161. Az egyensúly

 

Tudatosságunktól függ, hogy hová helyezzük önmagunkat, csak az életbe, az életbe és a létbe is, vagy csak a létbe. Az első verzióban az ember az anyagba és az időbe süllyedt életet választja, amikor lohol és hajszol, könyököl és hatalmaskodik, hogy a bankszámláját gyarapítsa. Gondolkodásmódjára a hasonlóságok, vagyis az ellentétek logikája jellemző, mivel viselkedését az individuális énnek és a parancsait végrehajtó racionális elmének veti alá, pl. aki nincs velünk, az ellenünk van. A második verzióban az ember élete kiegyensúlyozott, mivel a lélek felébredett arra az igényre, hogy életében kell megtalálni a létet. Az egyetemes énre hallgató emberünk már nem gyűjt többet, mint ami számára a tisztességes emberi élethez szükséges, nem fél, nem aggodalmaskodik, nem önző, nem lohol, és nem hatalmaskodik. Ő élvezi az életet és boldogságában előkészíti lelkét a létre. Felismeri az analógiás gondolkodást, hogy világunk a dualitások halmaza, ugyanis ami fent van az ugyan az, mint ami lent van, hogy ő részese ennek a kettősségeknek és az Egy kegyelembe adott szakralitásainak. Harmadik emberünk azon nagyon kevesek közé tartozik, akik életükben megérkeznek a létbe. Ők a beavatott szellemi emberek, a jógik, a guruk, az aszkéták és a tanító mesterek. 

Az aranyközépúton járó, az egyensúlyát megtalált emberünk az, aki a tanító mester, a beavatott állapotát szeretné elérni, mivel már felismerte, hogy az élet nem más, mint a benne részt vevő elemek szervezett rendje és hierarchikus kapcsolata, ahol minden egyes hierarchiának külön szerepe, kapcsolata van és ezek a kapcsolatok összefüggenek. Felismeri, hogy életének jellemzője a dinamikus egyensúly, a változás, mert csak az életben lehetséges az anyagnak energiává és az energiának anyaggá változása, ahogy csak az életben lehetséges az individuális ént és az elmét elcsendesíteni, egyensúlyi állapotba hozni, hogy mindennapjait az egyetemes én vezesse. A létre csak életünkben, az egyensúlyban tudunk felkészülni. A halott ember már egyensúlytalan. Életünk a létező potenciák kölcsönhatása, amely leginkább a kapcsolatok körforgásában nyilvánul meg, a folyamatos kialakulásban, születésben és felbomlásban, amit halálnak nevezünk. Ha a teremtett anyagi szakralitások, mint a levegő, a föld, a víz, a fény, az idő, a tér nem lenne dinamikus egyensúlyban, önszabályozásban, az élet sem létezne. De hasonló mondható el szellemi szakralitásokról pl. a kegyelemről és a szeretetről is.

Az egyensúlytartás szükségességére már a teremtés leírásakor is utalást találunk, ugyanis tudjuk, hogy a testi embert képviselő Káinnak és a szellemi embert képviselő Ábelnek volt egy harmadik testvére Séth, aki már nem a testi és nem a szellemi embert képviseli, hanem az igaz, normális és kiegyensúlyozott embert. Aki nem külön tér és idő, hanem a kettő együtt, vagyis a mozgás, a változás, a dualitás egyensúlyának megtestesítője, aki az arany középúton jár és így képes visszatérni az aranykorba. Ő a hivatását teljesítő igaz és normális ember, aki a végzetével birkózott, aki alázatos, akiben nem dúltak vad szenvedélyek, aki lent él, de felfele néz. Ő az, akiben az ember töredezettsége helyre áll, mert ő a test, a lélek és a szellem embere. Ő a mi példaképünk, akiben megvan mindkét énje, de a vezető én, az egyetemes én. Séth feladata hasonlít Beavató Mesterünk feladatához, akár az is mondható, hogy Beavató Mesterünk előfutára volt, ugyanis az emberiség gondját viselte, az embert tanította, példaképet állított nekünk és a megmentésünkön fáradozott. Vállalásának alapja a szeretetből és hitből fakadó éberség.

