159. A katarzis

 

A korrupció, a téves azonosulás, az ál-valóság, az egyensúlytalanság okozta krízist csak, metafizikai alapon lehet megérteni, amiből következik, hogy a megoldást, a rendbetételt, a katarzist, a feloldódás is csak metafizikai alapon ismerhető meg és érhető el. A krízis megértése és feloldása, a szellemi újjászületés mindig egyéni, és csak utólagosan alkalmazható a családban és/vagy a társadalomban. Az egyéni újjászületés az önmagára maradt ember saját megváltása, amikor individuális énjéről le tud mondani az egyetemes énje javára. A katarzishoz leginkább a személyes élmény és a megtapasztalás járul hozzá, amit nem lehet filmekből, könyvekből és az internetről megtanulni, hanem időt kell rá áldozni, helyzeteket kell megoldani, leginkább olyanokat, amelyeknek később hasznát vesszük. A családban, a társadalomban nem lehet addig beszélni igazi változásról, jobb létre szenderülésről, amíg a család tagjai illetve a társadalom résztvevői nem élik meg a maguk krízisét, majd a megváltást, a rendbetételt, a katarzis pillanatát és nem születnek újjá. Az lenne jó, ha életünk a folyamatos katarzisok, felébredések sorozata lenne.

Egyéni szinten a legközelebbi megtapasztalás mindenkinek a családban adódik meg, a fiúnak az apa mintájában, a lánynak pedig az anya mintájában. Ha ez hiányzik, akkor az anya nehezen tud a fiúból férfit faragni, és az apa lányából nőt. Van olyan anya, aki a fiát tiltja attól az apától, aki családjának házat épített. Úgy gondolja, ha neki nem volt apa mintája, akkor a fiának se legyen férfi mintaképe és ötvenen túl inkább marad a mama hotelben, és emeletes ágyban alszik. Ezek az anyák nem tudják, hogy a hím nem férfi és a nőstény nem nő. Ennél többről van szó, nemcsak biológiáról, hanem a teremtettség adta és megkövetelte rendről, az egységről, a szabadságról és az igazságról, a feltételek és a határok betartásáról, amit úgy a férfinak, mind a nőnek ismerni kell. Ellenkező esetben önmagával, a többi kis istennel és teremtőjével megy szembe. De emberi kvalitásokról is szó van, szeretetről, bátorságról, becsületről és tenni akarásról. 

Társadalmi vonatkozásban a katarzisról elmondható, hogy leginkább azt hangoztatják, hogy a változást, jobbulást a forradalmak hozzák a társadalom életében. A forradalmak valóban változást hoznak, de mivel a piszkos munkát mindig a tömegemberre bízzák, az eredmény sem lehet más, mint olyan, ami valakiknek (pl. a forradalmat irányító csoportnak) a hasznát szolgálja. Példa rá a XVIII. századi francia forradalom után kialakult több évtizedes anarchia és a tömeges gyilkosságok, vagy az 1989-es román forradalomnak mondott események. A forradalmaktól elvárt katarzis és a megváltás általában elmaradt. Az évszázadok során sok hatalmi vágyból született forradalom volt. De csak egy igazi forradalom volt az elmúlt kétezer évben, az egyetlen, amelyet nem hatalmi céllal hoztak létre, hanem a tudatosodásért és a visszatérésért. Ez Beavató Mesterünk kétezer éves forradalma, amely ma is épp olyan aktuális, mint keletkezésekor. Mint minden forradalom elbukásának, ennek is a tudatlanság, a katarzis elmaradása volt az oka.  A katarzis itt sem lett volna más, mint a  régi szövetség ál-valóságának, rendetlenségének, egyensúlytalanságának feloldása, és az élet figyelembe vétele. Amennyiben a katarzis válaszadás a korrupcióra, a krízisre, akkor a helyes azonosulás azt jelenti, hogy a betegségre gyógyulással, az egyensúlytalanságra az egyensúly helyreállításával, a mértéktelenségre a mérték betartásával, a fertőzésre az ellenállósággal, a züllésre az éberséggel és a fölöslegre a lényegessel válaszolunk. A katarzis a megtisztulást, a kezdeti állapotba, az alapállásba való visszatérést és a létről való tudomásszerzést jelenti. 

Vannak, akik a katarzist meggyógyulásnak tartják, ami azt feltételezi, hogy a gyógyulás előtti állapot nem volt tiszta, vagyis már fennállt a betegség. A lelkünk egyetemes énje nem lehet tisztátalan, vagyis beteg, mert akkor nem lenne egyetemes, abszolút én. Ha a katarzis gyógyulást jelent, akkor ez alatt a lélekre rakodott fölöslegektől való megszabadulást, a tudatlanságból, a szűklátókörűségből, az útról való letérést, az eltévelyedést, a helyesnek a helytelennel, az igaznak a hazuggal való felcserélését, a vakságból és a tudatlanságból való kilépést értjük. A katarzis azért kell, hogy mindezeket a fordulópontokat meg tudjuk valósítani és az élethez méltó életet tudjunk élni. Korábban voltak olyan vélemények is, amelyek azt tartották, hogy a léleknek a visszatérésben többször is meg kell tisztulnia.  A megtisztulás, akárcsak az élet is egy folyamat. A lélek tisztasága, az univerzális én mindenkinél megvan, mivel azzal érkezünk a tér és idő kereszteződésébe, az életbe. Visszatérésünket az Egyhez, a második, immár szellemi születésünket erre alapozhatjuk.

