108. Ami nem kell: egyenlőség és materializmus

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/HxdVCunsdyg linken.

Az egyenlőség és a materializmus folyamatos hangoztatása a hatalom leghatékonyabb bezárási manipulációs eszköze. Elsőként a bűnben való egyenlőséget az egyházi hatalom azért hangoztatta, hogy ezáltal ő adhassa meg a feloldozást az üdvözüléshez, másodikként a világi hatalom pedig a materializmust azért, hogy tagadva az egyetemességet és a dualitást fent tudja tartani az anyag elsőbbségét a szellemmel szemben. Materialista hatalmi vallás a kapitalista, a kommunista, de a demokrata rendszer is, pontosabban a démonkrácia, vagyis a beteg demokrácia. Az első hatalmi rendszerben, ha nincs bűn, akkor nincs egyenlőség, és fordítva. A másodikban, ha nincs materializmus, akkor nincs egyenlőség, és ha nincs egyenlőség, akkor nincs materializmus. Egyik dogma, vallás sem a valóságot adja vissza, hanem egy kivetített, manipulált káprázatot, álomképet. Amit egyik hatalom sem mond el, az hogy mindkettőt a tudatlan ember találta ki a másik ember leigázására, amolyan csinált betegség, amiből ki lehetne gyógyulni, ha lenne rá akarat és bátorság, vagyis megvalósulna a gondolat- szó és cselekedet hármasa, illetve ha a hatalom a gyógyulást megengedné. De a hatalom épp ennek ellenkezőjében érdekelt, abban, hogy a káprázatot, az ál-valóságot állandósítani lehessen, és azt valóságként tudja elfogadtatni, különben nem lenne hatalom.

Az egyházi hatalom esetében a káprázatot pl. kiátkozásokkal, inkvizíciókkal, dogmatikus határozatokkal tartották fent. A világi hatalomnak pedig leginkább a médiumok, a hazugságművek és a politikusok segítenek, akik nem hazudnak, csak a részigazságokat mondják ki. Ha például a demokratikus szabadságot értelmezzük, akkor azt látjuk, hogy szabadság alatt a hatalom a szabad kereskedelmet és a szabad adásvételt érti, de hivatkozhatunk az Európai Unió négy szabadságára is, a termékek és a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabadságára. Vajon hol áll ez az álnok, materialista, manipulált szabadság, attól az egyetemes emberi szabadságtól, amelyet az Egytől kaptunk, és amelyről megpróbálunk beszélni? A materialista egyenlőség jobb megértéséhez, tegyük fel az egyszerű kérdést: ha az ember része a teremtett természetnek pl. anyagi összetevőiben azonos, akkor a természetben miért nincs egyenlőség és materializmus? Mert nincs rá szükség. Vajon miért van a természetben inkább együttműködés és egymásra utaltság? Mert a természet nem ismeri a hasznosságot és a profitot. Ha a természet a materializmus és az egyenlőség, a profit nélkül jól működik, állandó keletkezésben és elmúlásban, körkörösségben, mozgásban van, akkor az ember miért nincs meg a materializmus, az egyenlőség és a profit nélkül? Mert a hatalmi érdekek nem engedik. A természetben rend van, hierarchia és körkörösség. Az emberi társadalmakban pedig rendszerek és linearitás. Ha eltűnne a mesterséges materializmus és az egyenlőség, akkor köszöntene be a “Kánaán”, vagyis az emberi nyitottság világa.

