137. Doctor universalis (2)

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/DXLX5ch7NUA csatornán.

Albert a filozófiai megismerés útján az értelmes és halhatatlan léleknek nyolc okát adja: az Egy képe és hasonlatossága, nem testi eredetű, független, önmagában létező, irányítja a gondolkodó lelket, intelligenciával rendelkezik, nyitott a szeretetre és ugyanaz a feladata, mint az Egynek. Az értelmes lélek egységének igazolására hozza fel Albert, hogy először az Egyet keresni kell, úton kell lenni, hasonlóvá kell lenni az Egyhez, kapcsolatot kell kialakítani, majd pedig célba kell érni, meg kell találni az Egyet (ez lenne a vallásos üdvözülés), később pedig azonosulni kell az Eggyel, vagyis benne kell lenni az Egyben (ez lenne a vallásos színről színre látás). Albert a kétféle (értelmes és gondolkodó) lélekre, mint formára, mondja, hogy a formák kéttermészetűek. Mivel a gondolkodó lélek elsősorban a testet mozgatja, az értelmes lélek oka pedig a sokoldalú Egy, azt jelenti, hogy az értelmes léleknek is többféle feladata van, vagyis magasabb érzékenységgel, éberséggel, szeretettel kell rendelkeznie és azonosulnia kell az Egy akaratával. De mit akar az Egy? Szeretetében teremteni, kiáradni, megnyilvánulni. Az értelmes ember sem akarhat mást. Ami azt is jelenti, hogy minél értelmesebb a lélek (egyetemes én), annál kisebb mértékben érvényesül a gondolkodó lélek (individuális én), vagyis egyre kevesebb mozgási parancsot ad a testnek. Ez teljes mértékben összefügg az ember érettségével, az elcsendesedéssel, a testi és lelki nyugalom, illetve a bölcsesség elérésére való törekvésével. Minél alacsonyabb szinten áll az értelem, annál inkább ragaszkodik az anyaghoz, a mozgáshoz. Minél érettebb, bölcsebb, értelmesebb a lélek, annál kevésbé materialista.

3. A tudományos megismerés: Albert Isten létezésére hat Platóni és egy Arisztotelészi fogalmat használ, úgymint, a létezőkben hierarchia van, az Isten abszolút, egyetlen teremtett sem tudja létrehozni a világ egészét, Isten szükségszerű, Isten a végső ok és a mozgást a mozgató mozgatja. Ezen utóbbi Arisztotelészi tan lesz az, amelyet Tamás a Summa theologiae művében teljes mértékben átvesz és „továbbfejleszt.” A mozgás olyannyira előtérbe került, hogy a gondolkodást is úgy határozta meg Albert, mint a nem anyagi mozgás nélküli szubsztanciát, illetve a létezést is a mozgáshoz kötötte, mert egy dolog akkor létezik, akkor mozog, ha van létezésének oka, formája, célja és hatása. Érdekes módom sem Albertnél, sem Tamásnál nem találunk leírást arról, hogy mi a mozgás pl. az egyetemes cirkularitás, a ki és be, a fel és le, az összehúzódás és kitágulás, a Kabbalában található cím és a cum, a centripetális és a centrifugális erők általi szabályozás.

