269. Fogalmi zavar

Beavató Mesterünk az életre, az önmagunk megismerésére és az Egyhez való visszatérésre, az objektív és a szubjektív valóság megismerésére tanított, ahol egyben szereplők és szemlélők is vagyunk, akik képesek a lehetőségekből (élet) a ténylegességbe (lét) jutni. Embernek lenni azt jelenti, hogy potenciális megfigyelői és résztvevői vagyunk a dualitások cirkularitásának, mivel kölcsönhatásban vagyunk a megfigyelt objektív és szubjektív valósággal. Beavató Mesterünk olyan új fogalmi rendszert hozott létre, amely által megérthető a körülöttünk levő valóság, az egyetemesség, a régi kereszténység, a visszatérés az Egyhez és így nincs szükségünk az ál-valóság létrehozására. Paulus megbízásos félrevezetése, szándékos marketingje és menedzsmentje abban rejlik, hogy a fel nem ismert beavató tanításra a régi szövetség, a Tóra fogalmi rendszerét alkalmazta és így létrehozta az ál-valóságot.

Ne csodálkozzunk, hogy a Paulus –római birodalom párosnak köszönhetően kétezer éve csak morzsákat kapunk Beavató Mesterünk tanításából. Amennyiben ennek a felügyelő és elnyomó rendszernek valamint Beavató Mesterünk tanításainak hatását szeretnénk elemezni az elmúlt évszázadokban, akkor kijelenthető, hogy egyrészt a Paulus féle teológia és dogmatika olyan, mint például a matematikában az eukleidészi geometria (párhuzamossági axióma) szemben a Bólyai- Gauss–Lobacsevszkij geometriával (hiperbolikus axióma), az objektív és materialista világnézet szemben a szubjektív és nem materialista világnézettel, a statikus szemben a dinamikussal, a halál szemben az élettel, a mennyiség szemben a minőséggel, a Tóra mértéke szemben a Beavató Mesterünk mérhetetlen egyetemességével, a zárt rendszerszemlélet szemben a nyílt renddel, a newtoni fizika (a térés idő, az anyag és az erő külön van) szemben a kvantumfizikával (a tér és idő, az anyag és az energia együtt van).

Az emberiség történetének egyik nagy tévedése, amit szándékosan tart fent ma is a hatalom, hogy Beavató Mesterünk kétezer éves tanítását, a Paulus- római birodalom páros által létrehozott régi szövetség fogalmi rendszere szerint értelmezi. Pedig Paulus előtt Szókratész is úgy tartotta, hogy ha fogalmi rendszereinket egyeztettük, akkor nincsen vita köztünk. Ha görögként Paulus ismerte Szókratészt, vajon miért nem alkalmazta? Vegyük észre, hogy a valóságról szerzett tudásunk, hála a tudománynak és a művészetnek a XXI. században más, mint Paulus idején volt. Minden kornak megvan a maga értelmezési tartománya, a saját fogalmi rendszere. Öregjeink nem véletlenül üzenték, hogy az újbort, új tömlőbe kell tölteni. Ennek ellenére, egy több mint kétezer éves fogalmi rendszert használunk, vagyis az újbort, a régi tömlőbe töltöttük. De mit köszönhetünk a Paulus- római birodalmi páros régi fogalmi rendszerének? Például a testvérháborúkat, a kelet kincseiért folytatott bújtatott keresztes hadjáratokat, a több millió ember halálát okozó 30 éves vallásháborút, a kb. tízezer ember halálát okozó vallási inkvizíciót, a festészet és szobrászat képi és formai megjelenítő manipulációját, az Ágoston féle ellenőrző, a régi szövetségi vallásnak megerősítését, az Aquinói Tamás által létrehozott vallásfilozófiát, amely által a materialista arisztotelészi nézet és így a materialista tudomány és tömeggondolkodás meghonosodott Európában. A sorban következik a reformációnak nevezett dogmatika, amely szentesítette a pénz hatalmát és ennek következményét a tőke kapitalizmust és a tőzsdét, majd a pénzügyi kapitalizmust és a XXI. századi digitális kommunizmust/kapitalizmust, a darwinizmust, a Descartes féle individualitást és gépi gondolkodást pl. az ember cserélhető alkatrész a gépezetben, Kant filozófiáját és a nagyrészt erre épülő európai filozófiát. De említhető a protestáns gyarmatosítás is, amely pl. India esetében több mint egymillió ember halálát okozta. Minden egy irányba mutat: a kétezer éves beavató tanítás meg sem történt, nincs semmi új. 

