256. A vezető

 

Mózes tetteiről elsősorban a Deuteronomiumból (Tóra) szerzünk tudomást, amely mivel Mózes halálát is tartalmazza, nem tekinthető teljes egészében Mózes szerzeményének. Különben is bevett gyakorlat volt, hogy azokban az időkben a tanítók, a szentek, a próféták nem maguk írták le üzeneteiket, hanem követői pl. Beavató Mesterünk esetében a kanonizált evangéliumok feltételezett szerzői, ahogy Buddha vagy Siva tanításait is követőik jegyezték le. A tanítók írás nélkül tanítottak, a tanítványok pedig jegyzeteltek. A jegyzetekből, vagyis immár az egyéni vélemények hozzáadásából, az értelmezéséből születtek meg az evangéliumok, a tanítások, a próféciák, a levelek stb. néha az idők homályában. Csak a későbbi évszázadokban alakult ki az a gyakorlat, hogy a tanítás, a prófétálás írásban is megjelent a szerző tollából. 

A menedzser Mózes politikai propaganda anyagát olyan név nélküli emberek írták, akik nem indokolták meg, hogy pl. miért tiltja a hatalmi rendszer a disznóhúsevést. Manipulációs érdekből például nem mondták el, hogy mivel az ősi kánaáni nép tisztelte a disznót, a megkülönböztetés és a kiválasztottság, az elkülönülés, az ellenségkeltés érdekében a tiltani kellett a húsfogyasztást az önkiválasztottak között. Hasonló a helyzet a körülmetéléssel is, amely később a kiválasztottság dogmájába is bekerült, de valójában higiéniai okok miatt alkalmazták és nem csak a önkiválasztottak, hanem a velük testvérnép, így az arabok is. Megjegyzés: mintha a fitymát nem az Isten teremtette volna, és ezért az embernek bele kell avatkozni a teremtés tökéletességébe. De ide sorolható a szombat megünneplése is, amely semmi más célt nem szolgált, mint a közösség összetartozásának erősítését, a hatalmi szabályoknak való engedelmességet, a vallási rituálék betartását, az ellenőrizhetőségét, vagyis az ellenőrző tömegpszichózis folyamatos alkalmazását. A félelemkeltést, a büntető istenképet, a kiválasztottságot és a büszkeséget a római állampolgár Pál hatására a római birodalom által intézményesített keresztény egyház is átvette pl. a második konstantinápolyi zsinattal (553) és tovább tökéletesítette, pl. a pokol létezésével kapcsolatosan, amikor a szenvedéssel szembeállította a szenvedésmentes mennyek országát. 

A vallásos dogma szerint a földi élet a szenvedés, a pokol, a mennyei élet pedig az üdvösség, az örök boldogság. Az egyetlen földi élet megosztása mennyre és pokolra, fentre és lentre semmi más célt nem szolgált, mint az "oszd meg és hatalmaskodj fölötte" örök érvényű elv alkalmazását a tömegember felett. Vigilius pápa 555-ben így fogalmazott: jobb, ha a tömeg fél a nem létező büntetéstől, mintha nem engedelmeskedik a létező hatalomnak. De említhető a Hagia Szófia templomot építő Justinianosz  is, aki a hatalomgyakorlásban figyelembe vette Platón Köztársaság c. művében foglaltakat, ahol pl. az olvasható, hogy a tömegember vezetésében és a társadalmi rend fenntartásában megengedett a nemes hazugság. Arisztotelész szerint pedig az isteni büntetés, sokkal hatékonyabb, mint az emberi büntetés. Megjegyzés: Platón és Arisztotelész is szükségesnek tartotta a rabszolgaságot. A sztoikusok pedig egész rendszert dolgoztak ki arról, hogy a vallás által hogyan ellenőrizhető a tömegember.

