115. Hová, hová kultúra?

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/UBuB4yseLtY csatornán.

Amikor eltűnik az Egy, az éberség és a szeretet hagyománya, a király már nem király, a miniszter már nem miniszter, az orvos már nem orvos, a mesterember már nem mesterember, mert senki nem azzal foglalkozik, amihez ért, hanem mindenki csak valamilyen ügyet intéz, akkor feltehetjük a kérdést, hogy hová lett a kultúra. Ha viszont mindenki ért az ügyintézéshez, következik, hogy senki sem ért semmihez, és ez az a káosz állapota, amire a mindenkori háttérhatalom, az „oszd meg és hatalmaskodj” elvnek érvényesítésére törekszik. Vajon a kultúra helyét az ügyintézés vette át, esetleg az ügyintézés tünteti el a kultúrát? Ami biztos, hogy a számítógépes adminisztráció kóros korát éljük. Nem véletlen, hogy a magát modernek és demokratikusnak nevezett amerikai elnöki hivatalt csak elnöki adminisztrációnak, vagyis ügyintéző apparátusnak nevezik. Hasonló módon Európában brüsszeli adminisztrációról lehet beszélni.

Ebben a kórós korban a kultúra metafizikájából elveszett a meta jelleg, és csak a nyers, materialista fizika, az anyag valósága maradt meg. A korábbi fent és lent kapcsolata, az átjárási lehetőség, az értelmes, egyetemes tudás elveszett és csak az individuális, anyagi, a világot szétszedő és összerakó tudás, az ego-land maradt. A metafizikai transzcendens filozófia is egyéni értelmezésű filozófiává vált, ahol egyre kevesebbet beszélnek, netán tanítják a felébredés és a beavatás szükségességét. A tér, a vertikalitás és az idő, a horizontalitás duális párjából eltűnt a vertikális tér és csak a horizontális idő maradt. A párok elszakadtak és az egyetemes csend, a mozdulatlanság helyett maradt a zaj és az állandó mozgás. A szerepek felcserélődtek, és elfelejtettük, hogy a mozgás célja a mozdulatlanság, a zaj célja pedig az elcsendesedés. A közösségből individuális tömeg lett, a hierarchikus szerveződést felváltotta a linearitás, az emberi hármasból csak a test maradt, az éberséget pedig felcserélte az alvajárás, az anyagba süllyedés és a kényelem.

Ahhoz, hogy a lefele tartó romlás megállítható, legalábbis fékezhető legyen egyetemes tudásra, a duális párok egymásra utaltságának felismerésére és megértésére van szükségünk, valamint olyan emberi közösségekre, nemzett (szellemében érett, több száz éves tapasztalattal rendelkező) nemzetekre, amelyek ezt a tudást képviselik. De hogyan szeretnénk ide elérni, amikor azt látjuk, hogy Európában épp ezen törekvés ellenkezője zajlik, a nemzetek eltörlése pl. a nemzetlen föderatív amerikai nemzet modelljének exportálása Európába. Miért? Mert a tudatlan, éretlen, történelmi gyökerek nélküli nemzettel (ha annak nevezhető) a háttérhatalom kénye-kedve szerint játszhat, pontosabban rabszolgaságban tarthatja. A háttérhatalom nem akar arról tudomást szerezni, hogy a kultúrák sokszínűsége a fennmaradás és a jövő zálogai. Amikor a hatalom az egyszínű szürkeséget támogatja, akkor sírba taszítja a nemzeteket, vagyis arra készteti őket, hogy önrendelkezésükről mondjanak le, önmagukat számolják fel, vagyis öngyilkosságot kövessenek el. Erre látunk példákat azokban az Európai országokban, ahol amerikai és angol haditámaszpontok vannak. A katonaság és az általa viselt háború a kultúrák eltörlésének egyik leghatékonyabb kemény manipulációs eszköze. A másik, de immár puha manipulációs eszköz a nemzettől idegen kézben levő médiumok.

