242. A tökéletlen technológiák imádata

  

A jelenlegi modern digitális technológiák imádata különösen a fiatal kb. az 1990-es évek második felében születettek, valamint az utánuk jövő generációkban hódit, akik el sem tudják képzelni a mindennapokat mobiltelefon, iPad, számítógép stb. és természetesen a katonaságtól származó internet és email nélkül sem. Azok, akik a nyolcvanas és a kilencvenes évek közepe születtek, az ún. Y generáció gyerekkorukat úgy töltötték el, hogy nem volt mobiltelefon, internet és a számítógép nem kellett a hétköznapi élethez. Ha a számítógépet használták is, pl. az IBM 384-et, akkor azt a munkájához pl. adatkezeléshez használták. Az 1990-es évek mikroprocesszorainak fejlesztései tették lehetővé, hogy tömeges méretben terjedjenek el a személyi számítógépek, amelyeket már nem csak a munkához, hanem a szórakozáshoz is lehetett használni pl. videojátékokhoz, filmekhez. Így a következő Z generáció már olyan eszközökkel volt már körbevéve, amelyek létezését természetesnek tartotta és eszében sem jutott, hogy azok az eszközök kb. tíz- tizenöt évvel korábban nem léteztek. Ez a generáció már nem ismerhette meg azt a kort, amikor még nem tarthatott a kezében okos telefont, amely segítségével történelmi vagy tudományos kérdésekre lehetett választ kapni, zenét lehetett hallgatni, illetve a barátokkal és ismerősökkel, kollégákkal, munkatársakkal kapcsolatot lehetett tartani. 

A Z generáció már abba nőtt fel, hogy a barátok, a családtagok, a hírességek személyes életének egyes eseményei már publikusak voltak közösségi platformokon. És mivel ez a generáció tapasztalhatta meg leginkább a 24 óráján át tartó a digitális médiumok téves “mindenhatóságát”, hogy ami nincs a neten az nem is létezik, így ők lettek a leginkább kiszolgáltatottak. Csak erről épp nem tudnak. Tájékozatlanságukban és fiatalságuk bohóságában nem veszik észre, hogy ők a digitális eugenika áldozatai, kísérleti alanyai. A digitális eszközöktől való függőségük, a tudásuk digitális eszközökre való kiszervezése, azt jelenti, hogy tudatlanságukban elvesztik önazonosságukat és önrendelkezésüket. Mi több sokan a gépek információtöbbletében bízva a gépet többre tartja, mint saját magát. A manipuláló hatalomnak pedig épp az a célja, hogy elérje a fiatal generáció identitásvesztését, mert ellenkező esetben ráébredhetne, hogy ő az Egy képe és azonossága és akkor ki tartja el a transzhumanizmus képviselőit? 

A manipuláció arra próbálja rávenni a fiatalokat, hogy az ő tudása, mi több öntudata is a géptől függ, hogy neki nem kell használnia józan gondolkodását, mert a gép nála jobban tud mindent. Nem véletlen a jelenlegi ugyancsak szándékosan manipulált klímahisztéria is, ahol azt próbálják elhitetni, hogy mennyire káros a szén-dioxid (CO2) kibocsátás. A manipulátorok azt nem mondják el, hogy a CO2 nélkül az ember nem létezne, mivel a CO2 a növényi fotoszintézis alapja, az állatok növények nélkül nem létezhetnek, illetve az ember nem létezhet növények és haszonállatok nélkül. A Z generációnak meg kellene tanulnia, hogy nem áldozat, és a gépek nem megváltók, illetve ha lemond a benne rejlő alkotói képességekről, és mindent a gépekre hagy, esetleg mindent pénzért próbál megvenni, akkor önként mond le a benne levő kis istenről, szabad akaratáról, önrendelkezéséről, öntudatáról és így önmagáról is. Miért nem ismeri fel, hogy az önként vállalt lemondás nem más, mint kiszolgáltatottság, vagyis rabszolgaság? Valaki akkor is lehetek rabszolga, ha minden anyagi szükséglete megvan és a pénze is a következő 20-30 évre. Azokat a belső, lelki jellemzőket veszíthetik el, amelyektől embernek mondhatják magunkat pl. az önzetlenségtől, a segítőkészségtől, az empátiától, a szorgalomtól, a kitartástól, a figyelmességtől, az udvariasságtól, stb. 

