257. A privatizáció

 

Pál Beavató Mesterünket, akit ő a Jézus név alatt ismert meg, „kiprivatizálta”, magának vallotta, és mindenkinek azt a Jézusképet kellett elfogadni, amelyet ő felépített és átadott, elsősorban annak a nem pogány diaszpórának, ahol Beavató Mesterünk tanítványai kevésbé fordultak meg. Pál kerülte Jeruzsálem közelségét. Nem érdemes tehát azon csodálkozni, hogy Pál miért utazott annyit. Megjegyzés: akik Pál útjait elméletileg felmérték, egy kb. 16.000 km hosszú utat határoztak meg. Mivel Pál soha nem találkozott Jézussal és tanítványaival sem volt jó kapcsolata, pl. képes volt a tanítvány Pétert megfedni, hogy miért Jézust követi és nem őt, csak Jézusképet, egy másolatot tudott kialakítani. A tanítványoknak eredeti mesterük volt. Egy furcsa hasonlattal élve, Pál az étlapot írta meg, a tanítványok pedig az ételt készítették el. Az önjelölt Pál levelei tehát a téves Jézuskép kialakításáról szólnak. Nem véletlen, hogy mivel Pálnak semmilyen bizonyíték nem volt a kezében, a megfoghatatlan és a tudatlansághoz vezető hitre volt szüksége. Ezzel szemben a tanítványoknak az élő Jézus, Beavató Mesterünk volt a bizonyíték. Az egyszemélyes damaszkuszi út kérdését az óta sem tudták megoldani, de nem is kell., mert a bizonyítékok önmagukért beszélnek. Pálnak a Jézuskép, a látszat kialakításához szüksége volt a külső hitre pl. arra, hogy Jézus feltámadott, hogy másodszor is eljön, hogy megváltotta a mindenkiben levő eredendő bűnt, és hogy a megváltással elhozza az üdvösséget. Nekünk pedig nincs semmi dolgunk. Megjegyzés: a kálvini vallás marketing fogása ennél tovább megy, és a kettős predesztinációban már az osztályozást is elvégzi: vannak, akik eleve a pokolra és vannak, akik eleve a mennybe elrendeltek. Akár az is mondható, hogy az önkiválasztott Pál az emberben levő isteni tulajdonságokat „kiszervezte”. Minden rajtunk kívül van, még az isteni rangra emelt Beavató Mesterünk is. Pál nem tudott arra utalni, ami az örömhírben olvasható, hogy „Én és az Atya egy vagyunk” az én alatt értve kis istenségünket, azt az egyetemességet, amit Beavató Mesterünk testesített meg. Pál idejében az örömhír még nem létezett, habár Pál leveleit tévesen örömhírként mutatja be. Ugyanis az „ Én vagyok” annyit jelent, hogy létezem és ez a létezés isteni, de mondható az is, hogy jézusi. Mert a kettő egy és ugyan az. A létezés a lélekben van, nem a test, a látszat, a látható létezik, hanem a két szemmel nem látható lélek. Beavató Mesterünk a harmadik szemmel látható belső lélekről, az egyetemességről szól hozzánk, Pál pedig a két szemmel látható külső testről, az individualitásról. 

Ha mindezeket Pál fel is fogta a hatalmaskodás és a tömegvallás fenntartása, esetleg egy új vallás „feltalálása” érdekében, amit pl. ma zsidó-kereszténységnek és pogány-kereszténységnek mondunk szükség volt a külső szolgáltatóra és a testre. Pál szerint Jézus rajtunk kívül van, mert halottaiból feltámadott, és a mennyekbe ment, és „onnan lészen eljövendő”. Pál egészen haláláig várta Jézus második betű szerinti eljövetelét. Megjegyzés: Jézus második eljövetele is egyike volt azon okoknak, hogy a római birodalom kivárta a harmadik évszázadot, amikor a Pál féle zsidó-kereszténységet hivatalos államvallás tette. Pál Beavató Mesterünket használta fel a külső szolgáltató vallás megtestesítésére. A vallás, legyen az nem anyagi vagy a mai anyagi vallás,  mindig a külsőre, a láthatóra, az öt érzékszervvel felfogható változóra fókuszál. Következik, hogy csak a külső tömegembernek van, volt és lesz vallása. Ezt látjuk a XXI. század anyagi vallásában is. A belső istenségben élő embernek nincs, nem volt és nem is lesz vallása. Beavató Mesterünkkel szemben Pál nem engedte, hogy az ember vallásnélküli legyen, hogy Jézus az egyetemes embert, a lelket képviselje, mert akkor a hatalmi, bűnbocsánatot szolgáltató vallásnak nem marad semmi. Pálnak egyrészt Jézus látható és halandó teste kellett, például az, amelyik harmadnapra halottaiból feltámad. Másrészt kellett a hierarchikusan felépített ellenőrző intézményrendszer is, különben a vallás uralta területen történtekről nem lehetett információt szerezni. És ha már kéznél volt az esküvel kötött jelentési kötelezettségből származó információ, akkor azt valakinek hasznosítani kellett, vagyis immár hatalmat pl. jutalmazást és büntetést lehetett gyakorolni. Pál levelei arról is szólnak, hogy hogyan lehet a test halálából vallást csinálni, illetve az intézményes vallás által, hogyan lehet ellenőrizni a vallási dogmatika betartását. 

