173. Manipulált kétségbe esésünk (1)

Habár az Egy az egységes egész, az igazság, a szabadság, a rend, és a kereszténység is egy egységet alkot, a különböző történeti korokban mégis másképp mutatták azt be az embernek. Voltak olyanok is, akik az Egyet a maguk képére alakították, vagyis antropomorffá tették és egyezkedtek, beszélgettek vele, nevet adtak neki, illetve szakállas öregembernek ábrázolták. Ez a kisajátítás, elferdülés, eltévelyedés oda vezetett, hogy az Egyből sok lett, miáltal elvesztette szakralitását. Tudjuk, hogy amikor valamit elképzelünk, akkor azt a magunk tudatossága vagy tudatlansága szerint tesszük. Így az eredmények is eltérők. Az elképzelések, pl. az ember alkotta istenképek is változtak a történeti korokban. A gond legtöbbször abból adódott, hogy az Istent összetévesztették az istenképekkel. Az Egy egységének a vallások általi megbontásának bemutatására hivatkozunk Antony de Melo: A szeretet útja c. könyvében megfogalmazott vallási kiállításra, ahol a zsidó pavilonnál olyan szórólapot nyomtak a látogatók kezébe, amely azt hirdette, hogy Isten együtt érző, és a zsidó nép az ő kiválasztottja. A muzulmán pavilonnál elhaladva azt lehetett hallani, hogy Isten könyörületes és Mohamed az ő egyetlen prófétája. A keresztény pavilonnál pedig azt hirdették, hogy Isten a szeretet és hogy az Egyházon kívül nincs üdvösség. Lépj be tehát az Egyházba, különben kárhozatra jutsz. Hazatérve az Istennel együtt a kiállításon résztvevő megkérdezte: Uram miért tűrőd el ezeket a dolgokat? Nem látod, hogy évszázadokon át csak a rossz híredet keltik? Mire az Úr azt válaszolta: a kiállítást nem én rendeztem. Akkor is szégyenkeznék, ha csak meglátogattam volna.

A nem vallásos keresztény emberiség egységének megbontására, kétségbe esésére a különböző történeti korokban különböző manipuláló fogalmakat használtak, például: 

        a) a nép, a nemzet és a faj, amelyek segítségükkel sikerült a különböző emberek alkotta kultúrák és vallások között versengést és viszályt felszítani. 

        b) a politika, amely segítségével a népek és nemzetek közötti ellentétek és a gyűlölködést tartották fent, ami nem más mint politikai prostitúció,

    c) a vallások, amelyekkel sikerült kihangsúlyozni pl. a vallások közötti különbségeket és így az esetleges ellentéteket is, valamint egyes vallások felsőbbrendűségét is pl. a kiválasztottságot, amelyre különálló közösségeket lehetett szervezni. A klérus feladat az egyetlen egy egységet megbontó közösségek megszervezése, a különbségek kihangsúlyozása és a hatalomgyakorlás. Később az anyagi vallások ezen modellekre építettek, azzal a különbséggel, hogy ott már nem volt szükség a megkülönböztetésre, a felsőbbrendűségre és az ellentétekre, mert csak egyetlen cél volt: a profit általi hatalomszerzés.

    d) a tudományok, amelyek nem a hiteles és tényszerű megismerésre alapoztak, hanem arra az eredményre, amiért pénzt adtak és adnak ma is. A pénzt pedig a mindenkori hatalom adja, hogy a tudomány eredményeit irányítottan a maga érdekében tudja felhasználni, illetve létezésének szükségességét a tudománnyal igazolja. Így igazolták a tudomány kapitalizmust, később a polgárság, majd a proletárdiktatúra szükségességét, ma pedig a globális piacok és a kizsákmányolás szükségességét és az embert felszámoló profit mindenhatóságát, pl. a közgazdaságtannal. Ma már egyre több tudomány szól a gépek társadalmáról, az ember fölöslegességéről, arról amit a manipuláló háttérhatalom el akar érni. A mesterséges intelligencia például erre is felhasználható.

    e) a társadalmi rend, vagyis az , ami nincs. Ugyanis egész-séges, egységes emberi társadalmak nem léteznek, mert az embereket nem a közös érdekek, hanem individuális érdekeik, illetve egyéni félelmeik szerint tartanak össze. Mivel a társadalom soha nem egységes így rendje sincs, csak emberi tudatlanságból, leginkább manipulációs céllal felépített rendszere van. A rendszernek természetesen részei a vallások, a kultúrák, a filozófiák, a világnézetek stb., amelyek mind olyan eszközök, amelyekkel az emberi életet át lehet alakítani. Ezt a folyamatos változást, átalakulást nevezhetjük társadalmi rendszernek. A rendszerek pedig jönnek és mennek, az egység rendje pedig marad.

