235. Patanydzsali jóga-szutra (2): a begyakorlás jógája

(folytatás)

 II. A begyakorlás jógája (krijá jóga) 

1. A begyakorlás jógája az önmegtagadást, szent könyvek önálló kutatását, az Egynek való odaadást jelenti.

2. A gyakorlatok célja, hogy elérjük a szamádhit és a gátló szenvedélyeket (klésák) felszámoljuk.

3. A szenvedélyek a következők: a tudatlanság, az önzés, a sóvárgás, a gyűlölet, az életösztön (görcsös élni akarás). (Más olvasatban: a tudatlanság, csak az anyag létezik, individualizáció, halálfélelem).

4. A szenvedélyeink gyökere a tudatlanság, ebből fakad a többi, a háttérben lappangó, megfegyelmezett vagy uralkodó viselkedésünk.

5. A tudatlanságunk oka téves szemléletünk, mert ami elmúlik, azt öröknek, a tisztátalant tisztának, a rosszat jónak, az individuális ént egyetemes énnek tartjuk.

6. Az individuális énben való hit csak érzéki, látszat tapasztalat, mert összetévesztjük azt, amit látunk (purusa) a látvánnyal (prakriti).

7. A gyönyör az, amihez társul a sóvárgás.

8. A szenvedés pedig irtózat.

9. Az életösztön még az éber embert is arra kényszeríti, hogy önmagát tegye a középpontba (individuális én legyen).

10. A lélek szenvedélyeit – amíg még gyengék a dualitások párba állításával kell kiküszöbölni.

11. A lélek szenvedélyeinek felszámolási módja a meditáció.

12. A szenvedélyek gyökere a karma (cselekvés), amelyet a látható anyagi világban tapasztalunk meg.

13. Amíg a karma él, addig gyümölcsöt is terem: születést, életet, megtapasztalást és halált.

14. Aszerint, hogy a gyümölcs erény, vagy bűn, bennük öröm vagy fájdalom van.

15. Az olyan ember számára, aki a helyes megkülönböztetést, a dualitások egységét elérte, annak a gunák (lelki tulajdonságok) működése (félelem, önkorlátozás, a lélek változásai) életében nem jelentenek nyomorúságot.

16. Csak a jövő szenvedései küszöbölhetők ki.

17. A szenvedés oka, hogy a szemlélő és a szemlélet tárgya (a purusa és a prakriti) összekeverednek.

18. A megtapasztalás anyagi és szellemi tárgyainak (a prakritinek), ismertetőjele a fény (szattva), a mozgás (radzsasz) és a tehetetlenség (tamasz). Céljuk a megtapasztalás és a megszabadulás az individuális éntől.

19. A gunák fokozatai: a hasonló, a különböző, az osztható, az oszthatatlan.

20. A szemlélő (purusa) csak lát, mert önmagában semmi más, csak látás és megértés.

21. A tapasztalati, anyagi világ (prakriti) egyedül az örök lélek, az örök élet (purusa) miatt van.

22. A tapasztalati, anyagi világ (prakriti) az egyetemességet elért ember számára megszűnik, de mások (a céljukat el nem ért emberek) tapasztalatában tovább létezik.

23. A tapasztalat és a tapasztalás tárgyának (az azonosulás) egybekapcsolódása az oka annak, hogy a birtokló (a szemlélő) magát a birtoklás tárgyával (a szemlélettel) azonosítja.

24. A tudatlanság (avidja) oka a téves azonosulás.

25. Ha a téves azonosulás megszűnik, nincs több zavaró ok és a megtapasztaló teljesen megszabadul individuális énjétől.

26. A tudatlanság felszámolásának eszköze a folyamatos megkülönböztetés (a helyes azonosulás)

27. Az egyetemesség, mint a legmagasabb megismerésnek útja nyolcfokozatú (ezek a jógafokozatok).

28. A jóga fokozatainak szabatos megtartása nyomán megszűnik a tisztátalanság, és az út a megkülönböztetésen át a megvilágosodáshoz vezet.

29. A jóga 8 fokozata: az erkölcsös fegyelem, az önfegyelem (önuralom), a helyes ülésmód, a szabályos lélegzés, az érzékek visszavonása, a koncentráció, a meditáció és szamádhi.

30. Első fokozat: az általános erkölcsös fegyelemhez tartozik, hogy másoknak nem ártunk, nem hazudunk, nem lopunk, önmegtartóztató életet élünk, nem gyűjtünk.

31. Ezek megtartását társadalmi osztályoktól, helytől, időtől és körülményektől függetlenül Nagy Fogadalomnak is hívják.

32. Második fokozat: az önfegyelem, amely tartalmazza a tisztaságot, az elégedettséget, az önmegtagadást, a szent könyvek olvasását és az Egy szolgálatát.

33. Amikor káros indulatok fenyegetnek, meg kell keresnünk a dualitás párját.

34. Az indulatok, amikkel másoknak ártunk elsősorban a vágyakozásból, a haragból és a tudatlanságból származik. Az önzés mindig szenvedést és zavarodottságot szül. Ezért az individualitás párját az egyetemesben kell keressük.

35. Ha másnak nem ártunk, akkor bennünk az ellenségeskedés megszűnik.

36. Ha az igazat mondjuk ki, akkor urai leszünk annak az erőnek, amely a szóból valóságot teremt.

37. Ha nem harácsolunk, minden kincs a miénk lesz.

38. Ha önmegtartóztatók vagyunk, megnő a tetterőnk.

39. Ha nem gyűjtjük az anyagiakat, megtudjuk, hogy miért vagyunk.

40. A lelki tisztaságunk elérésének következménye, hogy nem sokat foglalkozunk a testünkkel és szakítunk azokkal, akik testüket sokra értékelik.

41 A legmagasabb lelki tisztaság a derű, a figyelmesség, az érzelmek fölötti uralom, a növekvő önismeret és az öntudat.

42. Elégedettségünkből boldogság fakad.

43. Az önuralom eredménye a tudatlanságunk eltűnése, és a testünk egészsége.

44. A szent könyvek olvasásának egyik eredménye lehet a megistenülés elérése.

45 A szamádhi az, amikor már az Egy cselekszik bennünk, mert elértük az egyetemes ént, a tudatosságot.

46. Harmadik fokozat: az ülés módja biztos és kényelmes legyen.

47. Az individuális énről való lemondás segít a végtelen távolságok szemlélésében.

48. Ennek következménye a dualitás párjai iránti fogékonyság.

49. Ezt követi a lélegzet szabályozása, a ki- és belélegzés összhangja.

50. A szabályozás rendje: kilégzés - belégzés – megállás, mérhető terjedelemben, időben, hosszúságban, könnyedén, vagy kitartva.

51. Negyedik fokozat (a légzésszünet): túllépni a közönséges ki- és belélegzés mértékén.

52. Így tűnik el a fényt eltakaró burok.

53. Ebből fejlődik az összpontosítás képessége.

54. Ötödik fokozat: az értelem befelé fordítása nem egyéb, mint a belső világ felé való fordulás, amikor tudatosan megszakítjuk a (külső) dolgok, az öt érzékünk adta észlelés és megtapasztalás közötti kapcsolatot.

55. Így tudjuk az érzékeinket uralni.

56. Hatodik fokozat: az összpontosítás, a koncentrálás (dháraná) a lélek rászegezése valamire.

57. Hetedik fokozat: meditáció által a tárggyal való azonosulás elérése, amely a tudatosság elérését szolgálja.

58. Nyolcadik fokozat: amikor a valóság teljességében megjelenik számunkra, és individuális énünk üres, így elértük az egyetemes énünket (szamádhi).