266. Akik holnap születnek

 

Azokkal értek egyet, akik holnap születnek meg, mert a mai ember még alvó, az anyagi és nem anyagi vallások által manipulált állapotban van. Még nem születtek meg azok, akik ebből a 2000 éves bénult állapotból fel tudnának ébredni, akik bizonyítani tudnák, hogy az ember az Egy képe és azonossága, mert igaznak és szabadnak van teremtve. A maiak és azok, akik már nincsenek nem bizonyították be, hogy a kereszténység az emberrel egyidős. Mindenki kereszténynek születik, kerül a tér és idő kereszteződésébe, attól függetlenül, hogy milyen nemzetbe, közösségbe születik, milyen a bőre színe, vércsoportja, neme vagy milyen nyelven beszél stb. Az egyedi teremtéskor, amit születésnek nevezünk, mindenki a mérhetetlen térből, a vertikalitásból kerül be a horizontális mérhető időbe. Az ősi kereszténység ennek a nem látható tér és idő kereszteződésnek a középpontja, amit a vallásos fogalomban Paradicsomi állapotnak neveznek, ahonnan el lehet indulni: vagy felfele/lefelé a vertikalitásban (a szellemi úton a felfele haladás a tudatosodás, a lefele haladás a tudatlanság) vagy oldalirányba, jobbra és balra (anyagi út, ami az anyagi szegénység vagy gazdagság). Amit a vallásos Paradicsomból való kiűzetésnek ismerünk, az nem más, mint a vertikalitásnak, a szellemi útnak, az egyetemességnek elvesztése és az anyagba, a horizontalitásba, az időbe érkezés. A mi feladatunk pedig a visszatérés a kereszteződések középpontjába, a második Paradicsomba. Életünket azért kaptuk, hogy ezt az egyetlen feladatot elvégezzük. A láthatatlan kereszteződések kapcsolati hálózatát mindenki megkapja. A kérdés az, hogy 1) tudatában van-e ennek, 2) ha nincs, akkor mikor ébredt rá arra, hogy ő az egyetemes kapcsolatok hálózatának része, 3) halad-e ezen az úton visszafele a középponthoz, illetve elindul-e a vertikalitáson felfele a tudatosodásban 4) ha igen, akkor részt vesz a folyamatos teremtésben, 5) ha nem, akkor örökre elvesz, és nem vesz részt a folyamatos teremtésben. 

Beavató Mesterünk ennek az egyetemes tudásszerzésnek, a kereszteződések kapcsolati hálózatának létrehozására tanított, ami a teremtő Egyhez való kapcsolódásunk. A Paulus alapította kereszténység ezt nem ismerte. Ő a hatalmaskodáshoz ragaszkodott, amely érdekében a régi és az új szövetség között a folytonosságot biztosítani kellett, hogy Izrael felszabaduljon a római birodalom hatalma alól és teljesüljön Isten Ábrahámnak tett ígérete. Nincs felébredés, csak altatás. Neki köszönhető, hogy vallása által a materiális, szemmel látható keresztet és az áldozatot, a megfeszítést, a vért, a halált valamint a vallásos Tóra hatalmi érdekeit kiszolgáló feltámadást és üdvözülést ismerjük és elfelejtettük a beavatásról szóló tanítást. Ez a modell kb. 2000 éve jó szolgálatot tett a hatalomnak, amelynek egyetlen érdeke volt és az ma is: a tudatlanság, a sötétség, az elkényelmesedés, a tunyaság, a nemtörődömség stb. fenntartása. A vallásos hatalmi új kereszténység magában hordozza az öt érzékszervünkkel észlelhető és megtapasztalható álvalóságot, az individualitást, az ésszerűséget, a racionalitást, a mennyiséget, stb. amely a kereszt horizontalitásában van. A vallástalan, hatalmi érdek és manipuláció nélküli ősi beavató kereszténység ezzel szemben magában hordozza a minőséget, a teret, az egyetemességet, az intuíciót, az önrendelkezést, az önszabályozást, az igazságot, a rendet, a szabadságot stb. mindazt, ami a vertikalitásban van, és amelyek lelkünk épségének megőrzéséhez szükségesek. De úgy is mondhatjuk, hogy mindig két választási lehetőségünk volt és van, mindig két út van előttünk: az egyik az egyetemességet képviseli, a vallásmentességet, a teret, a szellemiséget, a vertikalitást, a tudatosságot, a másik az individualitást, a vallást, az anyagot, a horizontalitást, a tudatlanságot stb. Egy szimbólummal élve az egyetlen valóságnak, a dualitások cirkularitásának és folyamatos pulzálásának megismerésére mindenki két puttonyt kap: amennyit gyűjt életének 60-70-90 éve alatt az egyikbe vagy a másikba annyira helyezi magát az idő horizontalitásába, az anyagba, az álvalóságba vagy a térbe, a vertikalitásba, a szellemi világ valóságába. Akiknek sok gyűl össze a horizontalitás anyagi puttonyába, azok a teremtés fogyasztói, az anyagias, profitéhes haszonlesők, akik szembemennek Teremtőjükkel. Akik pedig a vertikalitás puttonyában gyűjtenek többek, azok részt vesznek a folyamatos teremtésben és társai a Teremtőnek. 

