254. Az új rendszer (2)

 

         3. Jézus a régi szövetség törvényét eltörölte (a törvény, mint ellenőrző eszköz): Pál képmutatásával szemben, amikor a dolgok fordítottját volt képes állítani, Beavató Mesterünk kijelentette, hogy nem fog egyetlen betű sem beteljesületlenül maradni, amíg minden be nem teljesül. Ha tehát a törvény már nem számít, akkor az erkölcsiség alapja sem a régi szövetség mózesi törvénye, hanem az új dogma. Ennek a manipulációnak az volt a következménye, hogy a püspökök és a papok már a Pál adta hierarchikus hatalmat, elsőbbséget és felsőbbséget képviseltek. Pál lehetőséget adott a zavarkeltő értelmezéseknek is, pl. a bűnök bocsánatában a császárok és királyok bűneivel a pápa, a gazdag arisztokraták bűneivel a püspökök foglalkoztak, a közember bűneivel pedig a városi és falusi papok. 

Pál nem csak a régi szövetség törvényeinek betartását (pl. a zsidó egyenlő a göröggel) törölte el, hanem Beavató Mesterünk tanítványainak elsőbbségét is és ezzel bevezette a kettős apostolságot. Nem találunk arra bizonyítékot, hogy Beavató Mesterünk tanítványai elfogadták volna Pál dogmatikáját, ahogy arra sem, hogy Pál elfogadta volna a tanítványokat. A feljegyzésekben sikerült megőrizni, hogy Pál és Beavató Mesterünk tanítványai között ellentét volt, illetve arról is, hogy Pál fölényeskedően viselkedett. Hogy nem volt a tanítványok tudására szükség, az is mutatja, hogy a kanonizált evangéliumok közé nem került be pl. sem Tamás, sem Barnabás vagy Mária Magdolna evangéliuma. De miért és hogyan tudott győzni a páli dogmatika Beavató Mesterünk tanításaival és tanítványaival szemben? Úgy, hogy a Pál alkotta dogmatika könnyebb és megfoghatatlanabb, hétköznapibb, a tömegnek való volt, és a Gresham szabály szerint az alacsonyabb minőség győz a magasabb minőség fölött. Mivel a páli vallás elkülönült Beavató Mesterünk tanításaitól, azt is jelenti, hogy a római Pál elárulta a galileai Beavató Mesterünket. De akkor miért hivatkozik annyiszor Jézusra, miért takarózik Pál Jézussal? Mert Jézust Isten helyébe tette, akit imádni kell. Pedig Jézus soha nem kérte, hogy őt imádják, vagy hozzá imádkozzanak. Ő azt tanította, hogy Isten országa bennünk van, és abban tud segíteni, hogy ezt felismerjük pl. oda azok léphetnek be, akik az Atya akarata szerint cselekszenek, vagyis az Atyához akarnak visszatérni. Nincs tehát egyenlőség, predesztináció és más tudatlanság. Beavató Mesterünk arra emlékeztetett, hogy feladatunk van: visszatérni az Atyához. Az Atyához visszatérni pedig csak egyetemes emberként lehet. A visszatérés lehetősége mindenki számára adott: egy egész életet kapunk erre az egyetlen feladatra.  Ezzel szemben Pál azt hirdette, hogy csak a megfoghatatlan hit által lehet a mennyekbe jutni és a cselekedetek nem számítanak. Ezzel a tételével Pál az egyetemes embert szétszedte, mert megszakította a gondolat-szó és cselekedet közötti harmóniát és összefüggést, ami az egyetemesség megvalósításához szükséges. Amikor ez a harmónia megszakad, akkor jelenik meg a tudatlanság, hazugság vagyis a vallásos fogalomban a bűn: a szó nem fedi a cselekedetet és a cselekedet a gondolatot. Pál azt nem mondta el, hogy dogmatikája tökéletlen, ugyanis a hit problémája egyben a tudatlanság problémája is, mivel nem tudjuk, hogy „mekkora és milyen” legyen hitünk, pl. ahhoz, hogy a református vallás szerint a mennybe és ne a pokolba kerüljünk. Hitünk mérlegelésében azt sem tudjuk, hogy mikor állunk az individualitás, és mikor az egyetemesség oldalán, illetve pl. 24 óra leforgása alatt gondolatban-szóban és cselekedetben mennyire vagyunk individualisták és mennyire egyetemesek. Hinni sok mindenben lehet, így az egyenlőséget tevő pénz istenébe is. Jézus tanításai kézzel foghatók voltak, mivel az életre tanítottak, pl. arra, hogy hogyan ne legyünk farizeusok, mint Pál. Amint mondta: sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok a Krisztus. A farizeus Pál egyházi hatalmat épített fel, Jézus pedig az önmagunk feletti uralomra tanított.

