82. A tudás

  A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/Y1W43BlY0Vk csatornán. 

A tudás alapja, hogy a dolgok megismerése utáni vágy következtében magatartásunk megváltozik, mert felismerjük, hogy a gondolatnak, szónak, cselekedetnek alakító, ösztönző hatása van. Létformáló tulajdonságaink az szerint növekszenek, hogy milyen rendszeresen és részletesen alkalmazzuk az értelmes tudást. Sajnos az új kereszténység vezetői a gondolkodásnak, az önmegismerésnek ezt a létalakító (megszabadító) módszerét kidobták az ablakon. Mivel kizárták a kritikus intellektust, ezzel a tudatlansággal megcsonkították az ember életét. A rosszabb hír pedig az, hogy a későbbi korokban sem volt a különböző vallásokat képviselő egyházaknak és vezetőinek bátorsága, ahogy ma sincs, visszatérni az első századok értelem általi megismeréséhez, az egyetemes tudáshoz, talán csak egyszerűen azért, mert így kényelmesebb. Valószínű, ha az értelem általi tudást meghagyták volna, az akkori egyház, ahogy a későbbi egyházak is, megtarthatták volna vezető tanítói szerepüket és nem került volna sor a romlásra. Ugyanis az Egytől való eltávolodás, a hatalmaskodás hozta el a szekularizációt, a szkizmát, a kettős pápaságot, a pápai átkok és kiközösítések alkalmazását és az anyagi meggazdagodást célzó egyes keresztes hadjáratokat. Ilyen szégyenfolt volt például az 1204-es keresztes hadjárat, amikor a velencei keresztesek kifosztották a keresztény Konstantinápolyt és a lopott holmiból felépítik a Szt. Márk templom díszeit. Az egyik keresztény kifosztotta a másik keresztényt. De említhető az is, hogy a profitot, a haszonszerzést a középkori pápák sem vetették meg. Például 780-as években I. Hadrianus pápa saját arcképével ellátott pénzt veretett, illetve a római birodalomtól megörökölt földek szerint a pápa volt az akkori Itália legnagyobb magán földbirtokosa. A birtok neve Patrimonium Petri, vagyis Péter birtokai.

Ma már tudjuk, hogy az egyetemes tudás kizárása az új kereszténységből az egyik legkárosabb farizeus tett volt, annak számos mai napig tartó következményével. Miért csodálkozunk a későbbi korok újabb vallásai, szektái, vallásháborúi vagy a racionalizmus felett, amelyeknek egyenes következménye volt a mai globalizmusban a láthatatlan kéz, a pénzpiacok lineáris hálózatának kialakulása? A liberális demokráciában ott tartunk, hogy az Egytől kapott lelkünk belső rendjét adjuk fel azért, hogy helyette egy álnok, rendetlen, külső, anyagias világot építsünk fel. Életünk kényelméért lemondunk létünkről, ami nem más, mint létkorrupció. Valaki azt mondta, hogy a földet könnyen létállapottá lehetne tenni, csak a tudatlan ember az, aki pokollá teszi. Ha valamit pokolnak lehet nevezni, az nem más, mint a lélek zavarodottsága, korruptsága, az Egytől való elszakadása. Amivel ez a korruptság, anyagiasság, materializmus leküzdhető lenne, az épp a vallás által tiltott értelem általi megismerés. Az értelem (szellem) általi tudásszerzés nem jelent racionális gondolkodás szerinti tudásszerzést, amint azt a XVII. századtól folyamatosan hirdetik. Yves Leloup „Az igazi filozófusok” c. könyvében bemutatott tudás típusok módosításával a következő tudásformákat különböztetjük meg:

  1). a tudás, mint ismeretelmélet (episztemológia): a megismerés az univerzális én (a pneuma) által lehetséges és nem az individuális én (a psziché) által. Ezt nevezhetjük, akár csendes önmegismerésnek is, vagyis önmagunk és a teremtett világ szemlélésének. Az értelem (a gnózis) önmagunkkal ismertet meg, továbbá az Egy esszenciájával, az igazsággal, a szabadsággal, a renddel, a szeretettel és a szakralitásokkal, bele értve másik embert is.

  2). a tudás, mint metafizika: a transzcendensben különbséget kell tenni az ember valós léte és az általánosan elfogadott káprázat (maya) között, ami nem más, mint az „én vagyok” és a „mi vagyunk” közötti különbségtétel. Ez a megkülönböztetés teszi lehetővé az individuális én, vagyis az érzékek általi tapasztalások lebontását. Az értelem hajtóereje az egyetemes én, ezért a megismerés egyéni és nem kollektív. Nincsen kollektív értelem csak kollektív értelmezés. A kollektívhoz az erkölcs tartozik, az egyénhez az értelem. Az értelmes megismerés az erkölcs fölött áll, mert az erkölcs nem vezet értelemhez, de az értelemből származik erkölcsös viselkedés.

