251. Az új rendszer (1)

A római birodalom és a nem pogány hatalom érdekeinek kiszolgálásában az önjelölt Paulus fontosabb manipuláló tételei: 

        1. egyedül a hit üdvözít (a tények eltörlése, mint ellenőrző eszköz): Paulus átértelmezte az erkölcsös viselkedést. Beavató Mesterünk arra tanított, hogy törődjünk az elesettekkel, ruházzuk fel a ruhátlanokat, menjünk két mérföldre azokkal, akik csak egy mérföldre kérnek meg, vagyis adjunk többet abból, ami nekünk van. Gyakoroljuk a megbocsátást az individualista viselkedéssel szemben, tartsuk oda orcánk másik felét is, vagyis mutassuk meg egyetemes képességeinket és életünkben valósítsuk meg az Atya országát. Paulus mindezekkel szemben a megfoghatatlan Tóra hitre alapozott, amely szerinte az üdvösségre, a túlvilágra jutásunk záloga. Beavató Mesterünknek a túlvilág, vagyis az egyetemesség, a valóság dualitása itt van. Paulusnak valahol a felhők felett. Megjegyzés: egy kerek bolygón, mint amilyen a Föld, hogyan lehet meghatározni, hogy mi a fent és mi a lent. Azt nem is említve, hogy ez a bolygó állandó forgásban van. Paulus szerint ez a világ rossz és van egy jó túlvilág, ami által Paulus nem tett mást, mint megkérdőjelezte a teremtés és a Teremtő tökéletességét. Pedig csak egy világ van: a tökéletes teremtett. Megjegyzés: nem véletlen, hogy Luther Márton is sokat vívódott Paulus dogmáival, amíg megértette, hogy a megfoghatatlan, pszichológiai hit hatalmi eszköz lehet. Dogmatikájában Luther is, akárcsak Calvinus is Paulusra hivatkozik és nem az egyetemes tudásba tanító Beavató Mesterünkre. Azért volt szükség a Tóra hit általi üdvözülés bevezetésére, mert a felépített hierarchikus hatalom nem volt képes ellenőrizni azokat a szabad embereket, akik önmagukkal rendelkeztek és maguk fölött nem ismertek el semmilyen vallásos dogmát és hatalmasságot. A XVI. századi reformáció Paulus dogmatikájához nem tett hozzá újat, vagyis nem reformálta meg azt. Ellenkezőleg Paulust még inkább elfogadottá tette a protestáns vallásokban pl. a pénz szeretete és a kapitalizmus megalapítása által. Ennek folytatásaként ma már a harmadik kapitalizmus, a digitális hatalmi kapitalizmus korát éljük.

Paulus a megfoghatatlan Tóra hit, az üdvözülés és a vallás közé egyenlőséget tett, és így a római birodalom ellenőrző segítségével létrehozta a hitvallást és az intézményes, hierarchikus egyházat. Az ellenőrző egyház képviselői tudták, hogy a személyes felelősségre, önrendelkezésre, autonómiára, az egyetemességre és így Beavató Mesterünk tanításaira nem lehet vallást alapítani, ezért e helyett a hithez kötött függőséget, ellenőrzést kellett kialakítani. Szükség volt a hatalomba vetett hitre. A hatalmi szlogen akár az is lehetett volna: ha nem érted életed értelmét, ha tudatlan vagy, akkor manipulálható vagy. Ugyanis, ha nincs a hatalmi függőség kialakítva, akkor hatalom sincs. A hatalmat tudatlanságukkal mi tartjuk el és csodálkozunk azon, hogy az önkiválasztottak megvezethető birkatömegnek néznek minket. Hogy mi a helyes hit (a Tóra) azt Paulus mondta meg, a római birodalmi egyház pedig kb. 250 év után jóváhagyta. A megvezető, ellenőrző, individualista hatalmi manipuláció követhető nyomon a nikaiai zsinattól kezdődően, amikor az egyház korlátlan hatalmat kapott a lelkek fölött, és képes volt eldönteni, hogy ki felel meg a dogmatikának és ki nem. Aki nem felelt meg azt Paulus módszerével kiátkozták, lásd a Galata levélben " átkozottak, ha más hirdetnek" vagy az Apostolok cselekedeteiben " véretek szálljon fejetekre". A nem pogány hatalmi keresztény vallás kialakulásához a római birodalomnak 250 év állt rendelkezésére. Ezért ha a történelmi kereszténység fénykoráról szó lehet, akkor ez az első évezred 250 éve volt. Érdemes megjegyezni, hogy Paulus hitvallása nem zárta ki a bűn, a vétkek elkövetését. Nem a bűnösségen vagy a bűntelenségen volt a hangsúly, hanem a megfoghatatlan hiten és a hit vallásos dogmáján. A tömeggel azt kellett elhitetni, - mert ez volt a pszichológiai fegyver,- hogy a jobb és a kellemesebb túlvilágra csak az intézményes, hierarchikus információszerzésre és jelentési kötelezettségre szervezett egyház által lehet eljutni. Az önjelölt farizeus és fanatikus Paulus leveleiben nem arra buzdította az embereket, hogy képesek önmagukkal rendelkezni, hogy ők kis istenek és nincs szükségük külső segítségre, hanem épp ennek ellenkezőjére, hogy minderre képtelenek és csak az egyház üdvözít. 