Várhatóan ez a generáció lesz az, amelynek döntést kell hozni arról, hogy megmarad-e a teremtettségéből adódó emberi jellemzői mellett, vagy feladja, és transzhumán hibrid emberré válik. Ahogy korábban már bemutattuk, érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy ha nem ismerik fel, hogy mivel rendelkeznek, akkor azt csak akkor tudják meg, amikor elveszítették, de miután elveszítették, soha nem kapják vissza. Választaniuk kell tehát, hogy megőrzik-e az Egy adta természetes tulajdonságukat vagy mindezt alárendelik a tudatlan ember alkotta mesterséges technológiáknak. Ez a döntés örökre meghatározza majd az emberi sorsot itt a Földön. A döntés képessége a kezünkben van. Az embernek kell döntenie és nem a gépnek, illetve a manipuláló profitéhes hatalomnak. Elértük az emberiségnek azt a határvonalát, amikor el kell döntenünk, hogy mennyi technológiát engedünk be életünkbe, mennyit adunk oda isteni mivoltunkból a technológiáknak. Ha teljesen az öt érzékszervünkre hagyatkozunk, ezen belül is a racionális gondolkodásunkra, akkor elveszünk. Ha véletlenül transzhumán hibridé válunk, akkor már nem térhetünk vissza isteni mivoltunkhoz. A változás egyutas jegy. Nem tudunk majd visszatérni isteni életformánkhoz, mivel a testünkbe és testünkre szerelt mesterséges eszközök elfogadása révén testünk alkalmazkodási képessége, intelligenciája megváltozik. Mivel a teremtettségünkből fakadó képességeinket nem vesszük, igénybe, azok elsorvadnak és eltűnnek. 

A helyes döntéshozáshoz a Z generáció tegye fel magának a következő kérdéseket és keressen rá válaszokat pl. kiknek az elképzelése a transzhumanizmus megvalósítása? Miért hiányoznak a nemzeti és nemzetközi hatósági szabályozásokban a transzhumanizmussal szembeni intézkedések, amelyek képesek lennének megmondani, hogy a transzhumanizmusban milyen messzire mehetünk? Miért késlekedik a morális szabályozás pl. a techno-morál betartása? A Z generációnak tudnia kell, hogy több ezer éve ő az Egy képes és azonossága, és így isteni tulajdonságokkal rendelkezik. A hatalom pedig ezt az isteni tulajdonságot törölni akarja, hogy rendelkezésére álljon a rabszolga tömegember. Ha ez a generáció enged a manipulációnak és nem gyakorolja szabad döntési akaratát, akkor lehetséges, hogy ő volt az utolsó Homo sapiens, vagyis a bölcs emberi faj képviselője. 

A Z generáció képviselői azt kérdést is tegyék fel, hogy miért adnák oda gondolatainak, kimondott szavainak és cselekedeteinek szabadságát, ötleteinek szabad megosztását, képzeleteinek, kreativitásának szabadságát, önállóságát, önrendelkezését, amelyek annyira inspirálón hatnak az életére? Miért kellene elhinni, hogy mindezen szabadságok feladása mellett élvezheti majd a digitális új világ előnyeit, amelyet az okos rendszerek irányítanak? Mindez csapda. A fiataloknak érdemes figyelembe venniük az üzenetek kettős értelmezését is, pl. hogy a feladott szabadságában “nem lesz semmid, de boldog leszel”. Ez nem más, mint a korábban ismert kommunista egyenlőség, de már egy új digitális kommunista csomagolásban, ahol nincsen sem szegény, sem gazdag. Egyenlőségi alapon mindenki megkapja az élethez szükséges alapvető dolgokat. Amikor például bútorra vagy autóra lesz szükségük, azt bérelnünk kell annyi időre, amennyi szükségünk lesz. Azt is hangoztatják, hogy amint átérünk a jelenlegi fogyasztói társadalomról a digitális társadalomra, gondtalanabbak és boldogabbak leszünk. De hogyan lehet boldog a digitális rabszolga? A csapdában vegyük észre, hogy itt a mi elnyomásunkról van szó, de csak azért, hogy a hatalmaskodó valakik, ebből is profitot generáljanak. Valaki más fogja birtokolni az otthonainkat, az autóinkat, a számítógépeinket és az okos telefonjainkat. És bárki is legyen az a „valaki”, az olyan gazdag és hatalmas lesz, amit mi el sem tudunk képzelni. Amint már szó volt róla a magánvagyontól való lemondás növeli a félelmet, a kiszolgáltatottságot, a létbizonytalanságot, a stresszt stb. Az egyéni szabadságunk feladása azt is jelenti, hogy elfogadjuk az állandó digitális megfigyelést és nyomon követést.