228. A megfigyelés fokozatai

  

A felügyelő kapitalizmus kezdetei elsősorban a XVIII-XIX. század angol ipari forradalomhoz, a klasszikus kapitalizmushoz, a hasznossághoz, a profit fontosságának hirdetéséhez vezethető vissza, valamint annak képviselőihez pl. Jeremy Bentham, John Stuart Mill, David Ricardo, Adam Smith és másokhoz. Másodszor pedig a  pénzügyi kapitalizmushoz és képviselőihez, pl. John Maynard Keynes, Milton Friedman, Paul Samuelson stb. A felügyelő kapitalizmus legújabb szereplői már a WEF (World Economic Forum) szereplői, pl. a multinacionális vállalatok vezetői, a neves közgazdászok, a híres politikusok stb., akik a WEF éves propaganda találkozóin a világ dolgairól beszélgetnek. A klasszikus kapitalizmus idején a hasznosságot támogató Jeremy Bentham például úgy vélte, hogy: a) az élvezet önmagában a jó lényege, és ehhez minden más dolog csupán eszközt jelent. b) a cselekvés etikai értékét az határozza meg, hogy képes-e előmozdítani a legnagyobb boldogságot a legtöbb ember számára, c) az öröm és a fájdalom azok az alapvető tényezők, amelyek az emberi viselkedést befolyásolják, d) a racionális döntéshozatal mindig az öröm maximalizálására és a fájdalom minimalizálására kell törekedjen.

A modern időkben Bentham haszonelvű etikai elveit különböző társadalmi vonatkozásokban alkalmazták, ideértve a megfigyelő kapitalizmust is ahol a boldogság maximalizálásának egyik módja az lehet, ha személyre szabott, az egyéni igényekhez és vágyaikhoz igazított szolgáltatásokat hozzanak létre. A felügyelő kapitalizmus szempontjából Bentham úgy vélte, hogy az emberi viselkedés folyamatos nyomon követése és értékelése felhasználható a társadalmi problémák, például bűnözés és szegénység azonosítására és kezelésére is. Továbbá azt is, hogy a megfigyelési rendszerekben előfordulhat a hatalommal való visszaélés is, ezért ezeket a rendszereket felügyeletnek és átláthatóságnak kell alávetni. Ezt a korai erkölcsösséget a megfigyelő kapitalizmus esetében is alkalmazni kellene, de ennek nyomai egyelőre gyengén kitapinthatók.

 A haszonelvűség másik korai képviselője John Stuart Mill volt (1823-ban Jeremy Bentham-el együtt alapították meg a Westmister Review radikális folyóiratot), aki úgy gondolta, hogy az élvezet elérése addig tiszta és jó, amíg nem befolyásolja mások élvezetét és jólétét. Mill elveiből az is kitűnik, hogy a megfigyelő kapitalizmus esetében az egyéneknek joguk van személyes adataikat védeni, és a vállalatoknak és más kapcsolódó szervezeteknek pedig nem lenne szabad azokat gyűjteniük a felhasználók beleegyezése nélkül. A megfigyelő kapitalizmus esetében még az a veszély is fennáll, hogy a vállalatok hatalma és befolyása túl nagyra nőhet. Megjegyzés: J.S.Mill és apja James Mill is évtizeden át annak a londoni székhelyű, a London Cityben levő titkos társaságnak dolgoztak, akik a Brit Kelet Indiai Társaságot működtették. A saját hadsereggel és törvénykezéssel rendelkező Brit Kelet Indiai Társaság a profit érdekében több millió indiait gyilkolt meg. A brit csak fedőnév volt, ugyanis az első részvénytársaság magának és nem az angol koronának dolgozott.

