230. A felügyelő kapitalizmus (2)

  

3). a katonai megfigyelés: a megfigyelési technológia átalakította a katonai szervezetek működését is, ahol új eszközöket alkalmaznak a hírszerzésben, a felderítésben és a helyzetfelismerésben, a haditechnika kiszolgálásában, amely társadalmi és nemzetbiztonsági, politikai kérdéseket is felvet. Mindezek olyan témák, amelyre az emberek érzékenyen reagálnak, mivel a konfliktusok kirobbantása könnyű, a bűnözés pedig mindennapi. A drónok, a műholdak és más távérzékelési technológiák lehetővé tették a katonai szervezetek számára, hogy nagy területeket figyeljenek meg, hírszerzési információkat pl. a telefonlehallgatások adatait begyűjtsék. A megfigyelési technológia katonai alkalmazása azonban a magánélet védelmével és az erkölcsös viselkedéssel kapcsolatosan is kérdéseket fogalmaz meg. Például, a pilóta nélküli drónok használata ellentmondásos a polgári áldozatok esetében, ugyanis a kezelő katona ismeretlen. A katonai megfigyelés a konfliktusövezetekben sérti a magánélet szabadságával kapcsolatos jogokat is. Gyakran hangzanak el olyan vélemények, amelyek arról szolnak, hogy azért szükséges a magánéletbe való behatolás, mert szembe kell nézni a kiberháború fenyegetéseivel, amely mind a katonai, mind a pénzügyi rendszerek ellen irányulhat. 

4) politikai megfigyelés: a megfigyelés kiterjedhet a nemzeti kormányzatokra, a nem kormányzati szervezetekre, politikai pártok belső intim és kényszerítő manipulációjára is, pl. a választások idején a szavazatok leadási és értékelési folyamatában. De a kormányzatok a „biztonságra” való hivatkozással, különböző céljaik megvalósításához, alkalmazhatják az egyének és csoportok megfigyelését is. Itt elsősorban a digitális megfigyelő eszközöket a másként gondolkodók megfigyelésére és nyomon követésére használhatják, mind belföldön, mind külföldön, ami az emberi jogok és a polgári jogokkal való visszaélésekre is utal. Például, a szólásszabadságra, arra, hogy a felhasználó a megtorlástól való félelem nélkül fejezhesse ki véleményét. A megfigyelés egy másik alkalmazása a politikai kampányokban való részvétel, amely aggodalmakat vet fel a közvélemény manipulációjával kapcsolatban, lásd pl. a 2024. román TikTok választást. Ugyanis, a közösségi platformoktól gyűjtött adatokat arra is fel lehet használni, hogy speciális profilokat készítsenek az a versenyben levő jelöltekről és a választókat személyre szabott üzenetekkel célozzák meg. A digitális eszközök ilyen alkalmazása ellentmond pl. a demokratikus értékrendnek, mivel egyenlőtlen feltételeket teremtve, egyes jelöltek vagy pártok tisztességtelen előnyökhöz juthatnak. A hírek (álhírek) és tartalmak (áltartalmak) manipulációjával a szavazók befolyásolhatók és olyan döntések meghozatalára késztethetők, amelyek ellentmondanak tényleges elképzeléseiknek. A meggyőzés és a manipuláció pl. álhírek terjesztése mindig is része volt a politika és a marketing világának, de a felügyelő kapitalizmusban ez a jelenség felerősödik. 

A felügyelő kapitalizmus manipuláció szándéka (információ többlete) ellentétben áll a felhasználók információ hiányával, ami a kölcsönös tisztelet és az önrendelkezés jogával áll szemben. Önrendelkezésünk, szabad akaratunk gyakorlásában érdemes válaszokat találnunk az olyan kérdésekre, mint, pl. hogyan és miért jelent meg a felügyelő kapitalizmus? kinek, milyen hatalmi érdeknek van rá szüksége? vajon a globális digitális háttér hatalomnak, szüksége van az "egy akol, egy pásztor" elv alkalmazására? a kiválasztottak mellett vannak olyanok is, akik képesek választani? A felügyelő kapitalizmussal további gondok is akadnak pl. az, hogy az átláthatatlan és követhetetlen ellenőrzés, a lokális, valamennyire átlátható nemzeti önrendelkezéssel szemben globális eszközökkel és pénzfegyverekkel működik. Mivel a digitális technológiák tovább fejlődnek, az adatokkal való visszaélésének potenciálja egyre nagyobb, ezért az utóbbi években különböző szabályozásokat sikerült  életbe léptetni pl. Európában az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR), amely bizonyos mértékben lehetővé teszi az adatfelhasználás,  az adatkereskedés átláthatóságát és elszámoltathatóságát. 

Amint már említettük a felügyelő kapitalizmus alapjait képező mesterséges intelligencia alapú közösségi platformok célja egyrészt a technológiai fejlesztése, másrészt az adatoknak egyre nagyobb mértékű társadalmi és kereskedelmi célú felhasználása. Az első csoportba a nagy adathalmazokat (big data) leginkább a különféle mesterséges intelligenciamodellek, pl. a ChatGPT, a Gemini, a Copilot, a DALL-E és a Midjourney képgenerátorok fejlesztéséhez használnak. Nem véletlen, hogy Microsoft 2024-ben a Taylor and Francis tudományos katalógust is megvásárolta. A második csoportban olyan rendszerek létrehozásáról van szó, amelyek gyorsan, hatékonyan, nagymértékben pénzzé tehetők, ahol a felhasználók egyszerre adatszolgáltatók és vásárlók is, illetve egyes adatok a szerzői jogok vagy a hozzájárulás figyelembevétele nélkül is felhasználhatók. 

A bemutatott példákból látható, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó szervezetek profitmotivációi ellentmondhatnak a társadalom és az egyén motivációinak. Ezért, arra van szükség, hogy egyensúlyt lehessen kialakítani a profit és a méltányosság (annak biztosítása, hogy a rendszerek nem használnak és továbbítanak hamis tartalmakat), a profit és az elszámoltathatóság (annak biztosítása, hogy a digitális platformok felelősségre vonhatók) valamint a profit és az átláthatóság (annak biztosítása, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek által hozott döntések érthetők legyenek) között. Egyszóval a rendszerek „humánusabbak” emberközpontúabbak legyenek.