241. Lecke a transzhumanizmusról

 

A Ramh szabály azt mondja ki, hogy “soha ne hagyj ki egy komoly válságot elveszni” ugyanis a válság egy olyan lehetőség, amikor azokat a dolgokat lehet megvalósítani, amelyekre korábban nem volt lehetőség". Megjegyzés: a háborúk és a forradalmak szándékos kirobbantása is válságkezelési, illetve a meglévő piacok átrendezési céljából történik. A 2020-as Világgazdasági Fórum (WEF) vezetői úgy gondolták, hogy a Covid járvány is alkalmas a Rahm szabály alkalmazására, és így eszköz arra, hogy radikális változtatásokat hajtsanak végre a globalizált kapitalista társadalmakban és piacokon. Ahogy megjegezték, a Covid-19 járvány olyan ritka lehetőséget kínál, amely semmihez sem hasonlítható a történelemben. Szükség van tehát a válságra pl. a munkahelyek elvesztésére, a vállalkozások felszámolására, a globális ellátási láncok összeomlására, a gazdaságok összeomlásának kezelésére, mert így lehetőség nyílik a kormányoknak és vállalatoknak, hogy olyan politikákat és reformokat hajtsanak végre, amelyek túlmutatnak az eddigi “nem sikeres “rendszereken. Ezt a 2030-ig megvalósítandó intézkedési csomagot nevezte el a WEF “Nagy újraindítás” programnak. 

A 2020-as találkozón első ízben volt szó arról, hogy elérkezett a negyedik ipari, pontosabban digitális forradalom ideje. Ha az első ipari forradalom az 1760-as évekre tehető, ami a mezőgazdaságról az iparra való átállást jelentette, a második kb. az 1890-es években az elektromos áram megjelenését, a harmadik pedig az 1980-as években megjelent személyi számítógépeket, akkor most a negyedik forradalom zajlik, amelyek egy része a korábbi ipari forradalmak összes technológiai elemét magába egyesíti és alakítja át egy transzhumanista valósággá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy várhatóan egy hálózati irányítás alá kerülnek a pénzügyek, a vállalatok, az eszközök és termékek gyártása, a szállítás, az élelmiszertermelés, a fogyasztás szabályozása stb., amelyet a mesterséges intelligencia eszközeivel fognak kezelni és szabályozni. A WEF szerint itt az ideje, hogy a rendelkezésre álló óriási nemzeti és nemzetközi digitális adatbázisokat fejlett algoritmusokkal és mesterséges intelligenciával irányítsák. Úgy vélik, hogy el kell tüntetni a fizikai, a digitális és a biológiai közötti határokat, vagyis ideje kialakítani a digitális társadalmat is. Ez a jövőre vonatkozó hozzáállás felelőtlen és kockázatos, mivel visszafordíthatatlan fenyegetést jelenthet számunkra és környezetünkre. Érdemes lenne feltennünk a kérdést, hogy kinek az érdekeiről van szó egy WEF találkozón? Mert, akiket a színpadon látunk, azok csak a propaganda gépezet képviselői, de ki a rendező? 

Amint 2020-ban, úgy az utána következő találkozókon is, számos multinacionális cég, bank, tanácsadó stb. cég és cégcsoport képviselteti magát, akik úgy hoznak döntéseket, hogy senki, semmilyen képviselettel nem hatalmazta fel őket. Kívülről úriemberek tanácskozásának látszik, amolyan kávéházi beszélgetésnek, de valójában nem az. Ugyanis az elhangzó javaslatok elfogadása előre megszervezett és szándékos. Hogy az intézkedések húsbavágók, azt az is bizonyítja, hogy 2019-ben a WEF és az Egyesült Nemzetek aláírtak egy megállapodást, amely tartalmazza a közösen elérendő célokat 2030-ra. Az elfogadott dokumentum neve az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődési Céljai 2030-ra (UNSDG-2030), ami által a WEF propaganda programja már jogi és politikai eszközzé vált, és lehetővé tette, a transzhumanizmust támogató WEF céljai ENSZ javaslatként kerüljenek a nemzeti kormányok programjaiba. A program 17 intézkedést fogalmaz meg, amelyekből egyesek akár kívánatosnak is tűnnek, de mélyebb elemzésük azt mutatja, hogy ebben az esetben is a háttérhatalom érdekei vannak becsomagolva. 