Mai felfogásunkban a mozgás az, ami a duális párokat, az azonosokat (nem a hasonlókat) összekapcsolja. Jellemzője pedig, a mozgás iránya, üteme/folytonossága és sebessége. A mozgás okozata pedig az abszolút és a relatív között létrejövő kapcsolat, a változás pl. az anyag változása, a szellem mozgása, az idő múlása, a körkörösség szüntelen jelenléte. A mozgás megnyilvánulásához kell a közvetítő elem, vagyis a hordozó, pl. az ember, aki mivel magába sűríti úgy a makro-kozmoszt, mint a mikro-kozmoszt, mozgás és fény koncentrátumnak, továbbá, konvertálónak/átalakítónak is lehet nevezni. Egyedül a tudatos embernek adatott meg, hogy a lineáris életből a vertikális létbe tudjon lépni. Mivel a mozgás célja a mozdulatlanság, azt jelenti, hogy a mozdulatlanság az ok az okozat előtt volt, amikor még nem volt sem iránya, sem sebessége, sem üteme, illetve nem volt kiterjedése, megnyilvánulása sem. Ilyen megnyilvánulás, kiáradás az azonosságok közötti kapcsolat, az idő vagy a körkörösség. Mindezek a hatások a mozdulatlanságnak vannak alárendelve. Ha a mozgásnak nincs kezdete és vége, akkor a világnak sincs kezdete és vége, vagyis a világ örök. Nincs tehát eszkatológia. Az is mondható, hogy a mozgás folyékony, vagyis határtalan. Hasonló módon, ha az időnek sincs kezdete és vége, akkor az idő is folyékony, vagyis határtalan. A MOST fogalmunk a határvonal a tér és idő között, mert csak a  MOST-ban van az időnek kezdete és vége. Hasonló módon az ITT-ben van a térnek kezdete és vége. Az ITT és a MOST az átváltási pont a tér és idő között, ami azt is jelenti, hogy az átváltás, a teremtés is folyamatos. 

A tér a szükségszerű mozdulatlan, az idő pedig ennek szükségszerű kiterjedése, amit mozgásnak nevezünk. A mozgató, a biztos létező, az abszolút, a mozgás pedig a relatív/változó pl. a ki és a be, a le és a fel, az előre és a hátra. Ezt a hat irányú mozgást, amely minden irányba hat, lehet még Egynek, vagyis mindenhatónak nevezni. A mozgató és a mozgás megnyilvánulhat egyazon vagy külön időben is például hatáskéséssel. Amint a fény is, úgy a hang is „utazik” míg célpontját eléri. Ezt nevezzük fénysebességnek és hangsebességnek. Arisztotelész szerint a világ örökkévaló, vagyis önmozgó. Az örökkévalóság, az önmozgás neve ma cirkularitás. Többféle cirkularitás van,  úgy a szellemi, mint az anyagi területen. Így a cirkularitások sokaságával, hálózatával, végtelenségével van dolgunk. A körkörösség lehet kör (ellipszis) pálya menti mozgás pl. a kötött pályán mozgó bolygók esetében, amelyet abszolút körkörösségnek is nevezhetünk, de jelenthet átváltást is pl. az ember esetében (átváltó, változó ember), ahol az átváltás, mozgás relatív, mert jelen van a keletkezés és az elmúlás, a tökéletesség és a tökéletlenség. A keletkezést tekinthetjük teremtésnek is. A teremtés az ember esetében azt jelenti, hogy pl. 75 %-os tökéletlenséggel jövünk a világra, amelyhez nekünk kell hozzátennünk a hiányzó 25 %-ot, hogy elérjük a 100 % -os tökéletességet, a megistenülést. A 25 % jelenti a tökéletesedésre vezető utat, a visszatérés útját, az elvégzendő feladatot az életben. A 75 %-ot ajándékba, előlegbe kapjuk az Egytől.  A tudatlan és tökéletlen emberek, akiknek eredetileg 25 %-ot kellene bepótolniuk, ezt az aránytalanságot tovább növelik, 40-50-80%-os eltérésig. Ők nem visszafele haladnak az Egyhez, hanem fokozatosan eltávolodnak.  Nincs tehát az emberek között egyenlőség.

