163. A liberalizmus lábnyoma

 

Az Eggyel való egyetemes kapcsolatunk gyengítésében jelentős szerepet játszott a tizennegyedik-tizenötödik századra visszavezethető liberalizmus. Kialakulásának ideje pontosabban körvonalazódik a reformáció idejére tehető egyenlőségen alapuló nacionalizmusban és az 1789-es francia forradalomban egymásnak rontó liberális jakobinus és girondista szabadkőműves páholyok harcában. A nem pogány liberalizmus alapja a mennyiségi, testi egyenlőség. Aki létrehozták elfelejtették, hogy az Egy képe és azonossága nem szám, nem mennyiség, hanem lélek és így minőség, ami nem lehet a mennyiséggel egyenlő. A minőségi egyenlőség az Egy előtti egyenlőséget jelenti, vagyis azt, hogy mindenki lelke meghívást kapott a visszatérésre. A potencia, a lehetőség minden lélek előtt nyitva áll. Rajtunk múlik, hogy mit teszünk vele: visszatérünk-e az Egyhez vagy elveszítjük lelkünket. A minőségi lelket nem lehet megszámolni, habár régen a népszámlálást végzők úgy határozták meg egy település nagyságát, hogy hány lélekszámmal rendelkezik. Ha a népszámláláskor csak a szellemi embereket veszik figyelembe, akkor egy ország nagy bajba kerülhet. Mai napig nem tudjuk, hogy mi lesz például abból, ha összeadják egy katolikus vagy protestáns keresztény és egy kommunista szavazatát. A mennyiség és az egyenlőség is nem pogány liberális fogalmak. Amit a liberálisok nem mondanak el, hogy az egyenlőség az egység megrontása. Az egység feltétele, hogy az összetevők pl. az emberi lélek és az Egy egymástól különbözzenek, mivel a különbözőség adja meg az egységet. A dualitásban, például ha le tudunk mondani kétségeinkről, akkor kerülünk egységbe. A különbözőség mindig a minőségben van és nem a mennyiségben. Az egy egységet a liberális egyenlőséggel felcserélni nem más, mint az Eggyel való szellemi egységünk megrablása, vagyis szembefordulásunk az Eggyel.

Az egyenlőséget, a félelmet és a rabszolgaságot támogató liberális világnézeteket a hatalom gyakran úgy adta el a tudatlan tömegembernek, mint azt, ami felszabadítja az embert az olyan terhek alól, mint a vallás, a faj, a rassz, legújabban pedig a nemiség fogalmaitól, lásd a divatként terjedő gender elméletet, a nemek szabad meghatározásáról. A liberális tézis szerint az ember van a középpontban (humanizmus) és fel kell számolni minden gátló tényezőt érvényesülésének útjából. Csak az nem világos hogyan kell az embernek érvényesülnie. és miért gátló tényező például az Egytől kapott szabad akarat, a döntéshozás és az intelligencia képessége, a szeretet, az önrendelkezés, a segítőkészség stb., mindaz ami az embert az állattól megkülönbözteti. Ha szabad akaratunk gátló tényező, akkor a nem pogány liberális hatalomgyakorlás az állatokkal egy szinten kezel bennünket. A liberalizmus fejlesztett verziója a poszt liberalizmus, amikor az embert arra ösztönzik, hogy csak a mának éljen, mert holnap már nincs. Folyamatosan vásároljon, habzsoljon, élvezzen, utazzon, hogy minél több anyagot elfogyasszon, legalábbis, amíg a készlet tart. Ez a hedonizmus, a testiség kora. Olyan individualizmus, züllöttség, amelyben az ember reménytelenül, félelemben, rabszolgaságban és a nihilben éli napjait. Példa rá. a nyugati atomizált és kényelmi társadalom, amikor az ember a szomszéd szobában levő munkatársával e-mailen kommunikál, és a bevásárlásaihoz futárszolgálatot használ. A lélektől a lélekig levő kommunikációról kezdünk leszokni, mivel azt a gépekre bízzuk, pl. a mobiltelefonra, a chat felületekre, a mesterséges intelligenciára vagy az email rendszerekre.