Beavató Mesterünk a bennünk szükséges változásra, az Egyhez való visszatérés véghezvitelére tanított, a belső emberré válásra, a bennünk levő egyetemesség feltárására, és így szembement az akkori nem pogány hatalommal. Aki a birodalmi érdekekkel szembe ment, annak meg kellett halnia.  A gond az, hogy Pál ebből a halálból egy új vallás alapjait fektette le, amit kb. 250 év múlva a római birodalom hatalmi érdekei hivatalosan államvallássá nyilvánítottak. A hatalmi érdek, így a vallási érdek is, mindig a tudatlanság fenntartásában volt érdekelt, ahogy ma is. Ezzel szemben Beavató Mesterünk forradalmat hajtott véghez, mert tükröt tartott elénk „akinek füle van hallja meg”, vagyis ébredjünk fel a vallásos hatalom álomvilágából és vegyük kezünkbe saját sorsunkat. Nincs szükségünk külső szolgáltatóra pl. hatalmi vagy vallásos intézményrendszerre. Tanuljunk meg látni lelkünk harmadik szemével. Egy életünk van, és ha eltévesztjük az utat, ha nem értjük az Egyhez való visszatérésünk egyetlen feladatának elvégzését, akkor nincs több esélyünk. A visszatérés predesztinációja, az Eggyel való közös kvantumteremtés a mi feladatunk. Beavató Mesterünknek sem volt sok ideje, hogy tudását a tanítványoknak átadja, mai fogalmainkban alkalmazza a „train the trainer” elvet. Hogy ez mégis sikerült az bizonyítja, hogy erről az egyetlen szellemi forradalomról immár kétezer éve beszélünk. 

