84. Az ikrek

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/uDBo77VXg9U csatornán.

Úgy a kapitalista, mint a kommunista manipuláló rendszerek egyazon régi szövetségbeli forrásból merítettek és vettek részt a mai tömegember kialakításában. A következőkben néhány közös vonást emelünk ki:

1). Mindkettőnek alapja a munkához való egyenlő jog. A bolsevikok az egyenlőséget a "proletariátus korszakaként” hirdették meg. Ezt tükrözi világraszóló szlogenjük is a „világ proletárjai egyesüljetek”, ahol a cél a munkás tömegember ideológiájának kialakítása, a nivellálódás volt, ami egyben a manipulációban való egyenlőséget is jelentette. Hasonló ideológia mentén alakították ki az amerikai tömegembert is, csak ott a fogyasztáson volt a hangsúly. Az önmagát kizsákmányoló Amerikában az egyén, az individuális énnel rendelkező ember hasonló módon volt térdre kényszerítve, mint a bolsevik felgyorsított kísérleti kapitalizmusban. Hogy a két iker rendszer ugyanazon munka alapra volt szervezve az is mutatja, hogy a XX. század ötvenes éveiben voltak olyan amerikai munkások, akik a szovjet munka propagandának bedőlve tömegesen vándoroltak ki a Szovjetunióba. Amikor rájöttek, hogy az ötéves terv megvalósítása nem jött be, akkor visszatértek Amerikába. Megjegyzés: a proletár létrejöttének alapja a proliferáció, a szapora olcsó munkaerő.

2). Kívülről nézve a két rendszer ugyanazon éremnek két oldala. Az érem neve hatalom. Amerikában érvényesült az apostol által meghirdetett régi szövetségbeli szlogen, hogy ”aki nem dolgozik, az ne is egyék” vagyis a munka termelékenysége mindenek felett. A kapitalista nézet szerint, a társadalomnak nincs szüksége azokra, akik idejüket a munkán kívül egyébre pazarolják, illetve azokra, akiknek nem volt munkájuk, vagyis órabérük. Az ember értékét az órabér értékéhez, a mennyiséghez mérték. A szocialista nézet szerint pedig a dolgozónak azért kellett dolgozni, hogy a láthatatlan távlatokba helyezett kommunizmust, a vagyon fölötti közös tulajdonlást elérje. Ennek egyik manipulációs eszköze volt a lebegtetett tervgazdaság, vagyis az előírt, a megálmodott számok megvalósítása is. Itt az ember értékét, ahhoz mérték, hogy mennyire járult hozzá a munkás a közösségi célok, - ahogy akkor fogalmaztak "a szebb jövő"- eléréséhez. Aki sokat tudott teljesíteni, az volt korábban a sztahanovista, majd a szocialista hős. Munkájáért a hős kapott egy darab papírt a párttitkár aláírásával vagy egy fém kitűzőt, amit érdemrendnek neveztek el.

3). Mindkét rendszerben érvényesült az anyag és a mennyiség hatalma az értelem és a minőség felett, az internacionalizmus a lokális értékekkel szemben, vagyis a tömegek feletti hatalomgyakorlás. Az anyag győzött a szellem felett, amely mindig az Egytől való eltávolodást jelentette. A mai globalista demokrácia (démonkrácia) mindkét korábbi elődjét magában hordja, ami alapul szolgál arra, hogy demokrácia ügyében például vita lehessen a keleti és a nyugati politikusok között. Európa keleti fele már túljutott a szocializmuson, a nyugati fele most tart arra fele. Van, aki keleten keresztény demokráciáról beszél, de ennek mélyebb elemzéséből kiderül, hogy a kereszténység már rég nem az, ami kellene, hogy legyen. Illetvek a fogalmi zavarban azt sem határozzák meg, hogy mi a kereszténység, mi a vallás  vagy azt, hogy a kettőnek mi köze van egymáshoz. Amit ma látunk, hogy a modern ember elárulta a kereszténységet, feláldozta az anyag és a profitszerzés oltárán, illetve a vallás, amely legalább formálisan a kereszténységet fent kellene tartsa, árulta el az Egy képére és hasonlatosságára teremtett embert.

