267. A kettős üzenet

 

Paulus evangéliuma kettős üzenetű, egyrészt ideológiai, pl. Jézus halálával és feltámadásával megváltotta bűneinket, ahol a bűn legyőzése egyben a kegyelem kiáradását is jelenti, másrészt politikai, mivel az ideológia ahhoz kellett, hogy Izrael a római birodalomtól megszabaduljon, ami a próféciákban szereplő Messiás által volt lehetséges. Ezért Paulus egységbe szerkesztette a bűn, a halál, a megváltás, a feltámadás, az üdvözülés stb. ideológiáját, majd rendelte mindezt alá a politikai célt megvalósító messiás feladatának. Így teljesülhetett be Isten Ábrahámnak tett ígérete. Ez a kombináció adja néha azt a zavaros értelmezést, amely Paulus ideológiai és politikai üzenetű leveleit jellemzik. Ideológiájának egyik sarokköve tehát a bűn. Ami azt is jelenti, hogy ha kivesszük a számításból a bűnt, akkor nincs halál, nincs megváltás és megváltó Messiás, nincs üdvözülés a mennyekbe, nem árad ki a kegyelem, Izrael nem szabadul fel, ami azt eredményezné, hogy Paulus evangéliuma sem létezik. De mivel Izraelt fel kellett szabadítani a római birodalom hatalma alól szükség volt a feltalált bűnre. Izrael fogsága egyenlő volt a bűnnel, amit a bűnös, hatalmaskodó, elnyomó római birodalom gyakorolt az igaz Izraellel szemben. Felmerül a kérdés, hogy miután Izrael kb. 160 –ban mint állam megszűnt létezni, mert Sziria-Palesztina lett belőle, miért volt továbbra is szükség az embert bűnben tartani? Mert hatalmat csak a bűnös, félelemben tartott ember felett lehetett és lehet ma is gyakorolni. A hatalomgyakorlás alapja a bűnösség és az abból fakadó félelem. A szabad ember nem bűnös és nem fél. A bűn régi szövetségbeli dogmatikája, fogalmi rendszere volt az, ami Izraelt és népét összetartotta. Ha nincs bűn, nincs Izrael, nincs kiválasztottság, monoteizmus és eszkatológia sem. 

A részletektől mentes paulusi bűnmegváltás nem tér ki arra pl., hogy a test halála milyen kapcsolatban van a testi bűnnel, illetve, hogy csak a test halála lenne az egyetlen járható út a bűntől való megszabadulásban. Beavató Mesterünk erre azt válaszolná: nem kell a test halála, mert az ember mielőtt testével bűnt követ el először gondolattal és szóval vétkezik pl. haraggal, Paulus féle gyűlölettel, irigységgel, fösvénységgel, kényelemmel stb. Paulus csak a testi cselekvést nyilvánítja bűnnek, ami azt is jelenti, hogy Paulus nem ismerete a belső embert. Nála az ember magán kívül van, amint a bűn és a külső intézményes feloldozás is. Ideológiájának másik sarokköve a halál és a feltámadás. Amint már említettük, Paulus dogmatikájában Jézusnak azért kell meghalni és feltámadni, hogy az Ábrahámnak tett ígéret beteljesedjen, vagyis Izrael felszabaduljon a rómaiak alól, hogy az új nép törvénye érvényt szerezzen magának és Izraelnek új szabad, megváltott népe legyen. Bizarr összefüggés és igény, hogy valakit azért gyilkolnak meg, hogy egy feltételezett ígéret teljesüljön, és egy nép megszabaduljon Ádám feltalált bűnétől. Hogyan lehetséges, hogy két feltételezés elegendő valakinek a halálához? Ahogy Paulus fogalmaz a beteljesedő halál adja az új teremtést, az új szövetséget, a halál és a feltámadás szövetségét pl. „mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsőséges volt, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata” (2 Kor. 3.9) és Jézus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2. Kor.5.15). Megjegyzés: megigazulás alatt Izrael térítő missziós feladatának ellátását értjük a pogányok felett. A próféciák beteljesedése általában a propaganda levelek summáját tartalmazó a Római levélben vannak megfogalmazva pl. "megigazulván ingyen igazulnak az ő kegyelméből a Krisztus Jézusba való váltság által” (Rom 3.24) és „ most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától” (Rom 5.9) vagy „ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől” (Rom.8.35). Jézus kereszthalála tehát az ígéret beteljesedése, amellyel Jézus a dogma szerint kiszolgálta Ábrahámot. Furcsa, de szükséges tétel. 

