168. Tananyag: a megoldás (2)

 

2. A megoldás: a rendetlenség (krízis) felszámolásának lehetőségei (egyéni és közösségi szint)

2.1 A tudat, tudatosság és tudás kapcsolata

Kérdés: miért tanítják azt, hogy az ember faj, rassz, amikor ő szakralitás, az Atya képe és hasonlatosságaként halhatatlan? A teremtés koronája azt jelenti, hogy az ember egyetemes lény, akire az Atya a világot rábízta. Hogy erről a bizalomról és megbízásról mennyire szerzünk tudomást az tudatosságunktól, éberségünktől vagy épp ellenkezőleg tudatlanságunktól, alvajárásunktól függ. Az egész mindig jelen van az emberben és az ember akkor létezik, ha egész. Az őskép, az egyetemes én mindenkiben azonos, ebben nincs közöttünk különbség. A megtalálás, a keresés útjában viszont különbözünk. A tudomásul vétel feltételezi a tudást, a tudás a tudatosságot, a tudatosság pedig a tudatot. A tudat mindig az öntudatot jelenti, vagyis az önmagamról, egyetemességünkről szerzett tudást. A tudatlanság is csak azért van, hogy általa megismerjük a tudatosságot, a tökéletességet, akárcsak a kegyelem, ami által megismerhetjük, hogy milyen az, amikor nincs kegyelem.

2.2 Gondolkodjunk analógiákban, szintézisben és nem ellentétekben, analízisben

Kérdés: miért felejtettük el a szintézisben, az analógiákban való gondolkodást? Miért érdeke a hatalomnak és az őt képviselő apparátusnak, hogy hasonlóságokban, különbözőségekben és ellentétekben gondolkodjunk? Miért lett fontosabb az alkotó elemek egymással szembe való állítása, mint a párok egymást kiegészítő szerepének bemutatása, a minél nagyobb felbontás, a még több részlet, a minél több kép? A tudomány is inkább analizál, ami által szétszedi a transzcendens egységet, benne az embert is, aki magára marad, amelynek az eredménye az elidegenedés és félelem. A szintézisben gondolkodó tudja, hogy nem érdemes az egységes egészet szétszedni, mert az egész nem részekből áll, hanem a részekben van az egész. Az analógia a duális kapcsolatok, a megfelelések meglátása pl. a mozgás célja a mozdulatlanság, az emberi élet célja a visszatérés. A párok közötti összefüggéseket az egymásra utaltság, a kapcsolatok és a körkörösség adja meg.

2.3 Ami nem kell: egyenlőség és materializmus

Kérdés: lehetséges, hogy az egyenlőség, a mennyiség és a materializmus is olyan, mint a rákos sejt, amelyik önmagát emészti föl, pusztítja el? Korábban a tudomány az emberi világot akarta megismerni, ma csak az ember nélküli világot, korábban a harmóniára, egyetemességre, a világ megértésére, az analógiákban való gondolkodásra törekedtünk, ma pedig csak az analízisre, a hasonlóságok és különbözőségek (ellentétek) feltárására. Korábban a Föld volt a világ közepe, a többi bolygó létezésének célja pedig az volt, hogy az életet fenntartsa és az embernek a Földön otthona legyen. Korábban az ember az Atya képe és hasonmása volt, ma a fejlődéselmélet szerint, az ember a majom hasonmása. Materialista és egyenlőségi hatalmi érdek a kapitalista, a kommunista, de a demokratikus rendszer is, amely valójában démonkrácia, vagyis egy beteg demokrácia. Ha nincs materializmus, akkor nincs egyenlőség, és ha nincs egyenlőség, akkor nincs materializmus. Ez a kivetített, manipulált káprázat vagy álomkép, amit a mindenkori hatalmaskodó ember talált ki a másik ember leigázására, amolyan csinált betegség, amiből viszont ki lehet gyógyulni.

2.4 Mi van a demokrácia után?

Kérdés: vajon a demokrácia az emberiség legjobb és legutolsó társadalmi berendezkedése? Ha már a régi görögök is ismerték, miért buktatták meg az athéni demokráciát? Ha voltak hierarchikusan jól szervezett és működő társadalmak, ma miért nincsenek? Miért engedtük, hogy a demokratikus és manipulált vak vezet világtalant, liberális és mennyiségi világunkban, annyira impotenssé váltunk, hogy engedtük magunkat megvezetni? Hogyan engedtük meg a láthatatlan globális kéznek, hogy olyan hatalmi eszközöket alkalmazzon fölöttünk, mint a pénz, a profit, a médiumok és az őket visszaigazoló tudomány? A fűnyíró elven működő demokrácia blöff, mert épp azokat tünteti el, akik szellemi vezetők lehetnének. A demokráciában (látszólagos diktatúra) egyenlőség és materializmus van, ami a rendetlenség, a rendezetlenség forrása, mert mindenki mindenhez ért, és ilyenformán semmihez sem. Ez az ügyintézés kora, ahol mindenki ügyet intéz és nem a szakmáját műveli. A szakértelmet pedig a megszerzett diplomák száma szerint ítélik meg. Hogy az emberben milyen a lélek, esetleg a szellem, arról nem állítanak ki diplomát. Régen az embereket tudásuk szerint különböztették meg, később a születésük szerint, még később a vagyoni helyzetük szerint, ma a gombnyomogatós démonkráciában csak látszatra.

2.5 A világ leképezésére alkalmas magyar nyelvünk

Kérdés: miért megosztott a magyar társadalom magyarokra és magyarul beszélőkre? Hogyan lehetséges az árkok betömése? A magyar nyelv elképzel, képet alkot magának, vagyis a világot leképezi a maga számára, levetíti, ez által pedig képes világunk állapotát visszaadni. A magyar nyelv még inkább képes a világról fogalmat alkotni. Például, az emberi mozgás állapotának leképezésében nem mindegy, hogy valaki fut, siet, szalad, rohan, bandukol, sétál, lábát kapkodja, vagy csak andalog. A hagyomány, az örökség részeként a nyelv alakítja az embert, és kisebb mértékben az ember a nyelvet. Amikor az ember alakítja a nyelvet, akkor általában elrontja. Nyelvünk szépségét többek között a tárgyas ragozás, a gyakorító, kezdő és műveltető igék, az igekötők és a hím és nőnem megkülönböztetésének hiánya adja. Nyelvünkről G. B. Shaw drámaíró jegyezte meg: „ miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet meggyőződésemmé vált, hogy ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna”

2.6 Nemzeti örökségünk megőrzése

Kérdés: miért nem egyenlők a nemzetek, mi a különbség a nemzett, több évszázados hagyományokkal rendelkező nemzetek és az ”összetákolt” nemzetlen nemzetek között? Lehet-e a nemzett nemzetből nemzetlen? Vajon miért érdeke a hatalomnak és az alakuló, illetve a már létező világkormányoknak, mint az EU -nak is, hogy nemzett nemzet, haza, ne legyen, csak hazátlan, globális, nemzetlen nemzet, csak olyan európai polgár, aki bármelyik országban jól érzi magát és bármikor helyettesíthető? Nem véletlen az európai országok föderalizálási kísérlete, ahol csak hontalan turisták, nemzetközi materialista rabszolgák léteznének, akik nem szereznek arról tudomást, hogy az Atya rájuk is bízott elvégzendő feladatot, egy darab földet, egy másik embert, családot, egy nemzetet, egy hazát, akivel szemben felelősségük van. Mert az ember nemcsak a szülőé, hanem a szülőföldé is, azé a nemzeté, hazáé, ahová tartozik.