A hatalmi liberalizmus, a figyelem elterelésére, az eltömegesedésre és a hazugság propagálására marketing szlogeneket is kidolgozott.. A kapitalizmus terjesztésében például a „the business of the business, is the business” vagy „az idő pénz”, a szociál-demokráciát képviselő kommunizmusban pedig a „világ proletárjai egyesüljetek” szlogent használta ugyan az a háttérhatalom. Az osztályok közötti harcról is hosszú évtizedeken át úgy beszéltek, mintha az valóban létezett volna. Miután az iker kapitalista és kommunista rendszereket a XX. század 90-es éveiben a háttérhatalom összenyitotta a szlogen már a ki nem mondott „a világot kifosztók egyesüljetek” lett, vagyis aki nem rabolja ki a világot, az a liberális és profitéhes pénzpiacoknak ellensége. Ismerős a régi szövetségi atomizáló, oszd meg és hatalmaskodj fölötte elvet alkalmazó mondat, hogy: "aki nincs velünk, az ellenünk van". Az ellenség keresése mindig jól jövedelmezett. A liberális kifosztó hadművelet gyártotta le és adta el a tudatlan embernek a kapitalista rendszer ideológiáját támogató szlogeneket, pl. „az idő pénz” , vagy az apostoli intelem téves értelmezésében is „aki nem dolgozik, az ne is egyék” ami helyesen „aki nem akar dolgozni, az ne is egyék” lenne. Látható, hogy ez a kettős ideológiai bevétel, félelemkeltés, az elnyomás, az ál-valóságok támogatása, a ködösítés mennyire negatív módon volt képes befolyásolni az emberek egyetemességének megélését, pl. azt, hogy mindannyian az Atya gyermekei vagyunk, hogy nem vagyunk egyedül, és azt hogy nem függünk semmilyen ideológiától, még a liberális dogmáktól és szlogenektől sem.

A félelem és a rabszolgaság okozta társadalmi- gazdasági és környezeti károk és hatások (lábnyom) felméréséhez mintaként szolgálhatnak a rendelkezésünkre álló lábnyom modellek, mint a termékek és szolgáltatások valamint a szervezetek (vállalatok, intézmények) környezeti lábnyomának-, az ökológiai lábnyomának- és/vagy karbonlábnyomának számításai. Továbbá, számításba jöhet az egyéni, a közösségi, a nemzeti és a nemzetközi liberális lábnyom elméleti számítása is. Tudjuk, hogy a számítás utópisztikus és elméleti lehet, mégis gondolkodtatásra késztethet az, hogy a liberális félelemkeltés, az elnyomás, a rabszolgaság, az ál-valóság támogatása, a ködösítés úgy a kapitalista, mint a kommunista rendszerekben mennyire tudta negatív módon befolyásolni egyetemességünk megélését, pl. azt, hogy mindannyian az Atya gyermekei vagyunk. Amit biztosra tudunk az, hogy a lábnyom mértéke annál nagyobb, minél nagyobb a tudatlanság és az individuális én hatalma az egyetemes én fölött, illetve minél nagyobb az anyagi kényelem és a szellem tunyasága. Talán érthető, hogy a XXI. század liberális lábnyoma minden esetben nagyobb, mint például a XIX. vagy a XX. században volt. Valószínűleg a számításban a nemzetek között is jelentős eltérések lennének, különösen a nemzett nemzetek és a nemzetlen nemzetek között, illetve nyugat Európa és közép-kelet Európa országai között.. A liberális lábnyom számításból közvetetten lehetne számolni a nemzetek félelem és rabszolgaság lábnyomát is, amikor a lábnyom  a hatalom manipulációját, erőszakosságát is képes lenne kimutatni. Furcsa módon a szeretetnek, az áldozathozatalnak nincs lábnyoma.

A számításban néha szubjektív, nehezen megfogható tételekkel is kellene számolnunk, mint például az ember és az Egy közötti egység megrablásának következményeivel. Az egység megrablása, a nivellálódás, vagyis a fűnyíró elv alkalmazása az a mozzanat, amellyel a liberalizmus igyekszik a társadalomban levő különbségeket eltüntetni. Ezt az egyenlőség alapú összezavart alakzatot régen szocializmusnak hívták, amikor a rablás és rabszolgaság pártutasításra történt. A nem pogány liberális demokráciában (de nevezhetnénk egyeduralmi diktatúrának, démonkráciának is) az ember már saját magát rabolja ki egy vagy több láthatatlan manipuláló és irányító külső hatásra. A demokratikus egyenlőséget hangoztatóknak tudniuk kellene, hogy csak kellőképpen elkülönült/differenciált tényezők integrálhatók. Egység csak a különbözőségből eredeztethető, az egymás kiegészítéséből. Ha például egy társadalomban mindenki csak cipőt készít, az a társadalom felbomlik. Továbbá, nem autonóm léttel rendelkező elemekből csak dezintegráció alakul ki. A gazdasági különbségek kiegyenlítődésével a társadalom nem lesz integráltabb, vagyis az egyenlő jövedelmek az emberek között levő távolságot nem csökkentik. Hasonló a helyzet a politikai jogokkal is. A mai demokratikus társadalmakban a differenciálódás teljes megszüntetésével sikerült kialakítani a könnyen manipulálható tömeget. Ugyanis egy társadalom minél uniformizáltabb, lásd a korábbi szocialista és a mai demokratikusnak mondott társadalmakat, annál dezintegráltabb, és áll távolabb az Egytől és a normális társadalmi élettől. Ez a liberális látszategység, ál- egység a hazugság.