            4. Jézus követői vessék magukat alá a hatóságnak, mert kötelességgel tartoznak (a hatóság , mint ellenőrző eszköz): valójában Jézus kritikát fogalmazott meg a hatósággal, a háttérhatalommal szemben, pl. elítélte a korrupt farizeusokat, felborogatta a pénzváltók asztalait a templomban. Pál pedig azt hangoztatta, hogy a hatalmat Isten is támogatja. Ezt a dogmát később Kálvin is átveszi, amikor azt mondja, hogy a gazdagok hamarabb üdvözülnek, mint a szegények. Aki pedig ellenáll a hatalomnak, az Istennek áll ellent, vagyis bűnös és így kárhozatra jut. A hatalom érdeke az volt, hogy a római birodalomban engedelmes keresztények legyenek, akik nem kérdőjelezik meg az uralkodók hatalmaskodását, nem szegülnek ellent a rendszernek, nem reklamálnak, és nem tüntetnek. Ez is egyike azon okoknak, hogy Róma, mint a birodalom fővárosa, Pál manipulatív ellenőrző dogmáját fogadta el, mert általa kialakítható volt a lojális, csendes, nem tüntető római polgárt. Ahogy akkor tartották: cirkuszt és kenyeret  a népnek. A manipuláció abban állt, hogy Pál azt hirdette, hogy aki a birodalomnak lojális, az Jézusnak is lojális, engedelmes. Ami között természetesen semmilyen összefüggés nincs, de jól hangzik. A római birodalom vallása, a római birodalom új kereszténységének ellenőrző vallásává vált. Nem véletlen, hogy a hatalmon levő királyok és császárok a pápákkal együtt évszázadokon át ellenőrzést gyakoroltak a teremtett ember fölött, vagyis ugyan azt az embert két hatalom ellenőrizte. A közösködés pl. az inkvizíció működésének idején is tetten érhető, ahol a vallás meghozta az ítéletet, a hatalom pedig végrehajtotta azt. Így a vallás lelkén nem száradt vér.