Paulus azt nem mondta el, hogy amikor saját isteni képességeinkről lemondunk, mert azokat kiszervezzük, és a mások által felállított követelményeknek felelünk meg, akkor önmagunkról, vagyis egyetemességünkről mondunk le. Mivel kivetkőzünk magunkból, már nem vagyunk önazonosak vagyis az Atya képe és azonossága. Ez nem jelent mást, mint behódolást, vagyis rabszolgaságot. A paulusi üdvözülés arról szól, hogy ne az Atyának feleljünk meg, hanem a tudatlan emberek által összetákolt dogmának. Ezért mondja Paulus, hogy a hit az egyenlőség alapja, ahol nincs különbség zsidó és görög között. A hitben, vagyis a dogmában mindenki egyenlő. Az egyenlőségben a zsidóknak már nem kell a körülmetélés, a disznóhúsevés tiltása, a Tóra olvasása, a görögöknek pedig a többistenhitűség. Az egyenlőséget a túlvilági üdvözülés érdekében el kell fogadni. Így történt, hogy a Paulus által létrehozott hierarchikus vallási közösségben, mint pl. az antiochiai, nem Jézus tanításai terjedtek el, hanem a dogmatikus páli verzió. De nem mindenhol volt ez így, pl. a másik vallási központban, az egyiptomi Alexandriában még létezett Beavató Mesterünk egyetemes tanításaival rokon gnosztikusság. Hogy a két vallási központ között vita volt, azt mutatják a kibékítés céljából létrehozott 431-es efezusi zsinat, majd a 451-es kalchedóni zsinat határozatai, ahol új elemként jelent meg az egy személy két testben keveredés nélküli dogmája is. Ami azt jelentette, hogy már korán, vagyis épp a római birodalom szétesésének idején a páli vallás Beavató Mesterünk tanításai fölé került. Ha csak a hegyi beszédet nézzük, nem fogjuk megtalálni a Paulus által hirdetett hit általi üdvözülést. Ugyanis Beavató Mesterünk nem az üdvözülésre tanított, hanem a mindennapi életben való helytállásra. Nem véletlen, hogy példabeszédeiben arra is hivatkozik, hogy a gyümölcs olyan mint a fa, továbbá példálózik a bárányokkal és a farkasokkal, mint embertípusokkal is pl. "úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!" Paulus szerint minderre nincs szükség, mert csak a megfoghatatlan hit (Tóra) számít, mivel ez a vallásnak az ellenőrző eszköze. Paulus dogmatikája a római birodalom által azért terjedhetett el gyorsan a tömegemberek között mert, nem volt benne metafizika, hétköznapi nyelven szólt, közérthetően volt fogalmazva, nem volt benne rétegzettség, mint az evangéliumokban, nem voltak paradoxnak tűnő példabeszédek sem, vagyis nem kellett hozzá különösebb tudás. Ami pedig a legfontosabb, hogy a római birodalomnak hatalmi érdeke volt ennek a tudatlanságnak, eltömegesedésnek a fenntartsa. Ezért, amikor kereszténynek mondott templomba lépünk, ne feledjük el, hogy a római birodalom által létrehozott vallás intézményébe lépünk be.

         2. a feltámadás igazolja Krisztus istenségét (a feltámadás, mint ellenőrző eszköz): a felmerülő kérdés, hogy Isten fiának miért kell testben meghalni és halottaiból testben feltámadni, ha Isten örököse halhatatlan? Pedig Paulus azt üzeni, ha Krisztus nem támadott fel, mi sem támadunk fel, mi több beismeri, hogy a tanítás lényege a feltámadás elfogadása, ami a hit alapja. Paulusnak a tanítás, a feltámadás és a hit ugyan azt jelenti.  "Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadott a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. ... Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel."Feltámadás nélkül pedig nincs üdvözülés, megváltás és új vallás.Szerinte a feltámadás mutatta meg, hogy Jézus az igazi messiás, Izrael Istenétől kapott rendeltetésének betöltője. Ez azt is jelenti, hogy a messiás halála és feltámadása Isten eszköze a bűn legyőzésére és az Úr népének megigazulására, vagyis az eljövendő világ már elkezdődött. Ez akkor is érvényes, ha úgy tűnik, hogy a világban még a bűn és a gonoszság ideje tart. Jézus halála és feltámadása az a nagy eszkatológia esemény, amely kinyilatkoztatta Isten szövetségét népével a világ helyreállítása érdekében. Izrael a messiás Jézusban érte el létének célját és értelmét. Megérkezett a várva várt új világ. Ő pedig ennek a képviselője, neki kell hírül adni a világnak, hogy Izrael Istene az egész világ Istene, hogy Jézus legyőzte a gonoszt, a bűnök megváltásra kerültek és olyan új világ született, ahol igazság és béke van.  

Mivel nem volt tanítvány a látnok Paulusnak nincs transzcendens tudása, és így azt sem tudta, hogy feltámadni, vagyis a létbe, a vertikalitásba, az egyetemességbe helyezkedni az életben kell, mert nincs más lehetőség. Egy valóságos világ van, az amelynek részesei vagyunk. Ezért nem kell a halott test, a lélek nélküli anyag. Következik, hogy Paulusnál a feltámadás nem bizonyosságként szolgált, hanem politikai propagandaként, amelyet később a római birodalom hatalmi céllal felhasznált. Ide kapcsolódik a túlvilágra jutás is, amit üdvözülésnek mondanak, ahová csak Krisztus feltámadása és bűnmegváltása által lehet eljutni. De akkor mi az ember feladata? Vajon mindenki üdvözülhet, vagy csak az önkiválasztottak? Az egészben az a furcsa, hogy a római birodalom azt a politikai propagandát tette kb. 250 évvel később magáévá, amelyet Paulus ellene készített.