Felmerül a kérdés, hogy miért transzponálta Paulus a bűnök alóli felszabadulást a régi szövetség mintájára, (lásd állatok feláldozása és a bűnnek az állatra való transzponálása) valaki másra pl. Jézusra, akit ő messiásnak nevezett és Istennek tartott? Jézus nem állította magáról, hogy ő messiás vagy Isten, ahogy azt se kérte, hogy hozzá imádkozzanak. Miért nem volt képes Izrael saját erejéből felszabadulni? Egyrészt, mert nem volt megfelelő katonai ereje. Így került pl. a Szeleukida birodalom uralma alá (Kr.e. 167-160), majd római birodalom alá, lásd az első elvesztett zsidó–római háborút (Kr. u. 66–73) és a másodikat is, 132-136 között, amelyet Simon bar Kochba vezetett (szellemi támogatója: Rabbi Akiva, aki magát Messiásnak tartotta) és a Kitos háborút (Kr.u. 115-117). Másrészt mert ragaszkodott ahhoz a hagyományhoz, hogy a piszkos munkát valakivel elvégeztesse, hogy a hasznon ne kelljen osztozni. A recept évszázadokon át működött, ahogy azt ma is tapasztaljuk, amikor a Pax Americana kiszolgálja a Pax Judeicat. Politikai gondolkodóként Paulust a főpapok Izrael politikai programjának végrehajtásával bízták meg, amelyben Jézusra, mint áldozati bárányra volt szükség. Ezért Paulus politikai üdvtörténete egyben Izrael felszabadulásának üdvtörténete is. Megjegyzés: A XX. században élt Jacob Taubes szerint Paulus politikai gondolkodó volt. Paulus elképzeléseit és megbízatását ideológiai és politikai propaganda levelekben fogalmazta meg, amelyeknek célja egyrészt a nem pogányok összetartozásának erősítése, másrészt a pogányokkal való egyenlőség fenntartása, annak érdekében, hogy minél nagyobb tömeget tudjon toborozni a római birodalommal szembeni ellenállásban. Nem véletlen, hogy egyaránt szükség volt a zsidó-keresztényekre és a pogány keresztényekre is. A toborzásban csak annyi volt a különbség, hogy a zsidó-keresztények az egyenlőségben megtartották zsidóságukat, míg a pogány keresztények elveszítették azt. Egy bővebb kifejtés szerint Paulusnak azért kellett: 

