232. Az adatfelhalmozás logikája

 

Az új kapitalizmusra jellemző adatfelhalmozás, a “big data” technológia alkalmazása a kapitalizmus részére nem új, ugyanis a kapitalizmust mindig a felhalmozás és a munka szükségessége jellemezte, szemben a kommunizmussal, ahol a lényeg az egyenlőség és a vagyonközösségek létrehozása volt. Ne feledjük el, hogy az ikerrendszert, ugyanazon láthatatlan profitorientált érdekközösség hozta létre, amely a digitális monopolrendszert is. A kommunizmus is csak egy gyorsított kapitalizmus volt. Ami a kettőt összekötötte az a munka, a termelés volt. Ma a különbség annyi, hogy nem munkát kell termelni, hanem az adatot, a minél nagyobb adathalmazt, “big data”-t. Minél több a felhasználó, vagyis minél több szem van a számítógépek, laptopok, mobiltelefonok stb. képernyői előtt, annál nagyobb a bevétel. 

A digitális felhasználásokhoz alkalmazott algoritmusok az adatok felhalmozódási logikája szerint vannak megtervezve, amelyek meghatározzák, hogy milyen adatokat mérjenek és milyenek ne, kiket értékeljenek és kiket ne, kiket figyeljenek meg és kiket ne és miért stb. Az adatfelhalmozás logikája új társadalmi kapcsolatokat is képes létrehozni, így saját autoritást és hatalomgyakorlást is. Például, a bankok, kórházak, távközlési vállalatok, légitársaságok hatalmas adathalmazokat kezelnek, amelyeket többé-kevésbé hasonló célok és módok, vagyis egyetlen közös felhalmozási logika szerint kezelnek. A digitális felügyelő kapitalizmus részére a világban történő változásokat az adatok képviselik. A világ adat lett, és az adat jelenti a világot. Pontosabban, mivel az adat (az ember a termék) a profit, így a világ a profit. Amennyiben a profitszerzést, a felhalmozást a korábbi piacgazdaságokban egyrészt a munka termelte ki, majd a természeti erőforrásokból származó profit, később pedig a pénz, mint gazdasági fegyver, akkor most az adatból származó profit számít. 

De hogyan lehetséges a “big data” technológia általi felügyelet, ellenőrzés? S. Zuboff (2015) a “ Big other: surveillance capitalism and the prospects of an information civilization “ c. szerint a felügyeleti kapitalizmust működtetők részére a következő adatforrások állnak a rendelkezésükre:

    a) a már említett számítógépes tranzakciók pl. billentyű leütések vagy mobiltelefonos pörgetések és találatok,

  b) az “internet of everythink” név alatt ismert adatok, amelyek a különböző tárgyakba és helyekre épített érzékelőkből származnak pl. a gépi tanulásból, a drónrepülési adatokból, a hordozható digitális eszközökből, az önvezető autókból, a betegségek megfigyelésére használt nanorészecskékből és okos eszközökből, az otthoni eszközökből pl. internethez kapcsolt eszközökkel működő hálózatokból.

  c) a vállalati és kormányzati adatbázisokból, ideértve a bankokat, a kifizető ügynökségeket, a hitelminősítő ügynökségeket, a légitársaságokat, az adóhivatalokat, a lakossági nyilvántartásokat, az egészségügyi nyilvántartásokat, a hitelkártyák adatait, a biztosításokat, a gyógyszergyárak és távközlési vállalatok adatait stb. Ezen adatok egy része, a kereskedelmi tranzakciók adatáramlásával együtt megvásárolhatók, összegyűjthetők, elemezhetők és eladhatók az adatkereskedőknek. Ha például a „big data” technológia tulajdonosa hozzáférést ad egy biztosító társaságnak a biztosítottak személyes adataihoz,- amelyet a biztosító azért vásárol meg, hogy beavatkozzon a biztosítás feltételeibe-, akkor növelheti bevételeit vagy csökkentheti kiadásait. Pl. magasabb fedezeti díjat tud felszámolni.

  d) a magán- és közterületi megfigyelő kamerákból származó adatokból, ideértve az okostelefonokról származókat, valamint a műholdas megfigyeléseket is pl. a Google Earth. A Google például addig tudja ezt a védelem nélküli magánterületre való behatolást megtenni, amíg nincs erre vonatkozó hatósági szabályozás. A Google nem kér senkitől, így tőlünk sem engedélyt, hogy pl. lefényképezhesse a házunkat. Ha valaki mégis ellenezné ezt a magánéletbe való beavatkozást, az ő szempontjából csak ártatlan “adatgyűjtést” és bíróságra megy, akkor a Google vagy kifullasztja ellenfelét vagy számára egy elhanyagolható összegű büntetést fizet, ami úgy is megtérül. Mivel a "big data" technológiák a magánélet és a vállalatok életében jelentős mértékben képesek beavatkozni, a technológia a jogsértésekkel szemben számos kihívás elé kerülhet. A beavatkozást leginkább úgy kezelik, hogy a működést eltakarják, elvarrják a nyomonkövethetőség szálait, illetve az algoritmusokat úgy tervezik, hogy azok észrevétlenek legyenek.

  e) a felhasználók számítógépes, mobiltelefonos tevékenységeiből származó adatok pl. a Facebook "like"-ok, Google keresések, e-mailek, SMS-ek, fényképek, zene és szövegek, videók, helymeghatározások, vásárlások, kattintások, oldalmegtekintések, iPod zenék, a Facebook közösségek, barátok és kollégák, vagy speciális érdeklődési területek pl. autómárkák, a YouTube videók, a blogok stb. 