Az egyetemes tudás fenntartási és átadási folyamatában szükséges megemlítenünk a tanító pl. a mester és a tanítvány viszonyát. A mester feladata volt, hogy a tanítvány életét a szellemi tudás fele terelje és a szellemi világtól függővé tegye. Tudatosítani a tanítvánnyal, hogy élete és léte is az Egytől függ. Mester az, aki a tanítvány érdekében áldozatot hoz, ahogy azt Beavató Mesterünk is tette, a tanítvány feladata pedig, hogy felismerje ezt az áldozatot. Később az érett tanítványból is áldozathozó mester lehet, majd a körkörös folyamat kezdődik elölről. A mester a szellemi áldozathozatalról ismerhető fel, a tanítvány a szellemi áldozat felismeréséről és befogadásáról. Beavató Mesterünk tanítása nekünk és rólunk tanítványokról szól, arról is, hogy első körben merjünk tanítványok, lenni, majd második körben mesterek. Amikor azt olvassuk, hogy Beavató Mesterünk tanítványai „elteltek a szent lélekkel” , akkor váltak igazi tanítvánnyá, akik immár egyetemes tudással rendelkeztek, amelyet az Írás úgy fogalmaz, hogy „több nyelven beszéltek”, vagyis azon a nyelven, amelyet mindenki értett.

Az ideális nemzett nemzetek (globális irányítottságú világunkban ma már kivesző félben vannak) saját szellemiséggel rendelkeztek és maguk fölött más szellemiséget nem fogadtak el. Ha valamilyen külső erő hatására ezt mégis elfogadták, akkor saját szellemiségüket adták fel és tagozódtak be a külső erő diktálta szellemtelen diktatúrába, mint amilyen a demokrácia, pontosabban a démonkrácia. A sötét kor vagy a vas kór akkor következett be, amikor az egyetemes fent és lent összetartozása, dualitása elveszett és a nemzett nemzet nemzetlen nemzetté vált. Ha csak az utóbbi kétezer év történéseit vizsgáljuk, megállapítható, hogy a korábbi korokban az emberiség fölött az anyag hatalma, vagyis az anyagi kényelem sokkal kisebb mértékű volt, mint napjainkban. A XXI. századhoz közeledve, a nagy világégések korát is beleszámítva, egyre nagyobb lett az anyagtól való függőségünk, anyagi kényelmünk. Ami azt is jelenti, hogy fokozatosan veszítettük el azt a mértéket, ami a szellemi és az anyagi világ közötti egyensúlyt képes volt biztosítani, vagyis váltunk mértéktelenné, de nem a szellemi oldalon, hanem épp ellenkezőleg a könnyebb anyagi oldalon. Miért? Mert a szellemi oldalra való eltolódáshoz tudásra lett volna szükségünk, az anyagi oldalra való eltolódáshoz, pedig kevés szellemi tudás kellett. Megjegyzés: a tudás nem enciklopédikus, mennyiségi tudást jelent. Ez az összefüggés is azt mutatja, hogy a kultúra, tudással fenntartható és továbbadható szellemi alkotás, és nem valamilyen kereskedési célú anyagi termék.

A nemzett nemzetet és a kultúrát a tudás adta szövetesedés, hálózatosodás (tudásháló) tartja össze. A szellemi háló ellentéte a nemzetlen nemzetek anyagi hálózata. Összehasonlításukból megállapítható, hogy az előbbire a vertikális, egyetemes tudás, a hierarchikus önszerveződés, és az önrendelkezés jellemző. Az utóbbira pedig a linearitás, a szellemtelenség, a mesterségesség, ami nem más, mint a háttérhatalom érdekeit képviselők hálózata, amelyet a külső erők tartanak össze pl. Bilderberg Csoport, Atlanti Tanács, Trilaterális Bizottság, valamint a velük együttműködő Világgazdasági Fórum. Ha ez az erő megszűnik, a háló összeomlik. Érthető, hogy a nemzetlen nemzetek pl. az amerikai szellemtelen hatalmi hálózat miért támogatja a rabszolgaságot, a felelőtlenséget, a materialista anyagi gondolkodást, az individuális viselkedést, az egyenlőséget, a profitot, a nemzetközi dollár alapú pénzpiacokat és miért kell erőszakos módon pl. fegyverhordási engedéllyel és rendőrállami intézkedésekkel működtetni a társadalmat és védeni a felhalmozott magánvagyont. A nemzett nemzeteknél mindezek fordítva vannak, ahol a kultúra az egyetemes rend, az igazság és a szabadság tolmácsolására képes. Itt egy törvény van, az egyetemes szellem, vagyis az Egy törvénye. A kultúra ezt a betű nélküli törvényt tartja be. A törvényhez tartozik a nemzett nemzetek belső önfenntartó, önrendelkező, önszabályzó hálózatának működtetése, a mérték betartása, és a tudások közötti különbségek tisztelete is.

