239. Amíg el nem veszítjük (3): A mikro-világot és az üzenetet

 

Nem tudjuk, hogy mivel rendelkezünk, amíg el nem veszítjük, de miután elveszítettük, soha nem kapjuk vissza. A transzhumanizmus dogmája nem veszi figyelembe, hogy a materialista Karl Marxszal barát Charles Darwin biológus elmélete az emberi faj eredetéről és evolúciójáról nem tudta bizonyítani, hogy őseink a neandervölgyi vagy a cro-magnoni emberek lennének. A kutatások azt mutatták ki, hogy a ma létező emberi faj ősei kb. 200-300.000 évesek és nem mutatható ki folytonosság a korábban létező ősemberekkel. Valamilyen beavatkozás történt ebben az időben, amely megváltoztatta az addigi ősemberi fejlődést és elindította azt a változás, amely az ember genetikai térképét 2-5%-ban eltérítette az emberhez közel álló állatokétól. Ez a genetikai különbség, amit tudatosságnak és egyben emberi tudatlanságnak is nevezhetünk. Ez adja meg az emberi intuíciót, a derűt, az alázatot, a segítőkészséget, az empátiát, az önrendelkezést, stb., de a haragot, az irigységet, a félelmet, az aggodalmat stb. is. A kutatók azon a véleményen vannak, hogy az emberi tudatosságot, illetve annak hiányát a tudatlanságot az emberi 2. kromoszóma, ami a második legnagyobb kromoszómánk tulajdonságaiban kell keresni. A 2. kromoszóma változása az, ami 200-300.000 évvel ezelőtt történt.

A két különálló (2 A és 2 B) kromoszóma egyesüléséből létrejött 2. kromoszóma az emberi genom kb. 8%-át képviseli, és kb. 1200 -1300 gént tartalmaz. Az egyesülésnek köszönhető leginkább emberi gondolkodásunk, viselkedésünk és érzelmeink pl. a kromoszómán levő TBR1 gén határozza meg a neokortex fejlődését, amely felelős az empátia és az érzelmi funkciókért, a BMPR2 gén határozza meg a csontszövetek kialakulását, a testi sejtek növekedését, az MSH2 gén pedig meggátolja a daganatok kialakulását. Minden kromoszómát a telomerek (kromoszóma végek) zárnak le azért, hogy a sejtosztódás során történő információátírás pontosan, információvesztés nélküli legyen. A sejtosztódás során a kromoszómatörések nem véletlenek és a kapcsolatok mindig a törések mentén történnek. De különös módon a 2. kromoszómán a kapcsolódás a sértetlen telomerek mentén történt. Valójában két teljesen ép kromoszóma telomere egyesült egymással. 

A 2. kromoszómán történt változást laboratóriumi körülmények között megismételték, és azt tapasztalták, hogy a kapcsolódás létrejöttének valószínűsége olyan magas, hogy az szinte lehetetlen. Ez is azt mutatja, hogy a mai tudományos értelmezés, amelynek alapja a véletlenszerű mutációk lassú és fokozatos előfordulás nincs felkészülve a hirtelen történő változások magyarázatára. A 2. kromoszóma kialakulása tehát nem magyarázható meg a klasszikus, lassú evolúciós folyamatokkal, amely nem tud megmagyarázni egy gyors ugrást, esetleg egy külső szándékos beavatkozást. Ami látható, hogy DNS-ünk kialakulása nem a véletlen eredménye, hanem a teremtő beavatkozásé. Az evolúciótudományban tehát paradigmaváltásra van szükség. 

A kromoszómákban levő háromdimenziós DNS molekula alkalmas arra, hogy információt írjon, tároljon és visszanyerjen. Kutatásokkal igazolták, hogy a DNS hordozta információ egész addig megőrizhető, amíg az ember és utódai a jövőben is létezni fognak. A tárolt információ az utóbbi 200.000 évben tehát nem változott. A DNS-ben az információk tehát nem vesznek el, mert akárcsak a kvantum számítógépeknél minden egyes információváltozás kihat az egész rendszerre, illetve a kód nehezen törhető fel. Az információ biztonságára azért is szükség van, hogy a következő generációk ugyan azt az üzenetet vigyék tovább. Ehhez hasonló biztonságot ad a blokklánc (block chain) névre hallgató rendszer, amely egy folyamatosan növekedő elosztó adatbázis, és amelyet nem lehet hamisítani és módosítani. 

