozzák pl. a betegségek, a kételkedés, a hanyagság, a restség, a hamis tanításokhoz való ragaszkodás, a tehetetlenség, az elmélyülés elérésére való képtelenség, a kitartás hiánya, a kényelem.

26. A szétszórtság következménye a fájdalom, a félelem (depresszió), a szabálytalan légzés.

27. Az akadályok a belső egységünkre, az egyetemes énünkre való koncentrálás gyakorlásával leküzdhetők.

28. Lelkünk nyugalmát a részvét, az együttérzés, az öröm, a jótettek idézik elő.

29. A lélek nyugalma helyes lélegzéssel és lélegzetmegtartással tökéletesíthető.

30. A lélek nyugalma összpontosítással, a léleknek szigorúan egy pontra való irányítása által (koncentrálással) valósítható meg.

31. A lélek nyugalma gondtalansággal és derűvel elérhető.

32. A lélek nyugalma az érzékfölötti kedéllyel érhető el.

33. A lélek nyugalma azzal a kedéllyel érhető el, amely a mély alvásból és az álmokból merít.

34. A lélek nyugalma az anyagot és az individualitást kizáró meditációval érhető el.

35. Az észlelő és megtapasztaló így olyan nyugalmi képességeket ér el, amely egyaránt érvényes a mikro-kozmoszra és a makro-kozmoszra.

36. Ha sikerült az elme-test racionális gondolatait megfékezni, akkor válik egységgé a megfigyelés tárgya, a megfigyelő és a megfigyelés és less olyan átlátszó, mint a drágakő.

37. Amennyiben még továbbra is fogalmi zavarokkal állunk szemben, azt jelenti, hogy a racionális, materiális és individuális gondolataink még jelen vannak.

38. Ha, a lélek megszabadult az emlékezet képeitől (a múlttól) és már nincs különbség a megfigyelés tárgya és a megfigyelő között, akkor a lélek már csak az értelemre figyel, és mentes a racionális gondolkodástól.

39. Ezzel magyarázatot nyert a racionalitás ás a racionalitás mentes megfigyelés és tapasztalás.

40. Ezek a finom változások (racionális és racionális mentes) az oszthatatlan egyetemes én tudattal végződnek.

41. Ez a tudatosság extázisa (szamádhi).

42. Ha a lélek az individuális éntől való megszabadulást elérte, megnyugszik.

43. A tudat (tudatosság) azonos a valósággal.

44. Ez az ismeret különbözik az elme- test észleléseitől és megtapasztalásaitól valamint a hagyományok ismeretétől.

45. A tudatosságból származó okok, minden más okot (szamszkara) felszámolnak.

46. A szamszkárát legyőzve mindent legyőzzünk, és elérjük az egyetemes tudatosságot (szamádhi). 

Megjegyzés: a Patanydzsali jóga-szutrák mai értelmezés szerinti közreadásában Hamvas Béla fordítását vettük figyelembe.