133. Barninak az alázatról és az elmélkedésről

 

Az alázatról 

Édes Fiam! Ne sokat foglalkozzál azzal, hogy ki van veled és ki van ellened. Azzal törődj, hogy az arany középúton járj, Beavató Mesterünket kövesd és mindig a belső hangodra/ teremtettségedre/ egyetemes énedre hallgass. Lelkiismereted legyen tiszta, és ha feladataid elvégzésében már megtetted a Tőled telhetőt, akkor kérd az Egy segítségét. Amikor kéred a segítséget, tudd, hogy rögtön nem kapod meg. Türelemmel várj, amíg megérkezik. Ha tudsz várni, akkor legyél biztos abban, hogy megérkezik a segítség. Nem fog kopogtatni, fog beszélni, de a kapott jelekből tudnod kell olvasni. Alázatosan gyarapítsd tehát tudásodat, hogy hibáidat megismerve mások is értékeljenek, így eléred, hogy mások is alázattal, segítőkészen viselkednek majd veled. Ha segítőkész vagy, akkor felismered, hogy amit addig elértél, azt nem csak magadnak, feleségének vagy a Téged segítőknek köszönheted, hanem mindazon feltételeknek, amelyek a siker elérése idején egy helyen voltak. Sokan vannak, akik türelmetlenek és tunyák lesznek, ha valami nem sikerül nekik, mert nem tudják, hogy az ember nincs mindig hatalmában az elvárt eredménynek. Nem tudják, hogy ha kértek és nem kaptak, akkor türelmesnek és alázatosnak kell lenniük továbbra is.

Nyitott szemmel járj tehát a világban, és vedd észre, hogy az Egy minden adományt, teremtett szakralitást a rendelkezésedre ad. Nézz körül és látni fogod, hogy sokan vannak, akik többet akarnak véghezvinni, mint amire képesek, akik inkább haszonszerzésben gondolkodnak, szólnak és cselekednek. Emlékszel, a tudatlan Ikarosz is viaszszárnyaival közel merészkedett a Naphoz, de lezuhant. Akik járatlanok az alázatban, könnyen csalódnak és elvesznek. Jobb, ha megbízol a tudatos emberek jóságában és nem a saját fejed után jársz. Ha bölcsnek véled magad, akkor az alázat híján vagy, és ritkán tűröd, hogy mások irányítsanak. Jobban teszed, ha a kevesebbel is beéred, mint hogy anyagi gazdagságod elvakítson. Legyél erényes, aki nem esik kétségbe, mert ha a kétségeidet fel tudod oldani, akkor jutsz el önmagad egységébe. Maradj alázatos és mértéktartó önmagadhoz, hogy lelked aggodalmait irányítani tudd. Gondolj arra, hogy amikor képesnek érzed magad a nagy tettek kivitelezésére, pl. házat tudsz építeni vagy felújítani, mi lenne, ha ez a tetterős vágyad kialudna? Ha mégis megtörténik, akkor gondolj arra, hogyan tudnád ezt a vágyat újra felkelteni magadban. Érdemed nem abból ered, hogy jártas vagy a világi dolgokban, hanem abban, hogy mennyire vagy alázatos és tudatos az Egyhez visszafele vezető úton.