A belső forradalom alapja Beavató Mesterünk három éven át tartó tanítási kampánya volt, amikor a) a tanításra való jogosultságot Keresztelő Jánostól a Jordánban átvette, ugyanis elhangzott, hogy „arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam”, ami azt jelentette, hogy a réginek (Keresztelő Jánosnak) mennie kell,  hogy az új, Beavató Mesterünk fel tudjon emelkedni. b) a próbatétel, amit sivatagi megkísértésként ismerünk, a lélek tisztaságának próbatétele. Egyes vélemények szerint ez a sivatag Kumran volt, ahol három nézőpont állt szemben egymással, Jézus viszont a negyediket alkalmazta, ami a tudatos belső felszabadulást, a rabszolga mentességet jelentette. c) a kampányhoz társakra volt szükség, pl. tanítványokra. A tömegfelfogással ellentétben Beavató Mesterünk tudatosan választotta ki társait pl. Máté adó és pénzügyi szakértő volt, aki ismerte a római birodalom pénzügyi dolgait, mások hajótulajdonosok voltak - nem egyszerű halászlegények-, akik ahogy akkoriban az megszokott volt, az utazásaik alkalmával, hozták és vitték az információt. A "train the trainer" képző hálózat kiépítése érdekében Beavató Mesterünk társait szakértelmük szerint választotta ki és nem alázatos engedelmességük miatt. A támogató képzőhálózat kiépítésével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Mesterünk tanításainak minimálisan három rétegét lehet megkülönböztetni: a külsőt, amely a tömegnek szólt és vázlatos, a középső réteget, amely a tanítványoknak, vagyis a trénereknek szólt és a belső réteget, amely az egyetemes emberről és az embernek szól ma is. Ezzel szemben Pál levelei csak a két szemmel látható és kézzel fogható külső, a tömegnek szánt rétegről szólnak. Pálnál hiányzik Mesterünk transzcendenciája, egyetemessége. Pál, akárcsak Mózes, majd később Kálvin is csak menedzser tanácsadó volt, és nem tanító. Ahhoz viszont, hogy a tanítványok Jézus segítsége nélkül is tudjanak tanítani meg kellett ismerjék a belső, egyetemes embernek szóló réteget is, amelyet például a magvető példabeszédből tudunk megérteni. Itt az érzékeny, nyitott lélek példázatáról van szó, aki a tanítást képes befogadva és termést hozni, vagyis másokat is tanítani. A betegek gyógyításáról szóló példabeszéd pedig azt mutatja be, hogy helyre kell állítani a lélek és test egyensúlyát, harmóniáját, mert a látható betegség a láthatatlan lélek sérüléseinek megnyilvánulása. A kenyér és a hal szaporítása példabeszéd is a tudásátadásról szól akárcsak a magvető példázata, annyi különbséggel, hogy itt már egy többszereplős láncreakció alapú tudásátadásról van szó, ahol szükség van az elrejtett tartalmak feltárására és megosztására is. Beavató Mesterünk forradalmi, megújuló tanításainak és tetteinek lényege, hogy az egyetemes ember, Isten képe és azonossága önmagára találjon, hogy megszabaduljon a mindenkori hatalmi dogmáktól, a vallásos ellenőrzéstől és visszatérjen az Egyhez. Hogy minderről tanúbizonyságot tegyünk, egy egész életet kaptunk. 

Beavató Mesterünknek a háttér hatalommal szembeni utolsó forradalmi cselekedete, amivel betelt a pohár, - amikor a hatalmi farizeusok, Pál társai, eldöntötték, hogy Jézust meg kell gyilkolni- a templom megtisztítása volt a kereskedőktől és pénzváltóktól. Miért? Mert, ahogy ma is, akkor is a világszemlélet a régi szövetségen alapuló materializmus volt. Beavató Mesterünk rendszerellenessége pedig az anyagias élettel, a pénz istenítésével szembeni volt. Ahogy mondta: nem szolgálhatunk egyszerre két urat. A háttérhatalom nem engedte, hogy bárki ezt az üzleti vonalat átlépje. Igaz ugyan, hogy akkor és ott Jézus korbáccsal űzte ki a pénzváltókat és kereskedőket, de a zsinagógában való kereskedés az óta is divatban van, pontosabban a pénzváltók és kereskedők az óta is ott üzletelnek. Az akkori templom, ahogy a mai is, a pénzhatalom és a dogmatikus vallási hatalom találkozó helye. A papság nem engedhette, hogy Mesterünk az üzletet megzavarja. Amikor Pilátus elé vitték nem azzal vádolták, hogy tanít, hanem azzal hogy rendszerellenes bujtogató forradalmár. Nem eretneknek nevezték, hanem a zsidók királyának, ami nem volt más, mint politikai bűnösség, mert nem lehetett két vezető a római birodalomban. Ezért a római birodalom legszigorúbb kivégzési, kínzási módszerét, a rendszerellenes tiltakozónak járó kereszthalált rótták ki. 

Pál nem volt része a”train the trainer” Jézus által működtetett képző hálózatnak, ezért ő kénytelen volt az egyetemes tudás nélküli látszat hálózatot létrehozni, amelyet a vallásos hierarchikus ellenőrző intézményrendszer pl. az antiochiai központ képviselt. Több ponton is nyomonkövethető az, hogy az egyetemes tudás nélkül Pál alapította antiochiai központ és a tudással rendelkező alexandriai vallási központ között (ahol az alexandriai könyvtár is volt) számos vallási és nem vallási kérdésben vita volt. Alexandriában tudósok voltak, Antiochiában végrehajtók. Antiochiában nem voltak olyanok, akik a második században például az Alexandriában élő Alexandriai Kelemen egyháztanítóval és tanítványával Origenésszel felvehették volna a versenyt. Megjegyzés: Origenész  hasonlította össze az addigi hat régi szövetségi fordítást a Haxapla (négy görög és két héber fordítás) c. művében. Amikor pedig a Pál irányította antiochiai központ nézőpontja került fölül, ahogy ma is van, akkor az alexandriai iskolát gnosztikusnak, vagyis elítélő módon titkos tudással rendelkezőnek nyilvánították. Pedig semmilyen titkosságról  nem volt, szó, csak az egyetemes tudásról, de ez nem kellett a tömeg ellenőrzéséhez. 