Például a második cél (SDG 2) a „nulla éhínség” kivitelezésében a sorok között ellentmondás szerepel, mivel a célt a kis, családi gazdaságoknak a nagyvállalatokba való olvasztásával, a génmódosított növénytermesztéssel, a rovarok biológiai módosításának alkalmazásával, valamint speciális kémiai adalékanyagok és peszticidek használatával tervezik elérni. Az éhínségről szóló nemzetközi statisztikák azt mutatják, hogy a megtermelt élelmiszermennyiség elegendő lenne a Föld lakossága részére, de tökéletlen az elosztás és magas az élelmiszerpazarlás aránya. Amit tudunk, hogy nincs élelmiszerhiány. Hasonló ellentmondás található a harmadik cél (SDG 3) “ az egészséges élet biztosítása és a jólét előmozdítása minden életkor számára” megvalósításában, mivel olyan intézkedéseket fogalmaztak meg, amelyek a vakcinák és gyógyszerek (vagyis a gyógyszergyárak) kutatását támogatják, ideértve az új génterápiák (vagyis a kísérletek) általános alkalmazását a gyengén fejlett országokban. Ami látható, hogy a WEF és az ENSZ együttműködése nemzetközi szinten teszi lehetővé a digitális, felügyeleti transzhumanista civilizáció kialakulását. 

De a WEF nem csak az ENSZ által befolyásolja a nemzeti kormányok és pl. az EU döntéshozóit, hanem hangadó és futtatott egyetemi előadókat is igénybe vesz, így pl. az egyik izraeli egyetem képviselőjét, aki a 2020-as WEF találkozón bejelentette, hogy hamarosan olyan mértékben fogunk emberi testeket, agyakat és elméket tervezni, amelyek az embert olyan fajjá alakítják át, amelyek sokkal különbek lesznek, mint a 40 000 évvel előttünk élő neandervölgyi ember. Megjegyzés: a genetika bebizonyította, hogy nincs közünk a neandervölgyi ősemberhez. A hangadó szerint radikális változásokra van szükségünk, mert az emberi biológia mostanra már olyan technológia, ami „feltörhető.” Úgy véli, hogy testünk összetettsége algoritmusok rendszereként leírható, amelyeket megismerhetünk, módosíthatunk, és végső soron átírhatunk. Tényleg szükségünk van a biológiai hackelésre? Nem veszélyeztetjük-e a jövő emberének biológiáját? Mennyire lesz intelligens, tudatos, értelmes, teljes, tökéletes egy tudatlan mérnökök és biológusok által “szerkesztett” ember? 

Ahogy az új neo-marxista, materialista, neo-darwinista nézet szerint elhangzott az előző négy milliárd évben az életet két tényező irányította, a természetes szelekció és a biokémia, de elérkezett az idő, hogy a jövőbeli életformákat ne a biológiai élet természetes evolúciója határozza meg, hanem az emberi intelligens tervezés, ami pl. az IBM és a Microsoft felhőiben zajlik. Eljutottuk oda, hogy képesek vagyunk áttörni a természetes élet korlátait és egy olyan életkorszakba léphetünk, amely a gépi “életet” is tartalmazza. Egy new yorki egyetem előadója arról számolt be, hogy ideje javítani az ember tökéletlen biológiáján és újra kell fogalmazni a hasznos szervezetek fogalmát is, új kódokat kell írni az élet alapjait biztosító genetikába. Már hozzáférünk a genetikai kód építőelemeihez és képesek vagyunk törölni, vágni, másolni, beilleszteni, aktiválni vagy “elhallgattatni” azokat a géneket, amelyektől embernek mondhatjuk magunkat. Ez azt is jelenti, hogy új típusú emberi életformák hozhatók létre, amelyek olyan jellemzőkkel és képességekkel rendelkeznek, amelyekkel mi eddig nem rendelkezünk pl. új klónozott embert lehet létrehozni, ami akár harcba vethető katona is lehet. Ez a hibás profitéhes és hatalomra vágyó gondolkodás azon a feltevésen alapul, hogy a teremtett ember tökéletlen, hibás és ezt a hibát ki kell javítani. Az ilyen gondolkodás problémája az, hogy a tudatosság, ami életre kelti az emberi testet, az empátiát, az értelmet, az nem a testben van, hanem a lélekben. A test a tartalom, a lélek pedig a forma, ami a testnek tartalmat ad. Nem fordítva. Mégis mivel magyarázható, hogy egy ilyen nemzetközi rendezvényen annyira fontos legyen a géntechnológiának és a mesterséges intelligenciának ekkora jelentőséget adni. Semmi másért csak hatalmi profit érdekből. 

