158. A korrupció

 

Az ember úgy gondolja, ha egyszer már hazudott, ki kell tartani hazugsága mellette és az a tisztességes, ha hazugságát minden támadással szemben megvédi. A felmerülő kérdés pedig az, hogy ha mindenki ugyanazt hazudja, lásd a mai tömegdémonkrácia (beteg demokrácia) és tömegkommunikáció eseményeit, amikor az embert önmaga meghazudtolására kényszerítik, akkor vajon egy korábbi hazugság ma már igazságnak minősül? Nem, mivel a metafizika szerint igaz ember módjára élni, igazat mondani és igazat cselekedni összefügg, így a mai hazugságunk és a korábbi hazugságunk nem választható el, mert mindkettő az elhazudott élethez vezet. A hazugságrendszer nem más, mint az egyetlen valóság fel nem ismerése, az ál-valóság, az illúzió, a modell és a korrupció, amely morálisan se nem jó, se nem rossz, logikailag se nem igaz, se nem hamis. De nem határozható meg biológiai fogalmakkal sem. Az élet, mint a létbe jutás tesztpályának előszobája a hazugság, az ál-valóság is létezhet, és néha úgy látszik, egészen jól. A korrupció, az ál-valóság felépítése, amikor a rend helyett rendszert alkotunk, önmagunkat áltatjuk és altatjuk, illetve megengedjük a háttér hatalomnak, hogy ezt megtegye, mert nem ismerjük fel az egyetlen Egy valóságának, a fent és a lent kapcsolatrendszerét, hálózatát.  

A szellemiekben korlátolt, a hagyományok nélküli európai ember évszázadokon át olyan korokban élt, ahol az élet álságos, korrupt volt, és aki nem vette ezt észre, az azonosult a korruptsággal, a hazugsággal, vagyis a korrupt állapot lett a normális. A korábbi hazugságokból, időközben igazságok lettek. Voltak olyanok, akik a korrupt életet, a szellemi válságot felismerték és okát az akkori történelem folyamatokból próbálták levezetni. Tudniuk kellett volna, hogy a korrupt életet egy korábbi szellemi válság, egy másik korrupt élet és azt megelőzően egy másik válság, majd azt megelőzően egy másik válság és így tovább, idézte elő. A legelső okot megtalálni majdnem lehetetlen, hacsak nem hivatkozunk az első emberpár tudatlanságára, az anyagnak a szellem fölé emelkedésére, amikor az egyetemes közös lét az Eggyel megromlott. A korrupciót, a hazugságrendszert mindig a tudatlanság hozza létre, és vannak, akik hatalomgyakorlásra használják például a fenti és lenti világunk értelmezésére használt fogalmak manipulációjával, pl, pokol, mennyország, tisztítótűz, bűn stb. vagy a tények szándékos elferdítésével, kiforgatásával pl. a reformációt Luther és Kálvin hozta létre, az első világégés oka egy gyilkosság volt stb. vagy a különböző manipulatív rendszerek kidolgozásával pl. az egyenlőség, a profit és a hasznosság, a fejlődés és a haladás szükségessége stb. 

A liberális demokráciában ott tartunk, hogy az Egytől kapott lelkünk belső rendjét adjuk fel, azért, hogy egy álnok, rendetlen, hazug külső világot, az ál-valóságot, az illúziót építsünk fel helyette. Kényelmünkért lemondunk arról, hogy van tovább. Ez a lemondás, hazudozás, kényelem, önmagunk becsapása, az Egytől való távolságtartás a korrupció. Valaki azt mondta, hogy a földet könnyen Paradicsommá lehetne tenni, csak a tudatlan ember az, aki pokollá teszi. Ha valamit pokolnak lehet nevezni, az nem más, mint lelkünk zavarodottsága, amikor elveszítjük tudatosságunkat az Egyben. Pedig, ha egyetemes énünk által felkészültünk, akkor életünk a létben folytatódik. A korrupció néhány fontosabb jellemzője:

