112. Mi vagyunk a megoldás: közösségi szint

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/Of5SnAFDTyc csatornán.

A bezárt közösségek kinyitásának egyik lehetősége, ha mintaként használjuk a korábbi korokban létező hierarchikusan szervezett közösségek rendezettségét. Közismert, hogy az emberi közösségek a hagyományok korában hierarchikus szellemi rendben és a természettel harmóniában éltek. Ismerték a fenti és a lenti világ dualitását, analógiákban és nem hasonlóságokban (ellentétekben) gondolkodtak és életüket, nyelvüket ennek a duális életnek, az egyetemességnek a megértéséhez szabták. A minta természetesen akkor vehető át és alkalmazható, ha a közösség úgy dönt, hogy a hatalom erőszaka, netán diktatúrája alól szabadulni szeretne. A hierarchia szellemi értékrendet jelentett és nem osztályokat, mint amilyen az alsóbb paraszti és munkás sokaság (a kevés iskolával rendelkezők), majd a középosztálynak nevezett intellektuálisak (iskolákkal rendelkezők, akik már kevesebben voltak), és végül az uralkodó, a hatalommal rendelkező arisztokrácia vagy párt nomenklatúra, amely a legkevesebb emberszámot képviselte. Ez volt a piramisszerű alulról építkező mesterséges és mondvacsinált, anyagi, szellemtelen bezárt közösség. Ezzel szemben a nyitott közösség felülről szerveződött, mivel tudta, hogy élete és léte az Egytől függ. A zárt közösségnek alapja van, a nyitott közösségnek függősége, mert az irányító nem alul van, hanem felül. Az egyik közösség az anyagon alapul, a másik a szellemi értelmen. Következik, hogy a két közösség más és más kommunikációs nyelvet használt, illetve vezetőinek értelmessége is különbözött. Az egyik nyelve univerzális, archaikus, metafizikai, tiszta és érthető, a másik nyelve, modern, zagyva, anyagi és érthetetlen. Az egyik az önrendelkezésre, identitásának megőrzésére törekvő nemzett nemzet nyelvét használta, a másik a nemzetek közötti egyenlőségre törekvő, az identitását eldobó (idióta) nemzetlen nemzetekét és a nemzetközi hatalomét. Az egyiknél a közösség vezetője analógiákban, megfelelésekben tehát minőségekben gondolkodott, a másiknál hasonlóságokban, és a mennyiség okozta ellentétekben. Az egyik a fényességet és annak megfelelőjét az aranyat vitte a közösségbe, a másik a sötétséget és az annak megfelelő vasat. Nem véletlen, hogy a hindu hagyományban a Beavató Mesterünk előtti kb. VI. századtól már a vaskorszakot, vagy a kali juga korszakát számítják.