Amint a 2020-as rendezvényen elhangzott „ a jobb eredmények elérése érdekében a világnak közösen és gyorsan kell cselekednie, hogy átalakítsa társadalmak és a gazdaságok minden rétegét, az oktatástól kezdve a társadalmi szerződéseken át a munkakörülményekig. Minden országnak, az Egyesült Államoktól Kínáig, részt kell venni, és minden iparágnak, az olaj- és gázipartól a technológiai iparig át kell alakulnia.”Tehát a WEF céljainak eléréséhez nekünk emberek kell megváltoznunk, lépnünk kell a digitalizáció fele, még annak árán is, hogy emberségünket elveszítjük. Magyarul, igyekezzünk magunkat beilleszteni abba a keretbe, amelyet a WEF elképzel. Ha korábban a technikai fejlesztések célja az volt, hogy az emberi élet szentségét szolgálva azt könnyebbé tegye, pl. elegendő élelmiszert és elektromos energiát termeljen a gépek működtetéséhez, akkor most az embernek kell alkalmazkodnia a gépek elvárásaihoz. Az lett a normális, amit a manipulatív közösségi médiumok mindennap közzé tesznek, és nem az, amit az emberi értelem és józan gondolkodás mond. Amint már szó volt róla, a transzhumanizmus képviselői azokat az általuk vélt létező hibákat akarják az emberben kijavítani, amelyeket teremtettségünkkor megkaptunk, ami azt is jelenti, hogy az Egy teremtése tökéletlen és a hibát az embernek kell kijavítania. A transzhumanizmus tehát az isteni teremtés kritikája. A következőkben a transzhumanizmus által feltételezett három hibát mutatjuk be: 

a) érzelmi intelligenciánk: a számítógépes algoritmusoknak, a mesterséges intelligenciának még nem sikerült visszaadni az öt érzékszervünkből származó észleléseinkből és megtapasztalásainkból származó érzelmeinket, hogy ne is említsük, az érzelmeink felett álló intuitíve értelemi megtapasztalást. Ha a számítógép képes zeneművet alkotni, esetleg programszerűen festeni, akkor azt az algoritmusnak köszönheti és nem a naplementének, a téli havas tájnak, vagy a kandallóban pattogó tűznek, hogy a lány vagy a fiú iránti szerelemből készült verseket ne is említsük. Továbbá, hogyan fogja kezelni pl. a mesterséges intelligencia (MI) pl. azt a gyógyító érzést, amely egy műalkotás elkészítésével jár. Mit tud a MI arról az érzelmi töltettől, amit egy látvány nyújt? Talán két mesterséges intelligencia szerelmes lesz egymásba? Hogyan lehet bizonyos érzelmekre eszközt kifejleszteni, ha a fejlesztő mérnök még nem tapasztalta meg azt az érzést? Ha pedig a fejlesztések abba az irányba mennek el, hogy az érzelmi intelligenciára nincs szükség, akkor mire fogjuk azt mondani, hogy “mesterséges az intelligencia” vagyis mindazt az intelligenciát tudja, amit az ember? Lesznek tehát tiltott és engedélyezett intelligenciák. Ha az embert arra tanítják meg, hogy elnyomja érzelmeit, akkor a létező vélt hiba mellé, egy másik vélt hibát állítanak. Hogyan tudja a gépi intelligencia felmérni, hogy valaki elvesztette szeretettjét és most együttérzésre, támogatásra van szüksége? 

