218. Én vagyok a kapcsolattartó, a szeretet és a békesség

 

Én vagyok az, aki megtapasztalom az Egy állandó jelenlétét, kapcsolatát. A kapcsolattartás, a kis isteni tudat, az emberi természet része. Kire és mire vágyok, hogy megtanítson az Eggyel kapcsolatot tartani, amikor a kapcsolattartás képessége bennem van? Én vagyok a kapcsolattartó. 

Az Eggyel való kapcsolattartásomat egyetemes énem, az észt meghaladó értelmes lelkem adja, ami bennem az „Egy képe és azonossága”. Ez a kapcsolat, kapocs, mélység az, ami legkevésbé érthető, ami titokzatos és értelmezése több évszázada foglalkoztatja a teológusokat, tudósokat, filozófusokat, művészeket, laikusokat és másokat is. A kapcsolat az Egy és köztem állandóan jelen van, és tudatosságomon vagy tudatlanságomon múlik, hogy a kapcsolat "működjön". Ha tudatosan viselkedek, akkor a kölcsönbe kapott lelkem visszatér az Egyhez, amit az elme-test élet elhagyásának és a létbe érkezésnek, az egyetemes énem felfedésének, megnyilvánulásának is nevezhetünk, (mindkettő egyetlen életemben valósítható meg). Ellenkező esetben nem lehet szó az Egytől származó szeretet körforgásában, hullámzásában, kvantumában való részvételemről. A kapcsolódást az Egy állandó jelenlétéhez Beavató Mesterünk mutatta meg, azzal hogy a) tolmácsolta az Egy üzenetét az egyetemességről, a fent és a lent, a kint és a bent, a hideg és a meleg, a dualitások cirkularitásának, stb. egységét, amely a belső, szellemi tudásról szól. b) engem is meghívott a tanitványságra, hogy az egyetemes tanítás hiteles másolata legyek, majd tudatosodásom által én is mesterré váljunk c) mindenki előtt megnyitotta az Egyhez való visszatérés folyosóját az ég és a föld között. Részese vagyok tehát annak a hálózatnak, amely az Egy megismeréséhez vezet. A kérdés persze az, hogy a) részese akarok-e lenni ennek az egyetemes hálózatnak? b) rendelkezem-e azzal a tudással, hogy részese legyek a hálózatnak? c) mit teszek, hogy részese legyek az egyetemesség hálózatának, amely által megtapasztalhatom az Egy állandó jelenlétét? d) mit teszek, hogy nem legyek része ennek a hálózatnak? 

Én vagyok az, aki szeretetben tapasztalom meg az egyetemes kapcsolatokat. A szeretet az emberi természet része. Kire és mire várok, hogy megtanítson szeretni, amikor a szeretet, a legmagasabb éberség és áldozathozatali képesség bennem van? Én vagyok a szeretet. 

A szeretet szellemi szakralitás/csoda, amely akárcsak a napfény, az Egytől származó szeretet hullámai is egyaránt áradnak az individuálisan és az egyetemesen viselkedőkre. A szeretet adásban, nincs különbség. Abban viszont van különbség, hogy mire használom, megtartom-e vagy továbbadom, esetleg megsokszorozom. A szakrális szeretet jellemzője, hogy az odaadás és az áldozathozatal (ebből is a legnagyobb az életáldozat), nem öncélú. A normális és érett állapotom, a legkisebb ellenállás képességem, éberségem, teremtő erőm a kapocs az Egy és köztem, amely gondolataimban, szavaimban és cselekedeteimben is megnyilvánul. Az ál- szeretet feltételes, az igazi szeretet pedig feltétel nélküli. Amikor képes vagyok lemondani az anyagi mértéktelenségről, a kényelemről, a pénz felhalmozásáról, és visszatérek az egyetemes énemhez, vagyis másodszor, immár szellemben is megszületek, akkor tudok bekapcsolódni a szeretet körforgásába és veszek részt az Egy folyamatos teremtésében és a teremtés fenntartásában, a fent és a lent összekapcsolásában. Fontos a szeretet egyensúlyának a megtartása is, mert sokan vannak, akik a szeretetet „fogyasztják” és kevesen, akik sokszorozzák. A szeretetet különböző módon lehet jellemezni, pl. ami a legmagasabb éberség, ami körforgásban van, ami a legkisebb ellenállásra törekszik, ami egyensúlyban vagy egyensúlytalanságban van és/vagy ami paradox. 

Én vagyok az, aki békességben tapasztalom meg az egyetemes kapcsolatokat. A békesség az emberi természet része. Kire és mire várok, hogy megtanítson békében lenni, amikor a békesség bennem van? Én vagyok a békesség. 

Az ellentétek mindig abból adódnak, hogy mivel azonosítom magamat. Ha az általam felépített individualitás énnel, pl., ez az én földem, az én házam, az én nemzetem, az én hazám, akkor mindig konfliktusba fogok magammal és másokkal kerülni. Ha az egyetemességgel azonosítom magamat, akkor nincs konfliktus, nincs dogma, nincs vallás, nincs világnézet, nincs hatalom, nincs probléma és egyéb individualitás. Beavató Mesterünk üzenete, hogy „az én békémet adom nektek” azt jelenti, hogy az ő békessége az én békességem, vagyis az ellentétek, a kettősségek eltüntetése, az elcsendesedés, a másik ember tisztelete, amikor azt tudom kimondani, hogy a „miénk” és nem azt, hogy az „enyém”. Ahol béke és elcsendesedés van, ott nincs félelem. Ott az ember egész, mert viselkedését az egyetemes én határozza meg. Minden olyan gondolat-szó és cselekedet, érzés és tapasztalat, amely az Eggyel közös egységemet, közösségemet, békémet megbontja a félelmem forrása. A félelmeim leküzdésének, az egység helyreállításának gyakorlati eszközei lehetnek pl. a tudatosodásom, az éberségem gyakorlása, a békesség folyamatos keresése, a mérték és egyensúlytartás, valamint a rám bízott feladatok elvégzése.