89. Tanúságot tenni az Úrról és a Mesterről (5)

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/gP2rvdSgRO0 csatornán.

Az Úr az emberé 

Az emberi tudat manipulációja nem új keletű. Már Beavató Mesterünk előtti időkre is jellemző volt az ember egyetemes tudatától való megfosztás. Amikor az őskereszténységre, az egyetemes tudatra, a keskeny útra való visszaterelés kísérlete kb. kétezer évvel ezelőtt megtörtént, az akkori háttérhatalom, a mély állam, nem csak a tanítás terjedését gátolta meg, nem csak az egyetemes tudás megszerzésének lehetőségétől fosztotta meg az embert, hanem attól is, aki tanította. Ezért jelenthető ki, hogy elvették az embertől Beavató Mesterét, az Urat. Úgy tűnik, hogy azok a hatalmi tudatlanoknak, akik elvették az Urat, fel sem fogták, hogy Beavató Mesterünk az emberé és nem a mindenkori hatalmat fenntartó apparátusé, államvallásé vagy hivatalé. Az egyetemesség Urát nem szabad kisajátítani, mert erre senki nem hatalmazott fel senkit. De amint láttuk és látjuk ma is ki lehet sajátítani. Az Atya a Fiút nem a hivatalnak, nem az intézményes vallásnak küldte, hanem az Ő képének és hasonlatosságának, utódának és örökösének, az embernek. Fia által nem a hatalmi apparátus létrehozásához járult hozzá, hanem ahhoz, hogy a hitében meggyengült embert a Hozzá visszafele vezető útra újra ráterelje, hogy újra kereszténnyé, egyetemes emberré tegye. Ezzel magyarázható az is, hogy Beavató Mesterünk tanításai rólunk és nekünk, embereknek,- akik egyben tanítványok is- szólnak. Nem az apparátusnak és az apparátusról, nem az intézményes egyháznak és az egyházról szólnak, mert mindezek a hivatalosságok, a hatalmat képviselik, amelyekkel a kötöttséget, a szabályrendszert saját érdekükben, tehát az emberrel szemben akarják fent tartani.

Az Urat mindenki külön-külön önmagában tudja visszaszerezni, ha képes tanítvánnyá válni. Nincs kollektív visszaszerzés és kollektív tanítványság sem. Továbbá, az egyetemes emberi szeretet megnyilvánulásaként mindenki meghívást is kapott, hogy az Urat a maga és/vagy mások részére visszaszerezze, vagyis hogy az Urat, egyetemes énjét önmagában megtalálja. Az Úr mindenkiben benne van, ezért az Urat mindenki tudásával és tudatosságával szerezheti vissza. Az Úrban nem hinni kell, hanem tudni Őt. A tudás és a hit eltér egymástól, mert a tudás bizonyosság, igazság és szabadság, a hit csak feltételezés, lehetőség és potencia. Ezt támasztja alá az egyházi ima is, ahol a tudás imája a Mi Atyánk, a hit imája pedig az apostoli hitvallás.  A tudás imája az új szövetség imája, a hit imája pedig a régi szövetségi. Az előbbiből egy van, az utóbbiból sok. Az előbbi előre visz a beavatásba, az utóbbi vissza az anyagba. Az előbbit parancsként Beavató Mesterünktől, az utóbbiakat, hatalmi érdektől és az egyenlőség kötelezővé tételével, a tudatlan embertől kaptuk. Ha tehát valaki eltévelyedésről vagy a vallások nyelven bűnről beszél, akkor a bűn épp az, ha ennek a tudatosodásnak nem teszünk eleget, vagyis ha nem válunk tanítvánnyá. A megváltás, az Egyhez való visszatérés feltétele a tanítvánnyá válás, az egyetemes énünk feltárása, ha egyeztetjük azt az Úrral és azonosulunk az Úrral.

Akik képesek felfedni egyetemes énjüket, akik kétszer születnek, akik visszavágynak az Egyhez és ennek érdekében teszik mindennapi feladataikat, azok a lelki forradalmárok, akik képesek az Urat visszaszerezni. Ők merik visszakérni a vallások által kisajátított, eltulajdonított Egyet. Ők mondják ki hangosan, hogy: adjátok vissza az egyetlen Egyet. Ők azon kevesek, akik képesek az Egyet visszakérni az intézményesített egyháztól, megszabadítani a rárakodott dogmáktól, a rituáléktól, a hatalomgyakorlástól, a félelemtől és az ellenségképektől. Ők azok, akik az Egy háza népét alkotják nemzetre, nyelvre, bőrszínre való tekintet nélkül, ahol Beavató Mesterünk a szegletkő.

