227. A megfigyelő hatalom és a megfigyelt én

 

Az internet segítségével működő mesterséges intelligencia alapú közösségi platformok által alkalmazott adathalászat, valamint a teremtett ember szabad akaratának érvényesítése közötti érdekek és értékek önmagukban ellentétesek. Ezen ellentétek megértésével kapcsolatosan tíz évvel ezelőtt jelent meg a nyugati gondolkodásban a megfigyelő vagy felügyelő kapitalizmus fogalma (S. Zuboff, 2015), amit akár digitális kapitalizmusnak, vagy felügyeleti/felügyelő/megfigyelő világrendnek is nevezhetünk. A felügyelő kapitalizmus arról szól, hogy az internet és mesterséges intelligenciával működő közösségi platformok felhasználói által közreadott adat (kép, hang, szöveg stb.) nagy mennyiségű gyűjtése (big data) és azok kereskedelmi és állambiztonsági (ellenőrzési) célú felhasználása szemben áll az emberi szabadság kritériumaival. A megfigyelő kapitalizmus, amely a profit érdekében képes az emberi viselkedést befolyásolni és ellenőrzése alá vonni a különböző piacokat is, elsősorban olyan közösségi platformokat működtet, amelyek segítik az új nemzetközi digitális vallás kialakítását. Mint minden vallásnak, ennek alapja az egyenlőség, de ez alkalommal már a felhasználók digitális egyenlősége. A digitális vallás fedőneve az információhoz való hozzáférés joga, amit régen szólásszabadságként ismertünk. A digitális vallás szereplői az első olyan közösséget alkotják, ahol nem kérdezik meg a felhasználót, hogy a vallás tagja akar-e lenni, mert részvételét ő ingyen ajánlja fel, például azzal, hogy elfogadja valamelyik közösségi platform működési szabályzatát. Megjegyzés: az új vallással kapcsolatosan olyan kérdések merülnek fel. pl. hogyan kezeljük a digitális bűnt, az erkölcsöt, az eretnekséget, a vallásos érdemet és az ateizmust, mi számít vallásos türelemnek, mi a  digitális vallásszabadság stb. Az új vallásban már nem kell az adott szót megtartani csak a jelszót?Vegyünk észre, hogy az új hatalmi vallás sem tesz mást, mint ugyanazokat a hibákat követi el, mint a korábbi anyagi és nem anyagi vallások: fenntartani a tudatlanságot. 

A digitális vallás a ma létező legnagyobb vallás, amely több mint négy milliárd felhasználóval rendelkezik, vagyis a Föld lakosságának több mint a felével. A vallás olyan technológiai vállalatokhoz köthetők, mint a Google és a Facebook (mindkettő start-up vállalkozásként indult az amerikai titkosszolgálat által támogatott In-Q-Tel alapból), továbbá az IBM, Nokia, Twitter, Oracle, Microsoft stb., amelyek által a „begyűjtött” adatok az amerikai kormányzathoz és más ismeretlen szervezetekhez jutnak el, pl. az öt szem név alatt ismert FVEY hálózathoz is. Ami azt is jelenti, hogy a háttérből irányító hatalom nem ismert. A vallás szabálya ez esetben sem változott, mert a digitális vallást a vallásos algoritmusok, a nagy nyelvi modellek (gépi tanulási modell, ahol mély tanulási algoritmusokat használnak a természetes nyelv feldolgozására, megértésére) által a tudatlan felhasználó tartja el. A hatalmat, mindig a manipulálható tudatlanok tartották el. A manipulált felhasználók a posztok, képek, chat-ek, hanganyagok, bejegyzések, kommentek, a szolgáltatási feltételek elfogadásával, a cookie-k engedélyezésével stb. az adatmegosztással a megfigyelő kapitalizmus haszonszerzőinek ingyen adatot szolgáltatnak, amelyet a platformok profitot hozó hirdetési célokra használnak fel, ellenszolgáltatásként pedig személyre szabott tartalmakat szolgáltatnak a felhasználónak, aki úgy gondolja, hogy a platformban való részvétel ingyen van. Pedig nem. 

