246. Technomorál: az egyéni erények (2)

Az erények nemcsak filozófiai, vallási, pszichológiai stb. fogalmak, hanem közvetlen hatással vannak a mindennapi életünkre is, ahogy gondolkodunk, szólunk és cselekszünk, amivel azonosulunk, ahogyan viszonyulunk önmagunkhoz, másokhoz és a teremtett természethez. Minél többféle erényt vagyunk képesek magunkban felfedni és azokat gyakorlással elmélyíteni, annál nagyobb lesz lelkünkben a rend, az egyensúly, a harmónia. Egyetemességünkben minél inkább előbbre jutunk, annál inkább közelebb jutunk az Egy igazságához, rendjéhez és szabadságához. Az erényt csakis szabad akaratunk, önrendelkezésünk, öntudatunk birtokában tudjuk gyakorolni. A rabszolga nem tud erényes lenni, mert a legelső dolog, amit tenne, nem az, hogy erényt gyakoroljon, hanem hogy szabad legyen. Vajon a XXI. század transzhumanista tömegrabszolgái hogyan akarják gyakorolni, pl. felfedni a bennünk levő erényeket, ha még nem tudatosították, hogy rabszolgák egy felügyelő kapitalizmusban? A digitális rabszolgák hogyan akarnak harmóniában élni önmagukkal és másokkal, amikor mások nem rabszolgák? 

Az egyéni szinten az erények abban tudnak nekünk segíteni, hogy:

1. helyes döntéseket hozzunk: a bölcsesség, az igazságosság, a mértékletesség, az alázat stb. olyan értékek, amelyek abban segítenek, hogy a mindennapi helyzetekben ne csak a magunk érdekeit tartsuk szem előtt, hanem másokét is, illetve a közjó szempontjait is. Az erényes élet nemcsak egyéni boldogságot eredményez, hanem hozzájárul a közösség jólétéhez is.

2. tudatosan válasszunk: tudatosságunk abban tud segíteni, hogy átlássuk a dolgok igazi természetét, és képesek legyünk helyesen választani a lehetősége közül. A tudatosság nemcsak az elme‒testhez köthető, racionális tudást jelenti, hanem a transzcendens tudást is, amely segít a valóság mélyebb megértésében. Erényességünk abban tud segíteni, hogy ne csak nézzünk, hanem rálátásunk is legyen mindarra, ami kézzel nem fogható, szemmel nem látható és füllel nem hallható.

3. felelősséget vállaljunk: a bennünk levő erényeket nem azért kaptuk, hogy önmagunknak megtartsuk, hanem általuk felelősséget is vállaljunk mindazokért, akikhez gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel kapcsolódunk. Az erény csak akkor tud megnyilvánulni, ha van, aki befogadja és választ ad rá. Önmagában az erénynek nincs értelme.

4. megtaláljuk testünk‒lelkünk‒szellemünk, valamint világunk harmóniáját: az egyensúlytartás és a mértékletesség megóv minket a túlzásoktól, hogy így őrizzük meg lelkünk belső egyensúlyát, rendjét. A mértékletesség gyakorlása nemcsak az anyagi vágyakat, hanem az érzelmi és szellemi túlzásokat is képes kordában tartani.

5. keressük az Egy igazságát, szabadságát és rendjét: a bennünk levő egyetemes én erények általi megnyilvánulásai képezik spirituális (lelki, szellemi, transzcendentális) életünk kulcsait. Az erények nemcsak arra szolgálnak, hogy társas kapcsolatainkban erkölcsös életet éljünk, hanem arra is, hogy a transzcendens isteni renddel, igazsággal és szabadsággal állandó kapcsolatban legyünk. Az Egy megnyilvánulásai ‒ pl. az egyetemes igazsága ‒ teszik lehetővé, hogy lelkünk egyensúlyban (harmóniában) legyen, mert a jóvoltukból nem vagyunk egyedül.