           5. Jézus az emberek bűne miatt halt meg (a bűn mint ellenőrző eszköz): Ő volt az, aki megváltotta az embert az ősbűntől, Ádám bűnétől. Ezért Jézus a megváltó, aki az emberért áldozatot hoz. Pál állítása ellentmond Beavató Mesterünk tanításainak, mert az evangéliumokban nincs utalás arra, hogy Beavató Mesterünk magát megváltónak vagy messiásnak nevezte volna, lásd a Pilátussal folytatott beszélgetést. Pál Beavató Mesterünk halálát arra használta fel, hogy kiszolgálja az új hatalmi, birodalmi ellenőrző vallást, ahol az ember lemond önrendelkezéséről, felelősségéről, kis isteni mivoltáról, mert lecseréli azt egy vallásos ellenőrző függőséggel, ami az eredendő bűn miatt járó bűntetés. Jézus nem szólt az eredendő bűnről és a zsidó írásokban sem úgy szerepel, ahogy Pál megfogalmazta. A manipuláció abban áll, hogy ha elfogadjuk, hogy bűnösök vagyunk (a bűn, mint az egyenlőség alapja) akkor hajlandók vagyunk elfogadni bármilyen felszabadító dogmatikát. Pál a felszabadítást egyrészt a hit általi üdvözülésben, a bűnöktől való megszabadulásban látta, mert szerint mindenki ítélet alatt van és az ítélet alól senki és semmi sem tud felszabadítani, csak a hit, illetve a Krisztus általi megváltás. Pál szerint a ma született gyermek is bűnös. Ezzel szemben Beavató Mesterünknek a gyermekek ártatlanok, vagyis még rendelkeznek egyetemességgel, amit később az individualista, tévesen felnőttkornak neveznek elveszítik. Másképp mondva a felnőtt kor, a vallásos bűn kora. Amikor Beavató Mesterünk azt jelenti ki, hogy " engedjétek hozzám a gyermekeket", akkor mindazokat várja, akik egyetemes, gyermeki tiszta lelkülettel rendelkeznek. Ez azt is jelenti, hogy a gyermeki tisztaság nem a testhez, az időhöz, hanem a lélekhez kötött. Pál elfelejtette, hogy az emberek képesek önmaguktól megigazulni és bűnbocsánatot tartani. Szerinte kell a hatalmi bűnbocsátást szolgáltató egyház. pl. a gyónás általi megtisztulás. Ha tehát létezik a bűn, akkor kell egy intézmény is, amely a bűnök alól felment, illetve kell a megváltó is. Pál a külső bűnben, a megváltásban és az intézményben gondolkodott. Beavató Mesterünk  pedig a belső emberben. A bűn vallásos fogalma az, ami köré szerveződik a megváltás és a megváltó személy. Pál elfelejtette, hogy mindezekre a műveletekre az ember önmagában is képes: ha tévedtem, ha eltévelyedtem, képes vagyok a helyes útra visszatérni. Ha valakit megbántottam, akkor bocsánatot tudok kérni. Pál nem ismerte a megbocsátást, pl. a 12 apostolnak sem tudott megbocsátani. Ha viszont nincs bűn, akkor nincs szükség sem megváltóra, sem az intézményesített bűnbocsánatra, a gyónásra, a búcsúra, a bűnök fejében való templomépítésre és más kiengesztelő rítusokra. A bűnnel kapcsolatosan felmerül az a kérdés is, hogy az ellenreformációra szervezett 1560-as évekbeli tridenti zsinat miért vezetett be újabb olyan hét bűnt, amelyek korábban erkölcsi viselkedési formák voltak? Miért lett az erkölcsből bűn? Csakis az ellenőrzés miatt, mert pl. a gyónással az egyház a hívektől olyan információkhoz is jutott, amelyet a hierarchikus ellenőrzési és jelentési folyamatban felhasznált. Jézus nem a bűnt hirdette, hanem a megbocsátást, pl. "menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza" és a szeretetet pl. "ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást". 