A közösség, mindig minőségében, szellemiségében, a rendben nyilvánul meg. Ahol hiányzik a minőség, a szellemiség és a rend, ott nem közösség van, hanem anyagi érdekeltségű tömeg, mennyiség és sokaság. A közösség szellemi vagy szellemtelen megnyilvánulásában jelentős szerepet foglal el a közösséget vezető személy. A minőségi közösség hierarchikus szerveződésének megértéséhez, utalunk A visszatérés már elkezdődött c. bejegyzésünkre, ahol bemutattuk a Jánosnak tulajdonított apokalipszisben szereplő négy karaktert, vagy a szellemi lezüllés négy fokozatát. Ennek értelmében, ha a közösség szellemi vezetővel pl. királlyal rendelkezik, akkor a közösségben dominál az értelem. Ha a vezetőt a gazdasági érdekek motiválták, akkor dominál a profit, mivel túlértékelődik az anyag szerepe. Ha a vezető a hatalmat szolgálja ki, akkor dominál a tudatlanság. Köztes átjárások nincsenek, mert ha a közösség szellemi vezetővel rendelkezik, akkor nem szolgálja ki a háttérhatalmat, de hasonló módon az sem lehetséges, hogy a diktatúrákban szellemi vezetők legyenek. A közösség számára a legrosszabb, ha vezetői szellemtelen szolgák, vakok, akik a saját személyi hasznukat úgy valósítják meg, hogy közben kiszolgálják a nemzetközi hatalmat, illetve nemzetüket szolgáltatják ki a hatalomnak. Ebben az esetben lehet arról szó, hogy harc folyik a vezető és saját nemzete között. Megjegyzés: diktatórikus globális kormányok esetében, mint az EU az tapasztalható, hogy vezetőinek nagy része ugyancsak korrupt és hazaáruló. Az apparátus bürokratikus szervezése épp ezt a zavaros korruptságot használja fel, hogy, Európa értékeit ki tudja szolgáltatni a háttér hatalomnak, ami nem más, mint a tagországok értékeinek kiszolgáltatása. Érdekes módon az EU-ban arról nem szoktak beszélni, hogy a nemzetállamok megkérdezése nélkül miért árusítja ki a nemzetállamok értékeit. Európa és a nemzeti értékek kiárusítása hazaárulás, de ilyen törvénycikk az EU jogban nincs. Bizonyos kérdésekben még létezik a vétójog, a fékezési lehetőség. De mi lesz akkor, ha a vétójogot elveszik? Egyértelmű, hogy a tagállamok a szakadékba zuhannak. Amit ma az orosz-ukrán konfliktusban látunk, az nem más, mint az USA megtelepedése Európában, vagyis megszületőben van a második USA, az európai USA. Hamarosan nem lesz Európa. Az új ország neve Usakrajna. Az EU szankcióinak célja Európát felszámolni és a háttér hatalomnak kiszolgálni. 

A szolgasághoz, a háttérhatalom kiszolgálásához a lélek tudatlansága, értelmetlensége kell. Amikor a kisebbségben levő értelmes emberek a szolgaság értelmetlenségére hívják fel a többség figyelmét, akkor a fősodor gondolkodású szolgák, a médiumok, arra veszik rá a többséget, hogy saját értelmükkel szembe menve, kifigurázzák és ellenségnek állítsák be azokat, akik pl. a hazaárulást szeretnék elkerülni. Pedig az értelmes ember semmi egyebet nem akar közölni a többséggel, mint azt, hogy az ács végezzen ácsmunkát, a sofőr autót vezessen, a politikus mandátuma szerint politizáljon, a tanár tanítson stb. Illetve közösségi szinten azt, hogy aki értelmes az vezessen, aki tevékeny az kormányozzon, a gazdasági ember foglalkozzon a gazdasági kérdésekkel és a sor végén álló pedig kiszolgálja az előbbieket. Ez lenne a hierarchikus rend betartásának módja a közösségben. Ha nincs hierarchikus rend, akkor csak erkölcsös viselkedés van, ami a közösségre rákényszerített egyfajta viselkedés. Amit látunk az a zavaros “mindenki mindenhez ért”, vagyis senki semmihez sem ért helyzet. A hatalomnak a zavarodottság fenntartása az érdeke, mert így érvényesíteni tudja az örök” oszd meg és hatalmaskodj” elvét.

