136. Doctor universalis (1)

A  hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/eG08RrgJiKU csatornán.  

Európa vallási felfogását a XII-XIII-ik századig elsősorban a Platónhoz köthető gondolkodás jellemezte, olyan jeles képviselők által, mint Ágoston, Plotinosz, Proklosz, Areaopagita Dénes, Boethius, Nagy Gergely, Damaszkuszi János, később Scotus Eurigéna. Az arabok betörésével Európa déli vidékeire, mint Szicília, Dél- Franciaország (pl. Marseille), majd Dél- Spanyolország (pl. Toledo) megjelennek a pogány Arisztotelész követők, mint az első keresztény tudósnak tartott Nagy Albert, és tanítványa Aquinói Tamás, majd utódaik, akik bevezették Arisztotelészt az európai gondolkodásba. Arisztotelész tanai nem tiszta tanként kerültek be Európába, hanem az arabok és zsidók által készített átdolgozott verzióban. A jelentősebb XIII. századi arab kommentátorok Avicenna, Averroes és Algasel, valamint zsidó részről Mózes Maimonidész, akiket Albert és Tamás is felhasználtak. A görög szöveget először arabra majd latinra, illetve a görögről latinra fordítóknál jelentős a racionális, matematikai hatás a keresztény hitfelfogásra.

Közismert a két görög filozófus, Platón és tanítványa Arisztotelész közötti nézeteltérés. A Platónt követők szerint pl. nincs különbség a hit és tudás között, míg a feldolgozáson átesett Arisztotelész tanok szerint van különbség. Arisztotelésznél például nincs sem teremtés, sem teremtő, így a világ örök. Helyette van az első mozgató és a mozgást fenntartó, aki mozgatja az égitesteket is, tehát a mozgató a kozmosz része. Ez azt is jelenti, hogy a mozgató az égben van és része annak. De ne feledjük el, ha a Földet egy másik bolygóról nézzük, akkor a Föld is fent van a kozmoszban, tehát a mozgató a Földön is van. A geocentrikus elméletet elfogadó Arisztotelész szerint nincs paradicsomi lélek (egyetemes én) és nincs kiűzetés utáni lélek (individuális én) sem, így Arisztotelész különösen a zsidók szemében pogány, eretnek és tanai veszélyesek. Albert arab példaképe elsősorban Averroes volt, és tanításait figyelembe véve alkotta meg a keresztény arisztotelizmust, ami az arab peripatetikus filozófia és a keresztény hitigazságok ötvözete volt. Tanítványa Aquinói Tamás ezt a keresztény arisztotelizmust fejleszti tovább immár dialektikus szinten, mivel Albertnél markánsabban vezeti be az érvelés (állítás, tézis) és ellenérvelés (ellentmondás, antitézis) és a magyarázat (szintézis vagy analízis) módszertanát. Tamás ezzel az Arisztotelésztől kölcsönzött új módszerrel dolgozza át Albert korábbi Summa theologiae munkáját, amely a párizsi egyetem dogmatikai alapkönyvévé vált. Korábban a teológiai oktatás alapműve Petrus Lombardus Szentenciái voltak, amely 90 %- ban követte Ágoston tanait és így Platónt is. Albert Summa theologiae-ja is Platóni hatásra készült. Tamás után immár két Summa is rendelkezésünkre áll, a régebbi Platón követő és az újabb a pogány Arisztotelészt követő. A párizsi egyetemen Tamás vezeti be a korábban tiltott tanítót. Megjegyzés: Nagy Albert és Aquinói Tamás is a domonkos kolduló rend tagjai voltak, amelyet akárcsak a ferences rendet is, azért hoztak létre, hogy az elvilágiasodott, anyagias és korrupt klérust visszavezessék az evangélium rendjéhez. A domonkosok, így Albert is prédikációkkal támogatták az 1260-as keresztes hadjáratot, később ők osztogatták a reformációt kiváltó búcsúcédulákat és működtették a halált osztogató egyházi inkvizíciót a XV-ik századig.