Elemzésünk következő tétele a létező tudományos hipotézisek hatásainak vizsgálata, amelyeknek többek között az is céljuk, hogy a liberális dogmákat, a már említett szlogeneket hihetővé tegyék, ezért ún. tudományos dogmákat dolgoztak ki, amelyeket gyakran a vallási vagy az egyházi dogmák helyettesítésére is felhasználnak. Korunk attól lett „modern”, mert sikerült ezt a helyettesítést megtenni. Például, olyan tudományos elméletekkel, ahol létezik a fejlődés és a haladás. A fejlődés feltételezi a minőségi változást. Ha az anyag világát nézzük, akkor fejlődésről nem lehet szó, mert az anyag mennyiség lévén nem fejlődik, hanem halmozódik, vagy kevesebb, vagy több lesz belőle. Ha a szellem világát nézzük, akkor ott sincs fejlődés, csak közeledés (visszatérés, térbe jutás) az Egyhez vagy távolodás (időbe jutás). A lélek vagy a szellem nem fejlődik, hanem a felébredés által megérik. A fejlődés tehát fogalom és nem észlelés és megtapasztalás eredménye. Ha valami előbbre jutott az a racionális gondolkodás alapjain működő technológiáknak köszönhető. Ezzel szemben a modern tudományról kijelenthető, hogy nem sokat haladt előre a világ megismerésében a korábbi mechanikus kor felfogásához képest, mert ma is az anyagot szolgálja ki. Ott tartunk, ha a tudomány tárgya nem az anyag, akkor azt nem kell kutatni. Ez a profán, vagyis szakralitás mentes tudomány, amely elfelejti, hogy az ember alkotta anyagi technika tökéletlen, és a tökéletlenség további kutatása, fejlesztése nem vezet tökéletesedéshez, hanem épp ellenkezőleg, az eltávolodáshoz, a tökéletlenséghez. Minél nagyobb a technológia nyújtotta kényelem, annál nagyobb az eltávolodás, az emberre bízott szabadság és rend elvesztése, az elszigetelődés és a bezártság. Az ember tudatlansága miatt fél, szorong, hazudik és a befele fordulás helyett állandóan kivetít. Lelki gondjainak megoldását a befele fordulás helyett kívülről várja, pl. a pszichológiától és/vagy a vallásoktól.

A fejlődés és a haladás, mint tudományos hipotézis, jól szolgál a liberalizmus létezésének indoklásához is. De,  tudjuk, hogy úgy a fejlődés, mint a haladás olyan kizáró mítoszok, amelyek értelmében csak az anyagi természettudományok léteznek, ami ezen kívül van az legfentebb a művészet kategóriája lehet. A haladás érvelésének alapja, hogy az előző civilizációk fejletlenek voltak és a mostani a legfejlettebb. Az állítás az anyagi világunkra ráillik, de szellemi világunkra ennek épp a fordítottja áll. A haladásba vetett hit egybeesik a XIX. század polgárosodásával, a társadalom elvárosiasodásával, az elkényelmesedéssel, az anyagba süllyedéssel, ami egyben az Egy univerzális szellemének mellőzése is. A tudomány célja világunk alaposabb tudás általi megismerése lenne, ehelyett előtérbe lépett a gyakorlatiasság, a gyors hasznosíthatóság, az innováció, amivel az emberi kényelem még inkább növelhető, vagyis a fejlődés és a haladás fenntartható.  

