111. Mi vagyunk a megoldás: egyéni szint

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/mr3NX4eBZZo csatornán.

Egyéni és közösségi szinten is a nyitás nem jelent mást, mint az individuális életet megnyitni az egyetemes lét számára, amelyhez elengedhetetlen az egyetemességhez és a dualitáshoz való ragaszkodás, a szintetizáló és az analógiákban való metafizikai gondolkodásból származó tudás megszerzése. Az egyenlőség és materializmus felszámolása, nem más, mint a hierarchikus szellemi világunk újjáépítése. Nem kell semmit újra kitalálnunk, csak vissza kell térnünk a gyökerekhez, a nemzett nemzet értékeihez, pl. a magyar kultúrát és így az egyetemességet értelmezni képes nyelv használatához. Úgy is mondhatjuk, hogy mindent vissza a régibe. Vissza kell térnünk a valamikori aranykorba, a vallások nyelvén a Paradicsomba, az egyetemességbe, ahol érvényes a “mi vagyunk”  vagyis a fent és a lent egysége és érvénytelen az “én vagyok” lelki állapot. Hogyan történhetett meg, hogy az egyetemes én elveszett és felváltotta az individuális én? Semmilyen magyarázat nincs rá, csak az éberségünk elvesztése, kényelmünk, a könnyebb és szélesebb út választása, az életéhség és szomjúság, így önrendelkezésünk, önszabályozó képességünk feladása Tegyük, hozzá, hogy egyéni döntésünkön kívül, mindig ott volt a háttérhatalmi manipulációja is. A manipuláció lényege, például hogy cseréljük le a kegyelembe kapott egyetemességünket az individuálissal, a kényelemmel, az egyetemes Egyet, az ember által felépített individuális, haragvó és büntető Istennel.

A történeti korban, Beavató Mesterünk előtt, kb. a VI. században keleten még voltak szellemi emberek, pl. Konfu-ce, Lao-ce, Zarathusztra, Püthagorasz, akik az embert az őstudás elvesztésének veszélyére figyelmeztették. Sajnos, a figyelmeztetés hiábavaló volt. Az egyetemes tudás elveszett és maradt az anyagi, individuális én tudása. Beavató Mesterünk is az egyetemes tudás szükségességének megszerzésére és nem az individuális, netán a kiválasztottságról szóló tudásra tanított. A régi szövetség tíz parancsa helyett is csak egy parancsot adott. Tanításának nem volt vallásalapítási célja sem, csak később tette azzá a római hatalom. Beavató Mesterünk volt az, aki a fent és a lent, a nyitás kulcsát a kezében tartotta és nekünk azt átadta. Amikor őt követjük, akkor lépünk át bezártságunk küszöbén és válunk nyitott, egyetemes, igaz és nemes emberré. Később, azokat, akik Európában ebből a megmaradt egyetemes tudásból még merítettek, nevezték el misztikusoknak pl. a középkorban Eckhard mester, Teuler, Seuse és mások. Ekkor a misztika még képes volt megfogalmazni, hogy mi a mérték, a dualitás, az egyensúly, az arany középút, hogy milyen a szintetizáló és milyen az analizáló gondolkodás. Ennek maradék nyomait találjuk meg később, a XVII. században Jacob Böhménél, később Louis-Claude Saint Martinnál és Franz Xaver Baadernél, majd a XIX. században René Guénonnál és Julius Evolánál, magyar vonatkozásban pedig részben Hamvas Bélánál. Az egyetemességről szóló maradék tudás továbbadása a következő generációknak, csak úgy lehetséges, ha minden generáció kineveli a maga szellemi embereit és ezen belül is saját misztikusait. Azokra az emberekre minden korban szükség volt és szükség lesz a jövőben is, akik képesek a misztikus intuícióra, az eksztatikus mámorra, a meditációra és képesek eljutni oda, ahol már nincs káprázat, tükörkép, mert megvalósul az egyetemes egység, a beolvadás, ahol már semmi sem absztrakt, hanem minden eredetivé, valódivá válik.