     1. tudatlanság: az áltatás és az altatás felismerése és az ezektől való megszabadulás a tudatosodás. Korrupt az ember akkor lesz, ha az anyag után vágyakozik, ezért a korruptság életéhség, mánia, őrültség, könyöklés, állandó hajtás, siker, érvényesülési vágy stb. Mind olyan, amiről le lehet és le is kellene mondanunk. Ezek olyan súlyok, amelyek gátolják szellemi "felemelkedésünket", akárcsak a nyűgök a hőlégballon felemelkedését. A tudatlanságból, a korrupcióból való kilépést nem lehet sem pesszimizmussal, sem optimizmussal nézni, hanem ki kell tartani a felismerés és a megszabadulás mellett. A tudatosodás egyesek részére drámai lehet, amely egy enyhébb tisztulás esetén az addigiak részleges feladását jelenti, de egy mélyebb tisztulás esetén, akár tragikus is lehet, mert az addigiak teljes feladását jelentheti, valami olyant, amikor az ember szembe kell menjen addigi önmagával. Aki vállalja ezt a megfordulást, tükörbe nézést, az a bukást is vállalja, mert tudja, csak a bukás után lehet emelkedni. Ez lenne önmagunk legyőzése. A példa adott, ugyanis Beavató Mesterünk is három jelképes passió elbukásában és felállásában mutatta meg nekünk, hogy a megfeszüléshez, a megváltáshoz és a feltámadáshoz az út lentről fölfele vezet. Az értelmes élet, a megtisztult, korrupciómentes és tudatos élet. 

     2. elanyagiasodás és egyensúlytalanság: egyetemességünk a fent és a lent, a hideg és a meleg, a férfi és a nő összetartozásának, dualitása. Amikor ezt elveszítjük, válunk egyensúlytalanná. Az ember is, mint a kettősség része képes az életben a létet megtalálni, az időt térré konvertálni, ami a rend, az egyensúly helyreállítása. René Guénon szerint ”a kettősség minden megnyilvánulás előfeltétele”, de az is mondható, hogy a megnyilvánulásban van a kettősség, a dualitás benne foglaltatása, például az ember is kétféle módon nyilvánul meg, férfiként és nőként, de ugyanez mondható el a mozgásról és mozdulatlanságról, a fehérről és a feketéről, a nappalról és az éjszakáról, a jóról és a rosszról. A kérdés mindig az, hogy mivel azonosulunk, egységesen a kettősséggel, az egységgel vagy a partikulárissal, az anyaggal, a gondolatainkkal és az érzelmeinkkel. Amikor a partikulárissal azonosulunk, akkor korlátozzuk azonosságunkat az Eggyel leszünk egyensúlytalanok. A kettősség egymásra utaltsága, az egymás kiegészítése, a korlátlanság az, ahol a párok egymásban feloldódnak. Ami külsőleg megosztottságnak tűnik, az a kettősségben, a dualitásban, a belső egyensúlyban, a feloldódásban jut egységre. Például az egyetemes Énünk feloldódása az Egyben.

     3. mértéktelenség: nem mondhatjuk azt, hogy hogy kissé korrupt, korruptabb esetleg legkorruptabb. Mert a lelkünk vagy korrupt, vagy tiszta, vagy sérült, vagy ép. A korrupt ember hazug, mellébeszélő, kimagyarázó, elferdítő, legyen az tudós, filozófus, vallásos vagy vallástalan, esetleg politikus vagy csak kritikus. A politikus a csúcskategória, akiknek megéri a dolgokat elferdíteni és kimagyarázni, csak hogy megnyerjék a következő választást. Az alkotó, a művész, az igaz és nemes ember nem tud korrupt lenni, mert önmagát adja alkotásába, amely ha minden igaz, nem lehet korrupt. De számos olyan művészinek mondott alkotás is született már, gondoljunk elsősorban a propagandaalkotásokra, amelyek a rendszer hazugságait, manipulációit szolgálták. 

     4. képes fertőzni: ha én korrupt vagyok, akkor attól más is azzá válik. A korruptság farizeuság, mert általa azt adják el, ami nincs, mert balra jeleznek és jobbra hajtanak. De kalandorság is, mert arra készteti az embert, hogy nulla befektetéssel maximális profitot valósítson meg, hasznot húzzon addig, amíg a dolgok a helyükre nem kerülnek, mert a zavarosban könnyebb halászni. A korruptság olyan, mint aki olyan ruhát visel, amelyikbe tulajdonosa már többször beleizzadott és szaga van, mi több, olyan, amikor egy másik ember izzadt ruháját hordja. Aki ilyen ruhát visel, legyen egyházi ember, politikus, filozófus, tudós vagy más, mind hiteltelen, mert minden, amit mond, vagy tesz, taszítóvá válik. Mindenkinek a maga ruháját kell kimosnia és hordania, vagyis meggyógyulnia, a görbét egyenessé tennie és a romlást kijavítania. A korrupciót nem lehet csak tettel, szándékkal, szóval helyrehozni, mert a lelket kell előbb tisztába tenni. Ebből sarjad majd a helyes gondolat, szó és cselekedet, az egész-ség vagyis az egy-ség. Az eredmény a lélek épségének helyreállítása, az egyetemes énnek az individuális én fölé emelkedése. 

