85. Tanúságot tenni önmagunkról és a kétszer születésről (1)

 

Az Egy teremtette egyetemességről tanúságot tenni mindig is aktuális volt, ahogy ma is az és az lesz a jövőben is. Mi is tanúságot kell, tegyünk a teremtésről, a megfeszülésről, a többlet tehervállalásról, a rendbetételről, az Egytől állandóan sugárzó szeretetről és a kegyelemről, mert a világ tökéletessé alakítását az Egy ránk bízta. Adott számunkra feladatot, hogy fejezzük be az általa elindított teremtést és megváltást. Életünk ennek az egy feladatnak elvégzéséről kell, szóljon. Ezért kapunk mindig újabb és újabb lehetőségeket és hozzá újabb szakrális időt. Hogy partnerek vagyunk a rendbetételben, azt is jelenti, hogy az Egy bízik bennünk, hogy feladatunkat képesek vagyunk elvégezni, a kapott talentumokat képesek vagyunk kamatoztatni. Időt kapunk arra, hogy megmutassuk, mit tudunk, pl. hogy a rendetlenségből rendet tegyünk, hogy visszavigyük a világot eredeti ősiségébe, hogy szintetizáljunk és az analógiák mentén gondolkodjunk. Az alábbiakban néhány példát mutatunk be a tanúságtételről:

Önmagunkról és a másik emberről

1. hármas összetevők vagyunk, mint test (corpus), lélek (anima, psziché) és szellem (spiritus, pneuma): az ember lelke a forma, a test a forma által adott tulajdonságok megnyilvánítója, a tartalom, a szellem pedig az Egyhez való visszatérésre „alkalmas és érett” lélek. Annak függvényében, hogy milyen mértékben tulajdonítunk prioritást az emberi hármas (trinitárius) összetevőknek, a minket körülvevő „valóság” lehet objektív (tárgyszerű, testi, külső, véges és elemeire széteső, amit érzékszerveinkkel egyénileg vagy közösen is megtapasztalunk) vagy szubjektív (nem tárgyias, egységes, belső, amit önmagunkban hordozunk és a lélek értelmével érthetünk meg). További hármas hierarchikus összetevőnk a tudat- tudatosság és tudás, valamint a gondolat- szó és cselekedet is.

2. lelkünk duális: az örökölt, a lét egységéhez tartozó lélek az egyetemes (univerzális) én, vagy szellem, míg az időbe jutott lélek az egyéni (individuális) én. Az Eggyel való kapcsolattartást az egyetemes én, az észt meghaladó értelmes lélek adja.

3. az egyetemesség képviselője, a rend része, az Egy képe és hasonmásai vagyunk: az ember egyetemességét a horizontális élet (idő) és a vertikális lét (tér) kereszteződése, vagy keresztje adja, pontosabban annak felismerése, hogy az ember egyetemes énje (középpontja) közös a kereszteződések középpontjával.

4. szakralitás vagyunk: az Egy a világot ránk bízta, hogy őrködjünk felette és otthonunk legyen az Egy „világában”, így az Egy világa bennünk legyen. „Belső világunk” egyetemes énünkben, „külső világunk” pedig az „életfeltételekhez szükséges” vagy kölcsönbe kapott ajándékokban, a szakralitásokban nyilvánul meg, mint a föld, víz, tűz, levegő, természet, tér és idő, szeretet és a másik ember. Kegyelmi ajándék, ha ezt felismerjük.

5. a hármasság részeként az Egynek társai vagyunk a teremtésben, Beavató Mesterünknek pedig társai a megfeszülésben-, rendbetételben és a feltámadásban: mi vagyunk a mikro és makro-kozmosz, a horizontális élet és vertikális lét kereszteződése, a mikro-theosz. Ebből a kereszteződésből vagy kereszt felismerésből adódnak egyetemes feladataink is.

6. a szellemi kapcsolatok részesei vagyunk: a szellemi világunkra is érvényes a folyamatos átalakulás és a hierarchikus rend kapcsolata, amely háromrétegű: felső szinten van a szellem eredete (Atya), a teremtő, a forrás, a kezdet és a vég, középső szinten van az ember önmaga, harmadik szinten pedig kapcsolata a másik emberrel, a másik kis istennel.

7. tanítványok vagyunk: az örömhír arról szól, hogy az Egyhez való visszatérés, a megistenülésről (teózis) lehetséges, a kereszt a dualitás, tér és idő találkozási pontjának jelképe, el kell, végezzük a minimális négyes feladatunkat és be kell töltenünk láncszem szerepünket, a régi anyagias szövetség helyett immár az új szellemi szövetség van érvényben és tartsuk be az egyetlen törvényt, a szeretet törvényét.