A bennünk levő üzenetet 

A transzhumanizmus dogmája nem veszi figyelembe, hogy minden egyes sejtünk sejtmagjában levő DNS-ünk négy bázisból, illetve két-két bázispárból áll, amelyek szabályozzák a fehérjeszintézist. Ezek az adenin (A), a timin (T), a guanin (G) és a citozin (C). A párok mindig a 15 -15 elemet tartalmazó AT, és mindig a 13 -13 elemet tartalmazó CG. Hasonló módon a szerves anyagok felépítése is négyes jelleget mutat, mert a szerves élet alapját a szén (C), a nitrogén (N), az oxigén (O) és a hidrogén (H). Ezek az elemek a szerves kémia és a biokémia alapjait képezik. A metafizika vonatkozásában a négyes összetevő a föld (pl. szén), a levegő (pl. nitrogén), a víz (pl. hidrogén) és a fény (pl. oxigén). Az európai hagyományban az életet fenntartó négy elemen felül a keleti hagyományokban ismerik az étert is, amit ma kvantummezőnek nevezünk, és amely magában foglalja az előbbi négy elemet. A sejtjeinkben levő 23 pár kromoszómában levő DNS-ek azok a kvantum üzenetek, amelyek biztosítják az Egy üzenetének továbbítását az évszázadok és évezredek generációi között. Minél több tudatos ember hordozza ezt az üzenetet egy közösségben, egy nemzetben, egy országban annál tudatosabb, annál közelebb áll a nemzet, a közösség a rendhez és végül az Egyhez. A tudatosodás nem vallási kérdés, hanem épp ellenkezőleg. Kimutatták, hogy ahhoz hogy egy közösségen belül valamiben változást lehessen elérni az egyenlő a gyökalatti egy százalék aktív befolyásolóra, tanítóra. Így egy kb. egymilliós városban elegendő 100 ember, hogy ott változás álljon be. Hasonló mondható el a háborúk esetében is, ha pl. békét szeretnének elérni. 

Testünknek kb. 50 trillió sejtje van, amelyek folyamatosan arra emlékeztetnek, hogy nem véletlenül vagyunk itt ebben a téridőben, vagy kvantummezőben. De csak akkor vagyunk képesek egyetemességünket kifejezni, ha nem vagyunk individualisták. Amikor lemondunk tudatosságunkról, egyetemességünkről és pl. átadjuk magunkat a mesterséges intelligenciával működtetett platformoknak, a digitális civilizáció elvárásainak, a transzhumanizmusnak, akkor önmagunk istenségéről mondunk le és töröljük magunkból a több évezredes üzenetet. Ez nem más, mint feladni az Egytől kapott megbízatásunkat pl.: azért vagyunk, hogy feladatainkat elvégezzük és megtapasztaljuk az egyetemes boldogságot. Úgy is fogalmazhatunk, hogy sejtjeink sejtmagjában, a szentélyben hordozzuk a tudás szent DNS könyvtárát és identitásunk titkát, testünk pedig ezt a szentélyt védi. Akkor vagyunk az Egy képe és azonossága, ha felismerjük ezt a szakralitást, ha védjük és továbbadjuk azt gyermekeinknek és unokáinknak. 

Azok, akik úgy gondolják, hogy ők nem hordoznak, semmilyen szakrális üzenetet két dolgot tehetnek. Az egyik, hogy figyelmen kívül hagyják ezt az üzenetet és úgy tesznek mintha soha nem hallottak volna róla a másik, hogy felülvizsgálják korábbi felfogásukat, tudásukat, meggyőződésüket és az új adatok figyelembe vételével megváltoztatják korábbi véleményüket. Az üzenet elhárítása gyakorlatilag egy védekező mechanizmus, amikor nem vagyunk hajlandók feladni addigi meggyőződésünket, hitrendszerünket, világnézetünket, mert meg vagyunk győződve róla, hogy az helyes. Megpróbáljuk minimalizálni az üzenet hatását, illetve fenyegetettségnek véljük azt. Úgy érezzék, hogy valamit jogtalanul vesznek el tőlünk, ami a miénk. Ezzel szemben az üzenet elfogadás egy pozitív visszaigazolást, megerősítést ad az addigi felfogásunkhoz. Ez a pozitív megerősítés további gondolatokban, szavakban és cselekedetekben is képes megnyilvánulni. Például azért, mert a) létezésünk fontosságáról kézzelfogható válaszokat kapunk, b) nem vagyunk egyedül, mert minden egyes sejtünk tartalmazza az egyetemesség üzenetét c) részei vagyunk a körülöttünk levő kvantummezőnek és így kapcsolatban állunk az Eggyel, d) megértjük a testünkről való gondoskodás lényegét, e) lehetőséget kapunk a bennünk levő potenciálok kiteljesítésére, f) megfelelő indokokat kapunk, hogy már életünkben visszatérjünk az Egyhez, g) tiszteletben tartjuk a létezést.