De a XVIII-XIX. században a korábbi liberális kapitalista haszonelvűség mellett jelen volt a konzervatív, az ember kötelességével tisztában levő gondolkodás is, olyan képviselők által, mint Immanuel Kant, Georg Wilhelm Friedrich Hegel és mások, csak ők nem kaptak akkora hangot, mint a liberális kapitalizmus támogatói. Őket inkább elméleti filozófusoknak tartották. Kant etikájában például fontos helyet kap az egyén magánéletének, szabad akaratának és önrendelkezésének biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a felügyelő és ellenőrző kapitalizmus okozta önrendelkezés hiánya Kant szempontjából is helytelen. Tiszteletben kellene tehát tartani az önrendelkezést, a szabad akarat gyakorlását, a szabad döntéshozást, de ezek a kapitalista manipuláció érdekeivel ellentétesek. Az emberi önrendelkezés mellőzése azt jelenti, hogy az ember az a pénzeszsák, az áldozat, az a termék, akit tudatlansága miatt ki lehet használni. Ahogy akkor, úgy ma is a felügyelő kapitalizmus úgy véli, hogy a felhasználók nem képesek saját döntéseiket meghozni, ezért azt neki kell megtennie. Pedig nem.

Elérkezve a XXI. századhoz, a felügyelő kapitalizmus előretolt helyőrségének is nevezhető, az évente Davosban (Svájc) megrendezett propaganda világgazdasági fórumhoz (World Economic Forum, WEF), elmondható, hogy itt a meghatározó hangadó szócsövek leginkább arról beszéltek, hogy a gazdaságban és a társadalomban szükség van a nagy újraindításra (great reset), mivel általa egy új kínai szocialista, baloldali típusú felügyelő kapitalizmust lehetne kialakítani. Vagyis szükség van a digitális egyenlőségalapú, autoriter, baloldali hatalmi kollektivizmusra, amely a digitális azonosítás, a digitális manipuláció és a digitális kormányzás által vitelezhető ki. Vannak, akik ezt a törekvést Google/Facebook marxizmusnak, digitális gulágnak, digitális elitkapitalizmusnak is nevezik. A digitális ellenőrző kollektivizmus kialakításában fontos szerepet kap az állam és a magáncégek közötti partnerség (public private partnership, PPP), amely például arról is szól, hogy az állam és a digitális platformok összefogására azért van szükség, hogy az állampolgárokat a rendelkezésre álló digitális eszközökkel pl. közösségi platformokkal, arcfelismerő rendszerekkel, mobiltelefon applikációkkal stb. minél hatékonyabban ellenőrzés alatt lehessen tartani. Ez nem más, mint a tulajdonosok kapitalizmusa, a digitális monopolrendszer, ahol a multinacionális vállalatok pl. BlackRock (talán az új Jacob Fugger?), Blackstone, The Vanguard Group, Fidelitas Investment az amerikai vagy a kínai kormányzással és a közösségi platformok együtt alakítják ki a digitális monopolrendszert, a felügyelő kapitalizmust. A partnerségben a vállalatok állami érdekeket szolgálnak, pl. az állampolgárok felügyeletét, illetve részt vesznek a politikai döntésekben is. Így az egyéni vélemények, narratívák, az egyéni élet állami ellenőrzés alá kerül (kiszervezett feladat). 

