214. Én az egyetemesség, a transzcendens és a bölcsesség vagyok

 

Én vagyok az, aki megtapasztalom a valós kapcsolatomat a tiszta tudattal (az egyetemes énnel, az egyetemes energiával). A tiszta tudat az emberi természet része. Kire és mire várok, hogy tudatom tiszta legyen, amikor a tiszta tudat, az egyetemes én (energia) bennem van. Én a tiszta tudat vagyok. 

Világunk az Egy tudatossága, mert úgy ahogy világunk az Egyben van, és nem az Egy van az világban, úgy világunk a tudatosságban van, és nem a világ van a tudatosságban. A dualitásban két világgal rendelkezünk egy eredetivel, az egyetemessel, amely a tiszta tudatosság által ismerhető meg, és egy másolattal, amely az általunk létrehozott zavarodott tudatossággal érthető meg. A nem változó tiszta tudatosság az egyetlen valóságot mutatja meg nekem, a zavart, változó tudatosság pedig a mesterségest, az álvalóságot. Az általam használt fogalmak, a nyelv vagy kódrendszer inkább a zavart tudatosság okozta álvalóság megfogalmazására képes. 

Mivel világunk dualitása (anyagi és szellemi) és cirkularitása állandó, kijelenthető, hogy sem az anyag, sem az energia nem hozható létre és nem tüntethető el, ahogy a szellem sem pl. a tudatosság nem hozható létre és sem tüntethető el. Következik, hogy az individuális énem okozta zavarodott, megrekedt tudatosságból ki lehet lépni és át lehet váltani az egyetemes énemre, vagy a tiszta tudatosságára. A megrekedt, zavart, individualista tudatosság semmi egyéb, mint a kényelmes lemondás a szellemi, tiszta tudatosságról. Eredetileg a teremtett ember a dualitásban önszabályzó, önmagától működő volt, mert a hierarchikusan szerveződő rendben volt. A rendet pedig mindig a szellem, az egyetemes én, a tiszta tudatosság és a végtelen, egyetemes lehetőségek adták meg. A később megjelenő individuális, zavart tudatosság az elme, a racionális gondolkodás következménye. Ez a tudatosság nem önrendelkező, nem önszabályzó, hanem gyengeségében mindig külső befolyásolásra szorul. A tiszta tudatosság, az egyetemes én részére a valóság a fenti világ, a makro-kozmosz és a lenti világ, a mikro –kozmosz egyben, ahol a mikro-theosz, a szellemi, egyetemes tudatosság létezik. Az individuális zavarodott tudatosságot az anyagias tudatlan ember hozta létre. Ahhoz viszont, hogy az egyetemes tudatosság uralkodjon bennem, le kell mondanom az anyagi világgal való azonosulásomról, az általam felépített álvalóságról, a változó és megrekedt individuális állapotomról és állandósítanom kell magamban az egyetemességet, a tiszta tudatot. 

Én vagyok az, aki megtapasztalom és átélem az egyetemes, transzcendens kapcsolatokat. A transzcendens átélése az emberi természet része. Kire és mire várok, hogy a transzcendenst átéljem, amikor a transzcendens bennem van? Én transzcendens vagyok. 

Életem és létem az anyagi és nem anyagi hálózati kapcsolatoknak köszönhető. Létezésem megtapasztalása duális, egyrészt elme – testem által fizikai valóságomat közvetlenül tapasztalhatom meg, - ez az individuális megtapasztalás és a belőle származó individuális viselkedés,- másrészt, a szellemi valóságomat a transzcendens közvetett tapasztalás által tapasztalhatom meg. Ebből következik az eredeti egyetemes viselkedésem. Mindkét tapasztalásom egyszerre, egy időben van jelen. Az elme-test időben történő megtapasztalásomról elmondható, hogy nem az elmém tapasztal, hanem az elmém által működtetett individuális énem. Elmém egy kémiai és elektromos jelekkel működő szabályozó és kapcsolati hálózat, amely az energiákat és információkat szabályozza a tudatosságban. Elmém felfogja a tapasztalatot (memória), feldolgozza (intelligencia) majd tovább küldi az individuális énem számára. Az individuális énem tapasztalata tehát egy kódolt üzenet, egy programozási nyelv. A nyelv létezésének lényege, a fogalmak, a tapasztalatok megosztása, amit kommunikációnak nevezünk. Bármi, aminek nevet adok, az a tapasztalás általi megkülönböztetést szolgálja. A név, a fogalom nem tudja visszaadni a valóságot, mert a nyelv egyben a korlátokat is felállítja. Gondolataim és annak kifejeződése a beszédem, ahogy cselekedeteim is mind emberi alkotások, mesterséges felépítmények, csak azért, hogy a megtapasztalható világ kódolt üzeneteit a saját értelmemre, „nyelvemre” tudjam lefordítani, dekódolni. 