További problémák: a) a tudomány világunkat nem megismerni szeretné, hanem a maga képére, igényére és kényelmére formálni. Ezért használja az adott esemény legnagyobb előfordulási valószínűségét, vagyis mi az, ami statisztikailag visszaigazolható vagy nem igazolható vissza.b) sok esetben hipotézisekkel, modellekkel dolgozik, amelyek mindaddig fennállnak, amíg egy másik hipotézissel, modellel az előbbit meg nem döntik. A hipotézisek mivel időben változnak, tökéletlenek és nem a valóság megismeréséről szólnak. c) csak részben ismeri fel a duális párok létezését és a párokat gyakran összemossa, vagy szétszedi és nem látja meg köztük az összefüggéseket, pl. a dualitás benne foglaltatását, hanem ellentétként kezeli őket. A leggyakrabban az analízist és az összehasonlítást alkalmazza. Ezzel szemben a duális párok egymásra hatnak és egymással vannak kölcsönhatásban, így a tér hat az időre, az ok és az okozatra, a mozgás a nyugalomra, a részecske az anti-részecskére stb.. A fizikában például ma már eljutottak arra az álláspontra, hogy úgy a szubatomi, mint az atom mérete fölötti világról úgy beszéljenek, mint a kölcsönhatások összefüggéseiről. Ha majd a tudomány ki tud lépni a matematikai igazolhatóság bűvköréből, a mennyiségtanból és az általa elképzelt feltételezések visszaigazolásából, a szimulációkból és modellekből, akkor könnyen megértené, hogy a világ nem csak mennyiségi, hanem minőségi is.

A liberális dogmák okozta beszűkülés következő tényezője a befolyásolható és megvezethető individuális énhez kötött félelem, amely kompenzációját a fogyasztás növelésével és a környezet kirablásával próbálja meg pótolni a liberális rendszer. A profit növekedése érdekében kizsákmányolni az életfeltételeit biztosító természeti szakralitásokat, a vizet, a földet, a levegőt és a fényt, valamint az emberi munkát is. A tudatlan rabszolga nem veszi észre, hogy élete ezen  ajándék szakralitásoktól függ, mi több, teste ezen szakralitások része. Ha a szakralitások és a másik ember nincs, akkor ő sincs. Talán még nem fogta fel, hogy az élelmiszer, amit elfogyaszt, az nem más, mint a természeti szakralitások biológiai megnyilvánulása. Testének tömege(súlya) nem más, mint az elfogyasztott élelmiszerek tömege., vagyis a talaj,  a víz, a levegő és a fény "tömege". A liberális félelemkeltés célja, hogy elvegye a holnapba vetett reményt és a bizalmat. Ha tudatosak vagyunk, akkor ismerjük, hogy a holnap azért létezik, hogy újabb és újabb lehetőségünk legyen kivenni részünket a rendbetételből, hogy helyre tegyük azt, amit esetleg korábbi tudatlanságunkban nem tettünk meg. Minden nap egy újabb esélyt kapunk, hogy bekapcsolódjunk a szeretet körforgásába, hogy ha beszennyeztük a vizet, megmérgeztük a termőföldet, becsaptuk embertársunkat, akkor bocsánatot tudjunk kérni és visszaállíthassuk a rendet. Hogy ki tudjuk mondani: eddig úgy volt, ahogy én akartam, holnaptól legyen úgy, ahogy Te akarod akarod Atyám.

A nem pogány liberális kizsákmányoló hazugságrendszer elemzésének további eleme az idővel változó ideológiákba, eszmékbe, világnézetekbe vetett hitnek nevezett vakság, mint a materializmus, az idealizmus, a racionalizmus, a kulturális forradalom, az egyenlőség, az emancipáció, az evolúcióelmélet stb. A liberális dogma szerint minden erőt az életre, pontosabban a testre kell összpontosítani, az életéhséget ébren kell tartani, mert az életet élvezni kell, itt és most, mindent egyszerre és addig, amíg van. A hatalmi kizsákmányoló rendszerekben, csak az eszközök változnak. Korábban inkább az ember fizikai munkáját vették el, lásd pl. a római rabszolgaságok idején. Ma a testi rabszolgaság mellett megjelent a pénz általi kizsákmányolás is, ahol a vak és tájékozódni képtelen tömegembernek azt adják tudtára, hogy nem kell különösebb tudást szereznie és értelmi képességét fejlesztenie, mert a hatalmat kiszolgáló megoldja a problémát, ő csak fizesse ki a szolgáltatás számláját. 

Ha csökkenteni szeretnénk a ránk eső liberalizmus lábnyomát, akkor a megoldás tudatlanságunk leküzdése lenne, ami az Egybe vetett hitünk, öntudatunk és tudatosságunk. Csak öntudatunk, hitünk birtokában tudunk menekülni a félelemtől, a vakságtól, az áltudományos tézisektől, a fejlődéstől és a haladástól, valamint az Eggyel közös egységünk megbontásától.