259. A fanatikus

  

Beavató Mesterünk tanításaiban minimálisan egy hármas rétegű tanítást találunk, mint a belső titkos vagy mély tanítás, amely valójában transzcendens filozófia, mivel arra irányul, hogy világunk valósága nem az, amit az öt érzékszervünkkel megtapasztalunk, amit két kezünkkel megfogunk, és két szemünkkel látunk, hanem az, amely az érzékelt és megtapasztalt világon túl van, amelyet intuícióval, harmadik szemünkkel, vagyis lelkünkkel tudunk felfogni. Ez a réteg a teremtett embernek szól. Csak a bennünk levő egyetemes én, az isteni szikra, a kis isten, amely által kapcsolatban vagyunk a nem látható és kézzel nem fogható valósággal, az Eggyel, képes a valóság megtapasztalására. A középső rétegű tanítása, amelyet pl. tanítványaival osztott meg már felszínesebb, kötelezettségek vállalását feltételezi pl. otthagyni az anyagi megélhetést, a családodat és a Mestert követni. A harmadik szinten már nincs egyéni felelősség a másikkal szemben, ezért ez a szint a tömegember morális viselkedéséről szól, pl. legyünk megbocsátók, gyakoroljunk irgalmat a másikkal szemben. Beavató Mesterünk tanítása arról is szól, hogy anyagiakban gazdag lenni olyan, mint az, amikor sós vizet iszunk, vagyis minél többet iszunk, annál szomjasabbak leszünk. A vége pedig az, hogy megmérgezzük magunkat. E tekintetben a Mester tanításai nem sokban különböznek a keleti Buddha vagy hindu tanításoktól. 

Ezzel szemben Pálnál és a kanonizált új szövetség evangéliumaiban az tapasztalható, hogy Jézus az Isten fia és mivel az ember elkövette az eredendő bűnt, meg kell váltani tőle, tehát kell egy megváltó, aki áldozatot hoz mindenki bűnéért. Az áldozathozatal pedig szenvedés által érhető el, ami pl. a keresztre feszítésben nyilvánult meg. Az örök paradicsom megvalósítása az önkiválasztottak részére a földön Beavató Mesterünk második eljövetelével fog megvalósulni. Pál manipuláló marketing modelljével szemben több kérdés is felmerül, pl. ha Jézus a megváltó, akkor mi Isten szerepe? Ha Jézus Isten fia és Isten halhatatlan, akkor miért kell neki szenvedni és meghalni a kereszten? Mi történik majd Jézus második eljövetelekor? Mi van akkor, ha Jézus nem ment el, mindig is velünk és bennünk van és nincs sem második, sem harmadik, sem negyedik stb. eljövetel?

Ahhoz, hogy a tényt és az elképzelést össze lehessen kapcsolni szükség volt Pálra. Ugyanis Pál ismerte a görög filozófiát és történelmet, a római vallások több isteniségét, a Tórát, több nyelven is beszélt és így könnyű volt neki egy olyan Jézusképet kialakítani, ahol pl. Jézust egyrészt a meghurcolt igazmondó görög Szókratész mintájára szerkesztette meg, majd a római Július Cézár mintájára, akik saját követői árulnak el, lásd Iskariótai Júdás esetét. Fanatikus farizeussága miatt Pál képes volt a nem zsidók között rómaiként, míg a rómaiak között zsidóként viselkedni. Nem véletlen, hogy egyszerre tudta alakítani, téríteni, manipulálni a zsidó-keresztény közösségeket (lásd a római zsidókhoz írt levelet) és a pogány-keresztény közösségeket (lásd a korintusiakhoz írt két levelet). A térítés csak annyiban különbözött, hogy az új zsidó-keresztények megőrizhették zsidóságukat, szemben a pogány-keresztényekkel, akik elveszítették pogányságukat. Ezért alakult ki az a nézet, hogy az új pogány keresztényeknek először zsidóvá kell válniuk és aztán lehetnek csak új keresztények. Jakab, aki a jeruzsálemi egyház első papja volt, igyekezett azt tanítani, hogy a pogány keresztényeknek nem kell zsidóvá válniuk. Megjegyzés: Péter és Jakab az új kereszténységet megtisztította a nem pogány behatásoktól. Ezzel szemben Pál megőrizte azokat. Szerinte a zsidó-kereszténység terjedése nem lehetséges a pogány-kereszténység által. Pál a nem pogányok apostola, Péter pedig a pogányoké. (ApCsel 13 és 18)