  3). a tudás, mint gnoszticizmus: elsőként a niceai zsinat (325-ben) nyilvánította apokrifeknek azokat a tanításokat és szerzőit, akik nem fértek bele az egyház által felállított dogmákba (vallási szabályokba) és világszemléletbe. Gyakorlatilag visszaélés történt az embernek az Egy és ez által önmaga megismerésére tett törekvésében, abban a változásokkal teli korszakban, amely az első három évszázadot jellemezte, és amely az egyetemes igazság, szabadság és rend szempontjából az elmúlt kétezer év egyik legszebb korszaka volt. A korlátozás a legtöbb esetben azon alapult, hogy „ők azt mondják” vagy önkényesen nekik tulajdonított kijelentéseken, pl. „ő is oda tartozik”. Sajnos gnosztikusnak tartották mindazon titkos tanításokat, amelyek csak egyesek számára voltak elérhetők, akik olyan kinyilatkoztatásban részesültek, amelyek az üdvösségre vezetnek. Akik titkos tudásról beszéltek elfelejtették, hogy Beavató Mesterünk azt tanította, hogy amit Ő megtett, azt mi is képesek vagyunk megtenni. Titkok tehát nincsenek.

  4). a tudás, mint teózis: a tudás/hit/öntudat által történő belső átalakulás elvezet az anyaggal szembeni vágytalansághoz, szenvedélytelenséghez, amely által az Egy megismerhetővé válik. Ez a megistenülés vagy az Egy színről színre látása, a nagy misztérium, amely egyúttal a beolvadást, a szeretet körforgásában való részvételt is jelenti.

  5). a tudás, mint ezotéria: a XVI. századtól kezdve, ami egyben a globalizáció és a pénzhatalom kiteljesedésének ideje is, jelentek meg azok az új tanítások, amelyek történelmi megalapozottság nélkül voltak. Ide tartozik a reneszánsz korában keletkezett illuminizmus, a teozófia, a szabadkőművesség, amikor a hagyományos ezotériából exotériát, a belsőből külsőt alkottak. A hagyományos ezotériában benne van a befele fordulás, az értelem általi önmegismerés. Ebben az ál-ezotériában a titkosnak minősített tudást csak a beavatási rituálén átesett emberek szerezhették meg, így az nem volt publikus. Tudjuk, a beavatáshoz nem kell sem a rituálé, sem a másik ember, mert az ember önmagát avatja be. Ma ennek a „titkos tudásnak” helyét a hatalmaskodó láthatatlan kéz vette át, amely a tömegek manipulációjára és az autonómiájuk megcsonkításában érdekelt, továbbá a nemzetek feletti világkormány kialakításában. Nem kellenek a szuverén nemzetek. A világkormány egyik eszköze az  Európai Unió is, amelyet szakértők véleménye szerint csak a pénz tart össze, különben már rég felbomlott volna.

  6). a tudás, mint a bináris világunk megértése: a világ kettősségének és ez által egységének megértéséhez szükséges tudás gyökerei megtalálhatók már a babiloni és az egyiptomi vallásokban is. Hermész Triszmegisztosz is arra tanított, hogy ami fent van, az van lent is, és ami a kettőt összeköti az az erről való tudásszerzés. Az is mondható, ha az Egyet akarom megismerni, akkor a bennem levő egyetemes ént kell megismernem.

  7). a tudás, mint az elidegenedést csökkentő tényező: az elidegenedés vagy távolságtartás akkor kezelhető, ha többször is feltesszük magunkban a kérdést, hogy honnan jövünk, hol vagyunk és hová tartunk. Ha felismerjük, hogy valaminek a vége az egy másik valaminek a kezdete, vagyis körforgás, akkor jó úton járunk. A két végpont közötti utat, az alfa és az omega összekötését az Egyhez visszavezető életnek is nevezhetjük. Aki nem a visszatérésre törekszik, az az élő halott, elidegenedett, testi ember, vagyis fikció Az Egytől való elidegenedést csökkentő tudás a dualitás megismerésének és megértésének tudása

  8). a tudás, mint az egyetemes egység (univerzalitás) megismerése: az emberi egység, a gondolat –szó és cselekedet megismerése az analógiákban való gondolkodás által lehetséges, szelemmel- lélekkel és testtel. Az egység (fent és lent) felismerése vezet a töredezettség és a félelem megszüntetéséhez, mert soha nem vagyunk egyedül. Az Egy mindig velünk van, tehát máris ketten vagyunk. A tudatos egyetemes lelkek hálózata alkotja az egységes Egy háza népét, nemre, nyelvre vagy bőrszínre való tekintet nélkül.

Vannak olyan vélemények, amelyek szerint Beavató Mesterünk utáni első századokban lévő értelmes tudást támogató tanok, ha nem is teljes mértékben, de különböztek a középkori új kereszténység tanaitól. Értelmes tudást hordozóknak mondhatók pl. az ariánusok, akik vallása Európára egészen a X. századig jellemző volt, így a nyugati és keleti gótoknál, a longobárdoknál, a vandáloknál, a burgundoknál és a hunoknál is. Amikor a háttérhatalom arról beszél, hogy a tudás hatalom, nem az értelmes tudásról szól, hanem épp a racionálisról. Tegyük hozzá, hogy ezt a feje tetejére állított szlogent is a hatalom találta ki, akárcsak az ép testben ép lélek, vagy az élj a mának szlogent. A keleti gondolkodás szerint az értelmes tudás megszabadít, és nekik van igazuk.