Az elmélkedésről

Azt javaslom, hogy minden nap keress időt arra, hogy magadban elmélkedhess, hogy újra-és újra át tud gondolni tennivalóidat az Egyhez visszavezető úton. Azt keresd, ami nem csak elfoglal, hanem arra indít, hogy befele fordulj önmagadba. Az Egy mindenkinek 24 órát ad arra, hogy a szakrális időt hasznosan töltse ki, ezért óvakodj a fölösleges beszédektől, a haszontalan jövés-menéstől, a napi híreknek és információknak meghallgatásától. Az elmélkedő emberek nem igazán vágynak a társasági életre sem. Ahhoz, hogy lelki fejlődésedről gondoskodj, hogy a belső értékeidet gazdagítsd, félre kell vonulnod. Hidd el, hogy csak akkor tudsz bátran szólni, ha hallgatni is tudsz, csak akkor tudsz örvendeni, ha ismered önmagad, ha nem félsz és nem szorongsz, mert tudod, hogy része vagy az Egy teremtette egyetemes világnak, hogy Te is az Egy képe és hasonlatossága vagy. Fogjál hozzá, és lassan haladj. Tudom még fiatal vagy, és a napi munkahelyi és családi feladataid lekötnek, de ideje elindulnod. Amikor azt veszed észre, hogy fokozatosan előbbre és előbbre jutottál, ne bízd el magad, mert hosszú még az út. Ha elbizakodsz, akkor könnyen támadhatóvá teszed magad és mindig kívülről akarod megoldani a belsőt. Koncentrálj, meditálj saját tökéletesedésed eléréséről.

Még senki sem nyerte el a bölcsesség tökéletességét, hacsak nem gyakorolta azt. Elmélkedésedhez, meditálásodhoz adj időt magadnak és vonulj félre a világ zajától, hogy alkalmad legyen figyelned a csendre, ami körülvesz. Van, aki nem bírja el a csendet, talán meg is őrül tőle. Érdemes tehát csendben lenned és a csendért lenned, amikor számot tudsz vetni magadról, családodról és a világ dolgairól. Elmélkedésedben gondolj arra, hogy a világ zaja, de világ csendje is benned van, csak épp fel kell fedned. Ugyan miért keresnéd kívül azt, ami benned van? Mi vagyunk a világ, és a világ olyan amennyire meg tudjuk ismerni. Van egy külső, anyagi, nyüzsgő, zajos világunk, ami gyakorlatilag káprázat, ahol nem mi vagyunk a gazdák, hanem nekünk parancsolnak. De van egy belső, csendes, valóságos világunk is, ahol mi vagyunk a gazdák. Amikor érzéki vágyaid, racionális gondolkodásod mentén szólsz és cselekszel, akkor a világod kívül van, mert az anyag után vágyakozol, pl. kell egy újabb autó, egy újabb ház, egy hosszú utazás stb. Amikor viszont magadra figyelsz, meditálsz, akkor találod meg belső világod, nyugalmad, az Egy utáni vágyódásod. Belső világod megismeréséhez nem az eszedre van szükséged, hanem lelked értelmére, mert ez tud elvezetni a tökéletesség útjára, amelyet elmélkedéssel lehet elérni. A külső világod múlandó, a belső pedig örök, vagyis idő feletti. Világunk egy és oszthatatlan és mi részei vagyunk ennek az egységnek.

Hagyd a földi hiábavalóságokat azoknak, akik ilyen dolgok után futnak. Hagyd, hogy fussanak, te pedig arra figyelj, hogy holnap tökéletesebb legyél, mint ma vagy. Ha nem sokat nyitod meg füledet és szemedet a világi dolgokra, a haszontalan beszédre és információra, akkor alkalmad lesz arra, hogy elmerülj a békességben, a csendben, a boldogságban, gyermekeid és családod örömében. A bölcsesség valójában nem egy állomásba való érkezés, hanem maga az út, ahogyan eljutsz az állomásra. Emlékszel, meséltem volt egy történetet Neked egy fiatalemberről, aki az elmélkedést, a befele fordulást akarta megtanulni, így elment a mesterhez, és azt kérdezte: Mester, körülbelül mennyi idő kell ahhoz, hogy elnyerjem a megvilágosodást? Tíz év, mondta a mester. A fiatalember meghökkent. Olyan sok?  kérdezte hitetlenkedve. Mire a mester: Nem, tévedtem. Neked húsz év is kell. Miért dupláztad meg az éveket?, kérdezte a fiatalember. Ha jobban belegondolok, a te esetedben meglesz az harminc év is, mondta a mester.