Amikor azt mondjuk ki, hogy “az ember embernek farkasa”, akkor azt kell értenünk, hogy a hatalom az embernek a farkasa. Az emberek egymást nem bántják, csak a hatalmat képviselő intézményi és individuális tekintélyek és a mesterséges hatalmi rendszerek. Ez utóbbi lehet akár a nemzetállam hatalmi apparátusa is. Ugyanis egy globális hatalmi rendszerben, a nemzetállami hatalmi apparátusnak csak kevés esélye van arra, hogy valamennyire ki tudjon hátrálni a globális rendszerből. Ha a kilépést megpróbálja, azonnal megjelenik a hatalmi rendszer figyelmeztetése, esetleg büntetése és szankcionálása. Fenyítő eszközként az önállósulásra vágyó nemzeti állammal szemben a hatalom alkalmazza a kemény manipulációs eszközöket, pl. a háborúk és/vagy forradalmak kirobbantását, a felhalmozott aranytartalékok eltulajdonítását vagy a puha manipulációs eszközöket pl. médiumok, tankönyvkiadás, pszichológia, jog és törvénykezés stb. vagy ezek kombinációit. A hatalomnak az az érdeke, hogy a tudatlan, manipulált nemzetet és azok rabszolgáit úgy manipulálja, hogy őt kiszolgálják. A darwini evolúció elmélet is a materializmust szolgálta ki, akárcsak Kopernikusz heliocentrikus elmélete. Csak megjegyezzük, hogy Darwin és Marx jól ismerték egymást, amikor könyveiket/tanaikat kicserélték,.

Az egyenlőséget hangoztató hatalom természetesen abban is érdekelt, hogy az emberi kifejeződést szolgáló nyelvek és így az írások, a kommunikációs (információközlési) eszközök között is egyenlőség legyen. Mi azt mondjuk, hogy “nyelvében él a nemzet”, a profitéhes háttérhatalom szerint pedig “ a tőkében él a nemzetköziség”, vagyis a nemzetközi tőke az, amelybe a nemzet belehal. A nemzeti tőkét azért kell felszámolni, hogy helyébe léphessen a nemzetközi tőke. Egy nemzet részére nyelve, kultúrája, hagyományai szellemi tőkéjének részei, - amely nem biztos, hogy kisebb értéket képvisel, mint a anyagi tőkéje-, mert általuk tudja önrendelkezését kifejezni, biztosítani önazonosságát, identitását, amelyet mindenkinek tiszteletben kellene tartani. Ez lenne a nemzeti függetlenség. Amikor az anyagias hatalom, legyen az nemzeti (pl. az ország területén kisebb számban élőkkel szemben) vagy nemzetközi (pl. a nemzetekkel szemben) arra törekszik, hogy ezt a függetlenséget, önrendelkezést, önszabályozást, de nevezhető megörökölt kultúrának, vagy hagyománynak is elvegye, akkor teszi egyenlővé, vagyis tőle függővé a nemzetet és népét. A nemzetközi szellemtelen tőke nem tud kultúrát, hagyományt létrehozni, hogy azt a nemzeti, szellemi tőke helyére tegye. Amit hoz, az mind befektetésre, vagyis profitszerzésre való anyagi tőke. Ha valaki kultúra exportról szól, az nem más, mint a semmi, a nyugati nihil “kultúrájának”, az egyformaságnak, a szürkeségnek az exportja, mint pl. a hivalkodó öltözködés, a szleng beszéd, a hello tegeződés, vagy az imperialista és globalista angol nyelv kifejezéseinek használata a nemzeti nyelvekben.

Napjaink egyenlőségi és materialista manipulációja nem előzmények nélküli. Így mára már  beteljesedni látszik az 1848-as Kommunista Kiáltványban megtalálható számos manipuláció elem, pl. nincs szükség a családra, mert a család alapja a tőke, a magántulajdon. Ha ezt a tőkét a hatalmi apparátusba olvasztják, akkor eltűnik a család alapja. Ebből következik, hogy ha a magántőkét és a családot is felszámolják, akkor a nemzetet is fel lehet számolni, vagyis a hatalomtól függővé lehet tenni. Látható, hogy a hatalom több mint százötven éve harcot folytat a családok és így a nemzetek felszámolására. Ma divatos például a gender elmélet, az LMBTQ rasszizmus, a fajtalankodás, ami nem más, mint az emberi fajjal szembeni tiszteletlenség. Mindezen mesterségesen generált elhajlásokat úgy adják elő a modern rabszolgának, hogy neki erre szüksége van. Akinek nem érdemes nyűgöt venni a nyakába, felelősséget vállalni, betölteni a láncszem szerepet, esélyt adni a megszületendő gyermeknek, hogy az megismerje az Egy csodálatos világát, a dualitást, a fent és a lent együttes gyönyörűségét. Úgy gondolják, hogy az a dolguk az, hogy gondtalanul, kényelemben éljenek, "boldogok" legyenek, még annak árán is, hogy pl. kihal a magyar nemzet. 