Mindenki őrzi magában lelkének ősiségét és eredetét. A beteljesedéshez, az Egyhez való visszatéréshez kell az akarat, az elkötelezettség és a felébredettség. Az akarat, a szándék az első lépés ahhoz, hogy az ember fegyelmezze magát, hogy másoknak ne ártson, ne hazudjon, ne viselkedjen farizeusként, ellenálljon az életet nehézzé tevő hajszának, az anyagiak gyűjtésének, a rabszolgaságnak. Az anyagba süllyedteknek például javasolható, hogy próbáljanak meg tisztán, szabadon, megelégedetten, félelem nélkül, az Egynek hálát adva élni, megismerni és alkalmazni a belső emberré válás lehetőségeit, például mellőzzék az érzéki vágyaikat, az anyagba süllyedést, koncentráljanak az anyagi és nem anyagi szakralitások megfigyelésére és főleg meditáljanak. Érdemes feltennünk a kérdést: ki irányítja az életem? Én, vagy egy külső álomvilág, esetleg egy másik ember? Ha az álomvilág, a generált és manipulált ál-valóság diktál, akkor nekem ösztöneim fognak diktálni, ezért loholni és kapkodni fogok, mert egy perc alatt öt dolgot szeretnék megtenni. Zavarodott leszek, mert mindig a vágyak, a kívánságok hajtanak, például, ha van már autóm, akkor veszek még egyet, ha van egy házam, akkor veszek még egyet, ha már körbe jártam a világot, akkor még egyszer körbejárom. Sietek, nehogy valamiről lemaradjak, gyűjtöm az anyagi javakat, közben pedig aggódok és félek. Pedig élnem kellene, friss hegyi levegőt szívni, hűs patakba csobbanni, jókat beszélgetni, derűsnek lenni, szeretni, a gyerekeimet megölelni, feleségemnek /férjemnek csókot adni. Kiszállni a mókuskerékből, kiszállni a modern rabszolgaságból. Ha viszont én parancsolok, akkor ezt a sok elpazarolt energiát a hasznomra tudom fordítani, amivel felismerhetem az Egyhez visszavezető belső emberré válás lehetőségét és azt meg is valósítom. Visszatérni a rendhez, igazsághoz, szabadsághoz, a nyugalomba, a csendbe mindannyiunk feladata. 

A rendetlenség és az életéhség, az anyag imádata, a hazugság, a korrupció leküzdhető a rend és önmagunk megtalálásával. A régi korok embere derűs volt, nem sietett, nem szorongott, nem félt, nem versenyezett, nem aggódott a holnapért és fittyet hányt a hatalomnak. Ezzel szemben modern korunk embere gyanakvó, nem tud nyitott, derűs és nyugodt lenni. Sietni kell, ütemre kell mindent csinálni, felkelni- munkába menni- a gombot megnyomni vagy a vonalkód leolvasó előtt az árut elhúzni, hazamenni, enni, kutyát sétáltatni és lefeküdni, majd felkelni és kezdeni mindent elölről. Jól ismert a kommunista nóta, a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, igaz ma már az öt óra is elegendő lenne, de a három óra kell a tulajdonos profitjának növeléséhez. Valamiért a bevett múltbeli szokásainkat nem tudjuk abbahagyni.

Vajon, ki tud nekünk segíteni abban, hogy a korrupcióból kilábaljunk és a katarzist, a felébredést és a feloldódást megéljük? A hatalmi anyagi és nem anyagi vallások, a dogmatika, a politika, a pszichológia, a világnézetek semmi esetre sem, mert ők épp a krízis fenntartásában érdekeltek. Lelkünk egyetemes énjének felfedésében, a visszatérésben Beavató Mesterünk tanítása és életpéldája tud segíteni, valamint a keleti metafizikai tanításokban még megtalálható meditáció, az elcsendesedés, a tudatosodás és a jóga gyakorlatok, egyszóval a tudatosodás. A modern nyugati tanítások és a filozófiák a krízis feloldására alkalmatlanok. Mivel az alacsony spiritualitással rendelkező nyugati filozófiák, vallások és tanítások a krízis feloldására alkalmatlanok, a nyugati ember többet szenved, mint keleti barátja. A tudatosodás, az élet és a szakralitások tisztelete, észlelése és megtapasztalása, a teremtett világgal való azonosulás adja meg a lehetőséget, hogy a korrupció feloldódjon, majd eltűnjön, hogy a katarzis működhessen. A korrupcióból való kilábalás, a megoldás tehát egyéni. Nincs kollektív katarzis, átváltás. Ha az átváltás, a feloldódás az egyén szintjén megtörtént, az már alkalmazható a családban és/vagy a társadalomban is. A társadalmi alkalmazhatósághoz megfelelő számú tudatos, feloldódott, tudatos, egyetemes ember kell.