4). Mindkettő a szellemi identitások, és benne a lokalitások, a nemzeti jellegek és a még létező vallásosság eltörléséről szólna, amint azt már az 1848-ban megjelent Kommunista Kiáltványban megfogalmazták. A kiáltványt ugyan kapitalisták írták meg a kommunisták részére, de mindkét fél egyenlő mértékben alkalmazza mind a mai napig. A nemzeti jelleg, a lokalitás feltételezi a megkülönböztethetőséget, ahol lehet belső szerkezetről, hierarchiáról beszélni, ami minden hagyományra épülő vagy legalábbis azt tisztelő társadalom alapja. A megkülönböztetés, a hierarchiák léte alkotja a társadalom szövetét, hálózatát, az egységet az alkotó entitások között. Csak e minőségi szerkezetek megőrzése és megerősítése képes a társadalom alkotó elemeit egy magasabb, otthonosabb egységbe rendezni. Ezzel szemben a globális nézet épp ezt a több évszázados, egyes országok esetében több évezredes minőségi, identitást adó szerkezeti hálót bontja meg, töri össze az összefüggéseket, nivellálja el a hagyományos kapcsolatokat, ezáltal egyformává, egyenlővé teszi a társadalmat alkotó emberi közösségeket. Ha közelebbről megnézzük a demokráciának a társadalom gyorsított átalakításában játszott szerepét, akkor inkább a kommunizmusra hasonlít, mint a kapitalizmusra.

5). Az ikreket irányító hatalom rég felismerte, hogy hatalmának további feltétele mindkét táborban az emberi közösségek szellemi vezetőitől, a közösség minőségi kvalitásaitól való megfosztása. Szükséges a társadalom tagjainak homogenizálása, összekeverése és egyenlővé tétele. Ebből a szempontból nézve a demokrácia totalitárius puha diktatúra. Talán kevesen emlékeznek arra, hogy az amerikai fehérek és feketék 1861-1865-ig tartó polgárháborúja után a láthatatlan hatalom képviselői arra jöttek rá, hogy a kevert lakosság felett, ahol az emberek legalább utálják egymást, tehát félnek egymástól, nagyobb a hatalmuk. A félelmet, az utálatot ebben az esetben is a profit növelésére  használták. Érdekes módon nem szoktunk arról beszélni, hogy a profit félelemből is származhat. Nincs tehát miért csodálkoznunk napjaink üzletszerű népvándoroltatásán.

6). Az 1990-es évek fordulatai alkalmával a nyugat-európai országok, "a nagy kapitalista  testvér" részére kialakulnak a "kis kommunista testvér" gyarmatok. A gyarmatosítást már a nemzetközi nyugati tőke hajtja végre azokkal a pénzügyi és gazdasági szivattyúkkal, amelyeket a gyarmat országokra rárak és ezek által hatalmi befolyása alatt tartja őket pl. a bankrendszerrel, a nemzetközi tanácsadó cégekkel, korporációkkal, médiumokkal stb. Az új gyarmatosításhoz kellett az a negyvenöt-ötven év, hogy a demokratikus egyenlőségre való hivatkozással az „egy akol egy pásztor” pénzügyi intézkedések bevezetéséhez kialakuljanak azok a szakadékok, amelyeket most "nyugati segítséggel" be lehet tömni. A „felszabaduló” Közép-kelet európai országokat lassanként beterelték a világkormányt képviselő intézményrendszerbe is, amit Európai Uniónak neveznek, és amely papíron egyenlő jogokat és kötelezettségeket biztosít a tagországoknak. A valóságban pedig nem, mert az EU 15 gyarmatának tekinti az EU 12-t.

7). Ha eddig a krízist, a káoszt az ikrek egymással való szembeállításával érte el a hatalom, amit hidegháborúnak is neveztek, akkor a demokratikus egybekelés után a krízist a napjainkban zajló gazdasági népvándoroltatással éri el. Fent kell tartani a demokratikus zavarkeltést, mímelni kell a kultúrák harcát és ezen belül is a maradék vallásokat fel kell számolni. Tesztelni kell keletet és nyugatot, hogy lássuk ki az, aki feladja a magáét. Az, aki itt született Európában vagy az idegen, aki Európába jön? A recept ismerős, „oszd meg és hatalmaskodj” fölöttük. E recept szerint "dolgoznak" egyes politikusok, az EU parlamenti képviselők, a médiumok, akiket nyíltan vagy kevésbé nyíltan a bankok és pénzügyi intézmények irányítanak, hogy a káoszt, a krízist fenntartsák. Akár meg is kérdezhetnék: milyen krízist szeretnétek, gazdaságit, politikait, környezetit, vallásost, egészségügyit, mert mindenikkel tudunk szolgálni. Van rá pénzünk. A humor oldaláról közelítve meg a népvándoroltatást, érdekes összefüggésre bukkanunk a bevándorlók és a költök között, ugyanis: a bevándorlók szükségleteit a kereskedők hívatottak kielégíteni, a kereskedőket a tolvajok fogják kihasználni, a tolvajok megbüntetésére közbe fog lépni a rendőrség, ahhoz viszont az kell, hogy a rendőrök törvényesen járjanak el, ezért kellenek a hivatalnokok. Hogy a hivatalnokok munkájukat csendben végezhessék, kell a katonaság, és hogy a katonák vidáman végezzék a feladatukat kellenek a kéjhölgyek. Hogy a kéjhölgyek még tovább virágozzanak kellenek a költök. De, ki tudja ezt az összefüggések hálózatát átlátni?