105. A visszatérés már elkezdődött (2)

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/2wofmIbFP2w linken.

3. a tudatlan ember fölötti hatalom mindig jelen van: a jelenésekben a hatalom, mint a sátán harca Isten népe ellen, vagy két fenevad, vagyis két hatalom az emberrel szemben szimbólumaként jelenik meg. Továbbá, a hatalom hétfejű sárkányként is jelen van, aki elpusztíthatatlan, mert ha levágják az egyik fejét, kinő a másik. Káromló szájkén pedig jelen van a hatalmi médium is. Az anyagias hatalom az előző pontban ismertetett emberi tudatlanságból ered, ahol az individuális én megelőzi az egyetemes ént, és így átengedi magát az „oszd meg és hatalmaskodj” fölötte örök érvényű elv alkalmazásának. A hatalom előfeltétele az emberek közötti egyenlőség, amely propagálása által elérhető pl. a minél nagyobb mértékű fogyasztás és anyagba süllyedés, az életéhség és életszomjúság kielégítése. Az egyenlőség mindig az egység, az egymásra utaltság, a hierarchia megrablása, az ember és az Egy közötti kapcsolat felszámolása, a hatalomgyakorlás. A hatalomnak saját apparátusa és jól képzett ügyintéző, napjainkban már fehérgalléros hadserege van. Az apparátusnak részesei a médiumok is, akik képesek a hitelesből hiteltelent, és a hiteltelenből hitelest gyártani, annak függvényében, hogy a hatalmi apparátusnak mi az érdeke. A megosztottság következménye az lett, hogy az Egy és az ember között az éberség hagyománya megszakadt és fellépet a törvénytelenség, az önzés, a rendetlenség, a zavar, a kollektivizmus és az aljasság. Elveszett a mérték és a mértéktelenség lett a törvény, elveszett a rend és a rendetlenség lett a hatalmaskodó. Elveszett az Egyhez tartozás tudata és megjelent az anyagias tudatlanság, ahol ugyanazon hatalmi kéz nyújtja a mérget és a gyógyírt is. Kettős a haszon, kettős a bevétel. A tudatlan embernek érdemes lenne tudni, hogy a hatalmat saját tudatlanságával tartja fent és működteti.

4. a megmérettetés a visszatérés feltétele: az ítélethozatal, a megmérettetés, az igazságszolgáltatás aratásként van szimbolizálva, illetve a hatalom, a vadállat fölötti győzelem Babilon (Róma) bukásával. A számonkérés, a mérlegelés azt jelenti, hogy mennyire tettük magunkat érdemessé az Egyhez való visszatérésre, hogyan gazdálkodtunk az első pontban bemutatott ránk bízott szakralitásokkal. Továbbá azt is, hogy számon vagyunk tartva. Az Egynek szüksége van arra, hogy mindazok visszatérjenek, akik képesek voltak kétszer születni és tökéletessé tették magukat, vallásos nyelven megistenültek, akik részt vettek az Egy szeretetének és kegyelmének körforgásában. Nem vagyunk tehát soha egyedül, mert az Egy mindig velünk van. Ahogy János mondja „a fehér ruhás lelkek nem éheznek, és nem szomjaznak, a Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket”. Nincs tehát önkiválasztottság, de predesztináció sincs. De honnan tudjuk, hogy számon vagyunk tartva és nem ok nélkül létezünk? Ugyanis a) az Egy minket a saját képmására és hasonlatosságára, vagyis univerzális énnel rendelkező egynek, amolyan kis istennek alkotott. b) meghívást kaptunk a teremtésre, hogy ez által embertársaink és mi is már itt a Földön megtapasztalhassuk a lét közelségét. A mennyek országa hasonló a földi országgal, mert az analógia szerint, ami fent van, az van lent is. A teremtés, az időbe jutás, minőségi alkotást jelent, a szellem hozzájárulását az alkotáshoz, amikor az ember azon igyekszik, hogy a világ rendjét és így egyensúlyát helyreállítsa. c) Beavató Mesterünk által üzenetet kaptunk, hogy ha követni akarjuk őt, tagadjuk meg individuális énünket, és egyesítsük magunkban a kereszt horizontális (élet, idő) síkját, a vertikális (lét, tér) síkkal, ami nem más, mint önmagunk, univerzális énünk megtalálása, a magunkra találás. A kereszt a transzcendencia, a fent és a lent, a vertikális és a horizontális, a lét és élet jelképe. Akinek keresztje van, az a visszatérésre kiválasztott. A tanítás arról is szól, hogy ha mindezen feladatokat elvégeztünk, segítsünk másoknak is ugyanezt elvégezni.

5. tagjai vagyunk az Egy háza népének (ecclesia): a ház a jelenésekben, mint Isten új országa jelenik meg, ahol akárcsak az első pontban bemutatott teremtésben és a hozzá kapcsolódó szakralitásokban ismételten megjelenik az „én vagyok az alfa és az ómega”, ami azt is jelenti, hogy a jelenések sorozatának vége van és a jelenések újra kezdődhetnek elölről. Azt látjuk tehát, hogy János jelenése duális világunk egyetemes körforgását mutatja be, ahol a kezdet a vég, és a vég a kezdet. Ennek értelmében az eszkatológia is a körkörösségről kellene szóljon és nem a linearitásról, mert a kezdetben levő teremtés az Egy háza népében való részesedéssel összeér, vagy ahogy írva van ”megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből”, illetve „nagy sereget láttam, minden nemzetből, népből és nyelvből a trón előtt”. Az Egy háza az ahol „ Isten velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek”. Ma már tudjuk, hogy az Egy háza népét azon igaz, normális és tudatos, egyetemes lelkű emberek hálózata alkotja, akik befogadták az Egytől állandóan áradó kegyelmet és szeretetet, nyelvre, nemre, földrajzi területhez való tartózásra való tekintet nélkül, ahol a szegletkő Beavató Mesterünk. Az egyetemes tudást, a visszatérés tudását, mint a második pontban bemutattuk Ő adta nekünk. Az igaz és normális emberek tudják, hogy az Egy szeretetéből és kegyelméből, szeretetével és kegyelmével és szeretetéért és kegyelméért élnek, és nekik is szeretetet és kegyelmet kell gyakoroljanak másokkal szemben. Az Egy szeretetéből és kegyeleméből vagyunk itt és élünk. Hitünk, szeretetünk és kegyelmünk kell a tudatlanságról, az individuális énről (keresztény fogalomban a bűnről) való lemondáshoz is, amely csak teljes lemondás lehet. Nincsen vagy-vagy helyzet, nem lehet csak félig lemondani, félig tisztának lenni. A dualitás értelmében tudatlanságunkat, individuális énünket tudatosodással, rendetlenségünket pedig rendbetétellel, egyetemes énünkkel javíthatjuk ki.