126. A megismerés (2)

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/Uan7c9LJmdc csatornán.

Az értelem lepusztulása megtalálható tudományok terén is. Valamikor ez a hét szabad művészet (septem artes liberales) gyakorlását, mint a grammatika, a retorika, a dialektika és az asztronómia, a geometria, a zene, az aritmetika, vagyis a szabad tudás, a bölcselet megszerzését jelentette. Az akkori iskolák valamilyen tudós,és/vagy mester köré alakultak és a tanítás, a tudás átadása szabad beszélgetés formájában történt, lásd pl. athéni iskolában Platón, Arisztotelész, Püthagorasz, vagy a sétálva tanító peripatetikus tanítók köré szerveződött nem formális iskolákat. Amikor ez a mester központú szabad tudásszerzés eltűnt, akkor indult meg az irányított, manipulatív tudásszerzés, a könyvből való, betű szerinti tanítás, ahol a tudásban való előrehaladás mindig attól függött, hogy a mecénás mire, mennyi pénzt adott. Amikor a szabadság, a bölcsesség a tudományból kiveszett és helyét átvette a pénz, akkor váltott át a szabad tudomány szcientifizmusra, vagyis az ál- tudományra, ami nem más, mint az ember alkotta ál-valóság megismerésére fordított nem tudás. Azóta a tudomány analizál, mert úgy gondolja, hogy a valóságot minél inkább az összetevő elemek részleteiből, a sokaságból, a mennyiségből ismerheti meg. Egyre inkább fontos lett a részlet, a láthatóság, a több kép és az egyre nagyobb felbontás pl. a mikro- világ fele a mikroszkóp, a makró- világ fele pedig az eget kémlelő teleszkóp és a kézzel foghatóság, a megtapasztalhatóság (empirizmus). 

A fejlettségét és az anyag megismerésében való előrehaladását fitogtató 21. századunkban már beszélhetünk az ember által kreált gépek, robotok és a mesterséges intelligencia által „legyártott valóságról” is, az ál-valóságról, ahol naiv módon azt hisszük már el, amit a gépek nyújtanak nekünk. A körülöttünk levő elektronikus eszközök által egyre inkább tévesen egy vetített ál-valóságot, gyakorlatilag a virtualitást ismerjük meg, mert akik a gépeken található szoftvereket működtetik, azoknak az a céljuk, hogy mi minél inkább elkényelmesedjünk és ez által megvezethetők legyünk pl. a virtuális pénz által, mert nem kell elővennünk a pénztárcánkat, csak az okos óránkat vagy mobilunkat kell érintenünk a terminálhoz. Hogy a virtuális pénz jótékony hatásáról meggyőzzenek, azt és képesek elmondani, hogy a készpénz többféle betegséget okozó szennyező anyagot hordoz. Ne feledjük el, hogy amíg készpénz van a kezünkben, addig rendelkezünk önmagunkkal. Amikor már nem lesz készpénzünk, akkor a gépek döntenek a fejünk fölött, úgy, ahogy a manipuláló háttérhatalom a gépet beprogramozza. Arra haladunk, hogy millióink lehetnek a bankszámlánkon, de nem tudunk egy kenyeret sem venni, mert a gép letiltja a számlánkat. A 2022 -2023 konfliktusok eseményei, az EU Bizottságának szankciói bőven szolgálnak ilyen példákkal. Ne gondoljuk azt, hogy ez csak mással történhet meg és mi kivételek vagyunk. De szólhatunk arról is, hogy a háttérhatalom média eszközei, mint a Twitter, a Facebook vagy a Google fiókunkat, vagy email levelesládánkat letiltja. Aki már megtapasztalta, tudja miről van szó. Fel kell tennünk a kérdést: miért mondtunk le az Egy szükségszerű valóságáról és kinyilatkoztatásairól, mint a rendről, az igazságról, a szabadságról és a másik emberrel való kapcsolatunkról és adjuk el magunkat a gépeknek? Mert lelkünkben és testünkben is kényelmesek lettünk, pl. könnyebb okos órával és mobil telefonnal fizetni, mint a készpénzt elővenni. Kiszolgáltatottságunk eszünkbe sem jut, ahogy az sem, hogy a kényelmi álca, az ember alkotta rendszerek, a manipuláló hazugságok, a rabszolgaság is azért van, hogy valakiknek pl. a manipuláló háttér hatalomnak akaratát kiszolgáljuk. Erre a tudatlanságra, szolgaságra, kényelemre mondja azt a vallás, hogy bűn. 

Amint már említettük, a megismerés módja lehet külső, racionális, ész általi vagy belső, értelem, lélek általi észlelés és tapasztalat. Mindkettőre érvényes a megismerés fokozatainak a betartása, mint a megfigyelés, a hipotézis felállítása és a következtetések levonása. Mindkettő köthető akár individuális énünkhöz, akár egyetemes énünkhöz. Amiben a két megismerés különbözik, az a mi akaratunkból/nem akarásunkból származó megismerés iránya. Mit szeretnénk megismerni? A külső világunkat, a belső világunkat, vagy mindkettőt, és hogyan? Az előbbi kifele, a kézzel fogható érzékelés (észlelés) és megtapasztalást, az utóbbi a befele fordulást jelenti, az értelem általi észlelést és megtapasztalást, amit gyakran hitnek vagy önmegismerésnek is nevezünk, lásd a Delphoi jósda mondatát „ismerd meg önmagad”. Az előbbit mindenki megtapasztalhatja és megismerheti, az utóbbit csak a felkészült igaz és normális, egyetemes emberek. Az előbbi a részletek megismerésére, az utóbbi a szintézisre és a kapcsolatok kialakítására törekszik. Az egyiknél a megismerés célja életünk anyagi világának minél pontosabb leképezése, mert csak ez az élet létezik és utána nincs semmi. A másiknál a megismerés célja szellemi világunk minél pontosabb leképezése annak érdekében, hogy felkészüljünk a létbe való folytatására, a körkörösségben és a szeretetben való részvételre, vagyis a teremtésben és a teremtés fenntartásában. A megismerés folyamatában további kérdések is felmerülnek, pl. ha megismertük világunkat, a valóságot, honnan tudjuk, hogy az igazit vagy a hamisat ismertük-e meg? Mitől igaz, hiteles és valós a megfigyelés, a hipotézis és a következtetés? 