Ha Beavató Mesterünk és tanítványai minket egyetemességünk felfedésére és gyakorlására, az Egyhez való visszatérésre képes szellemi emberré válásra, a tudásszerzésre és a tudatosságra tanítanak, akkor ezzel szemben Pál, a felépített tekintély, a kézzel nem fogható hitre és a tudatlanságra, az eltömegesedésre, a liberalizmusra, az individualizációra tanít. Amikor Mesterünk azt mondja, hogy Isten királysága, vagyis a teremtő valóság, az egyetemesség bennetek van, akkor Pál azt jelenti ki, hogy bennetek nincs semmi, mert az üdvözülés csak a test feltámadása után lehetséges. Mivel Pál nem ismerte az egyetemességet, vagy legalábbis nem nyilatkozik róla, csakis az emberi individualitást tudta támogatni. Harmadik út nincs. Pál az üdvözülést, a megváltást, a mennybejutást elérendő célként fogalmazza meg, amihez kell a test és a test halála. Amikor Beavató Mesterünk megbocsátásra tanít, pl. menj és kérj bocsánatot, akkor Pál az eredendő bűn alóli intézményes bűnmegváltó bocsánatot hangoztatja. Amikor Beavató Mesterünk a tudatosság fokozásáról, elmélyítéséről szól, akkor Pál a dogmának való alázatos engedelmességről szól. Amikor Beavató Mesterünk a szabad bölcseletről, a gondolkodás- szólás és cselekvés harmóniájáról szól, akkor Pál az eltömegesedő hívők kialakításáról szól. Amikor Beavató Mesterünk arra tanít, hogy kapcsolati hálózatokat, hidakat építsünk, akkor Pál azt tanítja, hogy vallásos falakat húzzunk magunk köré, zárjuk be magunkat és engedelmeskedjünk az intézményes ellenőrző vallásnak. Pált követve a XXI. század digitális felügyelő kapitalizmusa is az elszigetelődésről, az elmagányosodásról, az önmagunkba zárkózásról és az új digitális anyagi vallás követelményeinek való megfelelésről szól. 

Kétezer év távlatában csak annyi a különbség, hogy akkor ismert volt a manipulátor hatalom pl. a római birodalom vezetői és a felépített tekintélyek pl. Pál és partnerei. Ma mindkettő ismeretlen. A hatalmi érdek, akkor is az volt, hogy „oszd meg és hatalmaskodj fölötte”. Pál arra tanított, hogy higgy Jézusban, imádkozz Jézushoz. Ezzel szemben Beavató Mesterünk soha nem mondta, hogy hozzá kell imádkozni, ahogy azt sem, hogy benne higgyünk. Nem az a kérdés, hogy miben higgyünk, hanem, hogy miként hiszünk egyetemességünkben, kis istenségünkben és az szerint gondolkodunk, szólunk és cselekszünk. Pál segítségével a római birodalom a vallásos dogmatikát, az intézményes ellenőrző hierarchiát, a hitre alapozott hatalmi rendszert alapozta meg, anélkül, hogy figyelembe vette volna, hogy a) a dogmatika az embernek az Istentől való elszakadásához, az individualizációjához vezet, annak minden kényelmetlen következményével. b) a megfigyelést és az ellenőrzést célzó hierarchikus egyházi szerveződés kialakítja a belső korrupciót és c) a cselekedetek fontosságának hangsúlyozása képmutatáshoz vezet, amikor a gondolat-szó és cselekedet között nincsen már kapcsolat. Jézus az ember egységességét, egyetemességet tanította, Pál pedig a töredezettséget és az individualitást. Nem véletlen, hogy a XV-XVI. században a lutheránus és a kálvinista egyház nem Beavató Mesterünket, hanem akárcsak a katolikus egyház Pált követte. A reformáció nagy újítása, hogy megjelent az új anyagi vallás, az új rabszolgaság Istene, amit pénznek és kapitalizmusnak neveztek el. Ennek egyenes folytatója a XXI. századi digitális kapitalizmus és rabszolgaság.