215. Én vagyok az, aki gazdag, aki tiszteli az életet és aki éber

 

Én vagyok az, aki hiány nélkül, önmaga gazdagságában tapasztalom meg az egyetemes kapcsolatokat. A gazdagság az emberi természet része. Kire és mire várok, hogy gazdag legyek, ha a gazdagság bennem van? Én gazdag vagyok.

A tudatlan individualista ember számára anyagi gazdaság van, az egyetemes ember részére pedig szellemi gazdagság. Az individualista racionális ember az anyagot gyűjti, mert úgy gondolja, hogy abból lesz az anyagi gazdagság, aminek alapja a hasznosság, a profit. Még nem ismerte fel, hogy ahol anyagi gazdagság van, ott lelki sivárság van. Nem véletlen, hogy a kényelmes nyugat hanyatlik, és nem felemelkedik. Az anyag a mértéktelenség, a mennyiség, a szellem a mértékletesség és a minőség. Ami a kettőt összeköti az a mérték, ami az „elfogyasztott” idővel is kifejezhető pl. mennyi időt töltök azzal, hogy az anyagot gyűjtsem és mennyit azzal, hogy a szellemiket? A mérték a választás, a szabad akaratom gyakorlásának lehetősége. 

Az individualista ember megszerzett vagyona miatt emlékeiben, tehát a múltban él, illetve aggodalmában, a jövőben vagyona elvesztése miatt. A félelem és az aggodalom miatt az individualista ember soha nincs a jelenben pl. MOST-ban. Az individualista élet anyagias, mennyiségi, rabszolga élet, ahol a célok mindig változnak, mert a cél a még több anyag és a még nagyobb kényelem. A céloknak, ahogy a kényelemnek sincs soha vége, mert mindig ki lehet találni egy újabb célt egy újabb kényelemi fokozat eléréséhez. Ez egy lefele örvénylő csapda. A csapdákat a célorientált tudatlan individualisták állítják fel maguknak és másoknak, illetve folyamatosan a hatalom által felállított csapdákba lépnek bele. Ilyen csapda pl. a siker, az anyagi gazdagság, a profit, a vallás, a világnézet, a dogma, a pártideológia stb. Ha a magam vagy a mások által felállított csapdákban vagyok, nem tudom érvényesíteni az Egytől kapott szabad akaratomat. Szabad akaratom pedig ahhoz kell, hogy ezeket a csapdákat elkerüljem. Amire érdemes figyelnünk, hogy individuális viselkedésünkre a figyelmeztetés soha nem a tudatlanságunk felől fog érkezni, hanem épp tudatosságunk felől. Tudatlanságunk, soha nem fog figyelmeztet arra, ha valamit nem tudunk. A csapdákat elkerülő, a jelenben élő egyetemes ember a szabad, minőségi életet választja, ahol létezik az elégséges és az egyetlen értelmes feladat, a tudatosodás. Ő nem sikeres, anyagiakban nem gazdag, nem vallásos, nincs közösségi világnézete, nem él ideológiák szerint, mert tudja, hogy mindezek a racionális gondolkodáshoz, az ál-valóság kreálásához tartoznak és nem az egyetemes értelemhez. 

Én vagyok az, aki az életet tisztelve tapasztalom meg az egyetemes kapcsolatokat. Az élet tisztelete az emberi természet része. Kire és mire várok, hogy megtanítson az élet tiszteletére, amikor az élet tisztelete bennem van? Én vagyok az, aki tiszteli az életet. 

Amikor életemet tisztelem, akkor a teremtett anyagi szakralitások pl. fény, levegő, föld, víz, tér és ezek kapcsolatait és a szellemi szakralitások (csodák) pl. rend, szabadság, éberség, szépség, a létezés, a boldogság, az ember stb. előtti tiszteletemet fejezem ki. Az ajándékba kapott anyagi és szellemi szakralitások tiszteletet érdemelnek, ugyanis nélkülük nem léteznék, illetve életem értelmetlen lenne. Az anyagi szakralitások elme-testemet, valamint a növény és az állatvilágot tartják el. A szellemi szakralitások pedig lelkemet, tudatomat és tudatosságomat. Csak én rendelkezem tudattal, szabad akarattal, döntéshozással, elvont dolgok alkotására való képességgel. Ez az én kegyelembe kapott szabadságom, amelyet tiszteletben kell tartanom. Amikor tiszteletlenül viselkedek, akkor nem tisztelem az ajándékba kapott anyagi és szellemi szakralitások. A tiszteletlenséget önzésem, a haszonlesésem, a profitéhségem, a jóléti kényelmem, a hatalmaskodásom stb. okozza. A másik ember fölötti hatalmaskodás példája a ma divatos gender elmélet és az LMBTQ rasszizmus, a fajtalankodás, ami nem más, mint az emberi fajjal szembeni tiszteletlenség. A hatalom a tiszteletlenséget úgy adja elő, mintha erre szükségem lenne. Pedig nincs. A tiszteletlenségre nem volt, ma sincs és a jövőben sem lesz szükség, mert az, aki nem alázatos, aki nem tiszteli a szakralitásokat, benne a másik embert is, az felborítja az egyetemes rendet, a tisztaságot, szabadságot és igazságot. 

Én vagyok az, aki éberen tapasztalom meg az egyetemes kapcsolatokat. Az éberség, a megvilágosodás az emberi természet része. Kire és mire várok, hogy éber legyek, ha az éberség bennem van? Én éber vagyok. 

A megvilágosodás, az éberség azt jelenti, hogy különbséget tudok tenni a látás és a nézés között. Nézni, azt jelenti, hogy két szemmel nézem a fizikai világot, látni pedig azt, hogy van harmadik szemem, értelmem, tudatosságom, amivel fel tudom oldani az anyagot, hogy a fényt ne verje vissza. Azért láthatatlan a szellemi világ, mert nincs anyaga, ami a fényt visszaverné. Fizikai két szememmel a külső világomat nézem, harmadik szememmel, értelmemmel, bölcsességemmel pedig belső világomat látom. Éberségemhez az is hozzátartozik, hogy elkötelezem magamat arra, hogy egyetemes világomat látni és megtapasztalni szeretném, hogy átlátható, átvilágítható, fényes legyek, képes arra, hogy az egyetemes tudást, a megvilágosító fényt magamba fogadjam. Abban kell higgyek, majd tennem is érte, hogy ezt a szellemi látást, a harmadik szemet magamban ki tudom dolgozni. Hit, elhatározás, elkötelezettség, feladatvállalás kell ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. Azok a hitetlenek, akik sodródnak az életben, nem tudják, melyik kikötőbe kössenek ki, ezért nekik minden kikötő egyformán jó. Nekem az egyetlen Egy a kikötőm. Az egyetemes szellemi látásom kialakításához tudásra és tudatra, a tudásszerzés fokozatainak betartására, éberségre, alkalmazkodásra és együttműködésre, valamint a hierarchikus rend betartására van szükségem. 

A megvilágosodás, az éberség egyben a kegyelem, a szeretet, az együttérzés növekedését is jelenti, vagyis az egyetemes tudásban (gnózisban) való elmélyülést. Az egyetemes tudás az, ami kézzel nem fogható és szemmel nem látható, mivel az egyetemességben a kapcsolatok átláthatatlanok, és a kézzel nem fogható hálózatok csodáival állunk szemben. A megvilágosodás, a felébredés és a beavatás, ezeknek a csodának a tudomásul vétele és a csodákban élést jelenti.