A mi szabad akaratunk és a felügyelő kapitalizmus manipuláló akaratának jobb megértéséhez tegyük fel a kérdést: vajon a hasznosság, a profit, az utilitarizmus vagy az egyéni szabadságunk, önrendelkezésünk, önszabályozásunk, kötelezettségtudatunk stb. képes boldogságot, örömet okozni a mindennapokban? A hasznosság elvén működő infó- kommunikációs technológiák által nyújtott funkciók első látásra ártalmatlanok, könnyed, kényelmes szórakozást és élvezetet kínálnak. Önrendelkezésünk, kötelezettségünk pedig azt mutatja meg, hogy nem a szórakozás (önmagunk szétszórása) a lényeg, hanem szakrális feladataink ellátása, pl. teremteni (anyagit és szellemit), többlet terhet vállalni (szellemiekben megérni), rendet tenni (önmagunkban és másokban pl. tanítani) és a szeretet körforgásában visszatérni a kiindulási és érkezési középpontunkba, ami az egyetemes énünk, vagyis az Egy. Mindez az egyéni szabad akaratunk érvényesítését jelenti. A profit alapú felügyelő kapitalizmus érdekei természetesen mindezekkel ellentétesek. Ők abban érdekeltek, hogy szakrális szabad akaratunkat ne tudjuk érvényesíteni, ne gondolkodjunk, szóljuk és cselekedjünk szabadon, önállóan, pl. ne teremtsünk, ne vállaljunk felelősséget, ne tegyünk rendet stb. Ezért befolyásolásunk érdekében különböző szintű és mértékű manipulációs eljárásokat igyekszik alkalmazni pl. elmagányosodásunk, félelmeink növelését. 

A manipuláció (burkolt befolyásolás) lényege, hogy a mi gondolkodásunk megfeleljen a megfigyelő kapitalizmus alakította közvéleménynek, a közbeszédnek, a mainstream gondolkodásnak, és ennek következtében beszédünk és cselekedetünk is olyan legyen, ami a hasznosságnak, a felügyelő digitális kapitalizmusnak megfelel. A digitális kapitalizmus, az új neo-liberalizmus mindenhol a nyakunkon van, ahol internetet, illetve nyomkövető elektronikus eszközöket pl. mobiltelefont használunk. Így otthonunkban, az óvodában, az iskolában, munkahelyünkön, a kereskedelemben, a gyárakban, az egyházakban, az államhatalmi intézményeknél, a vasútállomásokon, a reptereken stb. A lényeg a megfigyelés, az adatgyűjtés, az adatfeldolgozás és a döntéshozás. A felügyelő kapitalizmus is hasonló elven működik, mint a XX. század 90-es éveiben megbukott szocializmus, mivel alapja az egyenlőség, immár a digitális egyenlőség. De a rendszer alkalmazza a mindig eredményt hozó „oszd meg és hatalmaskodj fölötte” elvet is, illetve a „cél szentesíti az eszközt” elvet, ahol a  lényeg az, hogy a célt minden eszközzel meg kell valósítani. Ha a kommunizmus elődjének számító XVIII. századi szabadkőműves francia forradalom hármas szlogenjét alapnak tekintjük, akkor a digitális kapitalizmus, az új neo-liberalizmus, a digitális kommunizmus szlogenje lehetne a digitális egyenlőség, a digitális testvériség és a digitális rabszolgaság, amely nem más, mint a teremtett ember felszámolása, az „én vagyok” eltüntetése. A szakrális létezés helyett megjelenik a deszakrális „én”, ahol az ember mint termék a kereskedés tárgya. Descartes még csak elképzelte az alkatrész „én”-t, ami ma már valóság. Vajon, ha az ember csak "termék", akkor a "terméknek" van bölcselete, vagy az is eltűnik? Vége a bölcseletnek? 