A Paulus alapította kereszténység elsősorban azt mutatja meg, hogy a) hogyan viseljük el életünk szenvedéseit, b) nekünk nincs tennivalónk, mert Jézus megváltotta bűneinket, c) a messiánus judaizmus által Jézus visszahelyezi a nem pogányokat örökös jogaikba, d) Jézus másodszor is eljön, és e) Isten, Jézus és a lélek a szent háromság. A keleti vallások, pontosabban, életfelfogások pl. a hindu, a buddhista ennél okosabban fogalmazzák meg az ember létezésének lényegét és feladatát: a lélek paradicsomi állapotának elérése érdemekhez, a ránk bízott feladatok teljesítéshez kötött. Nincsen ingyen boldogulás, üdvözölés, mint a nyugati vallásosságban, ugyanis aki nem teljesít, az további esélyt kap arra, hogy feladatát elvégezze. Paulus szerint mindez fölösleges, mert egyedül a Jézusba vetett hit számít. Ha nem hiszed, hogy ő a megváltó, akkor pokolra jutsz. A Tóra hitnek a terjesztése teszi az új nem pogány kereszténységet missziós vallássá, így minden új kereszténynek missziós feladata van, ami azt is jelenti, hogy aki nem hajlandó ezt a hitet befogadni azt erőszakkal kell megtéríteni, amint azt pl. a protestáns hollandok és angolok tették gyarmataikon. A hit a fontos és nem a lélek értelme. Beavató Mesterünk pedig a lélek értelmének, egyetemességének felfedésére tanított. Nem véletlen, hogy nem tisztelte a régi szövetségbe foglalt szombatot, ahogy Mózes törvényeit sem, ugyanis nem a külső pl. valamilyen törvény betartása a fontos, hanem a lélek értelme. Arra tanított, hogy ébredjünk rá arra, hogy lelkünk egyetemessége az Atya azonossága, képmása, képviselője és ez a lényeg. Te kis isten vagy és mindazokat megteheted, amit én is megtettem, sőt annál különbeket is, ha képes vagy lelked kereszteződésének vertikalitásán felfele haladni. Nem véletlen, hogy ezt a tanítást a farizeus papság nem nézte jó szemmel, és úgy vélte, hogy rombolja a régi szövetség tekintélyét. 

Mivel Paulus nem ismerte, hogy mi a tudásba való beavatás, kizárta az értelem általi megismerést (nem kell megértened, csak higgy, nem kell láss, csak hunyd be a szemed), amely által olyan kérdésekre lehetett volna válaszolni, amelyekre az elmúlt 2000 évben sem tudtunk megfelelően válaszolni. Ennek oka, hogy a Tóra hite, a külső megelőzte a lélek értelmét, a belsőt. A parancs: ne kérdezz, csak higgy. Paulus véres szenvedés teológiáját, messiási judaizmusát követve többek között nem sikerült például megválaszolnunk azt, hogy a) Jézus miért a felfoghatatlan Isten fia, illetve miért Jézus maga is Isten? b) ha minden ember az Atya gyermeke, mert részesedést kaptunk belőle, pl. lelkünk értelmét, egyetemességét, akkor miért van a kiválasztottság? c) nem biztos, hogy a nem pogány papok pl. a szaducesusok, a farizeusok és az eszénusok Beavató Mesterünk tanításait teljesen elítélték, ugyanis a vallási viták közöttük mindennaposak voltak d) nem világos, hogy miért védték meg Jakab, Jézus testvérét, aki ugyanazt tanította mint Jézus és ő volt a jeruzsálemi egyház első papja, e) hogyan lehet a halál által feloldozni, megváltani a bűnt, amikor még azt sem értették meg, hogy mi a bűn, f) a nem pogány szabályok szerint a felebarát a másik felebarátot nem árulja el, g) ha Beavató Mesterünk tudta, hogy három nap vagyis 72 óra múlva visszajön (el sem ment) pl. „bontsátok le ezt a templomot és három nap alatt felépítem”, akkor a halál nem áldozat, nincs tehát megváltás és megváltó. 