A kommunista programban az is megtalálható, hogy a hagyományokat, mint a népművészet és a vallásosságot el kell tüntetni, ezért a hatalom célba vette a falu felszámolását is. Egy másik programpont szerint végre kell hajtani a politikai centralizációt is, ahol a tulajdont a hatalom kiveszi az állam és a közösségek kezéből, és az apparátust kiszolgáló kevesek, az arra kiválasztottak kézébe koncentrálja. Ilyen politikai centralizáció hazánkban az utolsó száz év alatt három alkalommal volt. Három köztársaság által fosztottak ki, háromszor is elvették azonosságunkat, önrendelkezésünket. Az egyik az első világégés utáni, a második a második világégés utáni, a harmadik pedig  a 90-es években volt, amelyet hivatalosan privatizációnak neveztek el. A magyarok, de a közép-kelet európai népek számára is ez a privatizáció, a magánosítás volt a XX. század harmadik háborúja. Egyik kifosztáskor sem mondták el a rabszolgáknak, hogy a profitszerzés a magyarok biztos halálát, és a hatalom biztos életben maradását jelenti.

A nyelvek között sincs egyenlőség. Gondoljunk például azon nyelvekre, amelyek ma is alkalmasak a több évszázaddal ezelőtt leírt dokumentumok megértésére, és azokra, amelyek erre képtelenek, mert pl. elvesztették képalkotó képességüket. A sorból ne hagyjuk ki azokat az új nyelveket sem, amelyek az utóbbi évszázadokban ABC-jüket lecseréltek pl. cirillről latinra váltottak. Az individuális nyelvek, mint a latin nyelvcsaládba tartozók “fiatalságuknál” fogva kevésbé alkalmasak az egyetemesség megértésére és tolmácsolására. Ezek az individualista nyelvek racionálisan felépülők, összerakottak, ahol egy szó meg egy másik szó egy új szót alkot. Az értelmező nyelvekben az egy szó meg egy másik szó adhat, kettő, három esetleg négy új szót, értelmezést, jelentést is, attól függően, hogy a szövegkörnyezet azt megkívánja, vagyis a szó igény szerint ragozható, toldalékolható és így más és más jelentéssel bír.

A ragozó archaikus nyelvek mivel állapotokat tudnak kifejezni, pl. magánhangzókat és mássalhangzókat tartalmaznak, nem mennyiségi, hanem minőségi vagy metafizikai nyelvek, amelyek pl. a lélek állapotának kifejezése érdekében, nem különböztetik meg a nemeket. A metafizikai nyelv részére mindegy, hogy a dolgot a férfi vagy a nő végzi, a lényeg, hogy el legyen végezve. Ezek talán hasonlítanak a biblikus teremtéshez is, ahol nem férfit és nőt teremtett az Úr, hanem embert. Nincs megkülönböztetés, nincs nemiség, nincs modernkedő, kirekesztő feminizmus. A megkülönböztetés, az individualitás, a nemiség csak később, a fügefa levéllel jelenik meg. Ezek ismeretében talán kijelenthető, hogy Európában a metafizikai, archaikus nyelvek a sztyeppei nyelvek és nem a latin nyelvcsalád nyelvei. A nyelv értéke jelzés értékénél, képalkotó képességénél kezdődik, ugyanis a jelből következik az értelmes magyarázat. Példa a székely-magyar rovásírás, amely akárcsak a kínai írás jelekből és nem betűkből áll. A magyar nyelv elképzel, képet alkot magának, vagyis a világot leképezi a maga számára, ez által képes az állapotot visszaadni és róla fogalmat alkotni. Például, az emberi mozgás állapotának leképezésében nem mindegy, hogy valaki fut, siet, szalad, rohan, bandukol, sétál, lábát kapkodja, vagy csak andalog. A hagyomány, az örökség részeként a nyelv alakítja az embert, és kisebb mértékben az ember a nyelvet. Amikor az ember alakítja a nyelvet, akkor általában elrontja. Ilyen rontás volt például a modernizáló magyar nyelvújítás is és a "szemeteket Párizsra vessétek" utasítást is.