A közösségi nyitás másik lehetősége a hálózatosodás, a hálózatok szervezése vagy, ahogy szokták mondani, a közösségek szervezése, amely leginkább az egyenlőség és a materiális anyagba süllyedéstől való távolságtartás által, valamint állandó tanulással és tanítással érhető el. Nem kell újra kitalálnunk szinte semmit, csak a hagyományaink által alkalmazott módszereket és eszközöket kell alkalmazzuk. Korábban a magyar ember ismerte például a kaláka rendszert, ahol mindazt alkalmazták, amit pénzzel nem lehetett megvenni, mint a segítőkészséget, az áldozathozatalt és a rokonszenvet. Értelmes öregjeink ilyen “módszerrel” építették házaikat, szántottak, vetettek és arattak. Évszázadokkal ezelőtt, amikor a fizetőeszközként használt pénz még nem volt annyira elterjedve, mint napjainkban, ismerték a munka alapú elszámolást. Ma én segítek neked, holnap te nekem, és nincs fizetség érte. Ezt az egyetemességre tanító népmeséinkben úgy fogalmazták meg, hogy “jó tett helyébe jót várj”. A hálózati szerveződés legközelebbi szintje a nemzeti kultúrák megszervezése. A közösség az, amely közvetíti a kultúrát, a hagyományokat és képes a közösség identitását, önrendelkezését, hálózatosodását megadni és általa a saját szellemi embereit is kinevelni. Az önrendelkezés fenntartásához szükséges a metafizikai kommunikációs eszköz is, legyen az a nyelv, az írás, a zene, a tánc vagy más kifejező eszközök, amelyek képesek az Egy rendjét, igazságát, és szabadságát, a vallás nélküli kereszténységet a közösséggel megértetni és fenntartani azt a generációk között. A közösség szellemisége és a közösség szellemi vezetői képesek a generációk közötti kapcsolatokat, az önrendelkezést, az önazonosságot, a hálózatokat fenntartani és működtetni. A közösségek egyben Beavató Mesterünk tanítványai is, mivel tagjait arra tanítják, hogy önmagukat és öntudatukat megőrizve ne álljanak a hatalom szolgálatába, hanem példaképük szerint ők is teremtsenek, vállaljanak többlet feladatokat, tegyenek rendet és térjenek vissza az Egyhez. A szellemi közösség tanulva tanít és tanítva folyamatosan tanul.

Amint említettük, a társadalmi, lélektani, gazdasági, és morális örökségünket, amit kultúrának is nevezünk, elődeinktől örököltük, így azt nekünk is kötelességünk továbbépíteni és továbbadni gyermekeinknek. A közösség által alkotott kultúra a közösségi szellem művelését jelenti, amely egyéni szinten az életmű beteljesedése. A szellemi művelés, építkezést jelent, amelyben egyformán részesülnek a közösség tagjai, ez lenne az egyéni felemelés, de a közösség felemelése is. Az építő felemelésre csak az igaz és normális emberi közösségek képesek. Nincs nagyobb boldogság, mint egy közösséget az Egy színe elé vinni. A közösségben csak azokat az embereket lehet az Egy színe elé vinni, akik normálisak, igazak, törekvők, akik a jelenben élnek, és nem a hatalom által létrehozott álomvilágban, akik nem szöknek meg a valóság elől, mert tudják, hogy feladatuk a világot felemelni az Egyhez. Ők a törekvő emberek, akik a világot egyre nagyobb mélységeiben szeretnék megismerni, akik gondolatban, szóban és cselekedetben is aktívak, akik részt vesznek a szeretet körforgásában.

Arról már szóltunk, hogy világunk az Egy szellemi alkotása, aki pedig folyamatosan cselekszi és az egyenlőséget, a materializmust, az anyag vallását hirdeti, a közösségek kultúráját felszámolja, és manipulációs eszközökkel a nyílt, de valójában a zárt közösségeket akarja létrehozni, az a világot elrontja. Talán újra megérett az idő, hogy a fenekestül felforgatott, krízisekkel, anyagi kényelemmel spékelt, materialista, az anyag vallásában szenvedő XXI. század emberével a visszatérés kódját újra közölni kell. Már akkora az anyagi hatalom zaja, a rendetlenség, hogy a kód üzenete alig hallható. Kihaltak a szellemi vezetők és csak a szellemtelen, anyagba süllyedt, manipulációra befogható, hazaáruló végrehajtók maradtak. Talán némi vigaszt ad annak felismerése, hogy a világot sohasem azok vitték előbbre, akik egyenlőségben és materializmusban, a kultúrák felszámolásában, az ember és az emberi közösségek bezárásában gondolkodtak, hanem azok, akik a hierarchiában, a szellemben, a nyitottságban, az önrendelkezésben, egyszóval az egyetemes szabadságban és a rend megteremtésében vettek részt, akik hittek az Egyben, mert felismerték hogy van tovább.