     5. züllés és elhomályosodás: a züllésből úgy lehet kilábalni, ha az ember abba hagyja  és visszatér a rendbe, a normális életbe. Vajon milyen az olyan élet, amely folyamatosan korrupt, homályos és züllött, ahol az ember lelke egyre inkább anyagba süllyed? Ahol egyre inkább arra törekszik valaki, hogy még több anyagi kényelemmel vegye körül magát, mint ahogy azt a XXI. századi modern rabszolga teszi.  Mindezt csak azért, mert lelkét bezárta és fél és szorong, tudatlan és tájékozódásra képtelen. Hiányosságait anyagba süllyedéssel és a zülléssel pótolja. A lélek válságának megoldása nem történhet időben, csak az időfelettiségben, mert a válság történeti, időbeni, és életbeli kérdés. A megoldásnak mindig felülről kell jönnie. Ugyanazon szinten nem lehet megoldást találni. Így nem lehet abban sem hinni, hogy a folyamatosnak nevezett fejlődés meghozza a megoldást, mert amint már korábban jeleztük, a fejlődés csak az ember fejében elképzelt illúzió. A természetben nincsen fejlődés, legfentebb alkalmazkodás és együttműködés. Válság is azért van, mert az ember elhiszi a manipuláló fejlődést, az anyagi világ káprázatát, hogy fejlődéssel megoldást lehet találni a gazdasági és a társadalmi, ebből következően a környezeti gondokra is. Mindez nem igaz. A világ vezetői, akik ezt hangoztatják, fordítva ülnek a lovon, mert őket a saját, esetleg a megbízóinak érdekei, elsősorban anyagi érdekei motiválják. Fel kellene ismernünk, hogy az utóbbi kétezer év társadalmi közül korunk nyugati társadalma a leginkább anyagba süllyedt, és a legkényelmesebben élő, tehát a legtöbb gonddal és korrupcióval szembesülő. Talán ez a fejlődésbe és a haladásba vetett hitnek is köszönhető? A problémák megoldását visszafejlődéssel lehetne elérni, az Egyhez vezető alapállás kialakításával, a szellem folyamatos művelésével, a tudatosodással, nevezzük ezt akár az aranykor vagy a második Paradicsom megvalósításának. A megoldás kulcsa mindenki lelkébe bele van kódolva, a kód neve szeretet.

     6. fölösleges: a koorupció, akárcsak a vallásos bűn, olyan ami nem kell és amit le kell hántanunk magunkról. A megtisztulás nem érhető el hazugságban, korrupcióban. Egyik korrupció nem kezelhető egy másik korrupcióval. A lét eléréséhez, az egzisztenciához nem kell hazudni. A tisztulási folyamat a nemesedés, önmagunk felfedése, az őszinteség, a bátorság, a tudatosodás, az ahol nincs mit takargatni mások előtt, mert az ember nyitott könyv. Ezzel szemben ma épp azok tartják magukat sikeresnek, akik ennek fordítottját teszik, vagyis folyamatos hazugságban, önmaguk elrejtésében, a bezártságban, félelemben és szorongásban élnek. A médiumok eszközei ennek a hazugságnak, a fölöslegnek, az ámításnak, a butításnak a gyártásában és terjesztésében nagyon jól alkalmazhatók. Az újságárusoknál, a kereskedelmi tévécsatornákon és az interneten számos forrásanyag található a „való világ”-hoz, vagyis az ál-valóság generálásához. Mintha valaki azt parancsolná "oszd meg a véleményeket, szórd a butaságot és az ostobaságot és hatalmaskodj fölöttük". Korrupcióval, hazugságokkal és középszerűséggel nem lehet megtisztulást elérni. De miért kellene megtisztulnunk, miért kellene magunkra találnunk? Mert másképp nem érdemes élni. Az embert az állattól leginkább az elvont gondolkodás képessége és tudatossága különbözteti meg, amivel képes felfogni azt, hogy ki ő és visszatéréséhez az Egy milyen feladatokkal bízta meg. A tudatosodást az egyetemes én akarata testesíti meg, a tudatlanságot pedig az individuális én akarata, amikor az értelmetlen, anyagi életet, a hazugságot, az önámítást, a hamisságot, a csalást választjuk. Amikor az univerzális énünk dominál, akkor az értelmes szellemi életet, a felébredést, a korruptság felismerését és felszámolást választjuk. 