A kvantumugrás a régi fogalmi rendszerről a beavatás fogalmi rendjére mai napig nem történt meg, ahogy a váltás az individuális énről az egyetemes énre sem. Szinte érthetetlen, hogy azon csodálkozunk, hogy Európa szellemtelen és nincsenek szellemi tanítói sem, mint a keleti népeknek és hogy Európában még vallás sem született. Ami van, az importált vallás. De érdemes megemlíteni a reformációhoz és a felvilágosodásnak nevezett sötét korhoz köthető szekularizációt is, amely elméletileg biztosította a világnézetek semlegességet, a vallásszabadságot és a felekezetek egyenjogúságát, miközben gyakorlatilag a két (vallási és állami) hatalmi intézményrendszer abban működött együtt, hogy a szabad akarattal rendelkező teremtett embert ellenőrzése alatt tartsa. Két hatalom egy ember fölött, amit pl. az inkvizíció idején úgy alkalmaztak, hogy a halálos ítéletet az egyház hozta meg, a végrehajtást, a piszkos munkát pedig az állami hatóság végezte el.

Kijelenthető, hogy a teljes valóság megértéséhez nem elegendő Paulus, Darwin, Descartes, Newton, Eukleidész stb. klasszikus fogalmi rendszere és ezek filozófiai hatásainak megismerése pl. Newton felfogása nyomonkövethető Kant a priori fogalmi rendszerében, ahol a világ tőlünk függetlenül létezik, ahol a megfigyelés, a megfigyelt tárgy/eszköz/folyamat és a megfigyelés is külső. A klasszikus fizikában a világ rajtunk kívül van. Ezzel a statikus szemlélettel szemben áll az elektromágnesesség, a kvantumfizika, az entrópia, a speciális és általános relativitáselmélet stb. dinamikus szemlélete, ahol a megfigyelő része a megfigyelésnek. Csak ezzel a szemlélettel vagyunk képesek a valóság egységének, a kapcsolatok hálózatának, a dualitások cirkularitásának megértésére, amint azt Beavató Mesterünk is tanította. A kvantumelmélet szerint az ember és a világ összekapcsolódik, a természet pedig már nem teljesen objektív, hanem megjelenik annak szubjektív oldala is pl. a megfigyelő, a megfigyelt és a megfigyelés közötti kapcsolat, vagy annak vizsgálata, hogy mi történik két megfigyelés között. Ugyanis a megfigyelés eredménye attól is függ, hogy milyen tudással rendelkezik a megfigyelő és milyen a megfigyelő eszköz. A világ már nem objektív tárgyak halmaza, hanem kapcsolatok hálózata. Megjegyzés: a fogalmak változását mutatja pl. az is, hogy Arisztotelész idejében az anyag, mint potencia csak a forma által létezett. Ezzel szemben a XVIII. században Descartesnak az anyag már a res extensa ( aminek kiterjedése van és osztható), a szellem pedig a res cogitans (tudatos elme, racionalitás, ész, amit tévesen az énnel azonosítottak). Ekkor cserélték le a szellemet/lelket a racionális ésszel, illetve a fogalmi zavarban a kettőt egymással azonosították. Így a később megjelenő pszichológia is az emberi viselkedésben az észnek (racionalitásnak) adott elsőbbséget, habár nevében a lélektan szót használja. Ha a XVIII. században az anyag fogalmához az erőt társították, akkor a XX. században az anyaghoz az energiát csatolták. A kvantumelméletben (a 12 értelmezésből a legelfogadottabb a koppenhágai) a valóság értelmezésére pedig már olyan új fogalmakat vezettek be, mint a komplementaritás, a határozatlansági kapcsolatok, az anyaghullám, a töltéssűrűség, a koegzisztens állapotok stb. Akár az is mondható, hogy Beavató Mesterünk kétezer évvel ez előtt a mai kvantumfizikában érvényes dualitások cirkularitását, az örökös kvantumhullámzást mutatta meg nekünk. A tudatlanok ezt a változást, kvantumugrást csodának tekintették. Amikor Beavató Mesterünket arra kérték hogy tegyen csodát, és hisznek neki, nem tette meg. 

Az új értelmezésben tehát  a megnyilvánuló tárgy vagy jelenség akkor létezik, akkor észlelhető ha kapcsolatban vagyunk vele. Ha nincs kapcsolatunk, akkor az a tárgy vagy jelenség számunkra nem létezik. Ha viszont a kapcsolatokat csak törvényszerűségekkel, axiómákkal, matematikai modellekkel próbáljuk leírni, akkor a kapcsolatok csoportját máris elkülönítettük és felbontottuk a létező kapcsolatokat, egyedesítettük azokat vagyis idealizáltuk a vizsgálatunkat. A megismerés folyamatában ez lehet az első tévedése. Amiből az is következik, hogy a fogalmi rendszerünk, az alkotott modell, törvényszerűség vagy illik vagy nem illik a valóság kifejezésére. A valóság idealizálása, modellezése, szimulációja után, a valóság és a magunk kapcsolatának megértésére alkotott emberi fogalmak képezik a második lehetséges tévedést. 