Látható, hogy ezen vallási felfogásokban, ideológiákban nem a Beavató Mesterünk által tanított remény kereszténység, hanem a félelem kereszténység került előtérbe, amely ugyan nem volt igazabb, de hatékonyabbnak mutatott. Ha tanításról szó lehet, akkor az nem a lélek megmentéséről szólt, hanem a dogmatikus félelemtartás általi ellenőrzésről. A vallásos félelem pedig nem igazolt, mivel Isten végtelensége azt is jelenti, hogy megnyilvánulásai is végtelenek, vagyis rajta kívül nincs semmi. Ha valami Istenen kívül létezne, akkor az Istent korlátozná, tehát Isten nem lenne végtelen. A félelem pedig Isten megnyilvánulásainak és így létezésének korlátozását jelenti. Isten a létezésben, a korlátlanban van, mert Isten maga a létezés. Amikor Mózesnek a Hóreben Isten megjelent, nem csak annyit üzent, hogy „vagyok, aki vagyok”, hanem azt is, hogy „a létező vagyok”. Ez azt is jelenti, hogy Isten nem a világban van (panteizmus), hanem a világ (a mindenség, az egyetemesség) van a létező Istenben, mert a mindenség, a létező valóság, a világ maga Isten. A természet pedig Isten természete. Akkor kérdezzük meg, hogy a két ábrahámi vallásalapító, Mózes és Pál mit értett meg a létezésből, ha dogmatikájuk középpontjában a félelem, az ellenőrizhetőség, a bűn és a büntetést állt. Egyik sem értette és tanította volna az egyetemes  létezés. Nem is tehették, mert mindkettő csak hatalmi menedzser volt. Beavató Mesterünknek kellett eljönni, hogy az egyetemességét elfelejtő embert újra félelemmentességre, szeretetre, önmagára találásra, szabadnak, önrendelkezőnek, egyetemesnek tanítsa. Arra, hogy bátorsággal és tudással hogyan tudjuk eltüntetni a vallásos félelmet, a bűnt és az ellenőrizhetőséget. Beavató Mesterünk az egyetemes szeretet, a békesség és a harmónia elfogadására tanított és nem az individuális és kollektív félelemre, tudatlanságra és bűnre. A szeretet parancsa pl. nem más, mint köszönetnyilvánítása, a Teremtő létezésének elismerése és elfogadása, hogy „én vagyok” vagyis , hogy létezem. Az „én” a cselekvő ige, a”vagyok” pedig az önmagát cselekvő egyetemes létezés. Mózes és Pál dogmatikája a félelemről, az eredendő bűnről, az ellenőrizhetőségről és az egyenlőségen alapuló individualista tömegemberről és tömegembernek  szólt. Beavató Mesterünk tanításai pedig az  egyetemes, embernek, Isten képének és azonosságának, a kis istennek, a mikro-theosznak. Az egyéni, egyetemes embernek nincs szüksége manipulációra, félelemre és ellenőrzésre. A vallás mindig a tömegről és a tömegnek szól. Beavató Mesterünk az Atyával való azonosságra, az egység megteremtésére tanított, a tömegvallás pedig a kétségbeesésre, az individualitásra, az ellentétekre és az egyenlőségre. Az egyenlőség pedig az egység megrablása. 