Mindezek ellenére, miért volt Beavató Mesterünk népszerű és miért fogadták el tanítását? Mert, arra tanított, hogy a) létezik egy teremtő folyamatosan kiáradó, pulzáló forrás, amit egyetlen Egynek, vagy láthatatlan Istennek is lehet mondani, b) az emberi lélek részesedik ebből a forrásból, ami azt jelenti, hogy mindenki kis isten, illetve hogy soha nincs egyedül, mert benne van az egyetemesség teremtője és máris ketten vannak, c) a dualitások cirkularitásának érelmében a test elmúlása után a visszatérésre alkalmas lélek visszatér a forráshoz d) a lélek beolvad a forrásba. Következik, hogy feladatunk a visszatérés és ennek érdekében lelkünk értelmét, a kis isteni részesedésünket, egyetemességünket fel kell fedjük, mert ellenkező esetben nem veszünk részt a folyamatos teremtésben, vagyis nem vagyunk teremtők csak felhasználók. Valójában a teremtett világ élvezői, kihasználói vagyunk. Ha valamit bűnnek, eltévelyedésnek, tudatlanságnak lehet nevezni, akkor az a visszatérésről való lemondás, ami lelkünk horizontalitásától és a középponttól, a teremtő Egytől való eltávolodásunkat jelenti. Mindenki számára a Teremtő annyira van közel, amilyen közel engedi és annyira van távol, amennyire távol tartja magát. 

Beavató Mesterünk a fanatikus hatalmaskodással és gyilkos brutalitással működő római birodalommal szemben azt tanította, hogy a két kézzel megfogható és a két szemmel látható világunk ál-valóság, káprázat. Ami számít az belső szellemi világunk, a bennünk levő kis isteni szikra, egyetemességünk. Világunk valósága olyan, amilyennek felfogjuk: ha tudatlanok vagyunk, akkor anyagi, ha tudatosak vagyunk, akkor szellemi. Ezért ha elfogadók, segítőkészek, önrendelkezők akarunk lenni, akkor szeressük a másik embert, a másik kis istent, ugyanis mi is mások szeretetéből táplálkozunk. A szeretetet, az erényességet gazdagítani kell és nem fogyasztani. Ha másoknak nem bocsátunk meg, hanem elnyomjuk őket, hatalmaskodunk fölöttük, akkor zavarodottak vagyunk. Ha valakit utálunk, minket is utálni fognak. Vegyük észre, hogy az anyagban gazdagok mennyire nyomorultak, szenvednek és gondba vannak a vagyonukkal pl. „könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába”. 

Tamás evangéliuma ennél tovább megy, és a dualitások cirkularitására utalva mondja, hogy „ amikor a kettőt eggyé teszitek, amikor a belsőt olyanná teszitek, mint a külsőt, és a külsőt, mint a belsőt, amikor nincs fent és lent, amikor a férfit és a nőt eggyé teszitek, akkor mentek be Isten országába”. Másképp mondva, amikor kibékítjük a látszólagos ellentéteket, felszámoljuk kétségeinket pl. a fent és a lent, a belső és a külső, a férfi és a nő kettősségét és megtaláljuk az egységet, amikor már nincs hierarchia, szétválasztottság, hanem azonosulunk a forrással, az Eggyel, akkor léphetünk be Isten országába, az egyetemességbe. Beavató Mesterünk nem azt mondja, hogy csak én vagyok az Atya gyermeke, hanem születésénél fogva mindenki az, attól eltekintve, hogy hol és mikor született, milyen nyelven beszél, milyen nemű vagy milyen bőrének színe. Nincs szó sem Ádámról, sem Éváról, sem Ábrahámról vagy Mózesről, ahogy Izsákról, Jákobról és a kiválasztottságról sem. Magunkat kell érdemessé tegyük a visszatérés kiválasztottságára. Nem az elmúló test vagy a történetiség a lényeg, hanem a belső, időfeletti lélek.