1. Jézus halála és feltámadása, mert szerinte a bűn a halál által megváltható, és a bűn egyenlő a test halálával. Ez talán azt jelenti, hogy csak a test bűnös és a lélek nem? Ha a test halála a test életének ellentéte, akkor a test élete bűn? Beavató Mesterünk arra tanított, hogy hogyan éljünk egyetemes emberhez méltón, testben és lélekben egyaránt. Paulus pedig azt tanácsolta, hogy szolgaként haljunk meg Izrael felszabadulása érdekében. Ha viszont van feltámadás a halálból, akkor a kereszten a bűnnek is vége van, vagyis megtörténik a megváltás és Isten teljesítette az Ábrahámnak tett ígéretet: Jézus, a messiás, és megváltó halála által megváltotta Izraelt. Amint az 1 Kor. 15-ben írja „… ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadott fel, ha pedig Krisztus nem támadott fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk”. Ebben a levélben Paulus bevallja, hogy politikai propagandájában egyaránt fontos a bűn és a test feltámadása, mert a test halála által lehet a bűnöket megváltani. Tehát minden Ádám bűnén és Jézus testi halálán és feltámadásán áll vagy bukik. Megjegyzés: a római hagyományban az istenek feltámadása a halálból ismert volt. Nem Jézus volt az első, aki a halálból feltámadott. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy fizikailag Jézus nem támadott fel (mert nem volt szükség rá), hanem Paulus szándékosan támasztotta fel azzal a bűnmegváltó dogmatikával, amit a főpapok megbízásából összerakott. Jézusnak fel kellett támadnia, különben Izrael jogai nincsenek a helyén és nincs Pax Judaica. Megjegyzés: a XXI. század digitális kommunizmusa, az új digitális Pax Judeica elhozhatja végre Izrael jogainak helyreállítását. A jogok a kiválasztottak világhatalmáról szólnak és nem az emberről. Ahhoz, hogy Paulus a feltámadó testet meg tudja magyarázni, azzal érvelt, hogy Jézus teste az élet és halál mezsgyéjén „az írások szerint” egy újfajta fizikai létezésbe ment át (1 Kor. 15.4). Paulus vallási modelljében a test feltámadása egyben Izrael hazatérését, megszabadulását is jelenti. Jézus teste maga Izrael. Kellett az anyag, a test, mert ellenkezőleg a láthatatlan szellemet nem lehetett megjeleníteni. A feltámadást, Izrael megszabadulását láthatóvá kellett tenni. Így Izrael nem csak Pilátus és Herodes uralma alól szabadult meg, hanem a bűn és a halál hatalma alól is, ami azt jelenti, hogy Izrael örök. 

2. a megváltó messiás, aki egyben a világkirály is, mert csak a király tud uralkodni. Paulus Jézust, hol áldozati báránynak, hol királynak mutatja be, attól függően, hogy politikai levele milyen témában készült és milyen üzenettel. Egy biztos, hogy egyik levelében sem mutatta be úgy Jézust, mint ami valójában volt: az egyetemességbe beavató tanító mester. Paulus dogmatikájában egy kitalált Jézus képet rögzített. Nem véletlen, ugyanis Paulusnak nem szellemi felemelkedésre, megvilágosodásra, tudatosodásra volt szüksége politikai propagandájának kivitelezésében, hanem áldozatra, vérre, megfeszítésre, testre, szenvedésre, hogy Izrael feltámadását a messiás által hirdetni tudja. Jézus mindkét szerepét Paulus találta ki, és a körülményekhez mérten, hol az egyikre, hol a másikra helyezte a hangsúlyt. Az örömhír az, hogy Izrael jogai helyreállnak, mert Jézus legyőzte a halált és így JHVH leszámolt a gonosszal, vagyis a fogva tartó római birodalommal. Mivel Jézus legyőzte a gonoszt, a halált, amelyet a római birodalom jelentett és megszabadította Izraelt, ezért uralkodó király. A megváltó messiási feladatokból Paulus személyesen is kivette részét, mivel úgy gondolta, hogy Isten őt bízta meg, hogy az örömhírt, a test halála általi megváltást közölje a világgal,. Ami azt is jelentette, hogy Paulus is messiási feladatot látott el. Természetesen ez számára hatalmi képviseletet, a főpapok megbízásának teljesítését jelentette. Nincs semmilyen szellemi feladat. A világkirály teológiája, a pogányok legyőzése és a kiválasztottak szabadulása leginkább újra csak a Római levélben van megfogalmazva, pl. kegyelemből való megigazulás, szabadulás a bűn uralmából „ mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik,  mert nem vagytok a törvény alatt” (Rom. 6.14), vagy a kiválasztottak szabadulása „ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Rom.8.31). 