A Mózes és a Pál által kezelt manipuláció, az agykontroll, a tömegpszichózis receptje az utóbbi két évezredben nem változott, ahogy az öröklött tulajdonságainkért felelős gének sem. A tömegek megvezetéséhez minden hatalomnak szüksége van a félelem fenntartására és az elkényelmesedésre való késztetésre, pl. nem szabad kérdezni, el kell fogadni a tömegeknek gyártott dogmákat. Inkább hagyjuk, hogy mások gondolkodjanak, szóljanak és cselekedjenek helyettünk. Kérdezni, kritikusan gondolkodni bűn, de alávetni magunkat az agykontroll rendszer követelményeinek érdemnek számít, különösen a XXI. század digitális rabszolgaságában. Pedig Beavató Mesterünk arra tanított, hogy ne mondjuk le az Atyától kapott szabad akaratunkról, önrendelkezésünkről, önmagunkról. Ugyanis a vallásos tömegmanipuláció elfogadásával képességeinket kiszervezzük. A két menedzser, Mózes és Pál, elérte, hogy a tömegember abban bízzon meg, ami rajta kívül van és nem abban, ami benne van. Ezt leginkább úgy érték el, hogy a tömegember önmagát tévesen a testével azonosította: Mózes Egyiptomból törvényen kívüli önkiválasztott testeket vezetett ki, Pál pedig a test feltámadásáról beszélt. Kettőjükkel szemben Beavató Mesterünk a lélekről szól, hogy hogyan legyünk önmagunk, mert minden érték, az isteni kis szikra, az egyetemesség bennünk van. Tehát, amikor tévesen testünkkel azonosulunk, egyetemes önmagunkról mondunk le, és arra sem vagyunk képesek, hogy felelősséget vállaljunk magunkkal szemben és egy teljes életet éljünk. Beavató Mesterünk szeretetre való tanítása a felelősségvállalásról, az individualitásunkról való lemondásról, a magunkért hozott áldozatról szól. Ha mindezekkel rendelkezünk, csak akkor tudunk másokkal szemben is felelősséget vállalni és áldozatot hozni. Fordítva nem megy. Az agykontroll, a tömegpszichózis épp arról szól, hogy a világ rajtunk kívül van és gondjainkra, problémáinkra kívülről keressük a megoldást pl. az ember alkotta vallásos dogmák elfogadásával, hogy felelősségünk kiszervezésekor a hibát ne magunkban keressük, hanem másokban. Ha tévedtünk, akkor mások miatt tévedtünk. Ha pedig a felelősség nem a miénk, akkor úgy gondoljuk, hogy a megoldás sem a miénk. 

Ideje lenne, hogy észrevegyük kényelmességünket, a félig élő és félig holt állapotunkat, amikor a segítséget kívülről várjuk és nem vagyunk képesek felelősséget vállalni. Amikor Beavató Mesterünket, az egyetemesség képviselőjét, a bennünk levő isteni szikrát magunkon kívülre helyezzük, akkor magunkévá tettük a manipulációs eredendő bűnt és azt, hogy Krisztus megváltotta a mi bűneiket és nekünk nincs semmi dolgunk. A reformátusvallás ebben még tovább ment és bevezette a kettős predesztinációt, amely szerint vagy a pokolra vagyunk predesztináltak, vagy a mennyországra (menj be az országba). Nekünk semmit se kell tegyünk, mert eleve vagy az egyikre, vagy a másikra vagyunk ítélve. Felmerül a kérdés, hogy Luther és Kálvin miért Mózes és Pál agykontroll modelljét vette alapul és nem Beavató Mesterünk tanításait, aki az egyetemességre, a földi megistenülésre, a folyamatos teremtésben való részvételre tanított? Esetleg van teremtés a pokolban és a mennyek országában? Ha a felelősséget valaki másra hárítjuk, akkor attól a valakitől függőségbe kerülünk, vagyis valakinek a szolgájává válunk. Helyzetünk a XXI. században is változatlan, mert a digitális kapitalizmusnak már megvan az új Mózese és Pálja, az új digitális félelemkeltő, megfigyelő és ellenőrző istene. A megfigyelő rendszer új, viszont a tömeget engedelmességre kényszerítő manipulációs recept a régi, mert a digitális Isten megálmodói hatalmukat most is a félelemre, a büntetésre és a jutalmazásra alapítják: imádj engem és megvédelek, ha nem imádsz, megbüntetlek pl. letiltom a bankszámládat, elveszem a vagyonodat. Ha pedig kérdezősködsz, összetörlek. Digitális tömegemberként most is eladjuk szabadságunkat, önrendelkezésünket, önszervező képességünket, biztonságunkat, függetlenségünket és a szerető Atyához való tartozásunkat. Beavató Mesterünk egyetemes tanításait sutba dobva, kényelemből és tudatlanságból kiszolgáltatjuk magunkat a digitális új Istennek. Ha menekülni szeretnénk, akkor egyetlen lehetőségünk van: tudatosságunk növelése. Függetlenségünk, önrendelkezésünk érdekében amennyire lehet érdemes kivonulnunk az új digitális vallásból, az álomvilágból, különben észre sem vesszük, amikor lenyel.