A korrupció az egyén szintjén, a kisebb közösségek pl. a családok szintjén és a nagyobb közösségek pl. a társadalmak szintjén is jelen van. Az egyén szintjéről elmondható, hogy mindenki egyetemes énnel, tisztán születik bele a földi életbe és tudatosságának hiánya, az Egy valóságának fel nem ismerése miatt kerül tisztátalanságba, lelke individualitásába. A megtisztulást, az Egyhez való visszatérést csak egyénileg tudjuk elvégezni, még akkor is, ha néha elbukunk. A felemelkedést, mindig a bukásból lehet megtanulni. Kollektív visszatérés nincs. Visszatérésünkben nem lazsálhatunk, és nem vághatunk ki tér-idő keresztünk vertikális szárából, mert amikor a mennyek ajtajához támasztjuk azt, rövid lehet ahhoz, hogy a küszöbön átlépjünk. Ha a korrupciót elhallgatjuk magunkban, akkor másoknak is hazudik. A hazug életből pedig nem lehet a tiszta létbe kerülni, mert  ahhoz, az életnek is tisztának kell lenni. A családok (kis közösségek) szintjén jelen levő korrupcióról az tapasztalható, hogy sok házasság azért megy tönkre, mert a két főszereplő közül vagy, a férj vagy a feleség, esetleg mindkettő azt mutatja a másiknak, amivel nem rendelkezik. Elveszett a család tisztasága, őszintesége és szentsége, mert megjelent a manipuláló marketing. A családban nem a férfi és a nő külső szépsége, a diplomák száma vagy bankszámlán levő pénz számít, hanem a lélek szeretete, önzetlensége, áldozatkészsége, türelme, kitartása, bátorsága, alázatossága. A gyermekek ezt a szeretetet kell észleljék és megtapasztalják. 

A társadalmi korrupció a leglátványosabb és leginkább manipulált. Itt a korrupciót világnézetnek, anyagi vagy nem anyagi vallásnak, dogmának nevezik. Ha például a korrupt világnézetet az Európai Unióra vonatkoztatjuk, megállapítható, hogy vezetői úgy viselkedik, mintha csak Nyugat Európa létezne és Európa keleti és déli része pedig a nyugat gyarmatai lennének, illetve úgy mintha Európa az övék lenne, és nem az európai nemzeteké. Legújabban egyes döntéseket az európai nemzetek megkérdezése nélkül hozzák meg. A nyugat évszázadok óta hozzászokott, hogy neki gyarmatai vannak, mert másképp nem tud létezni, közgazdasági nyelven nem képes növekedését fenntartani. Ahogy az ember véleménye és nézete a világról elsősorban privát, úgy a nemzetek érdeke is privát kell legyen és nem európai vagy világi. Ahogy az ember is, úgy a nemzet is a saját érdekét kell nézze, feltéve ha a nemzetek vezetői országukat nem árusították ki a háttér hatalomnak, pl. katonai bázisok kialakításával. Ellenkező esetben beáll a hazudozás, a korrupció, a szerepjáték, az egyéni haszonlesés, az ország érdekeinek kijátszása, ami nem más, mint háború a nemzet ellen. A mai politizálásról, pontosabban a politikai és kommunikációs prostítucióról, amit korábban hazaárulásnak neveztek, elmondható, hogy korrupt, világnézeti, mert lehetőséget ad pl. a választott Európai parlamenti képviselőknek, de számos nemzeti parlamenti képviselőnek is, hogy globál-idiótaként saját hazája érdekeivel szemben politizáljanak, amely mögött természetesen a globális megbízók érdekei ás pénze áll. A világnézetek kialakításában besegítenek a médiumok és a marketing is, akik az ál-valóságot, a korrupciót, a hazugságot propagálják. Tisztánlátásunkhoz a világnézetünkről való lemondás becsületbeli kérdés.