6. megtaláljuk az Egyhez visszavezető transzcendens utat: csak a teremtett embernek adatott meg, hogy egyetemes énje által kapcsolatban legyen a teremtő Eggyel. Az erények abban tudnak segíteni, hogy a visszavezető útra minél hamarabb rátaláljunk ‒ pl. Beavató Mesterünk tanításai által ‒, és életünk végéig kitartsunk a visszatérésben. Ránk van bízva, hogy a makrokozmosz és a mikrokozmosz között a kapcsolatot fenntartsuk, illetve ha valamikor elveszítjük is, újra létrehozzuk.

7. felfedjük és megőrizzük lelkünk tisztaságát: az erények gyakorlása tisztítja meg lelkünket az individuális (önös, önző) én okozta viselkedésünktől, pl. a félelemtől (szorongástól, aggódástól), az irigységtől stb. Csak a tiszta lélek teszi lehetővé a belső rend és harmónia megteremtését, a lélek érését, amely kiterjed a körülöttünk lévő közösségekre is. Csak a tiszta lélek tud felébredni és részt venni azon az egyetemes tudatosságba való beavatáson, amely visszavezet az Egyhez.

8. eszközként használjuk boldogságunk (belső harmóniánk) megtalálásához: a boldogság nem valami elérhetetlen, külső cél, hanem egy olyan belső lelki, egyetemes állapot, amelynek jelenléte életünkben észlelhető és megtapasztalható, ha képesek vagyunk elsősorban a lényegi transzcendens erényeket követni. A boldogság nem külső körülményektől vagy anyagi javaktól függ, hanem lelkünk belső nyugalmától, egyensúlyától, amikor ki tudjuk mondani, hogy ha ez a nap lenne életünkben az utolsó, akkor is szép életünk volt. Olyan erények segítenek boldogságunk elérésében, mint az önszabályozás, a mértékletesség és az alázat. Aki lelki egyensúlyban él, nem csak önmagában, hanem környezetében is képes egyensúlyt, tehát boldogságot teremteni.

9. kitartsunk örök lelki értékeink mellett: modern, liberális világunkban, ahol gyakran az anyagi, a pillanatnyi élvezetek, a kényelem, a divatok kerülnek előtérbe, velük szemben a bennünk levő erények örök érvényűek, függetlenül attól, hogy milyen korban vagy társadalomban élünk. A világszemléletek, az anyagi és nem anyagi vallások, a főáramú gondolkodás változó, az erények viszont változatlanok. Az igazságosság, az alázat, az áldozathozatal stb. mindig ott lesznek a lelkünkben, életünk minden szakaszában. Akik az örökérvényű erényekkel élnek, azoknak abban segítenek, hogy megmaradjon a saját maga és a mások, a kisebb és a nagyobb közösségek összetartó, önrendelkező és önszabályzó képessége.

10. értékekre váltsuk testi és lelki szenvedéseinket: tudatosságunktól vagy épp tudatlanságuktól függ, hogy mit nyilvánítunk szenvedésnek. Ha a vallásos szenvedést választjuk, akkor nem értettük meg, hogy mi a feladatunk az ajándékba kapott tér és idő szakralitásban. Ami látszólag szenvedés, az tanulási, fejlődési lehetőség, hogy a következő alkalommal elkerüljük a szenvedést. A tanulási folyamatban olyan erények tudnak segíteni, mint a türelem, a bátorság és a kitartás. A tanulás mindig a tudatosodást, az egyetemes, transzcendens Egyhez való közeledést jelenti, a szenvedés pedig az Egytől való távolodást. A szenvedés így kapcsolódik a bűn fogalmához, ezért mindkettőt mellőzni kellene fogalmi rendszerünkből.

11. szellemiekben gazdagodjunk: az erények gyakorlása nemcsak a mindennapi életben való boldogulásunkat segíti elő, hanem szellemi, transzcendens fejlődésünket is, amelynek árán mindig egyre magasabb fokozatokat tudunk elérni, pl. felébredni arra, hogy az öt érzékszervünkkel érzékelhető és megtapasztalható valóságon (az életen) túl van az, ami intuitív tapasztalással érthető meg (a lét). A bölcsesség, az igazságosság, a mértékletesség stb. abban segítenek, hogy a felébredés után elérjük a különböző beavatási fokozatokat, amelyek által összekapcsolódhatunk az Egy rendjével, igazságával és szabadságával.