    f) az egyenlőség, vagyis az, ami a valóságban nem létezik. Mivel nincs két egyenlő ember, úgy nincs két egyenlő emberi közösség, társadalom vagy nép sem. Mindenik más és más történelmi hagyománnyal, kultúrával, eredettel rendelkezik. Az egyenlőség mindig a hatalomgyakorláshoz kellett, hogy a tudatlanok részére kidolgozott mindig érvényes „oszd meg és hatalmaskodj” fölötte elvet érvényesíteni lehessen. Mivel a tudatlan ember nem értette meg az Eggyel való egységét, kitalálta az egyenlőséget, ami nem más, mint sokaság, mennyiség, megosztottság, vagyis tömeg. Az ember nem másokkal egyenlő, hanem önmagával és az Eggyel alkot duális egészet. A történelemben számos példát láttunk arra, hogy amikor növekedett az emberek közötti egyenlőség, akkor a mennyiség a minőség rovására ment, csökkent az egységes összetartozás és eltűntek a társadalmi hierarchiák. Az egyenlőséget hirdetők, - lásd például az 1789-es francia forradalomnak álcázott szabadkőművesek hatalmi harcát,- nem értik, hogy az egységet a különbözőség, az egymásra utaltság adja. A kettősség egyben a hierarchia és a rend forrása is. Ha nincs hierarchia, akkor nincs egység és rend csak egyenlőség. Az egyenlőség a hierarchia eltüntetése, ezért hazugság, ál- valóság, illúzió.

A mindenkori hatalom által manipulált, a tömegbázis nélkül nem létező irányított és a különböző történeti korokban változó megvezetés és dogmák általi közösségi kétségbe esés elemzésekor leginkább az utolsó kb. ötszáz év történéseire hivatkozunk. E korszak társadalmi, gazdasági, politikai, vallási jellemzőit leginkább a mesterségesen kreált, hierarchia nélküli ideológiák mentén szerveződött társadalmak szerint ismertetjük:

1). a modell kapitalista társadalmakban a tőke elsőbbsége azt jelenti, hogy minden áron profitot kell termelni, még akkor is, ha a felhasznált „eszközük” vagy erőforrások, pontosabban a profit forrásai, mint a fény, a levegő, a föld és a víz beszennyeződik és feléljünk azokat unokáink elől, a munkaerő pedig elhasználódik. Közismert a kapitalista szlogen a „the business of the business is the bussines”, ami nem más, mint a szabad rablás, vagy a köznyelv által elfogadott szabad piacgazdaság. Ma már látjuk, hogy a szabad piac az ember szabadságvesztését, rabszolgaságát okozta. A kapitalizmus bibliájának is tartott, az 1776-bam megjelent „A nemzetek gazdagságának természetéről és okairól” könyvben Adam Smith értekezik a szabadpiac, a szabad cserekereskedelem (kereslet és kínálat) szükségességéről, a munka termelékenységén alapuló munkamegosztásról, a magántulajdon elidegeníthetetlenségéről, a társadalmak szerződésen alapuló működéséről, továbbá számos olyan témáról, amelyek a következő évszázadokban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezek és más idealista közgazdasági elvek vezettek oda, hogy a XXI. században a tőke és pénztulajdonosok, a magántulajdon birtokolja a Föld természeti erőforrásainak legnagyobb részét, illetve egyes szegény vagy közepesen fejlett országnak is ők a tulajdonosai. Számos olyan multinacionális, nem pogány tulajdonú magáncég létezik, pl. a Blackrock, Vanguard , amelyek több vagyonnal rendelkeznek, mint egy fejlett ország pl. Németország. Hogyan jutottunk ilyen mélyre a társadalmak megosztottságában? Úgy, hogy folyamatosan távolodtunk el Egytől, a rendtől, a szabadságtól és az igazságtól, az egyetlen valóságtól. Ez az eltévelyedés, bűnbeesés, tudatlanság az anyag vallása. Továbbá úgy, hogy az individualitás, az anyagi vallásosság következtében a háttérhatalom képviselői a különböző manipuláló ideológiák, világnézetek, pénz és a befolyásoló médiumok által (médium prostítúció) hatalmaskodtak a megvezetett ember fölött. Az anyagi vallás következménye lett a szellemtelenség, a hierarchiára épített társadalmak lebontása, a szekularizáció, a hatalmi források és a piacok átrendeződése pl. a harmincéves háború, amikor a lélek helyét átvette a tőke, a szabad piac és a szabad rablás. A kapitalizmus és ikertestvére a kommunizmus is és a mai démonkrácia is egyfajta ellenállás a középkorban feltételezett létező spiritualitáson. Ha az ideológiák kidolgozói kicsit jobban szétnéztek volna, talán észreveszik, hogy az Arisztotelészi materializmus épp a középkorban honosodott meg a vallásban.