Önmagunk és a másik ember megismerésében nem vagyunk egyedül, ugyanis az Egy bizalmat és egyben feladatot is adott nekünk, hogy hozzá visszatérjünk pl.1. az Egy megismerése mindannyiunk számára adott lehetőség. Rajtunk múlik, hogy a megismerés és tudatosodás, éberség által önmagunkban rendet tegyünk. 2. az Egy megtestesülése által üzente, hogy ha követni akarjuk őt, tagadjuk meg individuális énünket, és egyesítsük magunkban a kereszt horizontális (élet) síkját a vertikális (lét) síkkal, ami nem más, mint önmagunk, univerzális énünk megtalálása, a magunkra találás. 3.az Egy üzenetet hagyott nekünk, hogy amit Ő megtett, azt mi is megtehetjük, vagyis vegyünk részt a teremtésben-a megfeszülésben, a rendbetételben és a visszatérésben.

 A kétszer születésről

A valóságnak mondott, és belénk nevelt körülöttünk levő világ, amit érzékszerveinkkel foghatunk fel, nem a valóság. Ez csak tárgyszerű és anyagi, objektív világ, de ugyanakkor káprázat is, mert mindannyian ugyanazt a tárgyat, illatot, ízt másnak láthatjuk, érezhetjük vagy ízlelhetjük. Ilyenkor, az objektív világra mondjuk általában azt, hogy mindenkinek igaza van, tegyük hozzá, hogy az ő szempontjából. A másik az Egy világa, az érzékszerveinkkel láthatatlan és fel nem fogható – vagy érzékszerveinken túli szubjektív- világ, amelyet csak szellemi képességünkkel, az észt meghaladó lelki értelmünkkel foghatunk fel és csodálhatunk. Melyik világot szeretnénk megismerni? Ha már érettek vagyunk, akkor az utóbbit, a szubjektív, egyetemes világot, mivel az objektívnek nevezett világ velünk együtt elmúlik, a szubjektív pedig mindig/örökké velünk lesz, mert bennünk, univerzális énünkben van.

Életünk egyik nagy feladata, hogy ezt a szubjektív világot egyetemes énünkkel megismerjük és megértsük. Ehhez kell lelkünk ébersége, felébredettsége, értelmessége, ami a másodszori, immár nem testi, hanem lelki megszületésünk. Ha megtagadjuk másodszori, szellemi születésünket, akkor létünket tagadjuk meg. Szellemi újjászületésünk része, hogy Beavató Mesterünk keresztje által megtaláljuk önmagunk középpontját, önmagunk tudatára (öntudatára) ébredve pedig felvállaljuk egyetemességünket és kapcsolatunkat az Eggyel helyreállítjuk. A felébredés, majd az elmélyülés (beavatás) jelenti a megszabadulást, a kiüresedést, az egyetemességbe visszavezető utat.

Sokszor hozunk rossz döntéseket, például: nem azt a lányt kellett volna elvennem, vagy zenész szerettem volna lenni, de közgazdászként könnyebb a megélhetésem. Mindezeket ki lehet heverni, de ha életünk végén sem kerülünk közelebb az Egyhez, akkor elveszünk. A vallásos embernek elég az üdvösség. A szellemi embernek az Egy kell, mert csak az Egy által lehet megmenekülni, megszabadulni az anyagtól, eszméktől, világnézetektől, a hatalmak fogságától. Mindez csak akkor, ha megszabadulunk individuális énünktől pl. negatív emberi tulajdonságainktól, az anyagi vágyaktól, az ál-félelmektől, az önzéstől, gőgtől, irigységtől, szeretetlenségtől, haragtól és dühtől stb. A megmenekülés feltételezi a veszély felismerését, és aki nem érzi magát veszélyben, nem érzi, hogy válságban van, az a megmenekülést sem fogja megtalálni. De lehetünk-e távolabb a megmeneküléstől, ha még azt sem tudjuk, hogy veszélyben vagyunk, és menekülnünk kellene az anyagi világtól?

A kétszer születés útmutatója a vallásoktól független örömhír. Tanításának lényege a beavatás, a kétszer születési hajlandóság elindítása és beteljesítése, a beavatottak, az Egyben igazhitű és normális emberek közösségének, az Egy háza népének kialakítása nyelvekre, nemzetekre, népcsoportokra való tekintet nélkül. Egyetlen hiteles élet van, az, amelyet Beavató Mesterünk mutatott meg nekünk, a többi farizeuság. Ahol nincs beavatás ott van az életért való küzdelem pl. darwinizmus, kommunizmus, demokrácia, az anyagba süllyedettség, eltévelyedés, a lét megrontása és az egymás iránti felelőtlenség. Ott nincs megváltás, mert az élet az élvezetekről, az anyagról és természetesen a hatalomról szól. Ez a hedonista farizeus életmód, néha modern is tud lenni, mint azt napjainkban is tapasztaljuk. Tudatosítanunk kell, hogy mi vagyunk a világ, az egyetemesség, a fent és a lent, a kint és a bent, a hideg és a meleg, a fény és sötétség egyszerre. Hogy ezeket a dualitások felismerjük és megértsük csendre, meditációra, belső énünk feltárására, másodszori, immár szellemi megszületésünkre van szükségünk.