Feladtunk tehát, hogy a) felfedezzük magunkban az isteni szikrát, b) másokkal és a teremtett világgal szemben megnyilvánítsuk azt pl. "Ti vagytok a világ világossága. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék” és c) megőrizzük magunkban és tovább haladjuk tudatosságunkban. Közösségben ezt a feladatot nem lehet elvégezni, különösen nem hatalmi vallási keretek között. Amint olvasható “ a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt”. Beavató Mesterünk esetében is a régi szövetség vallása nem fogadta be a tudatosság fényességét, a beavató tanítást és a Beavató Mestert. Beavató Mesterünk a tudatos életre, és nem az elpazarolt tudatlan, anyagias életre tanított, ugyanis “ ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága”. A tudatos életet pedig tudás által lehet megszerezni. Beavató Mesterünk nem mondja azt, hogy ne együnk a tudás fájáról, sőt arra tanít, hogy keressük az egyetemes tudást, a dolgok megértését és értelmét: "keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek”. Ami azt is jelenti, hogy az új szövetség Istene szereti teremtményeit, megbocsátó, együtt érző és támogatja szellemi növekedésünket. Ezzel szemben a régi szövetség haragvó Istene bünteti teremtményeit.

Beavató Mesterünk előtt a régi szövetségben egyszerű volt az élet, mert megmondták, hogy mit szabad és mit nem, mi a jó és mi a rossz, mi a bűn és a bűntelenség pl. a Tóra szabályainak betartása. Ezzel szemben Beavató Mesterünk a mi szabad akaratunkat, választásunkat helyezte a középpontba, és ezzel a hétköznapi életet bonyolulttá, de egyben értelmessé tette. Ő a tudatosságra, az egyedi értelmes gondolkodásra próbált nevelni. Ezzel szemben Paulus tömegvallást hozott létre, aki a régi szövetség hatalmi vallásának folytatásában volt érdekelt, hogy pl. vallásos hatalmi tömegbázist hozzon létre, mivel tudta, hogy az emberi kényelemhez az is hozzátartozik, hogy még gondolkodni is nehéz. Ezért tudta könnyen elfogadtatni, hogy a Messiás, a bűnöktől megváltó Jézus megérkezett és vissza fogja állítani Izraelt eredeti jogaiba. Megjegyzés: később Mohamed idején képzelték úgy a nem pogányok, hogy megérkezett a Messiás, aki őket visszahelyezi jogaikba. Azzal, hogy Paulus a külsőbe helyezte Jézust, pl. “imádkozz Jézushoz” illetve Jézusból Istent faragott, nem tett mást, mint ellentmondott Jézusnak, aki azt tanította, hogy légy önmagad, találd meg a saját utad, mert a belső átalakulás a fontos pl. “ Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba”. Amint azt is mondta, hogy “sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Jézus! – és sokakat megtévesztenek”. Talán Paulusra gondolt?

Paulus által került Rómába és innen a római birodalomba az a hatalmi vallás, amely mellőzte a befele fordulást a “belső szoba” csendességét. A birodalomnak engedelmességre, szófogadásra volt szüksége, amelyhez az is kellett, hogy a létező 14-17 evangéliumból csak négyet kanonizáljon, és azt is csak darabjaiban. Ezért a kétezer éves új keresztény vallás a) hatalmi, ellenőrző, szellemiségmentes, mivel b) engedelmességen, szófogadáson alapul, és így gátolja a lélek egyetemességének kibontását, a teremtéssel kapott szabad akaratának gyakorlását, c) az ember helyett elvégzi a rábízott egyetlen feladatot, vagyis könnyíteni próbál életén, d) az ember helyett elvégzi a megbocsátást pl. Jézus a régi szövetségi áldozati bárány, aki elveszi az ember bűneit. A Paulus alapította vallásos hibrid kereszténység Beavató Mesterünket vallásalapítási célra használta fel, vele takarózott, hogy az egyenlőségen alapuló hatalmi, tömegvallás alakítási célja, a Tóra folytonossága, ne legyen annyira feltünő. Ha mégis más célja lett volna, akkor azt az elmúlt kétezer év megmutatná. De ilyen nincs.