A profithozó folyamatos adatfelhalmozás mellett jelen van a folyamatos fogyasztásnövelés is pl. a marketingbefolyásolás, amely jelentős piaci növekedést tud generálni a fizető cégeknek. A lényeg a tömegfogyasztás, az anyagba süllyedt tudatlanok, a széles középosztály kinevelése, már az iskolapadtól, akiket állandó jövedelemnövekedéssel és emelkedő életszinvonallal lehet csábítani. A különböző marketing eszközökkel pl. hirdetésekkel elért fogyasztásnövelésre való késztetés nem más, mint a “nem létező szükségleteknek” a kielégítése, vagyis a fölöslegnek, az elégségesen felüli fogyasztásnak az elérése. A fölösleges és az elégséges, akárcsak a tudatlanság és a tudatosság, mindig is szemben állt egymással. A szükséglet generálásának az alapja az a logika, amely az adatfelhasználó fogyasztót arra készteti, hogy olyan termékeket is fogyasszon, amely korábban csak a gazdagabb társadalom résztvevői engedhettek meg maguknak. A fogyasztásnövekedésből, a generált szükségletekből, a fölöslegből származó adatok a „big data” részére mind profitforrás. 

A “big data” felügyelet marketing politikája valójában olyan, mint egy aukciós üzletház, ahol a felhasználók egyben a hirdetők is. A profit nem a hirdetésen van, hanem az internethasználaton és a közzétett adatokon. Minden egyes adatnak, még ha látszólag jelentéktelen is, potenciális értéke van, amelyeket a rendszerben elemeznek és visszajuttatnak, hogy a rendszert továbbfejlesszék. Ez a magyarázata annak, hogy olyan helyeken, ahol nagyobb tömeg fordul meg pl. repterek, vasútállomások, kávézók, szálódák stb. elérhető az internet. A Google pl. ingyenes Wi-Fi-t biztosított a Starbucks kávéház 3 milliárd éves ügyfele részére. Minél több a felhasználó, annál több jel keletkezik, amit felhasználnak a célzott reklámok eljuttatásához és a rendszerfejlesztéshez. Nem a minőség számít, hanem a mennyiség. Úgy is lehetne mondani, hogy “vadászat a tudatlan felhasználóra.” 

A monopolhelyzetben levő "big data" technológia adatfelhalmozásával kapcsolatosan érdemes megemlítenünk, hogy az adathasználat nem kölcsönös kapcsolatokon alapul, hanem egyoldalúan a „big data” technológia tulajdonos részéről. Partnerség, vagy adok-kapok pozíció, párbeszéd, beleegyezés esetleg ellenvetés nincs. Ami, azt is jelenti, hogy a felügyelő kapitalizmusban a felhasználó egyén élete szubjektív, majdnem az is mondható, hogy érdektelen, mivel a felhasználó és a szolgáltatott adat, a termék és az ember között nincs különbség. A tudatlan ember az adat, a termék és a profit forrása. A „big data” technológiát a felhasználók tartják el. 

A kialakulóban levő adatgazdaság, egyoldalú adatkapitalizmus jelentős mértékben különbözik elődjeitől, pl. a termelő és a pénzügyi kapitalizmustól, ugyanis a számítógéppel közvetített digitális gazdasági tranzakciók univerzálisak, illetve a tranzakciók átlátható módon részleteiben ismertek. Ez szemben áll a klasszikus neoliberális piaci ideállal, ahol a piacokat alapjaiban nehéz volt átlátni. Ezért  korábban úgy vélték, hogy szükség van az állami beavatkozásra, a szabályozásra. A digitális felügyelő adatkapitalizmusban az állam piacszabályzó, beavatkozó jogköre már jóval kisebb, ha egyáltalán létezik. A felügyeleti kapitalizmus tehát új felhalmozási logikával, új politikával és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik, mivel a korábbi szerződéseket, a jogi szabályozás betartását és az ezen alapuló társadalmi bizalmat autoriter hatalommal tudja helyettesíteni. Ezáltal egy olyan függőségen, félelmen, kirekesztésen, elidegenedésen alapuló privát megfelelési rendszert képes ránk kényszeríteni, amely jutalmas és megbüntet, és ahol nincs jogegyenlőség. A digitális felügyelet és ellenőrzés csak azért képes működni, mert a kormányok részéről hatósági ellenőrzési joghézag van, illetve a felhasználók megvezethetők.