Kijelenthető, hogy a duális párok, mint a keletkezésből az elmúlásba, a tökéletlenségből a tökéletességbe érkezés csak akkor lehetséges, ha van időnk, ha élünk. Ezért a mozgás, a változás, a pulzálás mértéke az idő. Idő hiányában nincs változás. Az idő tehát eszköz, amit érdemes hasznos dolgokra fordítani. Az idő szükségszerű, akárcsak az anyag, mert az anyag is időben változik. Az anyag, az idő, a test világunk tartalma, a lélek pedig világunk formája. A teremtéskor a forma, a lélek volt előbb, majd az anyag, a tartalom lett később. A világ tehát elsősorban szellemi, majd aztán anyagi. Mindkettőre szükségünk van, mert a változás, a mozgás mindkét világunkban megvalósul. Amit kézzel foghatunk és szemünkkel látunk az a tartalom. Ami nem látható, az a forma. A formák hierarchikus rend szerint, vertikálisan szervezettek, ami azt jelenti, hogy a formáknak nincs kezdete és vége. A formák adta anyag is hierarchikusan szervezett, csak időbeni változása lineáris, mert kezdete és vége van. A forma és a tartalom tehát kereszteződnek, metszik egymást. Ez az élet kereszt. Emberi racionális, lineáris gondolkodással nem értelmezhető a teremtés paradox léte, de az evangéliumok üzenete sem pl. „aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövessen. Aki próbálja megmenteni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszíteni”. Albert jól értette, hogy „a fény a formáló forma” amiből következik, hogy ha a lélek forma, akkor a lélek fény. Továbbgondolva, ha az első mozgató mindent mozgat, akkor az első teremtő mindent teremt és az első kinyilatkoztató Egy mindent kinyilatkoztat. Megkaptuk tehát a kereszt metafizikai tudását, amivel tökéletességünket elérhetjük.

Úgy tűnik, hogy a XIII. században már létezett a Descartes által propagált „gondolkodom, tehát vagyok” ész/racionalitás elsőbbség, mivel az ész, a gondolkodás is a lélekhez volt kötve. Ami azt is jelenti, hogy a mai ész (agy, elme) akkor nem volt jelen sem a teológiában, sem a filozófiában. A racionális, matematikai egy meg egy az kettő típusú gondolkodás később, a test és így az anatómia felfedezésével került előtérbe a XV-XVI-ik században. A tridenti zsinat racionalitás alapú döntései már nem az Albert vagy a Tamás gondolkodó lelkéből származnak, hanem az elméből. Trident, majd az első és második Vatikáni zsinat már az ész, az elme alapú határozatokat hozza meg. Amint Európa áttért a kereszt metafizikai tudását ismerő egyetemes énről az ész/elme használatára látható mértékben fokozódott a materializmus, a kizsákmányolás, halmozódott fel a fölösleges profit, lásd az új világ meghódítása okozta katasztrofális változásokat Európában, ahol az egyre erősödő hatalmi érdekek következtében tanúi vagyunk az érdekszférák folyamatos újraosztásának. Ilyen újraosztás volt a reformáció, majd a harminc éves háború, a lassúbb angol és a gyorsabb francia forradalom, az első és a második világégés. A hatalom időközönként újraosztja a kártyákat. A lapok újraosztása különösen akkor következik be, amikor a profit piacain olyan hatalmi szereplők jelennek meg, akik még nagyobb hatalomra vágynak, illetve jelentős tőkekoncentráció áll be. A hatalom robbantja ki és fejezi be az átrendező háborúkat, forradalmakat és válságokat, amelyek célja, hogy a korábbi rendszereket lebontsa, hogy az újat helyébe fel tudja építeni. A 2023-as katonai konfliktusban is ennek vagyunk tanúi. Már Albert idejében is az egyes keresztes hadjáratoknak volt hatalomszerzési célja, pl. a velenceiek által vezetett hadjáratnak, amely  Konstantinápoly kifosztásával, majd a Szent Márk templom újjáépítésével járt, de említhetjük a domonkosok által működtetett búcsúcédulák általi kifosztást is, amelyből Romában a Medici bank segítségével felépítették a Szent Péter Bazilikát, amit Medici bazilikának is lehet nevezni.