     6. az önkiválasztott Pál magáról azt tartotta (tehette mivel tanuk nem voltak), hogy a kinyilatkoztatást közvetlenül Istentől kapta és ezért nagyobb autoritása van, mint a többi apostolnak, akik Jézussal voltak (az autoritás mint ellenőrző eszköz): a manipuláció ebben az esetben az, hogy a feljegyzések szerint Pál Beavató Mesterünkkel találkozott Damaszkusz fele és nem Istennel, illetve az, hogy Őt Istennel azonosította. Ezzel Pál magát Beavató Mesterünk tanítványai pl. Jakab, Péter, Tamás, Mária Magdolna fölé helyezte, amivel azt is megkérdőjelezte, hogy Beavató Mesterünk hogyan választotta ki tanítványait, illetve milyen tanítványokat fogadott el. A szemtanú nélküli látomásában, víziójában Pált a hang csak arra kérte, hogy hagyjon fel az új keresztények üldözésével. A Pálhoz közelálló Lukács pl. nem említi azt, hogy Pál az evangélium hirdetésére felhatalmazást kapott volna. Bármi is történt a tanú nélküli eseményt nem lehet sem cáfolni, sem igazolni. A cáfolhatatlanság tettével pedig Pál a tényszerűség helyett a misztikusságot vitte be a dogmatikába, a történetiség helyett immár a második megfoghatatlant (az első a hit, a második a látomás). Pál a látomással átfogalmazta Jézus és tanítványainak történetiségét, ami precedenst adott arra, hogy Pál után másoknak is látomásai legyenek pl. a szenteknek. Senki nem vonhatta kétségbe Pál látomását, anélkül, hogy ne Beavató Mesterünk, vagyis Isten létezését kérdőjelezte volna meg. Következik, hogy Pál látomása, felért Isten kinyilatkoztatásával. Vajon ha nincs a római birodalmi érdek Pál mögött, akkor is ilyen sikeres látomásai lettek volna? Akkor is ilyen sikeres vallásalapító lenne? A hatalmi érdek a hangadó szereplőt, a felépített tekintélyt mindig maga előtt tolja pl. Luthert, Kálvint. Ez Pál esetében sem volt másképp. A római állampolgár Pál mögött ott áll a római birodalmi érdek.

A birodalom utólag felkarolta Pál vallási modelljét, mert a birodalomnak engedelmességre, csendes kormányzásra volt szüksége, hatalomra és ellenőrzésre a tudatlan tömeg fölött, a vallásos félelemkeltés és tudatlanság pedig jó alapnak szolgált. A hierarchikus egyházi szerkezet (papok, püspökök, pápák), a pápai dekrétumok, a tanácsi határozatok, a zsinatok stb. mind megfeleltek a birodalom elvárásainak, ahol az egyházfő a birodalom császára volt. Nem az volt a fontos, hogy Beavató Mesterünk mit tanított, hanem az, hogy mit mondott a tudatlanok dogmája. Pál egy olyan Jézusképet épített fel, akit Isten helyébe tett és ezért őt imádni kellett. Az egyház ugyan látta, hogy Pál dogmatikája és a tizenkét tanítvány tanításai között szakadék van, amint azt is, hogy a 12 több, mint az egy. Ennek ellenére farizeusságból megalkudott és a könnyebb, individualista és hatalmaskodó páli dogmatikát fogadta el. Az engedékeny, lojális keresztény modell erénnyé, példaképpé lépett elő, amelyet gyakran az évszázadok alatt számos felépített szent által testesítettek meg. Jézus soha nem tanított arra, hogy magunk fölött hatalmaskodókat fogadjunk el. De arra megtanított, hogy nem szolgálhatunk egyszerre két urat, a szellemet és az anyagot, az egyetemességet és az individualitást, illetve adjuk meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek azt, ami az Istené. Éljünk kiegyensúlyozottan, testi és lelki harmóniában a többi emberrel és a teremtett világgal együtt és kerüljük a hatalmaskodókat. Ahhoz, hogy vissza lehessen térni Beavató Mesterünk tanításokhoz le kell bontanunk a Pál féle verziót pl. ki kell zárni Pál leveleit a kanonizált dokumentumokból és újra kell értelmezni a valamikor eretneknek nyilvánított és apokrifnak titulált evangéliumokat. A Beavató Mesterünkhöz való visszatérés lehetősége több évszázada, ahogy ma is adott. Ne feledjük el, hogy ha a hatalmi egyházzal szemben kritikát fogalmazunk meg, akkor a páli vallással szembeni kritikánkat fogalmazzuk meg, és így nem megyünk szembe Beavató Mesterünkkel. Ő a mindig érvényes, idő felett álló vallás és hatalommentes egyetemességbe, a transzcendens létezésbe avatott be minket. A tudatlanok részére vallások voltak, vannak és mindig is lesznek, mert a tömegember vallás nélkül nem tud élni. És ezt Pál is tudta. Amit viszont nem tudott, hogy a vallásosság nem az utolsó állomás.