Az alkotmányok ugyan szavatolják az emberi szabadságot, amit a kormányzás be is tart, de mivel az ellenőrzést a magáncégek által szolgáltatott adatok alapján végzi nem sérti az alkotmányba foglaltakat. Az ellenőrzést ma olyan nevek alatt ismerjük, mint az okos város, az okos/önjáró autó, az okos otthon, a nanotechnológia, a robotika, a digitális pénz, a dolgok internetje (IoT) pontosabban az internet dolga (ToI), a test internetje (IoB) stb. A lényeg, hogy az állampolgár alárendeltje, pontosabban rabszolgája legyen a digitális hatalmi monopolrendszernek, a felügyelő kapitalizmusnak. Nem véletlen, hogy a WEF olyan témákkal is foglalkozik, amelyek „az én vagyok” vagyis az emberi létezés újraértékeléséről is szolnak. Például a dolgozó (munkás) fogalmának új értelmezésére van szükség. Ilyen az új digitális munkás fogalma, aki az ingyenes adatszolgáltatással pl. web szörfözéssel termeli a közösségi platformoknak a profitot. Ez ma is létező valóság, ha arra gondolunk, hogy a nagy nézettségnek örvendő YouTube csatornák fizetnek a klipptulajdonosnak. Ha korábban a munkás a munkáltatóval szerződést kötött, bért kapott, adózott, jogai és kötelezettségei voltak, akkor a digitális munkás esetében egyikre sincs már szükség, de a vállalat profitja akkor is megvan. Várható, hogy új dolgozó kategóriák jelennek meg, pl. a jogok és kötelezettség nélküli mobiltelefon dolgozó és laptop dolgozó. A WEF természetesen nem szól arról, hogy pl. az adathalászó közösségi platformok a különböző országokból származó adatok által lehetővé teszik a globális ellenőrzést, nemzetbiztonsági kérdéseket is támasztanak. Illetve arról sem, hogy egy irányított, szervezett elmagányosodásról is szó van, ahol fontos a minél nagyobb elmagányosodás, a digitális gépektől való függőség kialakítása, pl. napirenden lenni fölösleges tömeginformációkkal. A WEF tehát igyekszik fenntartani a megfelelési kényszert, ez által pedig lebontani az emberi kommunikáció fontosságát, az emberi önrendelkezést és a szabad akarat gyakorlását. A Covid hisztéria megmutatta, hogy milyen mértékben elérhető a kirekesztés, az ellentétek gerjesztése általi megbélyegzés, egyszóval az elmagányosodás. A WEF kereteiben kevés szó esik arról, hogy digitális ellenőrzés, a megfigyelő kapitalizmus gyakorlatilag lebontja az államhatárokat is, mert a digitális állampolgár a világ minden táján felügyelet és befolyásoló ellenőrzés alatt tartható. Ma rendelkezésre állnak a kereső motorok, a felhő információk, a manipuláló, diszkriminatív algoritmusok, a nyomonkövetők, az egyéni kereséseket ellenőrző szoftverek stb. 

A WEF csak egy propaganda gépezet a digitális szocializmus megvalósításában. Közismert a WEF által megfogalmazott szlogen, hogy 2030-ra „nem lesz semmid és légy boldog”. Ne feledjük el, hogy a WEF által hangoztatott propaganda, a globális befolyásolás nem új keletű. A XX. század elején már léteztek és azóta is működnek az olyan befolyásoló intézmények, mint a Royal Institute of International Affairs (Chatman House), a Council of Foreign Relations, a Bilderberg csoport, a Római Klub és a Trilaterális Bizottság. Vélhetőleg ezek a háttérintézmények dolgozzák ki a WEF programjait, amelyet a propaganda gépezet "puhítással" beszivárogtat a köztudatba. A beszivárogtatás egyik példája, hogy 2019-ben a WEF szerződést kötött az Egyesült Nemzetek Szervezetével (ENSZ), hogy elképzeléseit nemzetközi szinten megvalósíthassa. A megvalósítás neve a fenntartható fejlődési célok 2030-ig (Sustainable Development Goal, SDG) ahol összesen 17 célt fogalmaztak meg.  A WEF célokkal az a gond, hogy a lokális megoldások helyett a  WEF hatalmi központosított megoldásokat javasol, pl. az éhínség leküzdésére a GMO termékek alkalmazását. A javaslatok nem veszi figyelembe azt sem, hogy a természet az alkotó "részek" együttműködésén és nem  az ellentéteken alapul. A természetben nincs egyenlőség, így az emberi társadalomban sem kellene legyen. Ezért is a WEF nem a teremtett természettel együtt akar létezni, hanem profitérdekből a természet ellen. Amit a "nagy újraindítás"-sal szemben tehetünk az a "nagy menekülés" pl. a mesterséges intelligencia, az új technológiák helyes, nekünk megfelelő, emberhez méltó használata.