Figyelembe véve, hogy az ellenreformáció érdekében létrehozott tridenti zsinat határozataiban erősen támaszkodott Albert és különösen Tamás skolasztikus, a pogány Arisztotelész befolyásolta tanokra, a felmerülő kérdés a következő: ha Beavató Mesterünk Arisztotelész után kb. 350 évvel volt és elhozta az Egyhez visszavezető metafizikai új tant, az új kinyilatkoztatást és azt tanítványainak és így nekünk embereknek is átadta, akkor Albert és Tamás miért tértek vissza a XIII. században a racionális, lineáris, pogány arisztotelészi nézőponthoz, amelyeket a tridenti zsinat is felhasznált? További kérdés, hogy vajon a zsinat miért kedvelte annyira a bonyolult spekulatív filozófiát, és miért nem hivatkozott inkább Krisztus beavató tanításaira? Nem véletlen, hogy például Luther véleménye az eucharisztia transzszubsztanciájáról az volt, hogy az egészet Tamás találta ki. A kérdésfelvetés indoklása többek között az is, hogy a tridenti zsinat dogmatikáját az első és a ma is érvényben levő második Vatikáni zsinaton megerősítették. A görögül beszélő Mózesnek is tartott Platónt követő Ágostonnal kapcsolatosan is felmerül a kérdés, akárcsak Aquinói Tamásnál, hogy miért nyúltak át mindketten Beavató Mesterünk feje fölött, az egyik Platónra, a másik meg Arisztotelészre hivatkozva? Mi volt annyira vonzó ebben a két görögben, ami nem volt meg Beavató Mesterünkben? Talán épp Beavató Mesterünk meg nem értett transzcendens tanítása, pl. "én és az Atya egy vagyunk" vagy a "ti vagytok a világ, világossága" vagy "az én békémet adom nektek" stb. Az is lehetséges, hogy az utókor vagy az egyházi hatalom, a sokszor téves vagy önértelmező fordítások által pusztította le, pl. Jeromos és tették a tanításokat azzá, ahogyan ma ismerjük. Megjegyezés: Ágoston korábban manicheus keresztény volt és csak később tért át a dogmatikus római kereszténységre. Nagy Konstantin császár a niceai zsinat alkalmával azért számolta fel a manicheus kereszténységet, mert kellett  a pénz a hatalmi hadseregének fenntartásához. A hivatalos  dogmatikus kereszténység úgy született meg, hogy eltüntette a transzcendens ősi kereszténységet. Magyar vonatkozásban is hasonló történt ezer évvel ezelőtt pl. Koppány kivégzésével.

A következőkben arra teszünk kísérletet, hogy ezt a máig tartó kevés metafizikai háttérrel rendelkező hatást, amelyet az arisztotelizmus bevezetése okozott  a keresztény vallásra, kezdve Alberttől és Tamástól, röviden megértsük. Vizsgálatunk a tudásszerzés alapjainak megismerésére vonatkozik, amely rétegződései a természeti, a tudományos, a filozófiai és a teológiai ismeretekhez köthetők. A megismerés, az észlelés és tapasztalás útján való tudásszerzés közvetlen formája a látható természetben az anyagi rend, a közvetett formája pedig a hitbéli láthatatlan, szellemi rend. A megismerésben olyan kérdések feltevésével tudunk előbbre jutni mint, pl. milyen viszonyban áll az anyagi és a szellemi megismerés, vagyis mi a megismerés tárgya, van-e ellentmondás közöttük, ha igen mi az és miért van, miért akarom a megismerést/a tudást, mi a megismerés mélysége és milyen tudással illetve tudattal rendelkezem? Tudásunk lehet filozófiai (pl. magas szintű tudás, szintézis, metafizikai), tudományos (pl. alacsony tudás szint, analízis, fizikai) és teológiai (mivel sokféle teológia van, itt sokféle tudással rendelkezünk, habár mindenik alapja az Egy), amely a tudatból, pontosabban az öntudatból, vagyis lelkünk beállítottságából származik. 

