172. Manipulált kétségbe esésünk (2)

 

Amit a liberális háttérhatalom a 21. század második bolsevizmusában igyekszik tervszerűen megvalósítani, az nem más mint első szakaszban megvalósítottak folytatása és tökéletesítése, például:

     a). a piaci szükségletek folyamatos generálása és új piacok kialakítása: változásokat kell bevezetni, mert az iparosodás eddigi mértéke és módja már nem tudja kielégíteni az új piacok megnövekedett szükségleteit.  Ezért új piacokat kell létrehozni, mert nőtt a generált kereslet és az emberek kényelme, így  egyre több anyagot kell mozgatni és szállítani (logisztika), feldolgozni és a hatalom dolga, hogy a nagyobb haszon érdekében folyamatosan keresletet generáljon. Ezért a kis kapacitású feldolgozók helyébe egyre nagyobb kapacitású üzemeket és gyárakat kell építeni, hogy a kisebb gazdagok helyébe modern nagyipari tulajdonosok lépjenek, valóságos ipari multi-milliomosok, korporációk, akik a hatalom parancsait hajtják végre.

   b). a demokratikus világnézetek erősítése és terjesztése, pl. a jogállamiság: a hatalmi rendszer kialakításának minden egyes lépcsőfokát megfelelő politikai eszmerendszerekkel, modellekkel, világnézetekkel, rendszabályokkal, dogmákkal kell összekötni. Ma például a szocialista, kommunista érdekeltséget az európaiság köntösébe bujtatják. A hatalom kezében levő magán, családi bankok célja  a pénz hitelbe helyezése, miáltal a nemzeti kormányok függővé válthatók, lásd például a Kádár korszak eseményeit. A hatalom irányítja a látszat kormányokat pl. azokat, ahol idegen katonai támaszpontok léteznek és működteti a nemzetekre csatolt nemzetközi pénzszivattyúkat is.

   c). a fogyasztói társadalom erősítése: a technológiák tökéletesítésével, a könnyű közlekedés révén pl. autóval elérhető bevásárló központok, forgalmas helyen levő plázák, valamennyi nemzetet, fogyasztói társadalommá alakítanak. Minél alacsonyabb a nemzeti öntudat, és magasabb az európaiság és a nemzetköziség, annál könnyebben. A nemzetek arra kényszerülnek, hogy ha nem akarnak tönkremenni, el kell sajátítsák a hatalom által diktált termelési módokat és diktatórikusan csak a hatalom által termelt termékeket termelhetik és fogyaszthatják.

   d). a hagyományok eltüntetése: fontos a minél nagyobb városok, mega-poliszok létrehozása, ahol automatikusan növekszik az elidegenedés, az individualizáció és szabadon tenyészik a megvezetett, tudatlan, liberális, tudatlan, modern rabszolga. A hatalom érdeke a falvak elnéptelenedése és önállóságának felszámolása. 

        3). a modell demokratikus társadalmak (démonkrácia): amikor a kapitalista és a kommunista rendszert ugyanazon háttérhatalom egybenyitotta a tudatlannal elhitették, hogy immár elérkezett a néphatalom ideje. Azt nem mondták el neki, hogy ha Periklész idején az athéni közvetlen demokrácia olyan jól működött volna, akkor bizonyára évszázadokig fennmarad. De nem ezt történt, mert a hatalom akkor nem akart demokráciát. A mostani háttérhatalom az athéni demokrácia mintájára megalkotta a közvetett (képviseleti) látvány demokráciát, ahol a hatalmi parancs a liberalizálj- deregulálj és privatizálj és a látszategyenlőség fenntartása. A démonkráciában, továbbra is maradt a tőke, a kizsákmányolás, az életet nem támogató profit, a hasznosság és a modern rabszolgaság. A látszat demokrácia egy sokszereplős láthatatlan színpad, ahol a legfontosabb szerepet a manipulált tömeggel játszatják el, akinek tudatlanságán és naivságán a liberális háttérhatalom jót mosolyog, mert sikerült saját véleményét a tömeggel képviseltetni, lásd például a Covid fertőzés 2019-es eseményeit. Mint minden egyéb látványban is, pl. a látványkormányokban, a látványpékségekben, látványtervekben, itt sem az a fontos, hogy legyen, hanem hogy hasson. Ezért a látványt meg kell alkotni, például politikai kampányokkal, árnyék politikusokkal és hangzatos szlogenekkel. 