Mivel Pál gazdag, nem pogány családból származott, és római állampolgár volt, nem volt semmi reális oka a damaszkuszi útnak és az önjelölt apostolságnak. Megjegyzés: a Pálhoz közel álló Lukács nem említi azt, hogy Pál apostoli megbízatást kapott volna. Egyetlen oka lehetett: a vallásos karrier, a siker, a haszon, az individualitás, a diktátorság kibontakozása. Pál nem volt opportunista, hanem keményen dolgozott azon, hogy elképzelését, a téves Jézusképet sikerre vigye. Fáradságot nem tűrő fanatikus farizeus, elkötelezett, motivált volt és hitt abban, amit csinált. A nem pogány fanatizmus pedig az a fegyver volt, ami ellen a római birodalom sem tudott harcolni. A nem pogány fanatikusságba az is beletartozott, hogy az idegen birodalmakkal szemben pl. a perzsa, a babiloni, az egyiptomi, a görög, a római stb. a nem pogányok úgy vélték, hogy a szenvedést Isten azért adja  nekik, mert a) nem voltak eléggé tiszták, elkötelezettek Isten elvárásaival szemben. A tisztaság náluk azt jelentette, hogy Mózes törvényeinek megfelelni. A fanatikus háborúzás lényege a megtisztulás, ami által elnyerhető Isten (JHVH) tetszése. Ezért a megtisztulásért az életüket is képesek voltak feláldozni. A harccal szembeni fanatikusságuk hasonlít a muszlim fanatikussághoz, mert háborúzni Istennek, Allahnak a dicsőítését jelenti. A két ábrahámi vallásban mai napig nem tisztázták, hogy miként lehet gyilkosság által Istent dicsőíteni, illetve hogyan szolgálhatja az öngyilkosság JHVH vagy Allah dicsőségét? 

Az önkiválasztottságuk következményeit fordított módon pedig úgy fogalmazták meg, hogy b) mindenki minket utál és üldöz. Azért üldöznek, mert Isten kiválasztott minket, hogy általunk közölje a kinyilatkoztatást a világgal. Továbbá, a nem pogányok elveszett jogait a c) messiásvárás oldja meg. A messiásvárás és a várakozásban töltött szenvedés és nyomorúság teszi a nem pogányt érdemessé a Messiásvárásra. Vagyis Isten teszteli a nem pogányok tűrőképességét. A szenvedés és a halál, ahogy a várakozás is része az isteni tervnek, a földi paradicsom megvalósításának, ezért ne félj meghalni a hitedért. Pál zsenialitása abban nyilvánult meg, hogy elhitette az emberekkel, hogy nem kell várni a Messiást, mert már itt van Jézus személyében. Mi több, a Messiás Jézus szenvedése és üldözése része Isten tervének, tehát nincs abban semmi különös. Gyilkosságról szó sincs. Isten próbatételekkel, pl. szenvedéssel teszi ellenállóbbá az önkiválasztott nem pogányokat és az is természetes, hogy a Messiás szabadítja fel a nem pogányokat a római birodalom alól. Megjegyzés: Pál élete végéig várta Jézus második eljövetelét. A második eljövetelt az alakulóban levő új keresztények is elfogadták, ami indokolja, hogy a nikaiai zsinatig eltelt kk. 250 évig az új kereszténység nem volt hivatalosan elismert vallás. A második eljövetel elképzelt helyzetét a János szerinti lineáris apokalipszisben fogalmazták meg. Mivel a valóság alaptörvénye a cirkularitás, az apokalipszis érvénytelen.

A Mózest követő Pál hatalmi teológiájának, önjelöltségének elismertetésében volt érdekelt és nem Beavató Mesterünk tanításainak terjesztésben. Pál az individualizációt, az egyenlőséget, a mennyiséget, az eltömegesedést stb. támogatta és nem az egyetemes emberré válást. Pál Istene fent van a mennyben és nem az emberben, aki az Isten képmása és azonossága. Neki a különböző vallásokkal rendelkező tömeget (pogányok és nem pogányok) kellett egy azonos egyenlőségi vallásos csatornába beterelni, amelynek alapja a megfoghatatlan egyenlőségi hit lett. Mindenki elhiszi, higgy tehát te is és ne kérdezz. Pál karrieristaként, az adott vallásos hézaghelyzetet használta ki, hogy a római birodalomnak is és a nem pogány törvényeknek is jó szolgálatot tegyen. Nikaiaban és utána ezért volt szükség mindazok kiirtására, kiátkozására, akik a véres hatalmi megváltó dogmatikával szembehelyezkedtek, akik azt megkérdőjelezték. Beavató Mesterünk pedig arra tanított, hogy ne mondj átkot, mert az visszahat rád. Pál individualitását, farizeusságát és diktatórikusságát igazolja az is, hogy habár Jézus imádatára buzdítja a tömeget, leveleiből mégis hiányoznak a Jézustól vett idézetek, továbbá hiányoznak a hitviták a vallási vezetőkkel, ahogy hiányoznak beszédeinek rétegzettsége vagy a példabeszédek. Miért? Mert, mindezek elterelték volna a figyelmet a véres áldozat szükségteológiájától. Pál Jézust úgy magasztalja fel, hogy saját véres teológiának és ellenőrző rendszerének alárendeltjévé teszi. Ő hozta létre a római birodalom működéséhez szükséges hitbeli ellenőrző rendszert, ahol a hit egyenlő lett az ellenőrzéssel. 