A metafizikai nyelvek szintetizálnak, benne vannak a dolgokban, ezért képesek azt megérteni. Az individualista latin nyelvek analizálnak, a dolgokra kívülről tekintenek. Az analizáló nyelvek absztrakt, behatárolt látásmódot adnak az embernek, és akik ezt a nyelvet használják absztrakt felfogású emberek, akik elvek, világnézetek, dogmák szerint élnek és nem szalonnát esznek vöröshagymával, hanem kalóriát fogyasztanak. Így talán érthetőbb, hogy az EU politikában gyakran miért nem értik a magyar képviselők szempontjait, érveléseit pl. demokrácia, jogállamiság, vagy a kevert fajú társadalmak ügyében. Kétféle értelmezés, kétféle látásmód, kétféle gondolkodás, ahol az egyik a megoldást keresi, a másik pedig azt, hogy hogyan lehet a megoldást elkerülni. Az egyik lényeglátó, a másik elvesz a részletekben, az egyik éber, a másik alvó. A közlés nyelve az egyiknél egzakt és kifejező, a másiknál zavaros. Az egyik a haza érdekeit képviseli, a másik a megbízó nemzetközi hatalom érdekeit. Valóságos nyelvháború, kultúrharc folyik a nyelvek és az értelmezések között, a nyíltság és a zártság (korlátoltság) között. Amikor a háttérhatalom a nyelvek közé szándékosan egyenlőséget tesz, akkor a metafizikai nyelveket leértékeli, és a kevésbé metafizikaiakat pedig felértékeli. Amikor egy nemzeten belül ugyanannak a nyelvnek például a magyar nyelvnek használói individualista szabályok és nem a nyelv szabályai szerint használják a nyelvet, vagyis téves, hatalmi, nemzetközi értelmezésben használják, akkor alakulnak ki azok a csoportok, mint a magyarok és a magyarul beszélők, a hazát nyelvük által is szeretők és tisztelők csoportja és a hazát nyelvük által elárulók csoportja.

Az ősnyelveknél a gyakorlat és az elmélet nem volt külön, mint az individualizált nyelveknél. A magyar szerint, amit gondolok, azt mondom ki és azt is cselekszem. A nem magyar szerint, egyet gondolok, mást mondok és mást cselekszem. Ez a farizeus, zavaros bábeli, nemzetközi hatalmi nyelv, mint amelyre ma, pl. az imperialista angol nyelvet is felhasználják. Megjegyzés: kisebb mértékben ennek a lefokozásnak veszélye a magyar nyelvre is fennáll. Az őskorban a beszéd mondta meg, hogy mit kell tenni és írni. A szó és a megrajzolt jel volt az őskor eszköze. A később megjelent betű már a történeti kor, a modernség eszköze. Nem véletlen, hogy Beavató Mesterünk sem, de más tanítók sem, mint Buddha nem írtak le semmit, bár megtehették volna. A ma szakrális könyveknek nyilvánított iratok csakis az őskorból, a metafizikai ősnyelvek, vagyis a történeti kor (kb. Kr.e. a VI. század) előtti korból maradhattak fent, azokon az egyetemességet kifejezni képes nyelveken, amelyek akkor már léteztek. A vallásos VI. századi megkésett Koránt vajon hová kellene tenni?