Ha a hatalom a számunkra teremtett egyetemes világot, a dualitást akarja felszámolni, akkor nekünk azt kell megkeresnünk, hogy hogyan őrizhető meg az egyetemesség és a dualitás. Ha a hatalom azt akarja felszámolni, hogy mi az Egy teremtményei és egyben örökösei, képe és hasonlatossága vagyunk, akkor nekünk azt a tudást kell, megszerezzük, amellyel kifejezhetjük az Egy képét és hasonlatosságát. Ha a hatalom arról akar minket meggyőzni, hogy nem feladatunk sem teremteni, sem megfeszülni, sem rendet tenni, sem visszatérni az Egyhez, akkor nekünk mindezen manipuláció ellenkezőjét kell, tegyük. Egyéni szinten tehát több nyitási lehetőség is rendelkezésünkre áll, például:

a) önmagunk megnyitása, Beavató Mesterünk tanítványaként, az egyetemes énünk felfedéséről szóló tanítás megismerésével, elfogadásával és a mindennapi életben való gyakorlati alkalmazásával lehetséges.

b) a felébredés elérése, a szeretet, mint a legmagasabb éberség, a meditáció és szemlélődés gyakorlásával lehetséges. Ide sorolható még a több, mint kétezer éves keresztény hagyományok ismerete és megtartása valamint a metafizikai szemléletmód. A metafizikai, a duális látásmód teszi lehetővé, hogy életünkben egyszerre tapasztaljuk meg a fent és a lent, a kint és a bent összefüggéseit és egymásra utaltságát. Második lépésben innen érthető meg az Egy és a teremtett ember egyetemes lelke (szelleme) közötti kapcsolat, pl. az hogy az ember az Egyen kívül nem tud megnyilvánulni. Az ember az Egy nélkül nem tud létezni, de az Egy tud létezni az ember nélkül, de ennek nincs értelme. A teremtő a teremtettben mindig jelen van, akárcsak a művész az alkotásban. Kell tehát az Egy általi megnyilvánulás, megnyilatkozás, amely rá tud kapcsolódni,“hangolódni” az Egy által teremtett és fenntartott hullámzásra, mozgásra, pulzálásra, dinamikára.

c) áldozathozatallal, a ránk bízott négyes feladat elvégzésével és láncszem szerepünk betöltésével lehetséges a másik ember felemelése, kinyitása. A legközelebbi lehetőség családunk tagjainak kinyitása, majd annak a közösség tagjainak a kinyitása, ahová tartozunk (ez lehet a nemzet is). A másik ember kinyitásához tartozik a szeretet különböző formáinak kinyilvánítása, mint a barátság, a szerelem, a házasság, a tanítványból tanítóvá válás. A tanító tanítvány nélkül nem tud tanítani, a tanítvány pedig tanító nélkül nem tud tanulni, tudást szerezni. A tudás mindig az egyetemességről szerzett minőségi tudást jelenti és nem az anyagi, mennyiségi, enciklopédikus tudást. Aki enciklopédikus, hamis tárgyi tudásra törekszik, az nem ismeri meg az igazi, szellemi tudást. Így az enciklopédikus, mennyiségi tudás az, amely az embert bezárja, és nem kinyitja. A tudás, tudatosság és öntudat (önmegismerés és az ebből következő önrendelkezés, önszabályozás, identitás) az áldozatkészség, mindig a szerető egyetemes énhez vezet. A tárgyi, enciklopédikus, mennyiségi tudás pedig mindig az önző, a szeretni nem képes individuális énhez.