A hivatalos dogma szerint Jézus volt a tanító (a minőség), és a menedzser Pálnak köszönhető, hogy az intézményes hatalmi vallás (a mennyiség) a római birodalom által elterjedt a világban. Pál volt az, aki az általa létrehozott hierarchikus intézmények, a püspökségek által úgy " értékesítette, adta el" Jézus tanításait, hogy nem is hivatkozott rá. A hiba ott van, hogy a tanítást, a minőségre törekvést Pál összemosta a vallásossággal, a mennyiséggel, a tömegember képzéssel, vagyis az étel helyett az étlapot adta el. Ezt a folyamatot ma úgy hívjuk, hogy reklám, marketing és látványterv. Beavató Mesterünk tanítása az emberről és az embernek szólt, Pál vallásos látványdogmája pedig a tömegnek. Az is mondható, hogy a kanonizált dogmatikus és intézményes keresztény vallás Pál franchise rendszere. Amit Pál, mint értékesítő ügynök és menedzser eladott az egy álom volt: Jézus által üdvözülni és a halál után eljutni a mennyek országába. A XVI. században Pált követve Kálvin ennél tovább ment, mert szerinte minden ingyen van és nekünk nincs semmi dolgunk. Megjegyzés: a XXI. században szerencsére már eljutottunk oda, hogy az egyházfők a mennyet és a poklot is lelki állapotnak, és nem helynek tekintik. 

A farizeus és fanatikus Pál támogatói között voltak azok a nem pogányok, akik utálták a fölöttük levő birodalmak vezetőit és meg akartak szabadulni tőlük. Vallásos kérdésekben pl. a nem pogányok úgy vélték, hogy az ő istenük az egyetlen igaz isten a többi nép istene pedig nem igazi pl. a görögöké vagy a rómaiaké, mi több, nekik többistenhitüségük volt. A vallásos nézetkülönbségeket igazolják a zsidók és a hatalmi birodalmak közötti háborúk, pl. i. e. 167- es hét évig tartó a szír-görög szeleukida birodalom és a nem pogány felkelők (makkabeusok) között, amelynek tétje a szeleukida király vallási elnyomása és a zsidó vallásgyakorlat betiltása volt. A rómaiak és a zsidók között pedig három háború is volt, így 66-73 között, amikor lerombolták a templomot, majd 115-117 között és 132-136 között. A nem pogány fanatizmus alapja, hogy ők Isten kiválasztottjai, vagyis ők tiszták. És ha el is veszítették a háborúkat pl. a perzsa, a babiloni, a görög és a római birodalommal szemben, az azért volt, mert, nem voltak eléggé tiszták. Kijelenthető, hogy a fanatikus és farizeus Pál dogmatikája alapján a római birodalomnak úgy sikerült az első globális, ellenőrző tömegvallást kialakítani, hogy a nem pogány fanatizmust és kiválasztottságot pl. a folyamatos szenvedéssel elérni a tisztaságot, ötvözte a különböző kultúrák és vallások közötti egyenlőséggel (pogányok és nem pogányok) ahol mindenki köteles a római törvényeket betartani. Ha mindezek teljesülnek, akkor az eredendő bűn alóli megváltással, megszabadítással, a Messiás által el lehet érni az üdvösséget (a mennyek országát). 

Mivel Pál nem volt Beavató Mesterünk tanítványa és a tanítványokkal sem volt jó viszonyban így individualista dogmatikájának terjesztésére a Jeruzsálemtől távol levő szórvány maradt, akiket arra tudott rávenni, hogy fogadják el a római birodalom szabályait. Farizeusként a nem pogányoknak azt üzente, hogy nincs szükség a tízparancsolatra és a körülmetéltségre, mert már Jézus megváltó hatalmában, az üdvözülésben kell hinni. A pogány görögöknek és rómaiaknak pedig azt üzente, hogy Jézus feltámadása által megváltotta az embert az eredendő bűntől, mivel a görög és a római vallásban már ismert volt az istenek feltámadása. Mivel a szórványban élő zsidóknak és nem zsidóknak nem volt szoros kapcsolatuk a jeruzsálemi forrással, vevők voltak a megváltás mítoszára. Nem véletlen, hogy Pál nem a tényekre, hanem a megfoghatatlan hitre alapozta szórvány dogmatikáját, ahol azt a Jézusképet tudta eladni, amelyet a római birodalom tömegpolgárai megértettek és elfogadtak. Jézus a transzcendens tudást, a minőséget, az egyetemes emberré válást tanította. Mivel Pál ezt nem ismerte, nem tudott más tenni, mint egy mesterségesen felépített, hatalmi, egyenlőségi, individualista, mennyiségi dogmatikát létre hozni. Pálnál Jézus már nem egy hétköznapi tanító, aki járta Palesztina poros útjait, gyógyított és szeretetre buzdított, hanem egy misztifikált, mennyei, kozmikus alak. Pál által az egyetemes emberből egy kozmikus alak lett.