1. A teológiai megismerés:  a teológiai tudásra is érvényes a megismerés (észlelés és megtapasztalás) elkülönülő két állapota, a közvetlen megismerés pl. önmagam megismerése, az Egy megismerése a természet rendjének, hierarchiájának szemlélése (meditáció, ima) által, illetve a másik ember megismerése által. Közvetett módon a megismerés lehetséges pl. a leírt tanítások által, amelyek lehetnek dogmatikus tanítások vagy beavató tanítások, kinyilatkoztatások, ahol érvényesül az ember szabad akarata. A dogmatikus tanításoknak alapja nem a kinyilatkoztatás, hanem a tömegnek kitalált és szerkesztett szabályrendszer, ahol nem érvényesül a szabad akarat. A dogma szerint ez van, és ne kérdezz. Beavató Mesterünk a beavatásban, a kinyilatkoztatásban pedig azt kérdezi: érted? vagyis a kinyilatkoztatást akkor érted meg, ha felfogod, hogy rólad és érted szól. A dogma a kinyilatkoztatás szabadságának meg nem értése, mert alapja az egyenlőség pl. mindenki bűnös és a kollektivizmus, ezáltal pedig a hatalomgyakorlás. Beavató Mesterünk üdvtana nem dogma, hanem metafizikai beavatás. Mivel tanítványai számtalan esetben nem értették Beavató Mesterünk tanítását, kérték a Mestert, hogy magyarázza el a nekik újra és újra a tanítást.

2. A filozófiai megismerés: Albertnél a filozófia része az első filozófia (a metafizika), a matematika és a fizika. A tudásszerzés a fizikánál, az érzékelhető valóságnál kezdődik és a metafizikánál ér véget. Nem világos, hogy Albertnél mi a tudás- tudatosság és tudat összefüggése. Az Egy filozófiai megismerésének (a racionális, logikus észlelés és tapasztalás) módszeréből adódóan fizikai korlátai vannak, amelyek a metafizikától távol állnak. Egyik korlátja, hogy a filozófia analizál, és úgy gondolja, hogy a részek összege, halmaza adja az egészet. Az igazság pedig ennek fordítottja, mert az egészben vannak a részek. A filozófia másik korlátja, hogy nem ismeri a paradox fogalmát, ami a metafizikai beavatásban megtalálható, pl. ha szeretetet adsz, neked lesz több belőle, vagy amit Beavató Mesterünk. mondott a gazdag embernek „add el vagyonod és kövess”. Albert szerint az ember csak akkor válik kész filozófussá, ha megismeri a platóni és az arisztotelészi filozófiát is. Ötvözve a keresztény tanításokat az arab-görög tudományokkal Albert dolgozta ki az emberi lélek hármas értelmi formáját is, ahol az egyik a tevékeny, cselekvő értelem, amely az Egy képe és hasonlatossága, örök, értelmes, abszolút, amely nem múlik el ( mai fogalmaink szerint az egyetemes én), a másik a lehetséges értelem, a gondolkodó, passzív, relatív lélek, amely elmúlik (mai fogalmaink szerint az individuális én) és végül az elméleti vagy az értelmes individualista tudás, amelyik szintén elmúlik. A halhatatlan, örökkévaló, aktív vagy cselekvő értelmes lélekrész felettese a gondolkodó értelemnek (ez lesz később Tamásnál az eszes lélek), amelyet az első ok (az Egy hoz létre és tart fent). Albert mindkét értelmi/lelki formát helyesen egységben kezeli, mint a test feletti értelmet, mert a lélek működésében egész. Az arab fogalomrendszerben is a lélek rétegzett. Albert azt is jól gondolta, hogy a testen belül működő erő a lélekhez tartozik és nem a testhez. Ezt nevezzük a lélek akaratának. Nem a test akar, hanem a lélek. A test csak végrehajt és hordozza a lelket.