110. A bezárt közösség

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/6Fuj7Th6nWw csatornán. 

Az előzőekben bemutatott egyéni bezártság után, most a bezártság közösségi, illetve társadalmi (nemzeti) szintjeivel foglalkozunk. A bezártság a közösségek szintjén is az önrendelkezés, az önszabályozás, modern nyelven az autonómia megvonásából adódik, ami nem más, mint a közösség kiszolgáltatottsága. A hatalmi bezártság, az önrendelkezés elfojtása gyakorolható pl. a nemzetállamok szintjén, ahol a multikulturális ország területén a kisebb lélekszámban élő több száz, vagy ezer éves, ma már csak nemzeti kisebbségként ismert közösségeket fosztják meg önrendelkezésüktől. Megjegyzés: XXXIII. János pápa a "Pacem in terris" levelében utal a nemzeti kisebbségek elnyomására " amit e népek ellen, nemzetiségi életük s gyarapodásuk megakadályozása érdekében tesznek, súlyosan sérti az igazságosságot, és ez inkább vonatkozik olyan jogtalan vállalkozásokra, amelyek az adott nép kiirtására törekednek" . Nemzetközi szinten, amit ma leginkább globális hatalomnak, háttér hatalomnak vagy láthatatlan kéznek, mély államnak nevezzük, a gazdasági válságok, forradalmak és háborúk kirobbantásával, menedzselésével és lezárásával képes a nemzetek szolgaságát kialakítani. Ami a nemzeti és a nemzetközi hatalomérvényesítő erejét összeköti, az az “oszd meg és hatalmaskodj” fölötte elv alkalmazása, ahol az individualizáció felmagasztalásával sikerül a helyi önszerveződést, önrendelkezést és összefogást felszámolni. Ez nem mást, mint a közösség, tágabb szinten a társadalom szabadságának felszámolása. Az önrendelkezés felszámolására a hatalom sok esetben a megvesztegethető hazaárulókat is felhasználja, és ha a hazaárulók kormányra kerülnek, akkor képesek harcot folytatni a saját nemzetükkel szemben.

A felszámolás folyamatában mindig fontos szerepet játszott a propaganda gépezet. Ha a magyar történelemben a hatalom által elbuktatott szabadságharcokra gondolunk pl. a Rákóczi vezette, majd, az 1848-as és az 1956-os harcokra, akkor talán érthető, hogy a szabadság, a hatalomtól való függetlenség gondolata a társadalom számára mit jelentett. De a magyar hont védő háborúk is mind ide sorolhatók. Az önrendelkezés hiánya gyakran a hatalomváltásból is adódott, pl. ha az egyik hatalmi hadsereg kivonult az országból, akkor helyette bevonult egy másik hatalmi hadsereg (lásd a törökök és a Habsburgok hatalmát), illetve ha az egyik egyenlőségi ideológia pl. a kommunizmus kivonult, akkor bevonult a másik egyenlőségi ideológia pl. a demokrácia. Az anyagi hatalom mindig a többséget jelenti, az elnyomás pedig mindig az anyagi kisebbséget. Ma például  Európa nemzetei mind az anyagi globális hatalom diktálta kisebbségben és megosztottságban élnek. A hatalomnak célja és érdeke a nemzetek közötti manipulált, hazug egyenlőség fenntartása. A globális hatalom a felsőbbrendű, rajta kívül, mindenki és minden nemzet alsóbbrendű, vagyis kisebbség. Európa nemzetei kisebbségek. Természetesen, mindkét eset, mindkét verzió hamis és téves, mert ahogy már korábbi bejegyzéseinkben ismertettük, ahogy az emberek sem egyenlők, úgy a társadalmak, de a nemzetek sem egyenlők. Minden népnek, nemzetnek más és más a nyelve, az egyik ősibb, a másik újabb, egy ország területén lakhatnak ősibb vagy újabb nemzetek, tehát a nemzet kultúrája is lehet ősibb, de lehet újabb is. A helyes és az elfogadott az lenne, hogy függetlenül a háborúk vagy forradalmak következtében beállt határvonalak tologatásától, az újabban érkező mindig tisztelné azt, aki előtte már ott volt. De ennek épp az ellenkezőjét látjuk, a jövevény, a migráns nyelv és a vele hozott “ migráns kultúra” nem tiszteli az ősit, inkább megfosztja azt önrendelkezésétől. Régi doktrína, hogy vedd el a leigázott nép történelmét, kultúráját, és azt tehetsz vele, amit szeretnél.