Érzelmi intelligenciák adja meg például azt az alkalmazkodó képességünket, amelyekkel érzéseinket és érzelmeinket ki tudjuk fejezni és az egyik legígéretesebb erő és támasz az életünkben. Érzéseink által állunk kapcsolatban a külső kvantumvilággal és embertársainkkal, értelmi képességünk által pedig belső világunkkal. Nem véletlen, hogy pl. a filozófia ismeri és elemzi a külső szépség összetevőit. Mi a szépség, és miért mondhatjuk valamire, hogy szép? A szépség fogalma rendkívül sokrétű és változó. Tágabb értelemben a szépség magában foglalja mindazt, ami esztétikai élményt kelt, de ezen képes túlmutatni is, mivel gyakran érzelmi, pszichológiai és filozófiai dimenziók szépségéről is lehet szó. A szépség tehát lehet esztétikai szépség: pl. a műalkotás, a táj, az ember, ahol, és amikor az öt érzékszervünk észlelései és tapasztalatai hozzájárulnak az esztétikai élményhez. De lehet szó belső szépségről is pl. kedvességről, jóságról, az empátiáról, őszinteségről stb.. Sok kultúrában úgy tartják, hogy a belső szépség sokkal tartósabb és értékesebb, mint a külső, mert ezek azok a tulajdonságok, amelyek az emberi és a társadalmi kapcsolatokat formálják. Ahogy a változó szépségről pl. kultúráról is lehet szó. 

b) az emberi szenvedés: a mechanikus, racionalista, elme gondolkodás nem tudja felfogni, hogy bizonyos biológiai, testhez kötött szenvedések az öröm és a boldogság velejárói, valamint azt, hogy a természetben a dualitások kapcsolati hálózatának és a cirkularitás szabályai működnek. A születéssel járó szenvedés, az új élet világra jövetele is, egyike azoknak a szenvedéseknek, amelyek örömet okoznak. Ezzel szemben a transzhumanisták úgy vélik, hogy minden szenvedés káros és haszontalan, ezért a szüléssel járó szenvedések fel kell számolni. A gyermekek megszületését és kifejlődését genetikai úton kell elősegíteni, pl. mesterséges méhek alkalmazásával. Állatkísérletekben már sikeresen alkalmazták a mesterséges méheket. Sokan úgy vélik, hogy ezek a technológiák felváltják a természetes fogamzás és a természetes szülés lehetséges bonyodalmait és bizonytalanságait. Valójában, amit a transzhumanisták a profit érdekében elképzelnek az az emberi fogantatás és a gyermek világrahozatala közötti kapcsolat és kötödés felbontása. A születés “kiszervezése” elvágja azt az emberi felelősséget, hogy a megszületett gyermek a szülőé és neki azt kötelessége felnevelni. Továbbá, a szakadás növeli az individualitás felelőtlenségét is, ahová a szexuális kapcsolatok leépülése is tartozik. Várható hogy hamarosan megjelennek a “babagyárak” is, ahol a megrendelő igénye szerint „rakják össze”, a közgazdasági fogalomban optimalizálják pl. IQ.-re, magas sport vagy katonai teljesítményre. Mivel a gyártósoron készült babáknál szabályozhatóvá válik a születés, változni fog a szülés és születés fogalma is. Csak annyi baba kerül le majd a szalagról, amennyire és amilyenre szükség van pl. a társadalomban, a katonaságban, a sportban, a politikában stb. Az elképzelés ma már kivitelezhető. A születésszabályozás nem új keletű ugyanis a XIX. század végén és a XX. század első felében a születéseket kényszer sterilizálással, primitív abortusszal és bizonyos házasságok tilalmával próbálták szabályozni az akkori tudatlan rendszerek Akkor ezt a szabályozást eugenika névvel illették. Az eugenika kérdése ma is aktuális: ki dönti el, hogy milyen jellemzőket érdemes megőrizni, amikor egy gyermek életét „megtervezzük”? Mire „programozzuk” a gyereket?

c) fölösleges emberi kapcsolataink: a transzhumanisták szerint szenvedéseink másik forrása a tökéletlen emberi kapcsolataink, a társadalom szerkezetétől való függőségünk. Ezért szükség van az egyenlőségalapú homogén társadalmak kialakítására. Nincsen szükség az önazonosságra, a sokszínűségre, mert mindezek a különbségek a problémák, a szenvedések forrásai. Nem véletlen, hogy az új típusú megfigyelő kapitalizmusban az ellenőrzés maximális megvalósítására törekednek, pl. a térfigyelő és arcfelismerő, vagy a munkahelyi kamerák által.