Az anyagi világ egyensúlyának szükségességét magyarázó entrópia törvényt alapul véve, fogalmi rendszerünkben a dinamikus egyensúlyváltozást mozgásnak, vagy életnek is nevezzük, amely a nulla és egy közötti intervallumban van. Ha még életükben akarjuk megvalósítani a mozdulatlanságot, az egyensúlyt, az ürességet, akkor túl kell lépnünk a nulla és az egy állapotát képviselő határon, életkorlátokon, az időn, ami egyben a végtelenbe, a térbe, a semmibe, az ürességbe érkezést is jelenti. Ezt az ürességet nevezzük más szavakkal az Egy igazságának, rendjének és szabadságának, tehát teljességnek, tökéletesnek, öröknek és végtelennek. Amikor az élet és így az idő is eltűnik, akkor valósul meg a rend, a mozdulatlanság, a tér, a vallásos fogalomban ismert örök élet.

Az emberi élet is a tér és idő kereszteződésén, a kifeszített kötélen, a kereszten való egyensúlyozás jelenti, annak érdekében, hogy a kereszt középpontját megtaláljuk. Amikor egyensúlytalanok vagyunk, nem találjuk meg a kereszt középpontját. A korábban felsorolt három embertípusból az anyagi, individuális énnel rendelkező tudatlan embernek fogalma sincs erről a kereszteződésről. A középutat kereső felébredett már a kereszt középpontja fele tart, a harmadik emberünk pedig már megtalálta a középpontot, a létet, az örök életet. A lét megtalálása nem jelent mást, mint a mozgásban megtalálni a mozdulatlanságot, a rendezetlenségben a rendet, a térben az időt és fordítva, a zajban a csendet, a kintiben a bentit, a lentiben a fentit és a dualitások sora folytatható. Beavató Mesterünk a fenti térből (az egyensúlyból) került az egyensúlytalanságba, a lenti tér és idő kapcsolati hálózatába, a rendből a rendetlenségbe, a mozdulatlanságból a mozgásba, ami azt bizonyítja, hogy a lét és élet közötti közlekedési folyosót, csatornát megnyitotta és ez nyitva van az óta is mindenki számára. Aki lelkét felkészítette csak az képes a visszatérés folyosóját használni. Második eljövetelével Beavató Mesterünk a folyosó meglétét igazolta, amit a vallásos fogalomba a Szent Lélek eljöveteleként ismerünk.

Anyagi világunkban, az életen túli lét megismerése nem lehetséges csak úgy, ha eltüntetjük az Egy és a köztünk levő korlátokat, határokat,ami által használni tudjuk a visszatérés folyosóját. Mivel az Egy a térben, vagyis az ürességben, a semmiben van, hogy rátaláljunk, visszatérésünkben ki kell üresítenünk magunkat. A keresztény vallások a kiüresítésre nem ajánlanak gyakorlati módszereket, szemben a keletiekkel, ahol például a zen a djana-t alkalmazza (megfelelője a hindu Mahajana), ahol a kiüresedésre, a teljesség (egyetemes én) elérésére, az individuális éntől való megszabadulásra meditációs verseket, szutrákat használnak. A nyugati, modern vallások csak a szív tisztaságáig, illetve a lelki szegénységig jutnak el, anélkül, hogy gyakorlati útmutatót adnának az egyetemességüket keresők kezébe Az elcsendesüléshez, a nyugalomhoz individuális énünket és racionális gondolkodásunkat kell feloldjuk univerzális énünkben. Amint D. T. Suzuki mester mondta, “az ébresztőóra is csak akkor kezd el csengetni, ha előzőleg felhúzzák”. Egyensúlyunk keresésében, elcsendesedésünkben a következők betartása segíthet: 

1) uralni a külső anyagi dolgokat, a minket körülvevő tárgyakat, hogy ne legyünk azok rabjai. Ismerjük fel, hogy valahányszor egy tárgy megszerzésének vágya bennünk felmerül, nem mi birtokoljuk a tárgyat, hanem a tárgy birtokol minket. 