Napjainkban a bezárt közösségek létrehozásának a hatalom által propagált egyik ideológiája a nyílt társadalom megvalósítása. Mivel a nyílt vagy a nyitott társadalom alapja is az egyenlőség és a materializmus, a nyíltság valójában bezártságot jelent. Ugyanis az ember, a közösség és a társadalom a liberalizálódás és az individualizáció által épp az elszigetelődés, a megvezethetőség, tehát a bezártság fele halad. A közép-kelet európai országok ismerik a kommunista egyenlőségi társadalmat. A XXI. század nyugatias manipuláció pedig épp most veszi rá nyugat Európa országait arra, hogy a hatalom segítségével és a téves nyíltság hangoztatásával, dalolva létrehozza az új globális kommunizmust, a második bolsevizmust. Az új kommunizmus egyik szlogenje például azt hirdeti, hogy “ha nincs semmid, akkor boldog vagy”. Egy másik szlogenje valószínűleg úgy fog szólni, hogy “ha nincs gyermeked, akkor boldog vagy”, esetleg azt, hogy “élj nyugodtan, és fogyasszál bőségesen”. Ne feledjük, hogy az szovjet kommunista rendszer megalapozásával megbízott nem pogány alias Trockij (Lev Davidovics Bronstein) annak idején több millió amerikai dollárt kapott, hogy az első kommunista rendszert felépítse, hogy megszerezze a cár vagyonát és vele együtt Oroszországot a hatalomnak, valamint bevezesse a mintaszerű gyorsított kapitalizmust. Ma Soros György és csapata ( pl. az EU parlamenti képviselők is) által létrehozandó nyílt társadalom is valami hasonlót visz végbe, mint annak idején Trockij és csapata. Mindig akad egy parancsot végrehajtó új Trockij.

A hatalom a közösségeket és a nemzeteket többféle dogmatikus manipulációval alakította át. Így külön- külön egyenlőségi (függőségi) dogmatikát dolgozott ki a kapitalizmusnak, a kommunizmusnak, a mai demokráciának, és az előrejelzések szerint a sorban következő új nyugati kommunizmusnak is. Ezen utóbbira talán azt a dogmát fogják kialakítani, hogy aki béreli a hatalom nyújtotta szolgáltatást az közkedvelt és a társadalom szempontjából értékes vagyis hasznos ember. Ezzel szemben, akinek magántulajdona van az a társadalom ellensége. Lehet, hogy visszatér a darwini és marxi osztályharc? Ha ez a ma sci-fi-be illő terv, manipuláció megvalósul, akkor gyermekeink bérbe veszik majd a házat (lakást), ahogy az a mai nyugati világban már megszokott, az autót, a konyhai asztalt és a székeket, az ágyat, a rajtuk levő ruhát, esetleg majd férjüket vagy feleségüket és a gyerekeket is már csak örökbe fogadják. A túlnépesedés kérdése meg lesz oldva, ha addig valamilyen tömeges járvánnyal, valamilyen erősebb Coviddal, meg nem oldják, legalábbis részben. Lesznek emberek, akik szülnek és lesznek, akik örökbe fogadnak, valójában bérlik valakinek a gyerekét. Az Egy képét és hasonlatosságát bérbe, használatba adják egy másik embernek. Ez a lufi társadalom lesz az emberi történelemben a maximálisan megvezetett, a legzártabb társadalom, ahol nincs fent és lent, nincsenek szellemi vezetők, nincsen dualitás és mérték, mert csak a lent maradt, az anyag, a materializmus, az önmagát végleg felszámoló humanoid robot. A következő lépés a gépek társadalma, ahol a gépek döntenek az ember sorsa fölött. Először van az ember robot, majd a robot ember, később csak a robot, mert a hatalom eltünteti az embert. A robot persze már nem Isten képe és hasonlatossága, hanem egy termék a sok között. A múlt század hetvenes éveiben készültek már olyan angol sci-fi filmek, ahol a város lakói egy megadott jelre önként indultak el az embert "beolvasztó" szappangyár fele. Ma a megadott jelre alkalmas készüléket, a mobiltelefont, a zsebünkben hordozzuk.

A másik hatalmi ideológia, a kultúrák egyenlővé tétele, vagyis egyes kultúrák eltörlése, nyugati nyelven a “cancel culture”. Mindig csak azt lehet felszámolni, eltörölni, ami van. A kultúra vagy kultusz alatt, művelést értünk, amely mindig közösségi és nem egyéni alkotás. Csak a közösség tud kultúrát alkotni. Ami azt is jelenti, hogy a kultúra eltörlése, a közösség, tágabb értelemben a nemzet eltörlését jelenti. Hogy a művelés foka az egyetemességhez közel áll-e, attól függ, hogy az egyetemességet többé-kevésbé kifejezni képes eszközök rendelkezésre állnak-e az adott közösségben vagy sem pl. a zenében, a táncban, az irodalomban, a mese és a mondavilágban, a nyelvben, hogy képes-e a közösség, a nemzet a megörökölt kultúrát megőrizni, újat létrehozni és azt tovább adni. A kultúra mindig az egyetemesség visszaadásában, leképezésében nyilvánul meg. A kultúrát megjelenítő, kifejező és továbbadó eszközök, mint minél távolabb állnak az egyetemesség megragadásától, annál alacsonyabb kulturális, művelési szinttel rendelkeznek. Példa rá a magyar népmesék egyetemességre való tanítása, értelmessége és az észak-európai népek meséinek értelmetlensége, lásd a Piroska és a farkas, a Hamupipőke típusú “anyagias” meséket, vagy a legújabban meséknek titulált értelmetlen főleg képes történeteket. 