Kapcsolatunk, azonosulásunk a teremtett valósággal lehet elfogadó vagy elutasító. Az előbbi a bölcselet, az egyetemesség tudomásul vétele, amit Beavató Mesterünk tanított, a keresés és kutatás, a válaszadás a miért kérdésre, a teremtő Egy megismerése önmagunkban, stb., az utóbbi pedig a racionalitás, az individualitás, a dogmatikus ál-valóság, az istenkép kialakítása, az égi mennyország, mint az örök haza, stb. vagyis az, amit Paulis tanított. Amikor Beavató Mesterünk arra tanít, hogy keressetek és kutassatok “kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyíttatik” arra utal, hogy ne támaszkodjunk speciális tanokra, ne korlátozzuk gondolkodásunkat, szavainkat és cselekedeteinket egy speciális elképzelésre. Legyünk mindig felkészülve arra, hogyha új, valós ismerettel találkozunk, azt befogadjuk, illetve ha újat észlelünk és tapasztalunk, véleményünk megváltozhat. Kérdezzük meg magunkat pl. a fiatal korunkban belénk ivódott észlelések és tapasztalások, az iskolában tanultak következményei ma is megállják-e helyüket? Továbbá vizsgáljuk meg gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket az elvárt társadalmi (erkölcsi) követelményekkel szemben is. A közösséget, - ma már csak tömeg,- leginkább a közös értékrend, az erkölcsiség, a nyelv, a kultúra, a hagyomány tartja össze, amelyet egy állami alkotmány, törvénykezés vagy/és vallásos dogma szabályoz. Mindkét szabályozó mechanizmusra szükség van, de aki az egyetemes valóság kutatására adja fejét, annak ezen szabályok fölé kell emelkednie. A valóság megismerésének lehetősége a Paulus- római birodalmi páros alapította keresztény dogmatika fölött van. Csak itt lehet megérteni azt, hogy a lehetséges kiáradásból, hogyan lesz ciklikus tényleges teremtés, amint azt is, hogy mit jelent a nem cselekvés általi cselekvés. Intellektuális becsületesség magunkkal és másokkal szemben, hogy a valóságot és annak igazságait megismerjük.  Egy egész életet kaptunk rá. Korábban a tudomány a teremtett világot tanulmányozta, azt, amit örökölt és amelyet nem ő hozott létre. Ma pedig azt az ál-valóságot tanulmányozza, amelyet ő hozott létre, pl. a digitális világ eszközeit, mint a robotikát, a mesterséges intelligenciát, a nanotechnológiát stb. Már nem a természet és benne az ember a lényeg, hanem a gépek világa és benne az innovációnak nevezett fejlesztés. Miért? Mert ebben van  a haszon.

A Paulis - római birodalom páros hagyományán alapuló XXI. századi digitális kommunizmusban hozzá kell szokjunk, hogy az individualista, önző, könyöklő, elidegenedő, irigy stb.  a társadalmi szerkezetét rohamosan elveszítő európai tömegemberrel egyre gyakrabban találkozunk. Hozzá kell szokjunk, hogy a médiumok felületein, ideértve a tévesen közösségi médiumoknak nevezettet is, az internet platformokon, a mesterséges intelligencia programokban stb. egyre nagyobb a zaj, a ricsaj, a manipuláció, a fogalmi zavar, de csak azért, hogy a divat, az autó, a gyógyszer reklámokkal, a háborúra uszító plakátokkal, a foci, a 24 órás politikai hírműsorokkal stb. elvonják figyelmünket önmagunkról. Megjegyzés: a mesterséges intelligencia téves fogalom, mivel leginkább a gépi tanulást és a nyelvi modellek alkalmazását jelenti, amelyek valójában sok adatból számolt valószínűségek és mintázatok, ugyanis a mesterséges intelligencia alapja az automatikus mintafelismerés és a statisztikai előrejelzés. A gépi eszköz soha nem tud intelligens lenni csak racionális. Ezzel szemben emberi intelligenciának számít többek között a kulturális, a társadalmi-, a logikai-, az érzelmi-, a testi-, a kreatív-, a módszertani intelligencia is. Nem tudunk másképp viszonyulni ezekhez a manipulációkhoz, csak ha közömbösek vagyunk, mosolygunk és kikapcsoljuk a készüléket, otthagyjuk a műsort. A nyugati világ modernitása, 24 órás nyüzsgése, ricsaja betegség, ami azt jelenti, hogy abból ki lehetne gyógyulni, ha lenne hozzá bátorság és akarat. De nincs. A kényelem, a karba tett kéz, a puhaság és tunyaság fogalmi rendszere fontosabb mint a valóság. Épp ez a tudatlan alázatosság, a beteg fogalmi rendszer és az elkényelmesedés kell a háttérhatalomnak. Nem vesszük észre, hogy a modernitás, az anyagi vallásosság, a racionalitás, a siker, a pénz, a hatalom stb. azok a falak, amelyeket magunknak húztunk fel és ebben a kényelmes anyagi és nem anyagi vallásos bezártságunkban jól érezzük magunkat. A vallás, akárcsak a kanti filozófia is morális (kategorikus imperatívusz), amely támogatja az individualista kényelmet, a részvétet és ezért életellenes. Valaki azt mondta: a modern anyagias ember akkor is Paulust követi, ha ateista. És igaza van.