A modell kapitalizmusnak köszönhetően a vallás szekularizálódott, az uralomból pedig hatalom lett és mindenkinek olyan vallása, amelyikben ő jól érzi magát, legyen az akár az anyagot előtérbe helyezők vallása. A kapitalizmus is, akárcsak ikertestvére - mindkét esetben a modellt a régi szövetség szolgálta - kialakította a hatalmát fenntartó apparátust és felépítette saját tekintélyeit, elsősorban a tudóstársadalomban, akikkel egyik oldalon igazoltatta a profit- a szabadpiac – a cserekereskedelem stb. fontosságát és jótékonyságát, a másik oldalon pedig a tervgazdálkodás szükségességét. Egy apparátus és két rendszer. Egyik apparátus és felépített tekintélyei sem szóltak arról, hogy az ember, aki a tőkét és az eladatlan árú fölösleget felhalmozta, mit adott oda cserébe.

Nem szabad elfelednünk, hogy az emberiség történetben soha olyan anyagi jólét nem létezett, mint amely megadatott a XXI. század emberének. Ami azt is jelenti, hogy a tökéletlen ember olyan anyagi erőforrásokat, természeti szakralitásokat is igénybe vett, amelyeket eddig nem használt fel. Megvezetettségének köszönhetően a tudatlan rabszolga egy olyan méretű háttérhatalmat tart el a hátán, amilyenre korábban nem volt példa, illetve fogalma sincs, hogy önmagát miért áldozza fel egyre nagyobb mértékben a hasznosság, a vagyonfelhalmozás, a kényelem és a testi örömök oltárán

    2). a modell kommunista társadalom a kapitalista társadalom ikertestvére, ahol a közös vagyon, a vagyonközösség elsőbbsége a fontos. Az ifjabb testvér kialakítására azért volt szüksége a nem pogány háttér hatalomnak, mert egyrészt a profit és az új piacok létrehozása érdekében érvényesíteni kellett az ellentéteket, a közös utálatot és az „oszd meg és hatalmaskodj” elvet. Másrészt mivel a kapitalizmus több évszázad alatt forrta ki magát, szükség volt egy gyorsított kapitalizmusra, a tervgazdálkodáson alapuló kommunizmusra. A kommunizmus elméleti gyökerei a Marx által 1848-ban megfogalmazott és Európa akkori pénzügyi központjában, Londonban Engels segítségével kidolgozott Kommunista Kiáltványban találhatók meg, továbbá a darwinizmus tételeiben is. A kommunizmus megvalósítása pedig az első és annak folytatásaként kirobbantott második világégéshez vezethető vissza. Megjegyzés: az utópisztikus vagyonközösségek már kétezer évvel ezelőtt is léteztek pl. az esszénusoknál. Amit a kiáltványból az első bolsevik kommunizmusban, a proletárdiktatúrában nem sikerült a XX. században a rendelkezésre álló 40-50 év alatt megvalósítani, azt napjainkban, immár a demokratikus keretek között, a pénzintézmények diktatúrájában, a második bolsevizmusban, a démonkráciában valósítják meg.

A XX. század elején a társadalom megosztottsága, az ellentétek mestersége kialakítása érdekében dolgozták ki az új humanizmusnak nevezett kollektív társadalmat kialakító kommunizmust, amelyet a tudatlanoknak úgy adtak el, hogy a kapitalista rendszer rossz, mert kizsákmányolja az embert, a kapitalistáknak pedig úgy, hogy a kommunista rendszer terrorista és diktatórikus, amit meg kell dönteni, illetve terjedését meg kell gátolni. Az ellentétek generálása szükségszerű volt a láthatatlan manipulációhoz. A háttér hatalomnak az új humanizmus bevezetéséhez, az osztályharc ideológiájának támogatóira volt szüksége, általában olyan kevés iskolázottsággal rendelkező emberekre, akiket gyakran máról–holnapra vezetőkké is avattak, és akikkel elhitették, hogy a kapitalista rendszer imperialista és kizsákmányoló, hogy létezik a burzsoázia, a parasztság, a proletár munkás, a fejlődés és a haladás, a valamint a lebegtetett szebb jövő. A kommunista rendszerben, aki ezen ideológiákat kétségbe vonta, azt likvidálták vagy elhallgattatták. 

Néhány példa arra, hogy mit valósítottak meg tervszerűen az első bolsevizmusban: a). az egyenlőségi társadalmak kialakítása: a terv megalkotói szerint az emberi társadalmak története az egyenlőség története, ahol nincs szabad és rabszolga, gazdag és szegény, elnyomó és elnyomott csak egyenlő. Megjegyzés: Pál apostol is hasonlóan érvel a bűnnel kapcsolatosan. Az egyenlőség alapját képező individualizmust a rendszer által kiépített apparátus tartják fent. Az új ideológiákra és eszközökre azért van szükség, hogy olyan harcot pl. forradalmakat tudjanak generálni, amelyek társadalmi átalakulásnak tűnnek. b). a magántulajdon eltörlése: a munka tőkévé, pénzzé, földjáradékká, egyszóval társadalmi hatalommá, monopollá alakítható, és így megszüntethető a személyi tulajdon. A hatalom szerint személyi tulajdonon semmi mást nem kell érteni, mint az államok modern rabszolgáit, ahol a rabszolgák erejét arra használják fel, hogy fokról fokra kezet tegyenek a nemzetállamok tőkéjére.