Az egyenlőségi társadalom az egyetemesség kifejeződési eszközeinek elszürkítésére, egyenlővé tételére, globalizálására, esetleg végleges eltüntetésére törekszik. Ha ez bekövetkezik, akkor a nemzet identitását adó kultúrák és hagyományok eltűnnek és az lesz a kultúra, amit a hatalom majd jóváhagy. Az identitásvesztés idiotizmus, vagyis rabszolgaság. Talán ezt a hamis vagy mű kultúrát is bérelni kell majd? Ez az “anyagi kultúra” valószínűleg a szellemtelenség, a nihil kultúrája lesz, vagyis teljes mértékben értelmetlen anyagi zagyvaság. Már részben elkészültek és folyamatosan készülnek a ma még gyermek, de holnap már megvezetett tömegember részére a számítógépes animációval készült “puhító” filmek, amelyeket a TV csatornák huszonnégy órában ontanak. A hatalom szerint a szépség, az egység nem a különbözőségekben, hanem az egyformaságban, a szürkeségben van. A hatalom nem veszi észre, hogy az egyenlőség és a mennyiség az ellentéteket hozza létre. Ha valahol viszály, ellentét van, az csak azért van, mert hiányzik a minőség, másképp mondva a szellemiség vagy a szellemi kultúra. A XIX. századtól kezdődően a kultúrát már a középszerű, szellemtelen egyenlő ember hozta és azóta is hozza létre a másik középszerű, egyenlő ember részére. A kultúra elveszítette vertikalitását és horizontális lett. A horizontális kultúra pedig az elfogyasztott, vagyis a termék és tömeg kultúrája. Pedig a kultúra nem termék és nem a mindent elfogyasztani képes tömegnek szól, hanem pl. azoknak is, akik ki szeretnének emelkedni a tömegből.  

Habár a kultúrák eltörlése fogalom relatív új keletű, amit valójában lefed az egyáltalán nem új. A kultúrák felszámolása már kb. a XVI. századtól, a modern globális hatalmi világ megjelenésétől, az elnyugatosodástól, az elbutulástól számítható, amely akkor az egyházi hagyományok és az önszerveződéssel rendelkező paraszti társadalom felszámolásában és a proletariátusnak nevezett réteg kialakításában és színre lépésében nyilvánult meg. A proletár az volt, aki proliferált, vagyis a hatalom által megengedve szaporodott, hogy így a hatalomnak olcsó munkaerő álljon rendelkezésére. Ha az akkori hatalom engedte szaporodni az olcsó munkaerőt, akkor most épp azon dolgozik, hogy a túlszaporodást megoldja pl. világjárványokkal, esetleg háborúkkal, valamint a reményvesztettséghez, a helyzet kilátástalanságához vezető dogmatikus ideológiákkal, mint pl. a nemek közötti egyenlőség. Ez a manipulatív ideológia különösen a XX. század hatvanas éveiben a feminista emancipációban nyilvánult meg, ma pedig a gender ideológiában, ahol mindenki válogathat a rendelkezésére álló két nem közül. Így megtörténhet, hogy valaki hétfőn és kedden nő, hétvégén pedig férfi vagy fordítva. Ő dönti el. Senki nem kérdezi meg, hogy miért nincs harmadik nem. A válasz: mert nincs rá szükség, ugyanis a természet  nem termel fölösleget. A tudatlan ember pedig fölösleget, profitot és hulladékot termel. 