Az emberhez kapcsolódó nyitási fokozatokon kívül szükséges megemlíteni a teremtett természet rendje iránti nyitottságunkat is, a szakralitások (fény, föld, víz, levegő) tiszteletét és mértékkel való használatát. A keleti életfelfogásokban (egyesek szerint vallások) nem véletlenül létezik a természet tisztelete, ugyanis az ott található hierarchikus rendet alapul véve a szellemi emberek megpróbálják az emberi közösségek működését is ezen alapokra építeni. Ma ez is egyre inkább kiveszőben van, mivel a nyugati materialista felfogás meghódította a keletet is. A nyugatias modernitás, a profithajhászás, a kényelem és a kizsákmányolás, a bezártság megfertőzte keletet. Ha tehát valamikor a keleti emberek a nyitottsághoz, a természet rendjéhez közelebb álltak, akkor ma egyre inkább távolodnak tőle.

Ahhoz, hogy a fentebb említett megnyitási lehetőségeket a gyakorlatban is kivitelezhessük, ahhoz ismernünk kell az egyetlen mértéket, az Egyet. Mindig hozzá kell mérjük magunkat. Ebben a mértéktartásban, megmérettetésben segít nekünk Beavató Mesterünk tanításaival és példás életével. A hatalmi apparátus dogmatikája szerint az egyedüli üdvözülés a materializmus, az anyag vallása, a készülőben levő új nyugati kommunizmus, az ember által kitalált, szellemi vezetők nélküli egyenlőség, a hierarchiák hiánya. A materialista dogma szerint, ha az egyik anyag egyenlő a másikkal, akkor egyik test is egyenlő a másikkal, tehát egyik ember is egyenlő a másikkal. Amit a dogma szándékosan kifelejt, hogy az ember nem csak test, hanem lélek és szellem is. Az új várandós nyugati kommunizmus is akárcsak elődei, eltörli el a szellemi vezetőket és magát a szellemet is. A kulcs a szellem, az egyetemes tudás, amire a hatalomnak és az apparátusának sincs szüksége. Nem kell a szellemi ember, aki tud, mert nem lehet megvezetni, és mert, esetleg másokat is szellemiségre tanít. A régi szövetségbeli eredendő bűntől, a kommunista kiáltványig, a demokráciáig és az új nyugati kommunizmusig egyenes út vázolható fel. Az út neve: egyenlőség, materializmus, sötétség és bezártság. Mivel az út egyenes, következik hogy a szerzők, az ideológiák, a dogmák, az új vallás megalkotói is ugyan azok. Vajon ebben az új anyagi vallásban a bio-robotok lesznek a pogányok? Esetleg lesznek vallásviták és zsinatok, mint az utóbbi kétezer évben? Alig valószínű. Ebben a vallásban nem lesz semmilyen vita, mert egy vitathatatlan materiális szinkretikus vallás lesz, a “zsinati határozatokat” pedig a pénzt és a hatalmat kezükben tartó titkos társaságok, és azok igazgatótanácsai fogják meghozni.

De ne keseredjünk el. Európa történetében voltak sötét korok, mint a felvilágosodásnak és a megreformált XVI- XIX. századok, amikor például háromszáz évig nem tartott a katolikus egyház zsinatot. Az emberiség mégis túlélte ezt a korszakot is. Nekünk is arra kell készülnünk, hogy szellemi tudásunkkal átvészeljük a következő évszázadokat. Amint János evangélista apokalipszise is mutatja, (bővebben A visszatérés már elkezdődött c. bejegyzésünkben) a világ a körkörösségen, a folyamatos elmúláson és az újjászületésen alapul. Ezért jelenthető ki, hogy egy dolog biztos, az hogy semmi sem biztos, mert minden folyamatosan változik. Vagyis, ami biztos és mindig megtörténik az a változás. Amit tehetünk, hogy részesei, tehát alakítói legyünk a változásoknak. Benne legyünk a változásban és ne csak szemlélői legyünk. Tudjuk, hogy ha ennek a világnak vége is lenne, kezdődik egy másik, akár a természetben a tél után, mindig a tavasz következik. Soha nem volt és nem is lesz másképp.