A megismerés, mint szükségszerűség, a valóság, vagyis világunk és a manipuláló hatalom beavatkozását a szükségszerűség megismerésében, valamint az igaz, hiteles és valós megfigyelésekről, hipotézisekről és következtetésekről alkotott vélemények alakulását például nyomon követhetjük a XVI. századi szemléletek és világfelfogások változásának idején, amikor az Arisztotelész és Ptolemaiosz óta működő geocentrikus elméletet felváltotta a Kopernikusz általi heliocentrikus elmélet (hipotézis). Általában egy elméletet az tesz igazzá és hitelessé, hogy megfigyelésen alapul, amelynek következtében olyan feltételezést tudunk megfogalmazni, ahol egyfajta rendszeresség, ismétlődés, szabályozottság fordul elő, illetve a feltételezéssel többféle jelenséget, viselkedést, előfordulást is meg tudunk magyarázni. Óvakodnunk kell viszont attól, hogy egy egyszerűbb elmélet kialakítása egyben a jelenség nagyobb gyakoriságú, valószínűbb előfordulását is jelenti. Eredendően a heliocentrikus elmélet II. Gyula pápa naptár reformjának 1512-es törekvésével, illetve az V. lateráni egyetemes zsinat felhívásával indult. A felhívásra a kanonok Kopernikusz (1473 1543) is jelentkezett, mert úgy gondolta, hogy az egyházi naptárreform keretében elmélete segíti a napév hosszának kiszámítását. Fennmaradt leveleiben többek között azt is megfogalmazta, hogy mivel az asztronómia a matematikai tudományok összefoglalója, rendezett szemlélete révén ösztönzi az egyházon belüli morális rend megtartását is. Kopernikusz feltevése szerint nem a bolygók mozognak a pályák mentén (ezt később Kepler vezeti be), hanem a pályák viszik magukkal a kapcsolt bolygókat a körforgásuk során. Érdekes módon, Kopernikusz téziseit akkoriban nem tudományosnak nevezték, hanem filozófikusnak. 

Amint ismert úgy a katolikus (index kongregáció), mint a protestáns vallás képviselői (Luther, Kálvin) elítélték az új hipotézist. Luther az Asztali beszélgetések –ben Arisztotelész ellenségként az elméletet asztrológiaként értelmezi, és ha tehette volna, pl. száműzte volna a fizikát az akadémiákról. Csak a poétikát, a retorikát és a logikát tartotta volna meg. Talán nem véletlen Luther Arisztotelésszel szembeni ellenségeskedése, mivel a materialista Arisztotelész szerint a dolgok természetüket nem Istentől kapták a teremtés által, hanem a természettől. Kopernikusz „Az égi pályák körforgásairól” c. művét újdonsághajhászásnak és intellektuális hencegésnek nevezte. Kálvin sem támogatta Kopernikusz elméletét, mivel a műben az egyházi erkölcs felforgatását, az Isten alkotta rend eltörlését, sőt Isten lényegének megsemmisítését, a világvégét látta. Ne feledjük el, hogy az elmélet a tridenti zsinat utáni ellenreformációs időszakban jelent meg, amikor a katolikus vallás félelmében minden olyan „újdonságot” tiltott, ami a reformáció előtti belső rendjét veszélyeztette. Így történhetett, hogy a heliocentrikus elméletet is enyhén reformációnak ítélték meg. A korábbi rend megbontásának tiltása egyaránt vonatkozott katolikusokra és protestánsokra. A heliocentrikus elmélet tehát világnézeti, ideológiai és főleg vallási rendbontásnak minősült, amint az kitűnik a már említett tridenti zsinat határozatainak végrehajtásából, így a V. Sixtus pápa által létrehozott index listából, a jezsuita rend megalapításából és az inkvizíció felállításából. Nem szabad elfelednünk, hogy a reformáció és az ellenreformáció is nagymértékben az Új Világ felfedezésének köszönhető, pontosabban annak a nem európai aranynak és ékszernek Európába vándorlásának, a fölöslegnek a megjelenése, amit profitnak nevezünk. Ez először Portugáliában, majd Spanyolországban, onnan Hollandiában és az 1600-as években az első európai köztársaság és bank megalakulásával Angliában csapódik le. Angliából a fölösleg pedig visszavándorolt Amerikába. Ezek voltak azok a forrongó évszázadok, mint pl. a felvilágosodás kora, az angol és a francia köztársaságok létrejötte, amikor megjelenik az a nemzetek feletti hatalmi érdek, amelyet ma globalizmusnak nevezünk. Lehetséges, ha akkor nem fedezik fel Amerikát, akkor ma az Amerikából irányított hatalmi érdek nem fojtogatná, és nem tenné tönkre Európát?