A kultúra teremtésében, illetve felszámolásában a kérdés természetesen az, hogy hogyan oldjuk meg a kultúrához való viszonyunkat, tudatlanul állunk-e szembe vele vagy tudatosan elfogadjuk és tovább építjük. A kulcs szó tehát az egyetemes tudatosság, ami nélkül nincs mű, nincs alkotás és nincs kultúra. Vagyis, az elégedetlen embertípus viselkedését választjuk-e, amikor például nem ismerjük fel az elődeinktől kapott örökséggel szembeni kötelezettségünket, feladatunkat vagy az elégedett embertípusét, az éber, igaz és normális, értelmes emberét, aki a problémát megoldandó feladatnak tekinti, aki nem szökik meg a valóság elől, aki a jelenben él, és nem egy zagyva álomvilágban. Ők a törekvő emberek, akik a világot egyre nagyobb mélységeiben szeretnék megismerni, akik gondolatban, szóban és cselekedetben is aktívak, és bármely területen is jelentkeznek, mindenhol arról ismerhetők fel, hogy művet, kultúrát alkotnak és képesek közösségeket szervezni. A társadalom, illetve a nemzetek szintjén a kultúra eltörlése vagy megtartása a közösség tudatossági szintjétől is függ, egyetemes emberiességétől, vagy ennek ellenkezőjétől, embertelenségétől, lásd például a leigázó, gyarmatosító európai nemzetek viselkedését. A kultúra rombolásában, felszámolásában nagymértékben besegítenek a hatalmat kiszolgáló médiumok is.

Az “anyagi fejlettségéről” és ezzel egyetemben szellemi devianciájáról híres nyugatnak fel kellene tennie azt az egyszerű kérdést: mit adtam az emberiségnek? Pl. materializmust, profitot, diktatúrát, egyenlőséget, demokráciát, anyagias kapitalizmust és szocializmust, az anyag vallását stb. Továbbá azt is, hogy mit vettem el az emberiségtől? Például a rendet. Amikor egyesek arról szólnak, hogy a kultúrák eltörlése együtt jár a keresztény hagyományok eltörlésével, a pontosság érdekében érdemes megjegyeznünk, hogy az Európában ismert kereszténység, mint vallás egy mutáns verziója annak, ami az első évszázadokban volt keleten. Minden vallás keleten született meg, és mire Európába, majd innen a tengeren túlra került, több mutációt is megélt és már nem is hasonlított az eredetire. Mivel nyugaton vallás nem keletkezett, így nyugatnak szent könyvei sincsenek. Nyugat a vallást mindig importálta, ma például az iszlámot. A nyugati protestantizmust is az újkor anyagi érdekeltsége, a profit, a hatalmi érdek hozta létre. Nem véletlen, hogy a genfi vallásalapító egyben bankár is volt. Hatalmi vágyból csak vallást lehet alkotni. Felmerül a kérdés, hogy a hatalom melyik vallást akarja eltörölni? Talán azt a mutáns verziót, amit ő hozott létre? Már a mutáns kell? Ha a hatalom ezt a nyugati mutánst sem képes megérteni, akkor hogyan lenne képes megérteni az eredetit? De látjuk nem is akarja megérteni, inkább végleg eltörli és helyette ad egy olyan amerikai materialista szinkretista vallási ideológiát, amely által hatalmát még inkább ki tudja teljesíteni a porig gyalázott ember fölött. A hatalom tudja, hogy ember vallás nélkül nincs, mert úgy vagyunk megalkotva, hogy valamiben hinnünk kell. Így a hatalom a saját materialista vallását erőlteti ránk. Amikor nem hiszünk önmagunkban, akkor a sötét érdekek mentén felállított hatalmi csapdának, az anyagi vallásnak hiszünk.

Mindezen sötét gondolatok után, azt is érdemes kijelentenünk, hogy a világ dolgai sohasem voltak reménytelenek, mert a világ nem hely, hanem állapot. A világ olyan, amilyen lelkünk állapota. Ha lelkünk materialista, akkor a külső és a belső világunk is materialista, ha szellemi, akkor külső és belső világunk is szellemi. Mi vagyunk a világ és csak akkor nem leszünk a világ, ha lustaságunkból, kényelmünkből kifolyólag engedjük, hogy a profitéhes hatalom megvezessen, manipuláljon, világunkat elvegye, hogy magunkba és közösségeinkbe bezárjon, és saját magunkról lemondva az ő bábfigurái, végrehajtói, kiszolgálói legyünk. Amikor akár egyéni, akár közösségi szinten a hatalommal szemben harcolunk, elsősorban a magunk és a közösségünk nyitottságáért, önrendelkezéséért harcolunk. A nyitás tehát rajtunk is múlik, de a másik ember nyitottságából is tanulhatunk. A hatalom sohasem fog kinyitni bennünket vagy azt a közösséget ahová tartozunk, mert épp az ellenkezőjében, a bezártság állapotának fenntartásában, az Egytől ajándékba és kölcsönbe kapott világunktól való megfosztásban érdekelt. Ne feledjük el, a hatalmat tudatlanságunkkal tartjuk fent. A hatalom belőlünk él, akár a pióca vagy a vírus, de nem értünk van, hanem saját, individuális, sötét céljainak megvalósításáért. Ez évezredes igazság és már Beavató Mesterünk idején is így volt.