A hatalom épp a szellemi vezető nélküli tömeg impotenciáját használja ki, aki kénytelen elszenvedi a hatalomgyakorlást, mivel megosztottsága miatt nem tud uralkodni. A szellemi vezető nélküli, szekularizált európai tömegember nem tudja irányítani a maga sorsát, mivel hiányzik a belső szakralitás és tudatosság. Így a felette való hatalmaskodást képviselőkre pl. politikusokra delegálja, akiknek fogalmuk sincs, hogy az irányított nép mit szeretne. Ez a demokratikus vak vezet világtalan liberális hatalmaskodás, ahol az impotencia, a látvány miatt mégis kell valakinek irányítani. Ezt a szerepet tölti be a globális háttérhatalom, olyan eszközöket alkalmazva, mint a pénz, médiumok és az őket visszaigazoló tudomány továbbá olyan intézmények működtetésével, mint például az Európai Unió, amely a kialakulóban levő világkormány része. Legalábbis annak parancsait hajtja végre. Az egyenlőséget pedig a fűnyíró elv működtetésével kell fent tartani. A látszat demokrácia tehát blöff, mert épp azokat tünteti el, akik szellemi vezetők lehetnének. A demokráciában (látszólagos diktatúrában) tehát fent kell tartani az egyenlőséget és a rendetlenség, hogy mindenki mindenhez értsen, és ilyenformán semmihez sem. A háttérhatalom már azon dolgozik, hogy a látszat demokráciát felcserélje a gépek társadalmával, ahol már nincs szükség a szaporodó rabszolgára, aki őt eddig kiszolgálta. A szolgák immár a gépek lesznek. Amint azt a 2023-as davosi Világgazdasági Fórum keretében is megfogalmazták az ember mehet, a hatalom marad, pl. fel kell számolni magánvagyont, nem kell a készpénz, mert jobb a digitális pénz és nem kell a demokratikus választás sem, mert a világot a gazdasági elit, az alakuló világkormány fogja vezetni. Ez részben már ma is így van. Megjegyzés: a fórum résztvevői a nagy multinacionális cégek, pénzintézetek, médiumok, nemzetközi szervezetek, a tudományos élet szereplői, a hatalom által irányított árnyék politikusok stb. 

Felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi demokratikusnak mondott néphatalmat, ha mégsem a gépek társadalma fogja felváltani akkor, milyen társadalmi forma jöhet szóba? Csak sejtjük, hogy a háttér hatalomnak miért nem jut eszébe a másik alternatív lehetőség, hogy a látszat demokrácia után következhetne például, a hálózati kapcsolatokon működő vertikális, hierarchikusan szerveződött társadalom. De ehhez a háttér hatalomnak fel kellene számolnia lineáris világlátását és egyenlőségi szemléletet, amelyet évszázadokon át felépített, vagyis saját magát.. A jelenlegi világkormány kialakítása helyett a társadalmi bizalomra építő hierarchiát lenne érdemes visszaépíteni, mert a társadalom szövetét, működőképességét mindig az emberi kapcsolatok horizontális és vertikális kapcsolati hálózata adja. A XX. és XXI. század bebizonyította, hogy a lineáris, egyenlőségen alapuló, az egyetemességét megtagadó ezért individualizált társadalmak szétesnek. Ami a jelenlegi társadalmat látszólag mégis összefogja, az az anyag és a pénz felhalmozása utáni folyamatos vágyakozás, amiből ered a hatalmaskodás, az anyagba süllyedés, az életéhség és az életszomjúság, a siker és karrierorientáltság vagy az olyan varázsszavak, mint az életet megtagadó kamat és a profit. A hierarchia visszaépítésében, illetve újraépítésében szükséges feltárnunk az egyenlőségen alapuló társadalmak kiépülésének okait, alapjait, működését, tévedéseit, jelenlegi állapotát, a korábbi hierarchikusan szerveződött társadalmak eltűnésének okait és tényezőit, továbbá meghatározni az új hierarchikus és hálózati alapon működő társadalom felépítéséhez szükséges alapokat, a befolyásoló tényezőket és annak működési szabályait. Van, tehát amit tegyünk.