Vajon miért haltak ki a kultúrát átadni képes szellemi vezetők, miért találunk ma leginkább nemzetlen nemezeteket, vagy ebbe az irányba haladó szellemtelen társadalmakat? Mert, a mesterségesen, külső erők által működtetett hatalom, úgy állította be a szellemi vezetőket, hogy tudásukra nincs szükség, és hogy mi a tudás, azt a hatalom határozza meg. Továbbá, a hatalom szerint a tudás is az egyenlőség része, vagyis mindenkinek egyenlő tudással kell rendelkeznie. A mai oktatás ezt a téves egyenlőséget támogatja. Ne feledjük el, a hatalomnak az egyenlőség mesterséges fenntartására, azért volt, pl. a kommunizmusban és van szüksége, pl.  a demokráciában, hogy általa hatalmat tudjon gyakorolni a rabszolgán. Elhitették az emberekkel, hogy az az igaz, amit sokan mondanak és nem az, amit kevesen. Amikor az emberi társadalmak kényelme elérte a tömegesedést, akkor jelentek meg a világnézeteket propagálni képes manipulatív, minőség nélküli tömegtájékoztató eszközök, mint például a rádió, a TV, az internet, napjainkban pedig a közösségi médiumok pl. Facebook, Linkedin, Twitter stb,. Oda jutottunk, hogy az az információ az igaz, amit ezeken a több milliárd felhasználóval rendelkező közvetítő eszközökön elérhető. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hatalom információs börtönébe vagyunk bezárva.

Az eltömegesedés egyben az ellenőrizhetőséget, a megvezethetőséget és az irányíthatóságot is jelenti. Az annyira imádott, állítólag kényelmünket szolgáló technikai eszközöket a háttérhatalom épp a mi ellenőrzésünkre használja fel, lásd például a térfigyelő kamerarendszereket, a munkahelyek be kamerázását vagy a zsebünkben hordott nyomonkövető rendszert a mobiltelefonunkban. A nap minden órájában mi magunk adunk ingyen információt a hatalomnak arról, hogy hol tartózkodunk, mit és mennyiért vásárolunk, hová utazunk, kivel levelezünk, milyen internetes oldalakat böngészünk, mennyi pénzünk van a bankszámlánkon stb. Mindezek ismeretében kijelenthető, hogy ma az ember viselkedése közösségi és nem privát. Gondolataink is közösségiek, lásd pl. mindenki képes hangoztatni politikai meggyőződését. Vajon miért nincsenek magán gondolataink, vajon miért nincsen magán életünk? Mert a hatalomnak ez nem érdeke. A nyugati, anyagi világban privát élet alatt gyakran nem az ember és az Egy közötti szellemiséget értik, hanem a pénzzel megvásárolt anyagi magán javakat. Egyre gyakrabban látunk olyan magán területeket, ahová kihelyezik az "Idegeneknek belépni tilos" táblát. Aki egy ilyen táblát kitesz, az vajon tudja, hogy mit jelent privátnak lenni? Alig hihető.

Úgy tűnik, hogy a lassan közeledő második, immár nyugati kommunizmus, majd a magánvagyon kérdését is megoldja, mivel az 1848-as Kommunista Kiáltvány mintája szerint a háttérhatalom újabb társadalmi kategóriákat fog kialakítani a kizsákmányolók és a rabszolgák között. Hogy pontosan ez hogyan fog megnyilvánulni, ma még nem publikus. Amit viszont tudunk, hogy a hatalom a kisember magántulajdonának felszámolását és a bérlés kötelezővé tételét szándékozik bevezetni, illetve a ma még védekező eszközként használható készpénz helyett a virtuális pénz használatát, amelyet egyben nyomonkövető és fegyelmező eszközként is használni fog ellenünk. Amerikai nyomásra Brüsszelben már készítik a virtuális pénzre való átállást.