 A Mesterről

Az Egyhez visszavezető úton járás előfeltétele univerzális énünk felismerése, a felébredés és a benne való elmélyülés, a beavatás, aminek előfeltétele, hogy megfelelő bölcsességgel rendelkezzünk, vagyis analógiákban gondolkodjunk, ismerjük fel és alkalmazzuk a transzcendenciát és a dualitásokat. A bölcsesség, az értelem általi tudás tehát az, ami az Egy és az ember közötti távolságot képes eltüntetni. Beavató Mesterünk erre a bölcsességre, beavatásra tanít minket. Ő az egyetlen hiteles kinyilatkoztatás, a kettő, amelyik az Egyből ered. „Ő az én szeretet fiam, őt hallgassátok” olvassuk, a visszatérés lehetőségét összefoglaló örömhírben. Az Egy megnyilatkozik és bemutatja szeretet fiát, utódját, örökösét, közvetítőjét, aki olyan, mint Ő, vele egyenrangú. A kérés pedig az, hogy őt kövessük, tőle tanuljunk és olyanok legyünk, mint Ő. Az Egy azt kívánja, hogy az Ő képe és hasonlatossága legyünk, mert Ő én vagyok. A megistenülésben, a teózisban Beavató Mesterünk egyetemes/univerzális énjét fedi fel és ez által az Egy megnyilvánulását láthatjuk, amikor „az Ige testé lett”. Ő volt a második „teremtett ember”, akinek nem volt individuális énje, vagyis Ő volt a „bűntelen” küldött. A „bűntelenség” gyakorlatilag a szeretetet, a szellemiséget, az éber lelket, a tudatosságot jelenti arról, hogy van tovább, az élet után a lét következik, majd megint az élet és megint a lét. Beavató Mesterünkben az Egy, vagyis a bennünk levő egyetemes én nyilvánult meg, amikor a láthatatlan lélekből látható lélek lesz, amikor az érthetetlenből érthető, a felfoghatatlanból felfogható, az elrejtettből pedig nyilvánvaló lesz. Az örömhír és a teózis tanítása rögzítette azokat a feladatokat is, amelyek által mi is részt vehetünk a visszatérést szolgáló szeretet körforgásában.

Beavató Mesterünk életpéldája és tanítása a külső, anyagias embert arra hívta meg, hogy belső, egyetemes kereszténnyé váljon, aki befele fordulva vissza tud térni az Atyához. Ahogy mondta: „én vagyok az út”. A keleti felfogásban ez a tao. Arra tanított, hogy ha, az Egy házába szeretnénk lépni, akkor cipőnket kint kell hagynunk, vagyis le kell vetnünk a külsőségeket. Nem léphetünk be a szakrális helyre, a térbe, ha dogmákkal, szabályrendszerekkel, elvekkel, világnézetekkel, vallásokkal, kötöttségekkel, nyűgökkel vagyunk tele. Nem fordulhatunk befelé, ha mindezekhez ragaszkodunk. Ő tanított meg az egyetlen törvényre, a szeretetre, a legmagasabb éberség gyakorlására is. Ő nyitotta meg az egyetemes énünk részére a szeretet tércsatornáját, hogy rajta a felébredett és beavatott lelkünk hazataláljon, visszatérhessen az Egyhez. Ő tanított meg arra, hogy hogyan lehetünk az Ő tanítványai, hogyan vállaljuk fel a tér és az idő keresztjét, legyünk egyetemesek. Példát mutatott arra, hogy aki vállalja keresztjét, annak kötelékei, az új szerződésnek szegei kezén és lábán már megvannak.

Beavató Mesterünk volt az, aki a Mózes által elkövetett tévedést helyre hozta, ugyanis az anyagba és szabályrendszerbe süllyesztett embert vissza kellett vinni, eredeti, egyetemes, teremtett keresztény állapotába. A helyreigazítás óta tudjuk, hogy mindannyian kereszténynek, egyetemesnek születünk, mert mindannyian az Atya gyermekei vagyunk, csak tudatlanságunk, a szabályok, a dogmák és a korlátok vezetnek minket az ősi kereszténység, az egyetemesség elhagyására, megtagadására. Nemre, nemzetre, bőrszínre, földrajzi tájegységre való tekintet nélkül mindannyian kereszténynek születünk. A kereszténység tehát az emberrel egyidejű, mert teremtéséből kifolyólag mindannyian a tér és idő kereszteződésébe születünk bele. Ez az egyetemes kereszténység képviseli a világ rendjét, a körkörösséget, az erőt, a teret, az állandót. Beavató Mesterünk erre az ősi kereszténységre hívott meg bennünket.