Amikor Paulus arról szól, hogy Jézus a király, akkor úgy érti, hogy Jézus nem csak Izrael királya, hanem a világ királya. Amit ebből értenünk kell az, hogy a halál általi megváltás és Izrael felszabadulása arra ad esélyt, hogy a kiválasztottság az egész világon elterjedjen és hatalmat gyakoroljon a pogány nemzetek fölött. A XXI. század digitális kommunizmusában ennek vagyunk a tanúi, lásd pl. a magánkézben levő bankrendszert és pénzt, a felügyelő kapitalizmust, a nemzetközi befektető cégeket stb. Annak igazolására, hogy a nem pogányok mennyire komolyan vették mindig a túlvilági létezést és a földi életben való szenvedés szükségességét mutatja pl. a Fil.3.20-21 levél ahol az olvasható, hogy „ a mi polgárjogunk mennyei, ahonnan a megtartó Jézus Krisztust is várjuk”. Következik, hogy Paulus evangéliuma Izrael politikai felszabadulásának, tehát a kiválasztottaknak evangéliuma. Mindezek ellenére a történelem azt bizonyította be, hogy Paulus elmélete, dogmatikája nem volt helytálló, ugyanis Izraelnek Jézus halála után több háborúja is volt a hatalmasokkal szemben, amint arra korábban utaltunk. Paulus elvárásai tehát nem teljesedtek be, pl. Isten Ábrahámnak tett ígérete, illetve Paulus előtt és után is voltak messiásjelöltek pl. Mohamed. Paulus modellje viszont megmutatta, hogy elmélete működik. Paulusnak és a római birodalomnak köszönhetjük, hogy a kereszténység, mint régi ellenőrző rendszer, kétezer év után a XXI. században átváltott a digitális kommunizmusra, az új digitális ellenőrző rendszerre. Ezért igaza volt annak, aki kijelentette, hogy Paulus alapította kapitalista világban élünk. Bővebben: a Paulus és Calvinus vonal egyenes következménye a mai digitális kommunizmus/kapitalizmus.

3. a kereszt, mert materialistaként hitt az apokaliptikában és a messiásban. Úgy vélte, hogy Jézus halála valóban elhozza Izrael felszabadulását a római birodalom alól. Ennek a célnak rendelte alá a kereszt többféle értelmezését is. Paulus leggyakrabban a következő fogalmakat alkalmazta: a) a kereszt Isten ereje, amely a kiválasztottak megszabadulásához és üdvözüléséhez szükséges, és amelyben a pogányok nem részesülnek pl. “ a kereszt azoknak, akik elvesznek, balgaság, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje (1Kor 1.18), b) a kereszt, mint Jézus áldozata pl. „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk.” (Gal. 3.13), c) a kereszt, mint az azonosulás jelképe, amely Paulusnak Jézussal, az áldozattal való azonosulását fejezi ki, ahol ő is messiás pl. „hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. (Gal 2.19), vagyis a kereszthalál nem csak értem történt, hanem velem történt, d) a kereszt által jelent meg Izrael új népe és országa pl. „… nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. (Gal 6.14) amely által megvalósult az a cél, amelyet Paulus szeretett volna elérni: Jézus halála általi feltámadás és a nem pogányok üdvözülése, e) a kereszt, mint világgyőzelem, mert ez a győzelem pl. „…lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat “(Kol 2.15), f) a kereszt, mint az áldozati Jézus alázatossága pl. „… engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthaláláig.” (Fil. 2.18), g) a kereszt, mint a bűnök és így a halál alóli megváltás pl. „…megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán.” (Rom 3.24), h) a kereszt, elhozta Izrael szabadulását pl. „…most, hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében.”(Rom 5.10). A bemutatottak arra is rávilágítanak, hogy  Paulus leveleinek terjedelme miért tesz ki kb. 30%-ot az új szövetségnek tartott írásból.