Fontos megjegyeznünk, hogy úgy a kapitalista, mint a kommunista és a demokratikus társadalmak kialakulásában is jelentős szerepet töltött be a liberális gondolkodás. A liberális társadalmak kialakításának ideológiája a XV. századra tehető. Lényege a szabadság, pontosabban a szabatosság, a szabálytalanság, a korlátlanság elsőbbsége. Korábban az ideológia a vallással szemben állította, hogy az embert fel kell szabadítani a vallásos kötödéseitől, illetve az olyan fogalmak alól, mint a faj, a rassz, ugyanis az ember van a középpontban (humanizmus) és fel kell számolni minden gátló tényezőt érvényesülésének útjából. Csak az nem világos, hogy például hogyan lehet gátló tényező az Egytől kapott szabad akarata, hogy ő maga dönthessen arról, merre vegye szekerének rúdját. A liberalizmus keletkezése óta egyre fontosabb szerepet töltött be, amint azt a XIX. század amerikai gondolkodásban nyomon követhetjük. Ekkor az amerikai liberalizmus feladata az volt például, hogy a gazdaságot működtető fekete munkaerő hiányt európaival pótolja. Ezért hirdette meg az “amerikai álom” (ami valójában az amerikai rémálom volt) vagyis a “korlátlan lehetőségek országa” egy olyan mesevilág megvalósítása volt, amelyet európai munkaerővel kellett kivitelezni. A terv bevált. 1914-ig hazánkból is kb. másfél millió magyar költözött át a tengeren túlra. Különösen a szakképzetlen munkaerő kivándorlását a háttérhatalom úgy érte el, hogy emberek millióit taszította mély szegénységbe, például azzal, hogy kecsegtetéssel, ígéretekkel kivette kezükből a földet és adta oda a gazdagoknak. Miért csodálkozunk, hogy az akkori amerikainak még gazdagabbak lettek, a bevándorló európaiak pedig szegényebbek, mint idehaza. Akik a csapdát, ha későn is, de észrevették és Európába vissza akartak térni, azoknak nem volt ötven dollárjuk sem hajójegyre.

A liberális ideológiai hadművelet kivette részét a kapitalista szlogenek kidolgozásában, pl. „az idő pénz” vagy az apostoli intelem téves értelmezésében is „aki nem dolgozik, az ne is egyék” ami helyesen „aki nem akar dolgozni, az ne is egyék” lenne. Továbbá a kommunista szlogenek legyártásában is pl. „világ proletárjai egyesüljetek” és folytatásként tennénk oda, hogy „döntsétek meg a feudális, vagyis az egyházi hatalmat”. Az ellentétek folyamatos fenntartására pedig alkalmazta az „aki nincs velünk, az ellenünk van” szlogent. Látható, hogy a liberális félelemkeltés, az elnyomás, az ál-valóságok támogatása, a ködösítés mennyire negatív módon volt képes befolyásolni az emberek egyetemességének megélését, pl. azt, hogy mindannyian az Atya gyermekei vagyunk, hogy nem vagyunk egyedül, és azt hogy nem függünk semmilyen ideológiától, még a liberális dogmáktól és szlogenektől sem.