Az újkorban már az írás mondja meg, hogy mit kell kimondani, pontosabban, mit kell felolvasni. A beszéd az embert felnyitja, az írás pedig bezárja. Megjegyzés: ma a mobiltelefonba zárkózunk be, életünk a mobilban zajlik. SMS-ben értekezünk, ami magyar nyelvünk további romlásához vezet. Mit fogunk tenni, ha nem lesz mobilunk, ha nem lesz internet, ha nem leszünk 24 órán át a világ híreivel ellátva és lesz időnk magunkba fordulni?Az emberekkel azt is sikerült elhitetni, hogy ha valami le van írva, akkor az létezik, ami természetesen nem igaz. Manipulációs eszközként találták ki azt is, hogy “a szó elszáll, és az írás megmarad”. A vallásos dogmatikusok (sola scriptura) és a jogászok különösen szeretnek a betűhöz ragaszkodni. Az írás ( közvetett kifejeződés) hiteles lett, a szó ( közvetlen kifejeződés) pedig hiteltelen. Az írás pedig csapda is lehet, annak függvényében, hogy fedi-e a valóságot, vagy nem. Manipulációs eszközként, jól jövedelmez például a törvényalkotásban vagy a médiumok álhíreinek terjesztésében. Mai “képregényes” világunkban már az írást is igyekszünk elfelejteni, mert fontosabb lett a fotó, a részlet, az egyre nagyobb felbontású kép. Megvezetettségünkben korábban azt hittük el, ami le volt írva, ma pedig azt, amiről fotó készült. De a fotó, akár az írás is manipulatív, tehát hamis is lehet.

Olvasott emberek véleménye szerint az írás, mint hatalmi manipulációs eszköz, amely képes az embert a valóságtól elzárni, leginkább Platón korában jelent meg. Tanítványa Arisztotelész nagy valószínűséggel tovább “fejlesztette” az információ individualizációját. Az individualizáció, lehetne akár a “hiszem, ha látom” kételkedő tamáskodás is, vagyis a materializált betű. Korábban azt mondták, hogy ha valami nincs leírva, akkor az nem létezik, ma pedig azt, hogy ha valami nincs az interneten, akkor az nem létezik, illetve ha valaki nincs a Facebookon, akkor az sem létezik. Az örökös manipulátor csak nevet magában, hogy milyen együgyű, tudatlan és hiszékenyek vagyunk.  Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az Arisztotelész utód, Aquinói Tamás, aki ezt az individualizációt, de mondható akár materializmusnak is, beemelte az egyházi dogmatikába, magyarázatot adott a sola scriptura fontosságához és a régi szövetség dogmatikájához való ragaszkodáshoz. Pedig Beavató Mesterünk nem erre tanított, ő nem úgy szántott, hogy folyamatosan hátra nézett. Nem arra tanított, hogy egyet előre és kettőt hátra lépjünk, hanem épp fordítva. Mesterünk, ha fontosnak tartotta volna az írást, a betű képviselte dogmát, valószínűleg tanításait leírta, vagy leíratta volna. De erről nem tudunk. 

Aquinói Tamást III. Leo pápa 1880-ban a katolikus tudományok védőjének nyilvánította. De, miért épp a XIX. században? Mert ez a század a kemény materializmus, egyenlőség és liberalizmus kora Európában, amikor a hatalom csapdát állítva, az európai emberek millióit csak azért taszította mély szegénységbe, például vette ki a földet kezükből, és adta a gazdagok kezébe, hogy cserébe olcsó munkaerő álljon rendelkezésre az “amerikai álom” vagyis a “korlátlan lehetőségek országának” megvalósításához, hogy milliókat, így magyarokat is lehessen kivándoroltatni, amivel az amerikai gazdagokat az olcsó bevándorló munkaerő még gazdagabbá tegye. Amikor Amerika kifogyott fekete Afrika kifosztásából, jöhetett a fehér európai rabszolga is. Azóta is bevándorlási kvóta van. Akik a csapdát, ha későn is, de észrevették és Európába vissza akartak térni, azoknak nem volt ötven dollárjuk sem hajójegyre. Így vált a kivándoroltak nyelvén Amerika Nyomorika országgá.