Az önrendelkező ember tehát akadálya a transzhumanizmushoz és a posztmodernhez csatlakozó felügyelő és ellenőrző kapitalizmusnak, amely minden erejét arra fordítja, hogy ezt az önrendelkezést különböző manipulatív eljárásokkal összetörje, legalábbis szétszedje. A megfigyelő kapitalizmus résztvevői, csak akkor tudják növelni bevételeiket, ha viselkedésünket és döntéseinket egyre tökéletesebben tudják modellezni, megjósolni és befolyásolni. Számukra a mi viselkedésünk, véleményük, meggyőződésünk, ízlésünk, vásárlási szokásunk stb. mind olyan információk, amiből pénzt lehet csinálni. Minél nagyobb a felhasználók piaca, annál nagyobb a bevétel is. Amit a közösségi platformok ingyen ajánlanak fel, pl. a hirdetések annak kettős ára van. Egyrészt az adataink ismeretlen helyekre kerülhetnek pl. titkosszolgálati adatbázisokba, másrészt adott esetben ellenünk is felhasználhatók, ebből következően pedig önrendelkezésünket, szabad akaratunkat épp mi korlátozzuk. Például az egészséges táplálkozás manipulációjában azt hangoztatják, hogy mindez a mi jólétünk érdekében történik. Tegyük fel a kérdést, hogy a reklámfelület, honnan tudja, hogy nekünk mi a jó, illetve mi a saját érdekünk? A saját érdekünket nem a gép határozza meg, hanem mi. A gép érdeke a profit, a mi érdekünk pedig a szabad akaratunk gyakorlása. Nem a gép tudja, hogy, mi a jó és mi a rossza, hanem mi.  

Ahogy az ipari kapitalizmus a termelési eszközök folyamatos fokozására és a fogyasztás növelésére kényszerült, majd a pénzügyi kapitalizmus igyekezett a pénzfegyverek által hatalmat gyakorolni felettünk, úgy a felügyelő és ellenőrző adatkapitalista neo-liberálisok most az általunk ingyen közreadott adatok manipulatív befolyásolásával módosítani szeretnék pl. viselkedésünket, gondolatainkat (a gondolat rendőrséget a letűnt szocializmusban már ismerték), szavainkat és cselekedeteinket. Sok felhasználó már oda jutott, hogy napjait el sem tudja képzelni anélkül, hogy magáról ne tenne fel posztot a közösségi platformokra, ne használná azt az autóvezetésben, vagy egyszerűen a járdán való közlekedésben, ahol egyik kezében a mobiltelefont tartja, a másikban a kólás dobozt. Hamarosan megérjük a digitális eszközöktől és platformoktól függő kétujjas generációkat, akik a negyedik ipari forradalom eredményeiből úgy fognak pénzt keresni, hogy pl. egész nap a mobil a kezükben van. Vagyis ún. értéket előállító termelő vagy szolgáltató munkát már nem fognak végezni. Az angol szóhasználatban a társadalomnak ezt a részét már nem „citizen”-nek nevezik, hanem „netizen”-nek. Nem a városból és a városban fognak élni, hanem a netből és a neten. A civilizáció is digitális egyenlőségalapú net civilizáció lesz, ahol a digitális netizen rabszolgák attól függnek majd, amit a digitális civilizációt működtető hatalom megenged. A digitális hatalom mondja majd meg, hogy ki, mikor, mit mondjon, mit csináljon, kire szavazzon, és mikor tüntesse el magát.

Ma a felhasználók nagy része arra törekszik, hogy naprakész információi legyenek a különböző újabbnál újabb digitális eszközökről és azok alkalmazásairól. Ugyanis él a félelem bennük, hogy valamiről nehogy lemaradjanak. A netizen civilizációban ez a „kimaradási/lemaradási félelem” már nem lesz, mert a felügyelő hatalom a félelmet is egyenlően fogja elosztani. A félelem a kimaradástól (fear of missing out, FOMO) vagyis amikor egyenlő mértékben akarunk részesülni az élvezetekből (élményekből) arra is utal, hogy az elmagányosodó felhasználó úgy igyekszik létezni, hogy folyamatosan külső forrásokat vesz igénybe, mindig kifele fordulva, külső online kapcsolatokra vágyik. Több tanulmány is kimutatta, hogy a lemaradási (kimaradási) kényszer negatív hatással van az önértékelésre és a megelégedettségre. Érthető, hogy a megfigyelő kapitalizmusnak pl. a közösségi platformoknak miért célja a minél nagyobb frusztráltság, a magányérzet kifejlesztése és a pszichológiai befolyásolás.