2) uralni a testünket: nézzünk úgy testünkre, mintha nem lenne a miénk. Testünket lelkünk hordozásáért kaptuk illetve láncszem szerepünk betartása miatt a generációk között.  Lelkünk megéréséhez (az üresség eléréséhez), szükség van az időben előrehaladó testünkre, ezért folyamatosan edzésben kell tartanunk, nem kell különösen kímélnünk, hanem állandóan próbákra tehetjük, hogy télen bírja a hideget és nyáron a meleget.

3) uralni érzelmeinket és elménk racionális gondolkodását: nem érdemes félnünk, aggodalmaskodnunk, sietnünk, rohannunk, önző módon élnünk, mert minden akkor fog beteljesedni, amikor annak eljön az ideje.

Amikor sikerül a fentieket teljesítenünk, fogjuk észrevenni, hogy ami felett nincs hatalmunk, annak már nem engedjük, hogy elhatalmaskodjon fölöttünk. Az egyensúlytartás amint érvényesül az anyag világában, úgy érvényesül a szellem világában is, pontosabban a szeretet egyensúlyának, mérlegének megtartásában is. Az anyagmegmaradás törvénye azt mondja ki, hogy az anyag nem vész el csak átalakul, amely igaz egy zárt rendszerben. A határokat, a korlátokat lebontani képes szeretet megmaradási törvénye ennél tovább megy, mert ismerve az ember univerzalitását, az analógiákat, nemcsak az emberek által adott és kapott szeretetet veszi figyelembe, hanem a szeretet forrásától, az Egytől származó szeretetet is. Az Egytől folyamatosan áramló szeretet nem egyenletesen oszlik meg az emberek között, ahogy az anyag eloszlása sem egyenletes a világban. Vannak, akik rákapcsolódnak az Egytől állandóan áramló szeretetre, és vannak, akik erről nem tudnak. A szeretet egyensúlyának megtartása érdekében a szeretetet fogyasztók nagy tábora mellett (pl. anyagba süllyedt tömegember) szükség van a szeretetet pótolni képes szellemi emberek táborára is, akik segítik az Egyet a szeretet áramoltatásában, hullámzásában. Ők a derűs, vidám, egyetemes és boldog emberek, akikre a világ rábízható. 

Kérdezzük meg magunkat: mennyire ismerem, hogy az Egytől a szeretet mindig áramlik, és ha megfelelő éberséggel, ráhangoltsággal, felébredettséggel, beavatottsággal rendelkezem, akkor lehetőségem van azt befogadni, sőt tovább is tudom adni? A világ normális működéséhez a szeretetnek egyensúlyban kellene lennie. Amennyi kiáramlik, annyinak vissza is kellene áramoljon. De amint tapasztaljuk, a szeretet egyensúlya régen megbomlott, mondhatjuk azt, hogy évezredek óta negatív a szeretet mérlege. Ma is látjuk a folyamatos fegyveres és pénzügyi harcokat, a háborúkat, a forradalmakat vagy az emberhez nem méltó individualista és manipulatív viselkedést pl. az elkényelmesedést, a nemtörődömséget. Feltételezhető, hogy a szeretet egyensúlyának helyreállításához, akárcsak kb. kétezer évvel ezelőtt, az Egynek újabb beavatkozása szükséges. Úgy látszik, hogy az anyag vonzásától egy újabb megváltással, apokalipszissel, rendbetétellel lehet majd az embert újra megszabadítani, mert az anyagba süllyedt tudatlan tömegember erre önmagától képtelen. Habár Beavató Mesterünk a feltámadás által megmutatta az Egyhez visszavezető utat, mégis kevés azok száma, akik a szeretet egyensúlyát helyre tudnák állítani. De ne legyünk reményvesztettek, mert a rendbetételre már volt példa, lásd Noé és az özönvíz esetét, vagy Beavató Mesterünk eljövetelét.