A transzcendens közvetett megtapasztalás tehát az idő feletti megtapasztalását jelenti. A dualitások cirkularitásának, a fent és a lent, a kint és bent, a hideg és a meleg szimultán jelenlétének megértése a múlt, a jelen és a jövő felettiben, vagyis a MOST-ban, az extázisban lehetséges. A transzcendens megértéséhez másodszor is meg kell születnem. Ez a születés is duális, ugyanis első körben hasonlóvá kell váljak, pl. Beavató Mesterünk transzcendens tanításaival, majd azonosulnom kell az Eggyel. Az azonosban és a hasonlóban az a közös, hogy mindkettő duális kapcsolatokat alakít ki. Életem az alacsonyabb fokozatú hasonlóság állapota, a test halála utáni létem pedig a magasabb analógia állapota. Az is mondható, hogy a hasonlóság, az élet, az analógia, a lét, tehát a lét az eredeti, az élet a másolat. 

Én vagyok az, aki megtapasztalom a bölcsességet. A bölcsesség az emberi természet része. Kire és mire várok, hogy bölcs legyek, ha a bölcsesség bennem van? Én bölcs vagyok. 

A bölcs ember megérti az élet ritmusát, ezért nem ütemre él és dolgozik. A bölcs kivárja a dolgok beteljesedését, nem siet, nem kapkod, és nem rohan, hanem megpróbál a jelenben, a MOST-ban élni, nem a múltban és nem a jövőben. Tudja, hogy az időbe való jutásával részese az egyetemes időnek, ugyanakkor szabad akaratából adódóan lehetősége van a saját idejét is alakítani, amikor idejét beosztva tesz másokért és nem veszi el senki idejét. A tudatlanságból a felismerés/felébredés, a változtatás akarása, és a változás bekövetkezte után lehet eljutni a bölcsességhez. Aki a bölcsességet, a boldogságot, a tudatosságot, stb. megtapasztalta, már nem engedi el azt és már nem tér vissza az individualitásba. Amikor tehát tudatlanságomban az Egynek hátat fordítok, akkor mondok le arról, hogy bölcs emberré, Homo sapiens-é váljak, habár a lehetőség adott. 

Amikor kényelmesen anyagba süllyedve, elbutulva, tömegszabályok, vallásos és tudományosnak mondott dogmák szerint élek önmagamat fokozom le, és válok megzavarodott, korrupt végrehajtóvá., amikor nem marad más hátra, mint az ezekkel szembeni védekezés és a félelem, amit a legtöbb esetben túlfogyasztással és a pénzzel megvásárolható kényelemmel kompenzálok. Amikor kényelmesen, félelemben, az Egy elől elrejtőzve, megvezetett individualistaként élek, fel kellene tegyek magamnak egy fontos kérdést: miért félek, miért védekezek, miért rejtőzködöm, miért fogyasztok többet az elégségesnél, miért nincs bennem bátorság és akarat a bölcsességre? A bölcs embernek célorientált emberré való lefokozása a modern liberális hatalmaskodó évszázadok eredménye, ahol a cselekvés, az anyaggal való foglalatosság, a tárgyszerűség, a test fizikai létezésének fontossága megelőzte a szellemi alkotást. Modern technológiai korunk a cselekvő embert, a Homo faber-t részesíti előnyben a korábbi korok értelmes és bölcs emberével a Homo sapiens-szel szemben. A tudatlanok még nem ismerték fel, hogy aki a szellemi megvalósulás útját cselekszi, az elrontja.